"Felültem az ágyban; vékony napsugár hasított keresztül a szobán, táncoltak benne a porszemek. Fölkeltem, elhúztam a függönyt. Tisztán kéklett az ég, ragyogott a nap. Élénk szellő himbálta a faágakat. A tó vize csillogva fodrozódott; a szél ebben az évszakban már megborzongatta az úszó ember bőrét. Kimentem a házból, és a vízbe ugrottam. A felszínre érve beúsztam a tó közepéig, aztán a hátamra fordulva nézegettem az ismerős hegyeket. A tó egy mély völgyben terült el, három hegygerinc találkozásánál; a csodálatos látványt nyújtó tájat a nagyapám fedezte fel még fiatal korában. Száz év telhetett el azóta, hogy először járt ezeken a hágókon, szinte még gyermekkorú felfedezőként, vad világban nevelkedve, ahol még veszélyt jelentettek a pumák, a vaddisznók és az indiánok, akik az északi gerincen éltek kezdetleges kunyhóikban. Akkor fogadta meg, hogy egyszer még itt fog lakni, ebben a tökéletes völgyben, a hatalmas, vén fák között, a hét forrás mellett - és végül így is lett; később létrehozta a tavat, házat épített, és számtalanszor vitte kirándulni a környékre kis unokáját. Igazából sohasem tudtam megérteni nagyapám rajongását e vad vidék iránt, de mindig igyekeztem érintetlenül megőrizni ezt a tájat, még akkor is, amikor már közelítette és végül körül is vette a civilizáció. A tó közepéről jól látszott egy bizonyos sziklaszirt, amely az északi gerinc közelében nyúlt ki a tó fölé. Előző nap a nagyapám által teremtett hagyományt követve fölmásztam erre a kiszögellésre, hogy a táj látványa, az illat, a fák lombkoronájában suhogó szél megnyugtasson kissé. Ahogy ott fenn üldögéltem, néztem a tavat és az alant sűrűsödő növényzetet, lassanként egyre jobban és jobban éreztem magam, mintha a látvány és a tájból áradó energia feloldott volna valami görcsöt a tudatomban."
Ez az ód, a Ka: "az isteni életnek, a mindenséget összekötő életnek sajátszerű kisugárzása":
"Amit mi szellemnek nevezünk nem valami járó lélek, hanem az isteni életnek, a mindenséget összekötő életnek sajátszerű kisugárzása. Valamint a napvilágban rejlik a sokféle szivárványszín, úgy a mindent összekötő, az isteni életben az egyes emberek sajátszerű szellemi élete. Valamint mindenütt, a hova a napvilág hatol, ott rejlik a sok színárnyalat a nagy mindenség életében, úgy a mi szellemi életünk is betölti a nagy mindenséget és egy a lényekkel mind, jóllehet sajátszerű és őseredeti tevékenysége a közös életnek az egyes ember szellemi élete. Onnét van, hogy a mindenség végtelenségéről tudunk és együtt érzünk a többi lényekkel, és különösen embertársaink ügyével bajával, mintha a mi bajunk volna. Az ember teste azonban ennek a mennyei sugárnak a tükre. Ha a tükör eltörik, nem látszik a sugár, de azért megmarad és új alakban újra feltámad majd újonnan született gyermekben jövő nemzedékekben az emberiség életében."
Ennek a bibliai versnek szerintem egy érdekes olvasata lehet az is, ha elgondolkodik az ember saját önmaga anyagiasságán is.
Mennyire fontos számára, hogy felvesse a pénz, illetve milyen módon, keretek között és mekkora mértékben hajlandó áruba bocsátani a saját testét (munkaerővé, netán rabszolgává változni) és eladná-e, áruba bocsátaná-e a lelkét is, és ha megtenné mindezt, vajon miért is tenné meg?
„És a föld kereskedői is sírnak és jajgatnak felette, mert az ő árúikat többé senki sem veszi: arany és ezüst, drágakő és gyöngyárúkat, és barmokat és juhokat és kocsikat és rabszolgákat és emberi lelkeket”
Szellemnek nevezni boldog boldogtalant: démont és elhunyt embert is, csak mind a fogalomzavarunkat erősíti.
Ezek ismeretében az ódot, a pszüchét a Ka-t, a démonokat és az elhunytakat egyaránt szellemnek fordítani, nevezni enyhén szólva olyasmi, mint árunak nevezni a munkaerőt, az embert, meg mindent, ami csak mozdítható... amíg nem tanulunk meg kristálytiszta fogalmakkal élni és gondolkodni, nem csoda, ha tévelygünk és folyvást csak tévedünk...
"Mikor 1924-ben először hívtam fel Isten gyermekeinek figyelmét a lélek és a szellem közti különbségre, sok jószándékú testvér úgy vélte, csupán kifejezésbeli különbségről van szó, amelynek nincs jelentősége. Nem látták, hogy nem a szó a lényeg, hanem az a fogalom, amit takar. A szellem és a lélek két teljesen különböző szerv: az egyik az Istené, a másik az emberé. Akármilyen névvel illetjük is őket, lényegükben eltérnek egymástól. A hívő ember számára veszélyes, ha összekeveri a kettőt, és annyira eltévelyedik, hogy elfogadja a gonosz szellemeknek Isten munkája megrontására irányuló csalását. A szellem és a lélek közti különbség ismeretének legnagyobb haszna, hagy megismerjük a lélek rejtett erejét és megértjük, hogyan hamisítja meg a lélekerő a Szent Szellem erejét. Ez az ismeret pedig egyáltalán nem elméleti, hanem gyakorlati, segít az Isten útját járnunk." (Watchman Nee)
A szellemnek= pszüché, ód is van formája. A semmiből keletkező forma, vagyis hullám, maga az életerő, az ód. Judeo-keresztény nézőpontból az ód a Teremtő Isten életet adó ereje. Az ókori Egyiptomban Ka-nak nevezték.
Az ód= pszüché gör. (ψυχή) - az élet lehellete, léleknek, szellemnek fordítják, nem keverendő a pneumával gör. (πνεῦμα), amit szintén léleknek s szellemnek fordítanak, és ami a pszichológia tudományában tévesen psziché néven fut, az valójában a pneuma, csak hogy teljes fogalomzavar alakulhasson ki bennünk...tehát a pneuma a psziché... értitek...:)
Vagyis ezért lenne jó szerintem magyar fogalmakat alkotnunk és ezeket nem összekeverni:)
Természetesen mindenki tudja, hogy az ember lélekből és szellemből áll. Az ód a szellemi részünk... a lelkünk meg nem a pszichénk:)
Mi emberek sok mindent gondolunk, az érzelmeket itt a szívünk körűl
a mellkasunkban érezzük mint lelket. A testünk felbomlásával az elmekáprázatban úgy tűnik a lélek megmarad. Mire alapozva? A felébredettek azt mondják föld és ég visszatért eredeti állapotába.
Üresség alatt azt érti hogy nincs én, a forma alatt hogy az a "semmiböl" van. Ez az eredeti állapot. Se lélek se anyag csak káprázat. Az ebben a szép, hogy amikor megszűnik a káprázat minden lehetsz. Titok és paradokxon egyszerre. De meggyőződhetsz róla itt és most ami szinte lehetetlen egy átlag ember számára.
No.... a varjú csak nem hagyja abba a károgást,.... igaza van! :))
Ezeket a kémiai reakciókat is áthatja szvsz az úgynevezett "életerő", energia,="ód", ami az egész univerzumban áramlik, sugárzik. Ezek a mindenben: kőben, fában, virágban, csillagokban, emberekben, állatokban, ott lévő egyedi óderők, hullámok, szellemi erők, mintázatok, ki minek nevezi, kölcsönhatásban állnak egymással.
Az emberi test a kémiai reakciók bonyolult folyamata, a megfelelő vegyületek bejutása optimális szinten tartja ezt az összetett rendszert. Ez az "egészség" . Egyes vegyületek hiánya a "betegség" .
„Az ember fel tudja használni saját gyógyulásához az állatok, növények, és ásványok gyógyító ódját is. Isten teremtményeinek ezen a kölcsönös ódátvitelén alapulnak a gyógyító erők törvényei. Egyes élő állatok prémje bizonyos ódsugárzással bír, amely gyógyító hatású. Általánosan is ismert sok növény gyógyító ereje."
