"A romák közti magas mentális betegségek oka, hogy a roma kultúrában megengedett a testvérek, unokatestvérek közti házasság, vagy a szimpla szexuális kapcsolat." "a romák egy olyan etnikai csoport, mely sötét bőréről és hajszínéről ismerhető föl."
Hol a bánatban van ilyenkor az ArtisJus meg a jogvédők, akiknek meg kellene védeniük a gyermek jogát a saját kultúrája elsajátításához, amelyet Magyarországon is ratifikált nemzetközi szeződés garantál és az államok számra védendő jogként előír?
A megmondóemberek addig csinálták a skatulyákat, meg ásták az árkokat, hogy végül becsapdázták magukat. Hiába próbálják magukat meghatározni, mindegyikre van egy általuk alkotott dehonesztáló definíció.
Ez az - undorító - törekvés világméretű. Amerikában pl. a Tom Sawyert igyekszenek átírni és lebutítani hivatalosan, merthogy ki kell belőle írtani az olyan szavakat, hogy "nigger", meg amikor a négerekről nem mai PC-stílusban beszélnek.
Spirónak az a legnagyobb baja Gárdonyival, hogy neki csak egy Csirkefejre és általában ahhoz hasonló színvonalra futotta a tehetségéből. Az pedig édeskevés a halhatatlansághoz. Igazság szerint még a kortársakkal szemben sincsen sok esélye az olvasók kegyeiért folytatott küzdelemben. Hát még a klasszikusokkal szemben! Halála után 20 évvel senki se fogja olvasni, Gárdonyit viszont amíg csak magyar gyerek van a Földön.
Egyetlen esélye van az efféle közepes tehetségű, ám politikailag jól dörgölőző vadbaromnak: az, ha a klasszikusokat is lebutíttatja a saját szintjére, mégpedig a politikai hatalomba bekerült hasonszőrűeknek a felhasználásával. Na, ezeket kell elhajtani a magyar irodalom és az irodalomtanítás közeléből, de nagyon messzire!
És még mielőtt valaki azt találná hinni, hogy ez a téma itt off:
A közös Jókai regényeinek átiratási ötlete, és Jeszenszky lerasszistázása között a balliberális véleményformálók homogén akarata, amely mindkét téma magyar társadalomra való ráerőltetése révén akarja a magyarságtudat kilúgozását elvégezni a magyar társadalomból.
Sátáni ez az egész – fogalmazott Baranyi Károly, a Nemzeti Pedagógus Műhely (NPM) elnöke, kifejezve megdöbbenését és felháborodását. A pedagógus rámutatott: az evolúció során nem létezik viszszafejlődési tendencia, csak a szókincsünk csökken folyamatosan az utóbbi években. – Beérett az elmúlt tizenöt év „munkájának” gyümölcse: a kompetenciaalapú oktatás következménye, hogy nem beszélni tanítunk, a szóbeli számonkérés teljesen háttérbe szorult – fejtette ki Baranyi Károly. Hozzátette: a műveltségkép, ami megtart egy nemzetet, és frissen tartja egy ember memóriáját, szókincsét láthatóan erodálódott.
Vannak könyvek, amiket a bibliotékákban elegánsan kikerülök. Például azokat amelyekben átírták Jókai Mór és Gárdonyi Géza műveit. Fércművekké. Többek között A kőszívű ember fiait, illetve az Egri csillagokat. Első reakcióm volt, midőn hallottam róla: no, most jól belerúgok a szentségtörőkbe. Valahogy így: Nógrádi Gergely kiherélte Jókai és Gárdonyi könyveit. Vagyis több száz oldallal rövidítette meg a veretes nyelvezetű regényeket. Éppen ez volt velük a baj szerinte: nyelvezetük túlságosan régies, épp ezért a mai ifjúság nem hajlandó bíbelődni velük, legyenek azok akár kötelező olvasmányok.
Az ötletgazda pedig nem más, mint Nógrádi Gergely édesapja, forgatókönyvíró. Eleinte neves írókat kértek volna fel az átszabásra, többek között Esterházy Pétert, aki viszont erre nem vállalkozott. Nem is csodálom, hiszen Esterházy volt az, aki Ottlik Géza művét, az Iskola a határon című könyvet egy rajzlapra másolta át kézírással szóról szóra, a mester hetvenedik születésnapjára.
Az alábbi interjúrészletben Spiró György, kortárs író az irodalomolvasás és az írás mai helyzetéről fejti ki véleményét.
„ A nyelvvel kapcsolatban különben az jut eszembe, hogy a magyar irodalom veszélyben van, mert rohamosan csökken az olvasók száma a fiatal generációkban. Régóta tanítok egyetemen, ott is látom. A baj az, hogy az általános iskolában nem szerettetik meg az olvasást a gyerekekkel. meggondolandó, nem kéne-e átírni egy csomó régi nagy magyar művet, például Jókai regényeit, hogy lehessen őket élvezni. A szavak felét a mai gyerekek nem értik.”
Érveljen a Spiró György által felvetett problémák mellett és/vagy ellen! Hivatkozzon olvasmányélményeire, olvasói tapasztalataira is!"
Jó előítéletes ,-) lévén ezt rögtön sejtettem.... :-s :-s
Nincs itt szükség gondolkodó, gazdag szókinccsel rendelkező, megfelelő nemzeti öntudattal rendelkező polgárokra. :-((( Csak olyanokra, akik a kb. 80-as IQ-júakra szabott reklámüzeneteket megértik. És fogyasszanak-fogyasszanak-fogyasszanak. Ne godnolkodjanak... :-((((((
A cikkből egy további idézet - a Tamás bátya kunyhója kapcsán:
Az első oldalaknál valószínűleg a kétségbeesésbe kergettem a nagymamámat, annyi mindent kellett megkérdeznem, mert kilenc évesen nem volt még elég szókincsem ahhoz, hogy megértsem az olvasottakat. Aztán valahogy "belejöttem" a szövegértésbe, amit az is segített, hogy az idegen szavak mellett egy kis csillag volt, s a lap alján pedig, ott volt, hogy mit jelent a csillaggal megjelölt szó. Egyre kevesebbszer mentem a nagymamámhoz kérdezősködni, és egyre jobban élveztem a történetet. Mire kiolvastam életem első regényét, örökös rabja lettem az irodalomnak, és valószínűleg a szókincsem, és a szövegértésem is sokat gyarapodott.
Ez az olvasás lényege! A baromarc "oktatástudósok" meg lebutítják a régi szövegeket, kiiktatják az évtizedeken át bevált olvasmányokat (Kincskereső kisködbön, Fekete István regényei, stb. stb.) azzal az álságos indokkal, hogy ezt a mai gyerekek már nem értik. :-(
Wzzzzzz, hát hogyan fog fejlődni a szókincsük, ha meg sem adjuk nekik a lehetőséget arra, hogy - okosan, ügyesen, gyakorlatilag szórakozás közben - saját maguk rájöjjenek a szavak jelentésére....?????
Ez az átírásos őrület egyébként - nem fogod kitalálni - a pc-dresszúrás Spirótól, Parti Nagy Lajostól, Nádastól - Nobel-díj várományos! :o))) - és a többi balliberális trógertől származik.
"Nos, mára a regényekből nem csak a rajzok tűntek el, hanem a magyar irodalom kincseiből az eredeti szavak is. Pedig az irodalmi alkotás a szerzője által választott szavakból áll, azok összessége adja a mű varázsát. Nem csak az a lényeg, hogy mit mond el nekünk, hanem az is, hogy hogyan mondja el. Ha egy alkotást valamilyen homályos "érthetőségi" szempontból átír valaki, az már nem az az alkotás. Arra már szégyen ráírni, hogy Gárdonyi Géza írta! Azt kellene ráírni, hogy "Gipsz Jakab" átirata Gárdonyi Géza Egri Csillagok című művének. Aztán aki "Gipsz Jakabot" óhajt olvasni, nem Gárdonyit, az olvassa csak. Ez azonban, hogy a könyvön SEHOL nincs feltüntetve, ez nem az eredeti mű, ez számomra vérlázítóan bosszantó dolog."
"Némi búsongás, és sopánkodás után vettem belőle egy új példányt. Amikor elkezdtük olvasni a gyerekekkel, valami nagyon nem stimmelt ezzel a könyvvel. Valahogy olyan silány, vacak volt a szövege, az igeidők is elég furák voltak a szövegben, és maga a szöveg is... Forgattam, nézegettem a könyvet, beleolvastam itt is, ott is. Végül megvilágosodtam, hogy mi a bajom vele: Gárdonyi Géza szövegét valami ismeretlen bértollnok ÁTÍRTA! Nem csak annyit, amennyit itt idéztem belőle, hanem az egész regényt!"
