Aquilaa után, nem egészen "szabadon, hanem másolva:
Egy adott és (többé-kevésbé ismert) vers vagy dal egy versszakának magánhangzóit megtartva, másik mássalhangzókkal helyettesítjük az eredetit. Megfejtésként az eredeti vers/dalrészletet kérem beírni.
Élete végén, 1802-ben ismerte meg Csokonai utolsó nagy szerelmét, Ilosvay Krisztinát. Nagváradon találkoztak, s a gyönyörű férjes asszony elbűvölte a költőt. Nem ő volt azonban az egyetlen, akit elvarászolt "Kriska": Csokonai egyik első felfedezője és felkarolója, Kazinczy is szemet vetett a csinos asszonyra.
Bár Kazinczy értékelte Csokonai népies költészetét, de "parlagiasságát" (szókimondást, "közönséges" stílust értett alatta a széphalmi mester) képtelen volt elfogadni. Nem felelt meg a "fentebb stílről" alkotott elképzeléseinek. Súrlódásaik csak szaporodtak, mikor rajongásuk az asszonyért nyílt rivalizálássá vált.
Az Éjnek istenihez című megejtő szépségű verse őrzi e kései, és reménytelen szerelem emlékét.
Lewis Carroll: Szajkóhukky (fordította Weöres Sándor)
Volt egy brillős, a csuszbugó Gimbelt és gált távlengibe, Minden mimicre purrogó, Mómája ingibe. " Vigyázz, jön Szajkóhukk, fiam! Foga maró, karma furó! Ügyelj, Csapcsip madár zuhan S a brunkós Bromboló!" Markában nyüsztő penge reng, Elrágdos minden manxomot. A tamtam-fánál megpihent, Mély gondjába rogyott. Állt fergető eszmék körén, S jött Szajkóhukk, nézése láng, Nagy káka-törzsek erdején Bugyborékolva ráng. Bal, jobb! Bal, jobb! És át meg át Nyüsztő penge nyekdes, nyikol, Fejét veszi, máris viszi, S eldiadalogol. " Szajkóhukk már nem él, fiam? Karomba, lándzsás pöszöröm! Dicsdús nap, ó! Jahé! Jahó!" Csuklorkant az öröm.
Volt egy brillős, a csuszbugó Gimbelt és gált távlengibe, Minden mimicre purrogó, Mómája ingibe.
Az a szomorú helyzet, hogy a matematikus-író utalás alapján először Lewis Carroll Alice Csodaországban c. művére gondoltam, de abban nem találtam ennek megfelelő részt, ez után még megnéztem Alan Alexander Milne Micimackóját is (Milne is foglalkozott matematikával, legalábbis tanulta Cambridge-ben), de abban sem találtam megfelelő részt. Innentől passz! (:
Ha jártas vagy ennek a topiknak a feladványaiben, légyszives a segírséget a szokásos módon meghadni...... vagyis a szerző nevét és a mü címét idegen mássalhangtókkal..
A vers (egyike a - maga a matematikus-író által nevezett - "sületlenség"-einek) egy olyan regény része, amelyet ma a gyermekirodalom klasszikusának tartanak.
A gratulációt köszönöm és nagy-nagy elnézést kérek a késedelemért, de rajtam kívül álló okok miatt voltam kénytelen néhány napot kihagyni a fórumozásból!
Íme a legújabb bikkfa-költeményem:
Este későn szól a szobába
a cinke kérőn az anyjának:
anyu gyere!
fölviszi szépen, de előre
érzi, hogy még tíz nap és tőle
majd elmegyen.
Ámbár most ezért marad szépen,
amíg keres az üres széfben,
mást tudakol.
Segítségképpen egyelőre annyit, hogy külföldi költő verséről van szó.
Mivel Anna nem jelentkezett a kiegészítés ellenére, veszem a bátorságot, hogy előhozakodjam a megfejtéssel.
G. Dénes György: Minden jót Mónika!
[Zenéjét Ullmann Ottó írta.]
Kis pályaudvar, nagy tülekedés, kapkodó csókok, néhány ölelés. A gyorsvonat lassít és beáll: "Köszönj el könnyedén!" Így cseppet se fáj!
Minden jót, Mónika! Majd írok, csak integess még! Minden jót, Mónika! Ez a két hét így is de szép! A sok csillag oly közel volt hozzánk, mega víz, meg a part, meg a csók, ha az expressz a fordulón túl jár, én még súgok pár elhaló szót. Minden jót, Mónika! Majd írok, csak válaszolj rá! Légy boldog, Mónika! Két karom se bírja soká. Lassan lehull, nem integet többé. Már a vonat is elfoszlott köddé, de még hallom, hogy kattog a sínen, és azt suttogja, amit a szívem: Minden jót, Mónika! Minden jót, Mónika!
Az előadó pedig az 1972-es Táncdalfesztiválon Payer András volt. Akár meg is hallgathatjuk.
Most egy régi táncdalfesztiválos dal refrénjét próbáltam átírni
ez lett belőle:DDD
NINCS LECSÓ JÓ PISTA FASÍRTOT KAP KI ENNE MÉG NINCS LECSÓ JÓ PISTA DE A LÉ FÉL TÍZIG ELÉG VAN OTT PIA S MOST ÖSSZEBORONÁL EZ AZ ÍZ FELKAVAR LETAGLÓZ MARADJ VELEM ASZOTT UFÓBÚVÁR PÉPPÉ DÚDOLNÁM EZT A SZÓLÓT