Miniszterelök Ur ujra díszpolgár:
A pénteki orosházai városi közgyűlésre Németh Béla polgármester (Fidesz-MDF) nyújtotta be azt a határozati javaslatot, amely a Gömbös Gyula díszpolgárságát megszüntető 2002-es határozat felülvizsgálatát indítványozta. A volt miniszterelnök 1932-ben kapta meg a díszpolgári címet.
2002-ben a szocialista városvezetés arra hivatkozva bírálta felül a címet, hogy "Gömbös Gyula az adományozást követő életszakaszában méltatlanná vált az Orosháza Díszpolgára címre".
A mostani döntést megelőző fideszes javaslat szerint "nem lehet egyetérteni azzal, ha valakinek a tevékenységét és életútját az adományozást követő hetven év eltelte után felülvizsgálják és a képviselőtestület többségének meggyőződése szerint átértékelik".
Gömbös is majd kétharmados (63 százalékos) többséggel rendelkezett, de ez a Bethlent követő, konzervatív többség éppenséggel a legfőbb akadályt képezte a miniszterelnök előtt. Ezért szervezte át pártját (Nemzeti Egység Pártja — NEP), építette ki vidéki szervezeteit, toborzott hatalmas propagandával – gyakran manipulatív eszközökkel – tagokat, akik belépéskor aláírásukkal fogadtak hűséget a „Vezérnek”. Miként a Gömbös által személyesen kinevezett helyi és területi vezetők is. A párt dokumentumai és vezetőinek szónoklatai egyértelműen bizonyítják: csak azt tekintették becsületesnek és magyarnak, aki csatlakozott a párthoz, vagy legalább annak elveit vallotta. Gömbös persze nemcsak a párt, hanem az általa megszervezett „egész magyar nemzet” vezérének tekintette magát.
E célokat szolgálta sajtópolitikája is. A miniszterelnökség sajtóosztályának élére kinevezett Antal István – 1919 óta Gömbös személyes híve – nagy szorgalommal látott hozzá a szigorúan centralizált sajtóirányítás megteremtéséhez, a kormányt támogató laphálózat kiépítéséhez. 1932 őszén a kormány és a párt félhivatalos lapjává minősítették a Budapesti Hírlapot és a Társadalmi Egyesületek Szövetségének (TESZ) hétfői lapját, a Nemzeti Figyelőt. Propagandaszerepük sikeres betöltése érdekében megemelt állami támogatásban részesültek, a kormány vidéki megbízottait, a főispánokat pedig intézményes terjesztésükre kötelezték. 1933 februárjában jelent meg a NEP hivatalos lapja, a bulvárjelleget is hordozó Függetlenség. Ehhez a hálózathoz csatlakozott 1934-ben Milotay István Új Magyarságja s a kormánypárt 1936 júniusában indított Esti Újságja.
Az országosan terjesztett budapesti lapoknál is nagyobb figyelmet fordított a NEP országos központja a vidéki sajtópropaganda hatékony megszervezésére. A helyi szervezetek rendszeresen tájékoztatták a pártközpontot az egyes újságok előfizetőinek számáról. A legnépszerűbbek feletti befolyást igyekeztek megszerezni relatíve magas állami szubvenció folyósítása révén, azzal a feltétellel, hogy a kormány, és személy szerint a „Vezér” politikáját népszerűsítik. Több helyen a NEP választókerületi vagy városi vezetői lettek e lapok főszerkesztői. Újakat is indítottak, mint pl. a Ceglédi Függetlenséget, mely nemcsak címében utalt a kormánypárt félhivatalos szócsövével való rokonságára, hanem alcímével is nyíltan deklarálta: „A Nemzeti Egység Szervezetét támogató független napilap”. A Szolnokon kiadott, a NEP helyi szervezője által alapított és szerkesztett Nemzeti Jövőnk első száma a párt elnöke, ügyvezető főtitkára s a kormányt támogató TESZ ügyvezető alelnöke által írt három cikkel, a „Nemzeti Egység kormányának” és „Vezérének” politikáját magasztaló vezércikkel, továbbá egy, A Vezér parancsol című dicsőítő verssel köszöntötte olvasóit 1932. december 11-én.
Javaslom ,hogy minden onkormanyzati valasztas utan automatikusan szunjenek meg az addigi diszpolgari cimek, ugy hogy azoknak ujra nem adhato,Igy minden kurzus 4 evre kedvere valo diszpolgarokat nevezhet ki.Igy elobb utobb mindenki sorra kerul.
"nem lehet egyetérteni azzal, ha valakinek a tevékenységét és életútját az adományozást követő hetven év eltelte után felülvizsgálják és a képviselőtestület többségének meggyőződése szerint átértékelik"