Elérhető a tudomány mai állása szerint ez a cél (persze nem úgy, hogy 20-30 ember forogjon körülöttem, hogy életben tartson)? Hogyan lehetne ezt a célt elérni? Mit kellene csinálni, hogyan élni, hogyan lélegezni, táplálkozni, mozogni stb stb? Régiónkban a várható átlagéletkor nagyon alacsony....
Azt írtad, hogy nem tudják mindet beazonosítani, egyesek pedig tagadják és csak felesleges szemétnek tartják a DNS ismeretlen részét. Erre reagáltam, hogy a matematikai módszer elvileg adott. Persze nem feltétlenül hárommilliárd bázispárral kell kezdeni. De például a koronavírus egyes részeiről már megállapították, hogy a mutáció mit okoz.
A szervezet a szomjúság érzet révén tudatja a víz szükséglet pótlásának igényét, ergo annak kell hitelt adni s nem annak amit innen-onnan olvasni/hallani lehet!
Ezt mondtam én is. A szervezetem jobban tudja, hogy milyen tápanyagokra van éppen szüksége.
De mivel nem vagyok orvos, ezt senkinek nem javasolhatom.
Azért időnként vigyázni kell. Évtizedekkel ezelőtt karácsonykor azt vettem észre, hogy egyik pohár kólát iszom a másik után, miközben egyre szomjasabb leszek. Akkor tudatosan abbahagytam a vedelést.
Komplex kérdés, mivel a szervezet sejten belüli és kívüli víztartalma nem, kor, testtömeg, táplálkozás és tevékenység viszonylatában változó érték. Az egyensúly fenntartása érdekében az elvesztett (vizelet, széklet, izzadás, stb révén) vízet kell pótolni folyadék és táplálék bevitellel. Az elvesztett/ vízmennyíség túlsúlya elsősorban a vér és nyirok besürüsödését (kiszáradást) okozza, ami keringési problémákkal járhat. Magát a vízháztartást elsősorban az agyalapi mirigy hormonjai szabályozzák (az elülső lebenyben az ACTH a mellékvese hormonokra hatva, mig a hátsó lebeny vasopressin-je a vesében a víz visszafelszívódásért felelős). A mellékvese kéreg mineralocortikodijai az ásványi sók és víz anyagcseréjét szabályozzák, de a vegetatív idegrendszer is részt vesz benne.
A szervezet a szomjúság érzet révén tudatja a víz szükséglet pótlásának igényét, ergo annak kell hitelt adni s nem annak amit innen-onnan olvasni/hallani lehet! A feleslegesen bevitt folyadékkal csak megerőltetjük a szervezetet. Csak hát, a sok ilyen-olyan kúrák (egyik neves szinészünk egy ilyen lé-kúra következtében halt meg idejekorán!), dietétíkusi marhaságok, több kár okoznak, mint hasznot! .
többi mind u.n. "kis gén", vagy szabályozó, vagy másolat. Az olyan tulajdonságainkat mint pl. a képességek, hajlamok, stb. több kis gén együttes hatása fejti ki s ezért a genetikusok nem igen tudják azonosítani sem őke
Nem véletlenül a sok milliárdnyi DNS szekvencia (nukleotid) közül csak vagy 20-25.000 a fehérjét kódoló u.n. sztrukturális gén, a többi mind u.n. "kis gén", vagy szabályozó, vagy másolat. Az olyan tulajdonságainkat mint pl. a képességek, hajlamok, stb. több kis gén együttes hatása fejti ki s ezért a genetikusok nem igen tudják azonosítani sem őket (de az már hülyeség részükről, hogy egyesek tagadják ezek genetikai kódoltságát is). Vagyis röviden: azok a jellegek amelyek mindannyiunkban jelen vannak azokat a " nagy gének+ kódolják, az egyedi eltéréseket viszont a "kis gének" csoportjai. Ezért nem vagyunk, lehetünk teljesen egyformák, még egypetéjű ikrek esetében sem!
Eddig rendben van, de ez még csak általános magyarázat. Az ördög a részletekben lakozik.
El szoktam mondani, hogy a varázslat és a módszer között egy apró, de lényeges különbség van.
Ha megmondjuk pontosan, hogy milyen (ténylegesen elvégezhető) elemi lépések sorozatából áll egy módszer, az többé már nem varázslat. (Persze valahol meg kell állnunk az elemi lépésekre bontásnál, és azt a varázslatot tényként kell elfogadnunk.)
A kérdés tehát ott válik izgalmassá, hogy a fehérje szintézist ténylegesen hogyan szabályozza a sejt.
A másik dolog, amit el szoktam mondani: van az embernek a naptári életkora.
És ettől majdnem független a biológiai, értelmi, érzelmi fejlettsége.
Nekem úgy tűnik, hogy a sejtek specializálódása több lépésben következik be.
Kezdetben vala a svájcibicska őssejt, amiből még bármi lehet. Aztán elkezd szakosodni valamilyen szöveti sejt irányában.
(Szerintem itt érdemes megkülönböztetni az eredeti szövetek kialakulását és az elhalt sejtek utólagos pótlását. De ezt csak halkan mondom. Néhány növénynél megfigyeltem, hogy ahol elvágták, új rügyek jelennek meg. Sajnos elmulasztottam lefényképezni.)
" A kromoszómákon belül a kromoszóma fehérjék, vagyis a hisztonok fontos szerepet játszanak a DNS stabilitásában, szerveződésében. Ez a kompakt struktúra ad útmutatást a DNS és más fehérjék között, segít abban, hogy mely DNS részek íródjanak át."
"A gének olyan nukleinsav-szakaszok a DNS-ben vagy az RNS-ben, amelyek a szervezet működését és növekedését befolyásoló fehérjék szabályozásához és előállításához szükséges információkat tartalmazzák."
„Molekuláris biológiai értelemben a gén a DNS olyan része, amelyet a sejt mRNS-be ír át, majd a fehérjeszintézis (transzláció) során, annak egy részéből származó információ alapján, fehérjét készít.”
A genomnak van egy önszabályozó rendszere, amely géneken, DNS szekvenciákon, (generátor és gátló, stb.) alapul. A rákos daganotok embrionális (osztódó) sejtjeinél pont ez a rendszer "bolondul meg"! Az osztódó megtermékenyített petesejtből kialakuló csiralemezek ennek a rendszernek alapján alapulnak ki a különböző sejt és szövettípusok, majd a szervek és szervrendszerek.
"Ide toltam egy előadást, hogy a sejt osztódásnál mindig hiba keletkezik."
Igen, de nem ez a fő probléma. Vellaiék szerint a testi sejtek DNS-én ugráló transzpozonok cseszik szét a genomot igazán. Ezt akarják blokkolni. Ez a DNS szétcseszés a csíravonal sejtjein nincs, blokkolva van. Ugyanezt akarják a testi sejteken is. Az evolúció nem foglalkozik eléggé a testi sejtekkel. Nem érdekli egy idő után.
Ide toltam egy előadást, hogy a sejt osztódásnál mindig hiba keletkezik.
Egyesek nem nézték meg, vagy nem értik.
Ez egy olyan probléma, amit az evolúció középiskolai szintű ismertetése alapján nem lehet felfogni,
mert az ördögi részletekben lakozik.
Azért egy loop hole mégis elképzelhető.
Évtizedekkel ezelőtt gyorsított öregedési vizsgálatokból írtam a diplomamunkámat.
Hasonló dolgot a Csillagkapu egyik epizódjában is megfogalmaztak, ahol 100 nap alatt mindenki leélte az egész életét, és a goa'uld vizsgálhatta a gazdatest hosszú idejű (több ezer éves) változásait. Persze az emberen ez valószínűleg nem etikus. És a sejtmintából készített tenyészet alapján még csak nem is biztos, csak valószínűsíthető.
És akkor mi van, ha a vizsgálatból kiderül, hogy az alany például húsz évmúlva nagy valószínűséggel meghalna egy örökletes genetikai betegségben? Azt mondanák neki, hogy ne adja tovább a génjeit? Egyáltalán közölnék vele az eredményt?
A tudomány nemcsak arra való hogy javítson x, y életkörülményein, hanem hogy jobban megismerjük a világot! Annyit elárulhatok, hogy természettudományin!
