Lehet filozófiailag érvelni amellett, hogy ha már létezik egyáltalán akármi, akkor nincs okunk feltételezni egy korlátozó tényezőt, ami leszűkítené a ténylegesen létező dolgok körét. De akár sejthető, akár nem, elképzelni mindenképpen lehet egy olyan multiverzumot, amiben összességében véve minden megvalósul, ami elméletileg egyáltalán megvalósulhat.
mivel a multiverzumba nincs átjárás az univerzumok között, így minden univerzumban egyedisége szerint zajlanak a dolgok. ezért aztán olyan sincs, hogy a halál elől átugrunk egy másik universumba. mivel nincs átjárás, azért azt sem éreznénk, érezzük, hogy ha az egyik universumban az út a halálba vezet, akkor a másikban a másik út pedig nem.
mivel nincs átjárás, nincs ismeret sem, megszerzés szintjén sem, egy másik universumról, ezért nincs is igazi jelentősége efajta gondolatnak. tegyük fel, ha most meglátnák, mert pl. nem lapos és végtelen, az universumunk szélét, elérhetnénk e valaha is azt a jelenben tudott tágulás alapján? ha nem, hogyan juthatnánk egy, ugyan velünk párhuzamosan futó, másik universumba?
Előbb az kéne eldönteni, hogy a világ valósabb-e egyáltalán, mint a gondolat. Filozófia tanácstalanul toporog a kérdés láttán. (Platónnál pl. a gondolat ér csak valamit.)
"Jó kérdés, de ha már "teljes" multiverzumról van szó, akkor a filozófia kedvéért inkább legyünk inkluzívak, és potenciálisan azokat a valóságokat is értsük bele, amiket soha senki nem tapasztal meg vagy nem tapasztalhatna meg, és így egy kicsit problémás volna tapasztalati tények formájában definiálni."
Egy valóságot csak akkor nem lehet megtapasztalni, ha nincs benne tudat, ami tapasztaljon. Ha te leszűkíted a tudatot bizonyos fejlettségi szintű élőlények kizárólagos képességévé, akkor igazad van.
Aki pedig nem szűkíti le, az szerint minden valóságot meg lehet tapasztalni.
Indítottad a topicot egy nagy ívű elmélettel, de mégis lekorlátozod magad az általad, vagy sokak által elfogadott véleménnyel, hogy a tudat kizárólag agyi tevékenység.
Például a multiverzum anyag független része lehet az, ami minden általa létrehozott univerzumot meg tud tapasztalni, függetlenül attól, hogy kialakult az adott univerzumban agy vagy sem.
Ha felvázolt elméleted szerint a multiverzum minden univerzumában ugyanazok a fizikai törvények érvényesek és ugyanazok az anyagok, atomok, molekulák vannak, akkor valóban nincs sok esély mást tapasztalni, mint amit eddig is tapasztaltál.
De talán a multiverzum egyik tulajdonsága, hogy az egyes univerzumok máshogyan jöttek létre benne, más törvények, anyagok alakultak ki. Márpedig, ha egyes univerzumok eltérőek törvényeiket, felépítésüket, alkotóelemeiket tekintve, akkor az a rendszer, amelyikben a multiverzum létrejöhetett az összes univerzumtól eltérő szabályokkal kell, hogy rendelkezzen, különben nem hozhatta volna létre eltérően viselkedő elemeit.
Innen már csak egy (gondolati) lépés lehet, hogy a multiverzum ( az a rendszer, ami átfogja az összes univerzumot) alapja nem anyagi eredetű, mivel végtelen különböző anyag alapot (atomot vagy szubatomi részecskét) volt képes összelapátolni. A multiverzum alapja lehet egy algoritmus (ami nincs fizikailag megfogható állapotban), ami különböző paraméterekkel lefuttatva különböző univerzumot hozott létre.
Ha pedig a multiverzum alapja független az anyagtól és az általa létrehozott univerzumok tartalmaznak legalább egy közös vonást az őket létrehozó rendszerrel, akkor az csakis az anyagtól független rész lehet.
Ez az anyagtól független rész pedig képes rálátni az összes univerzumra, mivel tulajdonképpen azon (az anyagtól független részen) "belül" található minden, az hozta létre őket.
Ha pedig az az anyagtól független rész a tudat, pl. a te tudatod is, akkor az képes váltani, ránézni egy másik univerzumra.
Lehet, hogy nem ez az igazság, de a fentiektől eltérő változat is csak elmélet lehet ezen a szinten, semmi más.
Jó kérdés, de ha már "teljes" multiverzumról van szó, akkor a filozófia kedvéért inkább legyünk inkluzívak, és potenciálisan azokat a valóságokat is értsük bele, amiket soha senki nem tapasztal meg vagy nem tapasztalhatna meg, és így egy kicsit problémás volna tapasztalati tények formájában definiálni.
Mert különben azt kellene kérdeznem, hogy a hegyi kunyhójában teázgató erdész számára van-e különbség a kavics lehetséges sorsai között. Ami olyasmi modellt igényelne, mint amiről a many-minds interpretation szól, ami sokkal kevésbé szemléletes, mint a sok-világ értelmezés kozmológiája. Bonyolultabb.
"Miért ne lehetne egy másik univerzumot, valóságot megtapasztalni"
Azért, mert aki a másik univerzumot tapasztalja, az nem te vagy. Más az agyának a felépítése. Azért más az agyának a felépítése, mert mások az élettapasztalatai. Látta, hogy írás lett a kvantum-pénzérme eredménye. Ez kialakított egy emléket az agyában, és az élmény újabb gondolatokat szült a fejében. Örült neki, hogy megnyerte a kvantum-lottót, és már tervezgeti, hogy mit vesz a pénzből. Miközben te, aki a fejet mutató érmét szorongatod a kezedben, egészen más agyműködéssel vagy azonos. Szubjektíve nézve ez az agyműködés definiálja, hogy melyik univerzumban vagy. De azt nyilván nem lehet varázslatosan megváltoztatni, hogy te te vagy, vagy pedig egy másik személy, másik agyműködéssel. Mert ha sikerülne, az nem lenne megkülönböztethető attól, hogy nem történt semmi. Ha te valaki más vagy, akkor az nem te vagy, hanem az ő. Attól te még te maradsz.
Amikor azt mondom, hogy "ami elméletileg egyáltalán megvalósulhat", ezt nem csak úgy lehet érteni, hogy ami a modern tudományos elméletek szerint megvalósulhat. Hanem tágabban is lehet értelmezni. Akár egészen másmilyen fizikai törvények szerint, vagy bármiféle törvények vagy idő-dimenzió nélkül is lehet létezés, elméletileg.
De ha csak a közeli kozmosz látszólagos fizikai korlátain belül nézzük a sokféleséget, akkor sem feltétlenül igaz, hogy a végtelen nagyságú térből következik a teljes sokféleség.
Vagy hát én még ilyen eredményről nem hallottam, hogy következne belőle.
Ami rémlik, az egy olyan kutatási eredmény, hogy a kvantum-rendszer időben felveszi az összes lehetséges állapotát, de az nem pont a végtelenül nagy térről szól. És nem tudom, milyen kozmológiai feltételezésekből indul ki.
És egyébként is, az a hipotetikusan végtelenül nagy univerzum olyan tempóban tágul, hogy ripsz-ropsz elérhetetlenné válnak a fény számára a távolabbi részei, és véges nagyságú fénykúpokba záródik a valóságos téridő attól föggően, hogy honnan nézzük.
Szóval innentől kezdve ez már megkülönböztethetetlen attól, hogy különálló téridők vannak.
Azért, mert a multiverzum nem egy fizikai tér, amiben ide-oda lehet mozogni, hanem statisztikai eloszlás.
Ha feldobsz egy kvantum-pénzérmét, mire kettéágazik a világ aszerint, hogy fej vagy írás, akkor nincsen olyan kettősség, hogy ide kerülsz, vagy pedig oda. Mind a két jövőben jelen leszel. Mivel nincs kettőség, nincs mit befolyásolni, amikor "változtatni" akarsz.
"De akár sejthető, akár nem, elképzelni mindenképpen lehet egy olyan multiverzumot, amiben összességében véve minden megvalósul, ami elméletileg egyáltalán megvalósulhat."
Csak megjegyzem: egy végtelen térfogatú univerzumban is minden megvalósul, ami elméletileg egyáltalán megvalósulhat.
Ki lehet számítani, hogy a számunkra belátható univerzum méretű térfogat anyaga milyen távolságban lesz tőlünk precízen ugyanolyan elrendeződésű, mint itt körülöttünk. Ez azt jelenti, hogy ebben a távolságban valószínűleg a mi korlátozott térfogatú világunk egy másolata van. És mivel a végtelen az nem egy qrvanagy szám, ezért a mi világunk másolataiból is végtelen számú van, és természetesen a mi világunk összes variációjából is végtelen számú van. Azaz egy végtelen térfogatú térben minden megvalósul, ami elméletileg megvalósulhat.
Lehet filozófiailag érvelni amellett, hogy ha már létezik egyáltalán akármi, akkor nincs okunk feltételezni egy korlátozó tényezőt, ami leszűkítené a ténylegesen létező dolgok körét.
De akár sejthető, akár nem, elképzelni mindenképpen lehet egy olyan multiverzumot, amiben összességében véve minden megvalósul, ami elméletileg egyáltalán megvalósulhat.
A kvantummechanika sok-világ értelmezése alapján tudjuk, hogy egy ilyen sokféleség hogyan összeegyeztethető azzal a tapasztalattal, hogy mi itt mégiscsak konkrétan egy bizonyos valóságot tapasztalunk.
De bármennyire is láthatatlan a hipotetikus multiverzum, a lehetősége felvet néhány érdekes gondolatkísérletet.
Egy példaként: Képzelj el egy kavicsot, ami lassan, apránként gördül le a sziklás domboldalon. Még nem lehet tudni, hogy belegurul a folyóba, és homok lesz belőle, vagy pedig legördül egy hasadékba. Sokmindenen múlhat. Azon, hogy hogyan nő a moha a kavics alatt, hogy hogyan fúj a szél, hogy a csapadék milyen utakon folyik, hogy a hőmérséklet hogyan képez újabb törmeléket.
A kettő nem ugyanaz. Vagy ez történik, vagy az. Ha aggódunk a kavics sorsa miatt, akkor ez két különböző lehetséges objektív tényellásnak számít: vagy ez lesz a sorsa a kavicsnak, vagy pedig az.
De egy olyan multiverzumban, ahol minden megvalósul, ez a két lehetőség csupán két szűkdimenziós tartománya a valóságos dolgok szükségszerűen teljes terének. Nincs semmiféle "vagy-vagy". Nincs válasz arra a kérdésre, hogy ez történik, vagy pedig az történik. Értelmét veszti a kérdés. Eltűnik az a logikai igazságérték, amire rákérdezünk, amikor a kavicsunk sorsáért aggódunk.
Ez vajon azt jelenti, hogy a különböző elképzelhető lehetőségek közül választó tényállások állítása csak akkor értelmes állítás, ha nincs túl bő multiverzum?
Vagy pedig ki lehet jelölni egy "mi univerzumunk" szeletet a hipotetikus sokféleségből, amivel definiálni lehet ezt az egy konkrét valóságot, függetlenül attól, hogy van-e multiverzum?
