Csak a halandók gyávák beismerni, nem vizsgálják múltjuk és jelenük. Nem tudnak számolni, ezért ki se tudják saccolni mekkora szar vár rájuk.
Beszélnek halál utáni szarról, csak arról nem hogy akár mennybe akár pokolba kerülnek mindkét helyen csőstül ömlik a szar.
Onnan lehet megismerni a hülyéket, hogy bedőlnek a látszatnak, a nagy háznak, faszantos autónak, sok gyereknek, még több unokának.
Buddha megmondta az élet szenvedés, csak azt nem mondta, hogy minden irányból és állandó. Ha sikerült kilépni egy szenvedésből, jön a következő más szögből. Mintha a szenvedés folyton az ajtó előtt várakozna mikor nyitják ki előtte az ajtót
Tehát kíváncsi vagyok, hogy hogyan lehetséges, hogy nem lesz lesz szenvedés, fájdalom és halál. Amíg ezt nem tudod bizonyítani, addig bizony senki sem részesül ebből.
Abból a világból, ahol nem leszen szenvedés, fájdalom, halál nem mindenki - erről volt szó. Neked pl. az nem is lenne jó, hiszen szerénted az dögunalom lenne...
Elfogadja, hogy ki kell lépni, elfogadja, hogy ez a természet rendje, és boldog attól, amit életében elért. Akinek nincs ez meg, vagy nem tudja értékelni, az szomorúan távozik, lelkiismeret-furdalással, hogy nem tett le semmit az asztalra.
Mindenki részesül a világból, és mindenki hozzátesz a világhoz, kérdés hogyan értékeli ezeket. Én pozitívumként tekintek a babfőzelékre, amiért megdolgoztam, te a kaviárra sem, mert neked az teljesen hétköznapi dolog.
Ezt valójában arra írtam, hogy semmik voltunk és semmik leszünk, tehát az, hogy közben boldogok vagyunk, meg szenvedünk, átélünk jót és rosszat, a végén, pontosabban a végünk után, és egyáltalán, valójában nem b*szik egy öltést sem. :)
