Tagja volt az Észak-magyarországi Képzőművészeti területi szervezetnek és a Művészeti Alapnak. 1997-ben elnyerte Miskolc város nívódíját. 2002. július 19-én hunyt el Miskolcon.
Zakariás József (1924-1971) - olimpiai bajnok (1952, Helsinki), 35-szörös válogatott labdarúgó, az Aranycsapat balfedezete (Zaki), majd edző. Az egyetlen a csapatból, aki az 1954-es VB-döntőn elszenvedett vereség után nem került vissza többé a válogatottba.
Kezdetben Weber Henrik növendéke volt, majd Bécsben, 1856 és 1864 között pedig a müncheni akadémián Karl von Pilotynál tanult.
Korai művei, a ’’Dugovics Titusz’’(1859, Magyar Nemzeti Galéria), ’’Izabellabúcsúja Erdélytől’’ (1862-ben maga litografálta) a romantikus történeti festészet szellemében fogantak, az önfeláldozás és a bujdosás drámai erejű megjelenítésével.
Ugron Gábor, id. (1847-1911) - liberális politikus, publicista. Harcolt a porosz-francia háborúban a köztársaságiak oldalán és Garibaldi seregében. Itthon a Függetlenségi és 48-as Párt egyik alapítója.
Schulek Elemér vegyész, gyógyszerész, egyetemi tanár, az MTA tagja, Kossuth-díjas (1949 és 1951). A klasszikus kémiai analízis neves művelője volt. Jelentősek gyógyszer-analitikai, továbbá halogénvegyületeket alkalmazó metodikái. A titrimetriába új indikátorokat vezetett be.
(Makó, 1847. ápr. 10. – Charleston, Dél-Karolina 1911. okt. 29.) magyar származású amerikai újságíró, lapszerkesztő, a modern újságírás úttörője. A St. Louis Post Dispatch és a New York World újságok kiadója. 1864-ben emigrált Magyarországról az Egyesült Államokba. A Pulitzer díj, az Amerikai Egyesült Államok legrangosabb újságírói kitüntetésének, megalapítója. A díjat 1917 óta minden évben több kategóriában osztják ki, a díj alaptőkéje 500.000 dollár volt, amit végrendeletéből biztosított az alap számára.
(Barcs, 1927. április 17. – Budapest, 1994. augusztus 13.) József Attila-díjas író, forgatókönyvíró. Leghíresebb műve a filmsorozatban majd regényben is megjelent A Tenkes kapitánya.
Mattyasovszky Ilona (1892-1943) - filmszínésznő. A Tanácsköztársaság alatt a filmdirektórium tagja. Az I. vh. után férjével filmiskolát alapítottak. 1926-ban először Bécsbe, majd Berlinbe, később Münchenbe költöztek. Több német filmben is sikerrel szerepelt.
Meszlényi Rudolfné (Sátoraljaújhely, 1817. február 19. – New York, 1854. június 29.) az 1848-49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatti tevékenységéről így emlékezik meg a hódmezővásárhelyi evangélikus egyház története: "Ő a magyar hazánkért majdnem vértanú halált szenvedett, mert nemcsak híveit, de az egész város lakosságát buzdította, lelkesítette. Megalakította a honvédelmi bizottságot, a honvédeknek ruhát, élelmet gyűjtött, a függetlenségi ünnepet rendezte, a debreceni kormányt üdvözölte, annak rendeleteit végrehajtani igyekezett. Ezért avilágosi gyásznap után a zsarnok osztrák kormány elfogatta, és a pesti haditörvényszék kötél általi halálra ítélte. De mikor az ország vérszomjas kormányzója báró Haynau, bukását előre megtudva; az összes pesti elítéltnek megkegyelmezett, ő is kiszabadult és 10 hónapi fogság után hazaérkezett. Hívei és az egész városból nagyon sokan keresték fel a szeretett lelkipásztort és örömmel üdvözölték. — Míg börtönben volt, az elárvult gyülekezet írásban és küldöttségileg kérte szabadonbocsátását, de hiába".
1857-1860 között nyíregyházi lelkész, ahonnan távoznia kellett, mert támogatta azt a császári pátenst, mely elrendelte a protestáns egyházak állami felügyeletét.
Imrédy Béla (1891 - 1946) - gazdasági szakember, jobboldali, antiszemita politikus, pénzügyminiszter, majd miniszterelnök (1938. május 14.-től 1939. február 16.-ig). 1945. november 23-án a népbírósági tárgyalás során első fokon kötél általi halálra ítélték, 1946. február 4-én pedig másodfokon golyó általi halálra módosították az ítéletet. Fellebbezését a Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) elutasította és másnap, 1946. február 28-án kivégezték.
(Kaposvár, 1929. augusztus 23. – Győr, 1997. szeptember 1.) olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó, az Aranycsapat tagja. Becenevei: „Bolond”, „Rongylábú”, játékosként balszélső poszton gyors, kiszámíthatatlan és gólerős csatár volt.
(Kaposvár, 1929. augusztus 23. – Győr, 19976. szeptember 1.) olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó, az Aranycsapat tagja. Becenevei: „Bolond”, „Rongylábú”, játékosként balszélső poszton gyors, kiszámíthatatlan és gólerős csatár volt.
