Amennyire tudom a különböző teológiai főiskolákon a szentírás szövegét vizsgálják azt hogy mit állít ás a világról és az emberről.
Csak az a bibi hogy a világot és az embert a szentírástól függetlenül is vizsgálja a természettudomány és ehhez semmi újat nem ad hozzá a Biblia.
De hiába dörgölik az orrod alá, csak nyomod a kretén sémáidat.
"A „mítosz” szóval próbálsz lesöpörni mindent, aminek mélysége, történeti alapja, spirituális tapasztalata, filozófiai megalapozása van."
Amit összesüketeltek, a hozzád hasonlóan benyalók?
Maradj már ember!
"A kereszténység kétezer év óta áll filozófiai, történeti, kulturális kihívások közepette"
Szégyene az emberiségnek, hogy 2000 éve nem képes felismerni, vagy nem is akarja, mi a talmi átverés, kábítás, néphülyítés!
Engem bélyeznél meg szellemi restséggel, aki infantilis hülyeségeitektől távol tarja magát?
Sajnos jól látszik, hogy itt mersz házalni az interkontinentális ballisztikus hülyeségeiddel, mert nem kell szégyelned, tömeges még napjainkban is:-/
Szánalmas kapálódzásod, mint a partra vetett halé.
Tények nélkül, a hülyeségeket benyaló hiteddel szólsz le másokat, akik nincsenek holmi ókori kitalációk hatása alatt.
Honnan ez a tenger hülyeséged?
Beléd nevelték, oltottak vele, vagy a kis tyúkszaros életed szomorú végének szeretnél talmi reményt szerezni?
Öregem, az a vonat elment!
Csak szólok.
Tapasztalgasd csak spirituálisan a démonjaidat, ördögeidet, aztán majd jön a kaszás, és nyissz! (költői kép, ne vedd komolyan!)
Elporladsz majd (vagy egyből krematórium?) ahogy az összes felmenőd több ezer és ezer éve, függetlenül miféle kreténségek ágaskodtak táplálékké a diójukban.
De a tények, a valóság az nem a te asztalod, higgyed csak a "természetfelettit", de a természet az úr, nem a csalfa remények.
Járkált a vízen? Komolyan, te is elhiszed, hogy csak az „történt”, amit a bulváros ateista összefoglalókban olvasol? El sem gondolkodsz azon, hogy a bibliai csodák tanító, szimbolikus, transzcendens tapasztalatokat közvetítő történetek – amelyeknek mindig van morális, teológiai, antropológiai jelentése?
Te miképpen vélekedsz túl a tanító, szimbolikus tartalmon?
apologetika a certitudo moralis és a történeti bizonyosság fényében
Az ateista szkeptikus támadások gyakran azzal igyekeznek lejáratni a kereszténységet, hogy annak hitét puszta babonának, logikátlan „ugrásnak” vagy érzelmi pótléknak állítják be. Ezzel szemben azonban a katolikus (és különösen a tomista) hagyományban a hit nem vak szubjektivizmus, hanem a racionális gondolkodás, a történeti vizsgálat és a metafizikai igazságkeresés természetes folytatása.
A keresztény hit soha nem vakugrás az irracionálisba, hanem az emberi értelem természetes mozgásának kiteljesedése. A „józan paraszti ész” (common sense) egy magasabb rendű, tudatos formája, amelyet a tomista iskolában certitudo moralis-nak, magyarul szokásbiztonságnak nevezünk. Ez a cikk a szokásbiztonságra épülő megismeréselmélet, a gospelszövegek történeti megbízhatósága és a természetfeletti kinyilatkoztatás szükségessége felől mutatja meg, miért ésszerű – sőt bizonyos értelemben morálisan kötelező – elfogadni a keresztény kinyilatkoztatást.
1. A certitudo moralis – amikor a józan ész dönt
Az emberi ismeretszerzés nem a laboratóriumi bizonyosság és az abszolút kétely abszurd végletei között mozog. Életünk döntő része úgynevezett „szokásbiztonságon” (latinul: certitudo moralis) nyugszik – azon, amit az élet természetes rendje szerint, tapasztalatból és józan észből helyesnek tartunk. Ez nem statisztikai valószínűség és nem is matematikai bizonyosság, hanem racionális, gyakorlati evidencializmus: úgy cselekszünk, ahogyan az emberek többsége cselekszik, amikor nem áll fenn ésszerű ellenjavalló érv az adott döntéssel szemben.
1.1. Mit jelent a szokásbiztonság?
A hétköznapi életünkben ritkán jutunk matematikai vagy metafizikai bizonyossághoz. Amikor vendégségbe megyünk, nem vizsgáljuk laboratóriumban a felszolgált italt; jogászként sem követeljük a bíróságon, hogy minden gondolatkísérletet kizárjanak („lehet, hogy gonosz ikertestvérem tette”). Mégis nyugodtan cselekszünk, mert rengeteg javalló érv szól a bizalmunk mellett, és nincs ésszerű ellenérv ellene. Ezt az állapotot hívja a klasszikus filozófia certitudo moralis-nak.
Senki sem vizsgál meg minden ételt laboratóriumban, mielőtt elfogyasztaná – egyszerűen bizalmat szavaz annak, hogy nem akarják megmérgezni, hiszen az élet tapasztalatai, társadalmi szokásai és a józan ész erre indítják. A bírósági eljárásokban sem metafizikai bizonyosság alapján döntenek, hanem akkor, ha több javalló érv (tárgyi bizonyíték, tanúk, motiváció) szól egy állítás mellett, mint ellene, és nincsen ésszerű ellenérv a bizonyossággal szemben. Ugyanez érvényes minden történeti ismeretre: senki nem kételkedik Hunyadi Mátyás vagy Julius Caesar létezésében, mert nincs ésszerű ok a források cáfolatára.
1.2. A történelem is így működik
Ugyanez az elv áll a történetírás mögött. Julius Caesar vagy Szent István létezését sem azért fogadjuk el, mert logikailag lehetetlen volna az ellenkezője, hanem azért, mert a források tömege és a történeti kontextus mellettük szól, és nincs komoly ellenbizonyíték. A hit azonban pontosan ugyanilyen – sőt jobban dokumentált – történeti alapokon áll.
A keresztény hit történeti alapjai tehát pontosan ezen a szokásbiztonságon állnak: az evangéliumok szövegépsége, egykorúsága és a szerzők szavahihetősége minden más ókori dokumentumnál jobban igazolt. Ha valaki elutasítja ezek történeti megbízhatóságát, akkor következetesen ki kellene dobnia az egész ókori történetírást.
2. Az evangéliumok történeti hitelessége
2.1. Szövegépség
A négy evangélium kézirathagyománya páratlan az ókorban: több ezer töredék és teljes kódex tanúsítja, hogy a szöveg lényegében változatlanul maradt fenn. Ha az evangéliumokat elvetnénk, ugyanazzal a logikával ki kellene dobnunk Plutarkhoszt, Tacitust – sőt magát Caesart is.
2.2. Egykorúság
Márk az 40-es, Máté és Lukács az 50-60-as, János pedig a 60-as évek végén íródott – egyetlen emberöltőn belül, amikor még éltek szemtanúk, sőt ellenfelek is, akik cáfolhatták volna a torzításokat.
2.3. Szavahihetőség – a criterion of embarrassment
Az evangéliumok szerzői nem politikai propagandát gyártottak: leírják saját gyávaságukat (Péter tagadása), kételyeiket (Tamás) és Jézus rokonainak értetlenségét. Senki sem hoz magára szégyent, ha hazudni akar; de az igazság leírása miatt készek voltak üldöztetést és mártírhalált vállalni.
3. Miért nem elég a puszta természetes istenismeret?
3.1. A természetes ész határai
Aquinói Tamás öt útja logikailag elvezet egy önlétben való, végtelenül tökéletes Teremtőhöz. Ám az ember értelmét az áteredő bűn homályosítja, akaratát pedig a rosszra hajlóvá teszi, ezért kevesen jutnak el e következtetésekhez, és még kevesebben élik meg azokat erkölcsileg.
A katolikus és tomista tanítás szerint az emberi értelem természetes fényénél képes felismerni Isten létezését – mint első okot, végső célt, a világ létezésének magyarázatát (lásd az ún. istenérveket: kozmológiai, teleológiai stb.). Ez azonban nem elvont okoskodás, hanem józan következtetés abból, hogy a világ nem magyarázhatja önmagát, és a teremtett létezők végső magyarázata csak egy önmagában teljes, örök, mindenható valóság, azaz Isten lehet. Az ember értelme ezt felismeri, de az eredendő bűn miatt elhomályosult: gyakran tévedünk, rosszra hajlunk, vagy a körülmények és személyes szenvedéseink miatt félrevezetjük magunkat.
Ezért morálisan szükségszerű (nem metafizikailag, de gyakorlatilag elkerülhetetlen), hogy Isten a természetes értelemmel is elérhető igazságokat (mint az egyistenhit, a tízparancsolat) kinyilatkoztassa, hogy azok mindenki számára biztosan hozzáférhetővé váljanak – hiszen a tapasztalat mutatja, hogy az emberek nagy része e nélkül eltéved.
Ugyanakkor vannak olyan igazságok – például a Szentháromság, a Megtestesülés –, amelyeket az emberi értelem természetes úton soha nem tudna felismerni, hiszen ezek „értelemfelettiek” (supra rationem), de nem „értelmetlenek” (contra rationem). Ezek isteni közlésre, azaz kinyilatkoztatásra szorulnak. Ezért fizikailag szükségszerű, hogy Isten ezeket is közölje, ha valóban azt akarja, hogy az ember elérje végső célját, az üdvösséget.
3.2. A kinyilatkoztatás kettős szükségessége
Morális szükségszerűség – hogy az ember a teremtett világból felismerhető igazságokat (pl. Isten léte, 10 parancsolat) nagyobb biztonsággal és széles körben megismerhesse.
Fizikai (ontológiai) szükségszerűség – hogy az értelemfel-etti misztériumokat (Szentháromság, megtestesülés) Isten közölje, különben soha nem férnénk hozzá.
4. A hit logikája: certitudo moralis➜ certitudo fidei
Észszerű hitindíték: a szövegépség, egykorúság és szavahihetőség együttesen szokásbiztonsággal (morális bizonyossággal) igazolja, hogy az evangéliumok megbízhatók.
Természetfeletti mozgatás: a Szentlélek belülről segít ráébredni, hogy itt és most nekem igazat kell adnom Krisztusnak.
Hitbizonyosság (certitudo fidei): a kegyelemből fakadó bizonyosság nem kisebb, hanem éppenséggel nagyobb, mint a saját létünkről alkotott reflexió.
Ez nem „hinnem kell, mert abszurd” (credo quia absurdum), hanem hinnem ésszerű – és a kegyelem még szilárdabbá teszi.
5. A természetfeletti és az ember „engedelmes képessége” – potentia oboedientialis
A természetfeletti nem a természet ellen való (nem „csoda” a szó babonás értelmében), hanem a természetet feltételezi és tökéletesíti. Az emberi természetben – éppúgy, mint egy írógépben, amit egy magasabb rendű lény tud működtetni – megvan a képesség, hogy befogadja a természetfeletti hatásait. Az ember magától soha nem tudná eljutni ezekre az igazságokra, de „engedelmes képessége” (potentia oboedientialis) révén nyitott arra, hogy Isten közvetlenül, természetfeletti módon is közöljön vele igazságokat, amelyeket a hit útján fogad el.
Ezért a hit nem „vak ugrás az irracionálisba”, hanem éppen a természetes értelem és a szokásbiztonság (certitudo moralis) értelmes folytatása, melyet a Szentlélek természetfeletti működése a hit bizonyosságára (certitudo fidei) emel.
6. A keresztény hit történeti megalapozottsága – az evangéliumok hitelessége
Az evangéliumokat nem elvont teológiai traktátusok vagy mítoszgyártók írták, hanem kortárs tanúk, akik vagy szemtanúi voltak Jézus életének, vagy közvetlen tanúktól szerezték értesüléseiket. A szövegépség (a fennmaradt kéziratok mennyisége és stabilitása), az egykorúság (az eseményektől a szerződésig eltelt rendkívül rövid idő), valamint a szerzők szavahihetősége (nem hatalmat vagy gazdagságot nyertek, hanem üldöztetést, sőt, mártírhalált vállaltak hitükért) minden történeti mérce szerint messze igazoltabb, mint bármely más ókori szerző esetében.
Ha valaki elfogadja Tacitus, Plutarkhosz vagy Suetonius műveit hiteles forrásnak, akkor az evangéliumokat is kénytelen elfogadni. Sőt, az ellenséges források (Talmud, római történetírók) is elismerik Jézus létezését és a kereszténység korai elterjedtségét.
7. A csodák, a természetfeletti és a racionális hit
A csodák jelenléte az evangéliumokban nem cáfolja történetiségüket – hiszen a csoda metafizikai lehetősége, sőt szükségessége éppen abból fakad, hogy Isten nem a természet része, hanem a természet rendjének Teremtője és Ura. Ha Isten létezik (amit a filozófia igazol), akkor elvileg semmi nem zárja ki, hogy a természet rendjén felül cselekedjen, amikor azt célja megkívánja.
8. A hit racionális döntés: az emberi megismerés csúcsa
A keresztény hit tehát szilárdan áll a certitudo moralis talaján: minden történeti, jogi és gyakorlati döntés ugyanilyen bizonyosságra épül – többszörös javalló érv, ésszerű ellenérv nélkül. Erre épül a hit természetfeletti bizonyossága (certitudo fidei), amely már nemcsak emberi értelem, hanem a kegyelem műve. Ebben a bizonyosságban a keresztény ember még saját létezésénél is biztosabb a Krisztus feltámadásának valóságában – mert maga Isten tanúsítja, a Szentlélek belső indításával.
9. Miért gyenge az ateista ellenérv?
A „zsidó zombi”-féle mémek szalmabábérvek: nem a teológiai állításokat támadják, hanem karikatúrát festenek róluk.
Az Ockham-borotva csak akkor hivatali eszköz, ha a „kisebb” magyarázat valóban magyaráz. De az a tétel, hogy „mindenki egyszerre hazudott, üldöztetést és halált vállalva” többet feltételez (kollektív tévedés, egységes összeesküvés), mint a feltámadás ténye.
Valódi történész ma már nem vonja kétségbe Jézus létét; az ellenérvek rendszerint nem tudományos, hanem retorikai indíttatásúak.
10. Következtetés – a hit és az ész szintézise
A tomista megközelítésben a hit nem ellentéte, hanem beteljesülése a józan észnek.
A szokásbiztonság mindennapi döntéseink elkerülhetetlen háttere;
A történeti bizonyítékok az evangéliumok mellett erősebbek, mint bármely hasonló ókori esemény mellett;
A kinyilatkoztatás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a sérült emberi értelem elérje végső célját;
A kegyelem nem vak követelés, hanem értelmünkre és akaratunkra építő isteni segítség.
Ezért a keresztény hit – Aquinói Szent Tamás szellemében – nemcsak racionális, hanem morálisan indokolt válasz a történelem, az értelem és a kegyelem egységes tanúságára.
„A kegyelem nem rombolja le, hanem feltételezi és tökéletesíti a természetet.”
– Aquinói Szent Tamás
Aki tehát valóban „a valóság szikár tényeit” keresi, annak nem elég a gúnyos mémek futószalagja. A filozófia, a történelem és a teológia komoly mérlegelése elvezet ahhoz a ponthoz, ahol a józan ész találkozik a kinyilatkoztatott misztériummal – és mindkettő világossá teszi, hogy Krisztusban az igazság maga szólít meg minket.
Aki a kereszténységet történeti vagy logikai alapon veti el, az vagy nem érti a megismerés természetét, vagy inkonzisztensen gondolkodik – hiszen a hétköznapokban maga is ugyanilyen certitudo moralis-ra támaszkodik. A keresztény hit nem mese, nem „vakhit”, hanem a valóság, az értelem és a történelem stabil alapjaira épül. A kinyilatkoztatás – Isten természetfeletti közlése – nem abszurd, hanem éppen az emberi természet végső vágya: hogy a valóságot a maga teljességében, az értelmen túlmutató, de azzal soha nem ellenkező isteni fényben ismerjük meg.
A tomista apologetika tanúsága: a hit és az értelem, a certitudo moralis és a certitudo fidei, az emberi tapasztalat és a természetfeletti bizonyosság egymást feltételezik, nem pedig kizárják. Ezért a kereszténység igazsága nem csak „hihető”, hanem minden szempontból a legésszerűbb magyarázat – racionálisan, történetileg és filozófiailag egyaránt.
A Keresztény Hit Racionális Alapjai: A Szokásbiztonság és a Történeti Bizonyosság
A keresztény hit nem puszta „mesebeszéd” vagy vak hit, ahogy azt az ateista szkepticizmus gyakran karikírozza, hanem a racionális gondolkodás, a történeti bizonyosság és a metafizikai megalapozottság szilárd talaján áll. A tomista filozófia és teológia keretében vizsgálva a kereszténység hihetőségét, világossá válik, hogy a hit nem ellentétes az értelemmel, hanem annak természetes folytatása, amely a „józan paraszti ész” (szokásbiztonság, latinul certitudo moralis) és a történeti forráskritika eszközeivel igazolható. Ez a cikk a megismeréstan, a történeti bizonyosság és a kinyilatkoztatás tomista megközelítésén keresztül mutatja be, hogy a keresztény hit nemcsak ésszerű, hanem morálisan és filozófiailag szükséges is.
A Szokásbiztonság (Certitudo Moralis) Mint a Megismerés Alapja
Az emberi megismerés nem kizárólag matematikai vagy metafizikai bizonyosságokon nyugszik, hiszen életünk legtöbb döntését a szokásbiztonság (certitudo moralis) vezérli. Ez a fogalom azt jelenti, hogy az emberek többsége ésszerűen, a gyakorlati életben bevett módon cselekszik, amikor döntéskényszer elé kerül, anélkül, hogy minden részletet laboratóriumi szinten igazolna. Például, ha vendégségbe megyünk, nem feltételezzük, hogy a házigazda megmérgez minket, mert rengeteg javalló érv szól amellett, hogy nem akar ártani, és nincs ésszerű ellenérv a bizalommal szemben. Hasonlóképpen, a bíróságon sem kell minden kétséget metafizikailag kizárni: elegendő, ha a bizonyítékok súlya (ujjlenyomat, videófelvétel, motívum) egyértelműen egy irányba mutat.
A történeti tudás is ezen a szokásbiztonságon alapul. Senki nem kérdőjelezi meg Julius Caesar vagy Szent István létezését, mert a források és a történelmi kontextus elegendő bizonyítékot szolgáltatnak, és nincs ésszerű ellenérv. A keresztény hit alapját képező evangéliumok ugyanilyen történeti bizonyosságot nyújtanak: a szövegépség, az egykorúság és a tanúk szavahihetősége alapján racionálisan elfogadható, hogy a leírt események – különösen Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása – valóságosak.
Az Evangéliumok Történeti Hitelessége
A kereszténység nem mitológiai történetek gyűjteménye, hanem történeti eseményekre épül, amelyeket kortárs tanúk dokumentáltak. Az evangéliumok szövegépsége páratlan az ókori irodalomban: a kéziratok száma, elterjedtsége és változatlan állapota messze meghaladja más antik szövegek, például Plutarkhosz, Tacitus vagy Suetonius műveinek megbízhatóságát. Az evangéliumok keletkezési ideje is rendkívül közel van az eseményekhez: Márk evangéliuma a 40-es évekre, Máté és Lukács az 50-60-as évekre, János evangéliuma pedig a 60-as évek végére datálható, vagyis egy generáción belül íródtak, amikor még éltek szemtanúk, akik cáfolhatták volna a hamis állításokat.
A tanúk szavahihetősége szintén kulcsfontosságú. Az evangéliumok szerzői nem hatalmat vagy gazdagságot nyertek tanúságtételükkel, hanem üldöztetést, kínzást és halált. Az apostolok, például Péter gyávasága vagy Tamás kételkedése – az úgynevezett criterion of embarrassment – olyan részletek, amelyeket egy kitalált propagandaanyag nem tartalmazna. Ráadásul külső források, például a Talmud, Tacitus vagy Plinius, szintén megerősítik Jézus létezését és a keresztény mozgalom korai elterjedtségét. Ha valaki elutasítja az evangéliumok történeti hitelességét, akkor az egész ókori történetírást el kell vetnie, ami inkonzisztens és irracionális álláspont.
A Természetfeletti és a Kinyilatkoztatás Szükségessége
A tomista filozófia szerint az ember természetes értelmével felismerheti Isten létezését a teremtett világból, mint okozatból kiindulva (lásd az öt utat: létbeli, okozati, teleológiai, stb.). Azonban az emberi értelem és akarat sérült az áteredő bűn miatt, így a metafizikai igazságok – például Isten mindentudása, mindenhatósága vagy a lélek halhatatlansága – felismerése nehéz, és sok ember számára elérhetetlen. Ezért morálisan szükséges, hogy Isten kinyilatkoztassa a természetes értelemmel is elérhető igazságokat, például a tízparancsolatot, amely a természettörvénnyel összhangban áll.
Azonban vannak olyan igazságok – például a Szentháromság vagy a megtestesülés –, amelyek értelemfelettiek, vagyis nem következtethetők ki pusztán az emberi értelemből, ezért fizikailag szükséges a kinyilatkoztatás. Ez a természetfeletti kinyilatkoztatás nem abszurd, hiszen logikailag lehetséges: Isten, mint a lét teljességét birtokló lény, képes természetfeletti módon közölni igazságokat az emberrel, amelyeket az ember természetes képességeivel nem ismerhet meg. Az emberi természetben pedig megvan az a képesség (potentia oboedientialis), hogy befogadja a természetfeletti hatásokat, ahogy egy írógép is képes magasabb rendű utasításokat végrehajtani anélkül, hogy természetellenes lenne.
A Hit Racionális Alapja: Certitudo Moralis és Certitudo Fidei
A keresztény hit nem vak ugrás az ismeretlenbe, hanem a certitudo moralis-ra épülő ésszerű döntés, amelyet a természetfeletti kegyelem (certitudo fidei) tökéletesít. Az evangéliumok hitelessége – a szövegépség, az egykorúság és a tanúk szavahihetősége – racionális alapot ad arra, hogy higgyünk Jézus Krisztus feltámadásában és tanításában. Ez a hit azonban nem áll meg a természetes értelemnél: a Szentlélek természetfeletti mozgatása által az ember olyan bizonyosságra jut, amely meghaladja a puszta történeti bizonyítékokat. Ez a certitudo fidei, amely szilárdabb, mint bármely emberi meggyőződés, például az, hogy a saját létezésünk vagy a születési dátumunk igaz.
Az ateista szkepticizmus gyakran figyelmen kívül hagyja, hogy a hétköznapi életben is a certitudo moralis-ra támaszkodunk: hiszünk a szüleink szavában, a történelmi forrásokban vagy az orvosi diagnózisokban anélkül, hogy minden részletet személyesen igazolnánk. A keresztény hit ugyanilyen racionális bizalomra épül, de a természetfeletti kegyelem által magasabb szintre emelkedik.
Az Ateista Kritikák Gyengesége
Az ateista érvelések, amelyek a kereszténységet „mesének” vagy „zsidó zombi” történetnek gúnyolják, nem a keresztény tanítást cáfolják, hanem saját filozófiai és történeti műveletlenségüket leplezik le. Az olyan szalmabáb-érvek, mint a „beszélő kígyó” vagy a „kozmikus kannibalizmus”, figyelmen kívül hagyják a bibliai szövegek szimbolikus és történeti rétegeit, valamint a teológiai mélységet. Az argumentum ad ridiculum (nevetségessé tétel) nem érv, hanem intellektuális menekülés a komoly gondolkodás elől.
Hasonlóképpen, az Ockham borotvájára hivatkozó érvek figyelmen kívül hagyják, hogy a legegyszerűbb magyarázat nem mindig a legvalószínűbb. Az ateista narratíva, miszerint a kereszténység egy kitalált történet, nem magyarázza meg, miért haltak meg tízezrek egy „hazugságért”, miért terjedt el a kereszténység üldöztetés ellenére, és miért nincs egyetlen kortárs forrás, amely cáfolná a feltámadást. A keresztény magyarázat – miszerint Jézus valóban feltámadt, és a kinyilatkoztatás igaz – nemcsak egyszerűbb, hanem összhangban áll a történeti, filozófiai és metafizikai bizonyítékokkal.
Záró Gondolatok
A keresztény hit, különösen a tomista megközelítésben, nem vak babona, hanem az emberi értelem és a természetfeletti kegyelem harmonikus együttműködése. A certitudo moralis és a történeti bizonyítékok alapján racionálisan elfogadható, hogy az evangéliumok hitelesek, Jézus Krisztus létezett, és a feltámadás valóságos esemény volt. A kinyilatkoztatás morálisan és fizikailag szükséges az emberi értelem korlátai és az áteredő bűn miatt, hogy az ember Istenhez közeledhessen. Az ateista szkepticizmus karikatúrái nem cáfolják, hanem megerősítik a keresztény hit szilárd alapjait, hiszen a gúny nem helyettesíti az érveket.
Aki valóban a valóságot keresi, az ne elégedjen meg a mémekkel, hanem merüljön el a filozófiában, a történelemben és a teológiában. A kereszténység kétezer év után is áll, mert nem emberi fantázia, hanem a történelem, az értelem és a kegyelem diadala.
Járkált a vízen? Komolyan, te is elhiszed, hogy csak az „történt”, amit a bulváros ateista összefoglalókban olvasol? El sem gondolkodsz azon, hogy a bibliai csodák tanító, szimbolikus, transzcendens tapasztalatokat közvetítő történetek – amelyeknek mindig van morális, teológiai, antropológiai jelentése?
Te miképpen vélekedsz túl a tanító, szimbolikus tartalmon?
A homoszexualitás az állatvilágban egy széles körben elterjedt jelenség, nem tekinthető rendellenességnek, és nem korlátozódik az emberre. Számos állatfajban megfigyelhető az azonos nemű egyedek közötti szexuális viselkedés és párkapcsolat, ami nem feltétlenül reproduktív célokat szolgál, hanem a szociális kötelékek erősítésében is szerepet játszik. ????
"A Svájci Tudományos Akadémia által az év kiállításának választott, 2023. márciusáig megtekinthető tárlat az élővilágban előforduló legkülönfélébb szexuális viselkedésformákat és szaporodási stratégiákat mutatja be. A zoológusok és evolúcióbiológusok ugyanis mintegy 1500 olyan fajt ismernek, amelyeknél mindennapos az azonos nemű szexuális viselkedés (same-sex sexual behaviour, SSB)."
Az Özönvíz miatt?
Vagy az Évék fogyasztotta délutáni gyümölcs?
:-O:-P:-)
Vagy nem igaz, mint ahogy az "isten gyermekei, nmtelen angyalok" kufircolási hajlama, az ember lányai felé?
A helyes érvelés az, ami elválasztja a filozófiát a vallásoktól és a dogmáktól. Meg meg persze a tudomány és áltudomány elkülönítésében is fontos tényező.
Mi a logikai tévedés, vagy érvelési hiba? "A logikai tévedések megtévesztő vagy hamis érvek, amelyek pszichológiai meggyőzés miatt erősebbnek tűnhetnek, mint amilyenek valójában, de érveléssel és további vizsgálattal tévesnek bizonyulnak."
Na most figyelj, szellemi káosz-brigád kapitánya! Amit itt előadtál, az egy tipikus, dedós „világmagyarázó” stand-up, ahol a felületes nevettetés, a tudatlanság és a műveletlenség keveredik egy élesztős ateista szósszal. Lépjünk túl végre ezen a szellemi ovis szinten, és nézzük meg, mennyit ér a „kritikád”, ha egyáltalán van itt szó kritikáról, vagy csak öncélú kötekedésről, amitől reméled, hogy a végén majd röhögve az asztalra borul a gyanútlan olvasó. Nem fog.
Kezdjük a legtipikusabb ateista mantrával: „Elhinni egy mítoszt”, aztán jön a szokásos önismétlő „angyal, repkedés, hulla hopp, anyuka, bort hamisít, molnárka, ördög, vízen járás” stb. Gyermekded karikatúra, amit minden valamirevaló „ateista” fórumon óránként ötször előrántanak, hátha elégszer ismételve majd nem tűnik fel, mennyire sekélyes. A világ vallásai – és köztük a kereszténység – kétezer év filozófiai, művészeti, jogi és tudományos civilizációt építettek, míg te egy óvodai „Hófehérke és a hét törpe” stílusában próbálod összemosni az egész keresztény tanítást, mert úgy könnyebb lesöpörni azt, aminek a mélységét sosem értetted meg.
Te tényleg azt hiszed, hogy a keresztény filozófia, teológia és történetírás ezekből a bulváros, leegyszerűsített „hulla hoppolásokból” és „vízen járó molnárkákból” áll? Ne röhögtess! Ez kb. olyan, mintha valaki a kvantummechanikát úgy akarná összefoglalni, hogy „valami Schrödinger nevű csávó bezárt egy macskát a dobozba, aztán lehet, hogy él, lehet, hogy nem, haha, mekkora baromság!” Nyilván, ha valamit annyira egyszerűsítesz, hogy csak a külső abszurditás látszik, semmit nem kell gondolkodnod, semmit nem kell értened – csak csipogsz egyet a fórumon, hátha a többi papagáj visszacsipog.
A „mítosz” szóval próbálsz lesöpörni mindent, aminek mélysége, történeti alapja, spirituális tapasztalata, filozófiai megalapozása van. A kereszténység kétezer év óta áll filozófiai, történeti, kulturális kihívások közepette, túlélte Nérót, Diocletianust, felvilágosodást, francia forradalmat, marxizmust, két világháborút és a teljes XX. századi „haladó” dogmatizmust – mégis mindig voltak, akik a felszínes, öntelt, intellektuális lustaság felkent bajnokai voltak, akik szerint „ez csak mese, bazmeg!” Mondjad csak, ezerszer elmondták már előtted is – egytől egyig eltűntek a süllyesztőben. Gondolod, te majd most végre eldöntöd az emberiség filozófiai kérdéseit egy félrészeg pub-stílusú „kommentháborúban”?
A felsorolásodból csak a szellemi restség és kulturális árvaság árad. Angyalok? Igen, a kereszténység tanítja, hogy a világ nem merül ki a mérhető anyagiságban. Jézus születése? Ha csak annyit tudsz felhozni, hogy „anyuka, teherbe ejtette magát”, azzal nem érvelsz, csak gúnyolódsz, ráadásul biológiai ismereteid is sekélyesek: a keresztény tanítás szerint a Szentlélek működése a világ teremtő elve, nem valami hormonális bakugrás. Bort hamisított? Egy 2000 éves szövegben egy ünnepi, szimbolikus csodát „bort hamisításnak” hívni kb. olyan, mint a Biblia metaforáit szó szerint értelmezni, aztán ezen röhögcsélni. Tényleg, szívből gratulálok, eljutottál az ötödik osztályos cinizmus szintjére!
Járkált a vízen? Komolyan, te is elhiszed, hogy csak az „történt”, amit a bulváros ateista összefoglalókban olvasol? El sem gondolkodsz azon, hogy a bibliai csodák tanító, szimbolikus, transzcendens tapasztalatokat közvetítő történetek – amelyeknek mindig van morális, teológiai, antropológiai jelentése? De nem, neked elég annyi, hogy „molnárka”.
A 2000 sertés sztorija megint csak arról árulkodik, hogy az egész szövegösszefüggésből egyedül a szenzáció, az abszurditás marad meg, a tanítás lényege (a démoni megszállottság, az emberi lélek felszabadítása, az önpusztítás képe) már teljesen kiesik. Környezetszennyezés, mi? Komolyan, mikor kezdi már egy ateista végre komolyan venni a szövegeket, nem csak a Facebook-kommentek szintjén hadonászni velük?
A feltámadás? „Meztelenül megpattan a kriptából, majd ott kolbászol” – na, ez már tényleg a szellemi színvonal legalja, de legalább egy pillanatra magadra ismertél: a „komolyan teljesítmény ennyi kreténség benyalása” valójában rád igaz. Mert amihez soha egyetlen filozófiai, teológiai, történeti vagy irodalmi művet sem olvastál végig, csak a trollok kedvéért kiragadsz valamit, és úgy teszel, mintha ettől már te lennél a gondolkodás koronázatlan császára.
És akkor jön az igazi ateista lufi: „Egy normális 5.-es ilyesmiket nem nyalna be!” Hát barátom, nem az a baj, hogy valaki nem „nyalja be” – hanem hogy valaki végképp nem nőtt fel a kérdésekhez. Olyan ez, mint amikor egy gyerek először hall a relativitáselméletről, aztán öt perc múlva röhögve visszakérdez: „dehát ez hülyeség, hiszen a vonat nem megy gyorsabban, mint a fény, haha!” Csakhogy a világegyetem nem áll meg az 5.-es szinten. És ahogy Einstein sem foglalkozik azzal, mit szól hozzá a nagycsoportos, úgy a keresztény teológia sem fog attól megroppanni, hogy te hány emojival tudod kifigurázni.
Végezetül: te tényleg azt hiszed, hogy „benyalás” kérdése lenne az, hogy az emberi gondolkodás több ezer éve folyamatosan újraértelmezi, vizsgálja, filozófiát, etikát, művészetet, tudományt, közjogot, szociológiát épít ezekre a „mesékre”? Gondolod, hogy te vagy az első, aki 2020-nál valamivel később rájött, hogy „viccesek” a bibliai történetek szó szerinti olvasatban? Hát barátom, egy generációval sem vagy előrébb az ókori gúnyolódóknál, akik már akkor sem tudtak semmit hozzátenni a világhoz, csak egy jót röhögni mások hitéből.
Szóval, ha tényleg vitapartner akarsz lenni, és nem csak öncélú karikaturista, akkor legközelebb talán olvass el valamit a témáról, mielőtt hősködve nevetségessé teszed magad. Mert egyelőre nem az derül ki a szövegedből, hogy túljárnál a keresztények eszén, hanem hogy végleg beragadtál a szellemi játszótérre, ahol csak a leghangosabbnak jár a homokozó lapátja. Gratulálok – valóban „komoly teljesítmény”.
Különben is a lelaposföldezésma már csak egy ahhoz hasonló általános szitokszó, ami egykoron a lepogányozás, leeretnekezés, vagy a leparasztozás volt. Legújabb "divat", a le-trollozás és le-nárciszozás.
Látva a vergődésedet, megkönyörülök rajtad: a legáltalánosabb értelemben a hit elfogadni egy állítást igaznak bizonyítékok hiányában, vagy azok ellenére.
Használd ezt, és ne akarjál újakat kitalálni, pláne ne a sárbuta MI szóköpülő szemetét lobogtassad. Az MI nem érti amiről statisztikai gyakoriság alapján szó-sormintákat gyárt!
hit; tömören: Biztosnak állítani a bizonytalant. Bővebben kifejtve: Egy legális emberi elmebetegség elnevezése. A valótlanságok és igazolhatatlan dolgok valóságként való elfogadása. Hinni csak a bizonytalan dolgokban kell és szoktak. A biztos dolgokat, azt tudni szokták az emberek. Tehát a hit a bizonytalanság egyik jelzője is egyben. Legrövidebben: Biztosnak állítani/vélni a valótlant, vagy még nem bizonyítottat, vagy bizonytalant.
hívő;Pszichovírus hordozó és jellemzően terjesztő. Kritikai képességeiben szelektíven kihívásokkal küszködő.
"Azért nézd meg néhány komolyabb lexikonban, mint jelent a sima hit."
Figyeld, nárciszvirágszál! Qrvanagy különbségek vannak hit és hit között!
Ha például a teizmus-ateizmus skálát vizsgáljuk, akkor kezdődik az
- erős teistákkal, akik szentül meg vannak győződve az istenük valóságosságáról, és még akár napi per tu kapcsolatban is állnak vele
majd folytatódik a
- teistákkal, akik hiszik, hogy létezik Isten de semmiféle bizonyítékuk erre nincsen, csak elfogadják a vallások kijelentéseit azon az alapon, hogy "kell lennie még ott valaminek"
aztán jönnek a
- bizonytalanok, akik vallástalanok, mert nem tudják eldönteni, hogy a vallási állításoknak vagy az ateista állításoknak van igazuk, így aztán egyfajta intellektuális Limbo-ban élik az életüket a két oldal között félúton, miközben mindenféle gyenge spirituális hitekkel rendelkezhetnek
és itt következnek az
- ateisták, akik nem hiszik semmiféle isten létezését, főképpen mert nincsen a létezésre bizonyíték és mert szükségszerűsége sincsen egy emberhez hasonlatos lénnyel magyarázni a dolgokat
és a sor befejeződik az
- erős ateistákkal, akik úgy vélik, hogy tudják Isten nemlétezését pont olyan bizonyossággal, mint a skála túloldalán az erős teisták tudják Isten létezését.
A közvéleménykutatásod térképe az erős teistákat ábrázolja.
Vannak hasonló térképek hasonló időszakban vallási meggyőződésről végzett PEW kutatásokról, és azok megint mást mutatnak. Például ez a térkép az ateisták arányát mutatja:
Figyeld meg, hogy a lakosság hány százaléka tartja magát ateistának!
Mindenki más hívőként tekint magára. És okoska, ugyan már hol lehet az a különbözet ami a fenti adatok, meg az általad hamisított adatok között van?
Hát bizony ők azok, akik "nem teljes bizonyossággal" de hisznek Istenben. Azaz a (gyenge) teisták.
Te büdös módon átírtad a közvéleménykutatás kérdését olyanra, ami nem felel meg a valóságnak. Hamisított adattal akarod átverni az olvasókat! Szégyelld magadat!
"Microsoft Copilot válasza: A hit az értelmet meghaladó bizalom abban, amit még nem látunk, de igaznak fogadunk el. ( bizonyíték nélküli elfogadást jelent)"
A fogalommeghatározásokkal mindig az a baj, hogy olyan más fogalmakra hivatkoznak amelyek szintén nem megfoghatók egzakt módon.
Értelem, bizalom, valaminek a meglátása, igazság, bizonyíték.
Ahol angyalok jönnek, mennek, a főhős a saját anyját ejti teherbe, a Sátán hóna alá kapja, és röpköd vele, és valaki még ott is repült velük és jegyzetelt:-)
Hulla hoppolt, bort hamisított, és járkált a víz felszénén, mint a molnárka?
Bűntelen, de jelentős anyagi kár okozója, és súlyos környezetszennyező, amikor a mese szerint 2000(!) sertést a vízbe hajt?
:-)
Meztelenül megpattan a kriptából, majd ott kolbászol a tettei helyszínén?
Hihető, pláne, hogy katyusaként eltűnik az ég felé:-)
Mindezt a hercehurcát azért, mert a mesebeli Adam family gyümölcsözött egy délután, és a "mindentudó" ezt sem tudta előre?
Vagy inkább azért, mert a "nemtelen angyalai" ráizzultak a nőkre, ami akkora bűn lett, hogy taccsra tette a mese szerint a Föld flóráját és faunáját?
Amit csiribázással csinált, csiribázással már nem volt képes korrigálni?
Öregem, egy normális 5.-es ilyesmiket nem nyalna be!
Kivéve ha szülei már ostobaságokkal trenírozzák bébi kora ótta :-/
Én a magam részéről, komoly teljesítménynek tartom, ennyi kreténségét benyalását.
