Az úgynevezett kereszténységen belül széles körben elterjedt, szentnek tartott jelkép a kereszt. Megjelenik minden létezhető helyen és formában, épületeken, otthonokban, díszként, ékszerként, stb. Azonban kis utánajárással felismerhető, h ez is egy régóta meglevő, pogány eredetű hagyomány átemelése a főáramú kereszténységbe, aminek semmilyen Istentől, a Krisztustól vagy az apostoloktól rendelt alapja nincsen.
Aha, látom, nagyon komoly tudással... és istenismerettel...., ennél már csak a pápa tud többet a Jakuzzák tetoválási szokásait illetően, mi miért is az, amiből a motívum már látszik a sötét alagút végén váró fényben.....
Hohó! olyanokat adsz a számba, amit én nem is mondtam soha. Olvasd csak el figyelmesebben, előítéletek nélkül! Én pusztán a Bibliát tettem a helyére, és nem Jézus szerepét kisebbítettem. Netalán Te a Bibliát jobban szereted, mint Jézsut? Én is megvádolhatnálak frankón ezzel. Nézd, hoyg tiszta legyen a kép (bár Neke dis ajánlom a szimandront, amit az alébb tettem be, érdemes elolvasni, telejsen józan, logikus, bibikus gondolatokkal le van vezetve a Hagyomány szerepe (és mellesleg minden protestáns felekezetnek van hagyopmánya, mert van istentiszteleti rendje, funkcionáriusai, énekei, prédikációi, stb.)
Az Egyház Krisztus teste (lásd a jézusi és páli utalásokat, nem tudom enmnnyire vagy jártas a Bibliában és mennyire ugranak be a vonatkozó versek ennyiből, de ha nem, akkor kikereshetem legközelebb, de most sietek.) Amennyiben a saját tested is egy szervezet, ahol vannak tagok különböző funkciókkal és látható struktúrát alkot az egész, mert iylennek teremtette Isten, ugynaúgy kell gondolkodni az Egyház szervezetéről is. Ami nem szervezet, az nem is test. Tehát Jézusnak, mint személynek van Teste, szervezete, mint haogy minden személynek van szervezete, és annak tagjai. Még a növénynek is, lásd: szőlőtő és szőlővesszők példabeszéd, amit szintén erre alkalmaz Krisztus. A Szentháromság is tulajdonképpen egy közösség, ahol önálló személyek vannak, de elválaszthatatlan lkényegi egyséáget alkotnak. Eddig vili? Ugynais semmi msáról nem beszélnek az ortodoxok. De Ösztökének is írtam, hoyg aminek nincs látható szervezete, az nem is emberi, tehát nem is Egyház, mivel láthatatlan ember nincs.
Az Egyházakellehetetlenülése alatt mir értesz? Ugynais voltak a történelem során rohadt nagy ellehetetlenülések, üldözések, és azt láttuk, hoyg a legsátánibb gépezet sem tudott véget venti az Egyháznak. A kommunizmus idején egyébként szinte szó szerint bekövetkezett az, hoyg elégettek minden szet iratot Oroszországban, az Egyház nem kommunikálhatott, a papokat tömegesen élve eltemették, a hívőket kivégezték, a tempolomokat elkobozták, stb. Hihetetlen módon kiirtották az Egyházat. És mégis életben maradt, elpusztíthatatlan volt. Mindentül megfosztva a vértanúk hite és az öregasszonyok imája következtáében a kommunizmus végül csodás módon megbukott, és utána szédítő erpvel támadt fel az Egyház! Én voltam az oroszoknál a kommunizmus buklása után, hihetetlen, hoyg milyen elemei erővel támadt fel az Egyház látható módon is. Ez nem következhetett volna be, ha az üldözések, ellehetetlenülés alatt nem maradt volna meg a hitenk olyan kemény magja, amely erősebb a pokol kapuinál is!
"ChonGhe hozzászólásait alaposabban el kell olvasnom, hogy lássam, valóban Isten rendelésének írja-e le a kereszttiszteletet."
Ezen csak véletlenül akadt meg a szemem, sajnos nincs időm minden hsz-t elolvasni. Sok sikert hozzá! :)
Egyébként ha jobban meg akarod érteni, nálam szebben is elmondják ezt:
www.szimandron.hu
Itt bal oldalt van Imrényi Tibor: Katekézis-e. Az Ortodox Egyház tanítása a Hitről c. gyűjtemény első fejezetei a leginkább idevágóak. Sokmindent tisztába raknak és tele vannak bibliai idézettel.
Na, végre nem kerülgetjük a forró kását és a lényegről beszélünk.
Szerinted pl. a Filemonnak írt levélnek milyen marha nagy tekintélye lehetett, mielőtt az Egyház beválogatta azt a Bibliába? Szerinted Pál Apsotol úgy írta meg ezt a levelet, hoyg ez egy világvallás alapvető dokumentuma lesz? Szerinted miért szűrt ki az Egyház egyes nagy tekintélynek örvendő írásokat a válogatásból és sorolt az apokrifek, vagy a deuterokanonikus írások közé? Szerinted mennyivel volt kisebb Ábrahám hite, aki még csak Mózes könyveit sem ismerte, gyakorlatilag egyáltalán nem ismerte a Bibliát? Mégis meghallotta Isten hangját, sokkal tisztábban, mint mi... Szerinted honnan tudta Mózes könyvének írója, hoyg hogyan keletkezett a világ, amikor akkor még emebr sem élt? És még sorolhatnám...
"Saját felkezeted fölött nem akarsz fellebezési fórumot elismerni." Hát ez bizony így van! De nem azért, mert ez az én saját felejezetem, hanem azért, mert az nagyobb nálam, ez ugyanis az Egy, Szent, Apostoli és Egyetemes Egyház, amelynek feje Krisztus, és amelynek e négy jelzőjét a Szentlélek határozta meg. Ki ítélhetrné meg? Ez az az Egyház, amely akkor is él, ha nincs Biblia, de amely a Bibliát tekintélyre emelte, ez az az Egyház, amely a Fiú Isten Teste a földön. Ha az Egyház fogadta el a Bibliát, akkor ha az Egyház azt mondja, hoyg nemcsak a Bibliát kell tisztelni, hanem az ikonokat is, akkor azok tiszteletét ugyanúgy meg kell adni. Miért tiszteled az egyiket és miért veted meg a másikat, amikor ugyanaz az Egyház emelte tekintélyre mindkettőt? Miért előrébbvalóak a szimbolikus írásjelek, mint a képi jelek? És miért előrébbvalóbb bármelyik, mint az az évezredes szóbeli Hagományon alapuló Isten-tapasztalat, amely akkor is üdvözíti az emebrt, ha írástudatlan vagy vak vagy süketnéma?
Bizony, ha a Bibliát nem emeltük volna tekintélyre, most nagy bajban lennétek Ti, akik elszakdatatok ettől a Hagyománytól, mégis mi biztos lenne a kezetekben? És válaszodból látszik is, hogy a Biblai elvesztése lenne számotokra a vég! Ha a Biblia nélkül eltorzulna a vallás, akkor Ábrahám, Izsák, Jákob, Noé, stb. miért nem torzult el? Többek voltak ők, mint szobatudósok! De hol is van most Efezus, Korintosz, Thesszaloniki, Antiókhia, Athén, Alexandria, Jeruzsálem, stb. ? Hol vannak a gyüleketezetek, amelyeket a Biblia említ? Köszönik szépen, jól vannak, töretlenül az Ortodox Egyház kebelében a mai nap is! És miért élnénk mi túl a Biblia elveszítését? Mert ha egyszer megszülte ezt az Egyház, máskor is meg tudja azt tenni, ha már szükséges akkor, amikor az emebrek nem hallják tisztán Isten szavát, mint a régiek. És hoyg ez mennyire nem álomkép, megsúgom, hoyg az egész Biblai benne van az ortodox Egyház liturgikus szövegeiben, imaóráiban, szertartásaiban, ünnepi ciklusaiban! Egy év során, ha résztveszel minden szertartáson, újra és újra, az egész Biblia belédivódik, előszóval van átadva és elmélyítve, annak párhuzamaival, összefüggéseivel együtt. Nekünk nincs aggódnivalónk, mert 2000 év óta mi sem változott nálunk, mert az igaz hit Egyházát nem köti a tér és az idő. De ennek megtapasztalásához benne kellene élni.
A Biblia könyveit az Egyház fogadta el, mint ahogy a zsinati meghatározásokat is az Egyház fogadja el. Nem a Biblia a Hit forrása ugyanis, hanem az a Hit produktuma. Ha valaki ezt nem érti meg, és nem érti meg, hogy mindenek végső kritériuma a Szentlélek vezette és Krisztus alapította Egyház Maga és nem az az Írás, amit szintán az Egyház hozott létre, az csak az írástudók szőrszálhasogatásába fog torkollni.
Ez lehet, hogy megfelel a különböző egyházi tanításoknak, viszont ellentmond Jézus tanításának. Ez a fajta gondolkodási mód pedig tipikus példája annak az egyházi gyakorlatnak, amelyben Jézust választják el a jézusi tanításokról, helyébe pedig a különböző egyházak önmagukat mint szervezetet emelik. Jézus tanítása, szándéka és gondolkodása szerint Ő a középpont, az alfa és ómega, Ő kezdet és a vég. Tehát egy személy, és nem pedig egy szervezet. JÉZUS SZEMÉLYEKBEN GONDOLKODOTT ÉS NEM SZERVEZETEKBEN.
Mi lenne, ha valamilyen katasztrófa következtében az összes Biblai eleveszne? Az emberiség meg lenne fosztva a Bibliától! Szerinted megszünne az Isten-hit?
Nem mintha Nemóval egyetértenék (ezt korábban kifejtettem), de azért hagy kérdezzem már meg, és ha akarsz válaszolhatsz rá, hogy, ha az egyház (egyházak) valamilyen katasztrófa következtében ellehetetlenülnének, akkor megszűnne az Istenhit?
Az már rég kiderült, hogy nem egyféleképp beszéljük az ékes magyar nyelvet. :) Nekem mást jelentenek a szavaid, mint amit Te értesz ki belőlük.
Nem cikizésből, de mi a problémád a "hogy" szóval, valami rossz emlék? Az összes többi szónál nincs ilyen rövidítési kényszered, azért kérdem.
No, mindegy, ahány ház, annyi rövidítés. És annyi jelkép.
Mi az, ami Isten előtt helyes a Te jelenlegi ruházatodban? Tudtad, hogy a ruha is jelkép? Hovatartozást vagy egyéb dolgokat fejez ki. Milyen a frizurád? Milyen órát hordasz? Akár akarod, akár nem, sokmindent kifejezel ilyen látszólag semleges dolgokkal is. És ez helyes Isten előtt? Egyes vallások azt hirdetik, hogy kizárólag a csadorszerű megjelenés helyes Isten előtt főként nőknek, mivel bármi testrész látványa ördögi vágyat kelt a férfiakban. Ezen az alapon tilos a smink és a fodrász is. Szerinted Istennek az az akarata, hogy szürke egérként éljen valaki 2011-ben? Gondozatlanul, ápolatlanul, igénytelen külsővel? Másfelől, ha valaki nem törődik a külsőségekkel, viszont akkora lelke van, mint az Eiffel-torony, jogom van-é kritizálni, és azt mondani, hogy Isten szerint ez helytelen? Az öltözék egyéni döntés kérdése. Sőt, egyéniség kérdése.
Az ószövetségi időkben egyértelműen leírta Isten, hogy a szeretteinek szépséget is ad, szép ruhákat, ékszereket, kényelmet, és minden jót. Persze vannak kivételek, és a próféták, katonák és egyéb küldöttek más körülmények közé is keveredtek, ami egyáltalán nem jelentette azt, hogy Isten ne szeretné őket is.
A tárgyakat, úgymint az öltözéket és egyebeket lehet jól használni, és lehet velük visszaélésekre utalni. De ettől a tárgy nem lesz Isten előtt helytelen, maximum egy adott egyén egyéni gyakorlata.
A Mária történetre Nemo kellőképpen megválaszolt, és tényleg, miért épp a szűznemzés lenne a kereszténység megfelelő jellemzője? Nem vetekedhet a kereszttel, ami szóképi szimbólum is egyben a Biblia sok helyén.
"Amúgy pedig, minek egyáltalán "logo" a keresztényeknek, mondta-e valaha az Isten, h szükséges nekünk egy külső jelképpel azonosítani magunkat?"
Nem, ilyesmit Isten sose mondott. Se azt nem mondta, hogy az egyházvezetők milyen márkájú autóval utazzanak evangélizálni, se azt nem mondta, hogy szabad-e a kereszténynek moziba menni. Vagy rajzolni. Vagy kását főzni. Ésatöbbi. Én egyébként nem azonosítom magam semmivel sem, de azt tudomásul kell venni, hogy akármit is csinálok, annak jelzésértéke van a környezetem számára. Amikor nagy aranykereszttel a nyakamban jelentem meg franciák közt, ők viccesen börtönnel fenyegettek a náluk asszem azóta már hatályon kívül helyezett rendelkezés miatt, miszerint vallási jelkép tilos (volt). A törvény azért született, hogy az arab kislányok ne csadorba járjanak iskolába... és az egyenlőség miatt a kereszteket is le kellett venni a falról. Meg a nyakból, talán. Mindegy, kérdezték, keresztény vagyok-e, ezért hordom? Én meg mondtam, hogy igen, keresztény vagyok, de nem ezért hordom, hanem mert divat. Hordhatnék nonfiguratív medált is, de most ez jutott.
A "szívet", indulatokat, gondolatokat vizsgáló Isten nem csak újszövetségi téma. Az egész Biblián átívelő tanulság az, hogy nem a törvény betűszerinti betartása fontos a Mindenható előtt, az nem üdvözít, mert nem üdvözíthet. Éppen ezért van Új Szövetség, ahol a tételes parancs már elég ritkásan található csak meg, viszont van egy nagy szabadság, vele egy nagy felelősség, és Isten szeme, ami mindent lát. Az egész kereszténység lényegét kérdőjelezed meg, ha a törvényeket a szándékok elé helyezed. Jézus több példája épp erről szólt. Csak egyet mondok: Korbán, és rögtön tudod, mire célzok.
"Amúgy meg kezdünk két különböző dologról beszélni. Egyrészt szó van a kereszt szimbólumának helyességéről/helytelenségéről, hogy Istentől adott jelkép-e, avagy valami más. Másrészt szóba jött itt a bálványimádás problematikája, ami szerintem más tészta."
De hát épp a bálványimádással próbáljátok meg azt igazolni, hogy a kereszt Isten előtt elfogadhatatlan jelkép!
"Gondolom, egy társadalmilag is elfogadottan "rossz" jelképet te sem tennél ki az otthonodban."
Most fontos dolgot írtál, mert valóban, horogkeresztem nincs. És éppen ez az, hogy a "társadalmi elvárások" nagyon is fontosak annak megítélésében, hogy milyen jelképeket használunk. Ha keresztet használ valaki, ahogy írtam, mindenki a kereszténységre asszociál. Ha horogkeresztre, mindenki a nácizmusra. A sarló-kalapács kérdése már más tészta, hiszen a társadalmunkban jelenleg egy olyan Tanú-szerű komikum lengi körül az államszocialista jelképeket, most mintegy csúfolódva, lehet használni, poénból. Legalábbis az én köreimben.
Az ám, de Balamszamara sem általában az "egyszerűen lerajzolható" jelképek között akart egy előnyösebbet mondani, hanem azok között, amelyek keresztényi jellege valaki részéről legalábbis a siker reményében képviselhető. A halacska éppen e jellegre kívánt példát mondani. Mert a kör, a négyzet stb. egyszerűbbnek mondható még a latin keresztnél is, mégsem keresztény szimbólumok senki szerint.
"Pál szerintem itt sem azt mondja, h maga a kereszt formájú fadarab egy tisztelni való tárgy volna, sem azt, h a kereszt az egyetlen lehetséges szimbóluma a hitünknek." - Természetesen nem - de Balamszamara nem mondta a keresztet tisztelendőnek, sem egyetlen lehetségesnek stb. Ezzel tehát nem cáfoltad meg őt.
"Mindössze kijelenti, h a körülmetélkedést erőltető zsidó-keresztényekkel ellentétben ő nem fél a Krisztus haláláról, mint megváltásunk eszközéről tanítani, sőt, kifejezetten hirdeti ezt" - Tehát mégsem "szégyellte" ő Jézus halálát mint afféle "rettenetes eseményt," hanem úgy "reklámozta," mint megváltásunk eszközét.
A kereszt mint tárgy vagy jelkép reklámozását vagy szégyellését szóba se hoztam sem én, se Balamszamara, ezt tehát fölösleges cáfolnod.
Természetesen nem állítom azt, h ez a jel alkalmas volna képviselni BÁRMIT is az evangéliummal kapcsolatban. Csak példaként hoztam fel balamszamara azon kijelentésével kapcsolatban, h
"A jelképnek egyébként is célszerű minél egyszerűbbnek lenni, és a keresztnél egyszerűbbet valószínű nem lehet találni. Próbálkoznak például a halacskával, de azt is nehezebb lerajzolni, mint két egyenes vonalat."
Vagyis kizárólag az egyszerűség és lerajzolhatóság kívánalmaira reagáltam.
Pál szerintem itt sem azt mondja, h maga a kereszt formájú fadarab egy tisztelni való tárgy volna, sem azt, h a kereszt az egyetlen lehetséges szimbóluma a hitünknek. Mindössze kijelenti, h a körülmetélkedést erőltető zsidó-keresztényekkel ellentétben ő nem fél a Krisztus haláláról, mint megváltásunk eszközéről tanítani, sőt, kifejezetten hirdeti ezt. A "Krisztus keresztje" itt nem maga a tárgy, vagy az azt ábrázoló jelkép, hanem a Felkent haláláról és feltámadásáról szóló örömüzenet.
Mivel nem nekem címezted, csak néhány részletre felelek írásodból.
"Mária anyaságára mutat, mivel az ő teste hordta ki Jézust, ráadásul egyértelműen könnyű lerajzolni, ezért ez egy legitim jelképe a Krisztus földi megtestesülésének, tegyük ki minden templomban. Nem biztos, h sokan egyetértenének..." - Nohát, ha Mária vagy másvalai méhét az Újszövetség szóképként alkalmazná mint olyan helyet, ahonnan nekünk meg kell születnünk, netán olyanformán említené, hogy "aki nem bújik bele a méhbe és születik újjá" stb., akkor megvolna erre is a legitim jelképesítési alap.
"a kereszt kizárólag Jézus haláláról beszél, egy rettenetes eseményről, amit valójában szégyellni kellene és nem reklámozni" - Dehogyis. Pál egyenesen azt mondta, hogy nincsen semmi másban dicsekvése, csak Jézus keresztjében.
>> "Amit mondasz/írsz, az igaz, de amit hozzá kell/lehet/szándékolt társítani, az már nem."
Csakhogy én nem társítok hozzá semmit, ezt legföljebb te teszed, ahhoz meg nekem semmi közöm, h te miket gondolsz bele az én kijelentéseimbe.
Attól, h valamit egyszerű lerajzolni, még nem válik az a dolog automatikusan helyessé is Isten előtt. Én is mondhatnám, h ez a jel:
/
/
Mária anyaságára mutat, mivel az ő teste hordta ki Jézust, ráadásul egyértelműen könnyű lerajzolni, ezért ez egy legitim jelképe a Krisztus földi megtestesülésének, tegyük ki minden templomban. Nem biztos, h sokan egyetértenének...
>> "A kereszt az egész keresztény hitvilágot szokta jelenteni a híveknek és a nem híveknek egyaránt"
És épp ezért (is) hamis. Ugyanis akár ez a szándék, akár nem, a kereszt kizárólag Jézus haláláról beszél, egy rettenetes eseményről, amit valójában szégyellni kellene és nem reklámozni, amit ugyan felhasznált Isten a mi üdvösségünk kimunkálására, de még maga a Felkent is félelmetes és gonosz dolognak látta, és ha beszélt róla, mindig hozzátette a feltámadás igéretét is. Amúgy pedig, minek egyáltalán "logo" a keresztényeknek, mondta-e valaha az Isten, h szükséges nekünk egy külső jelképpel azonosítani magunkat? (persze vannak Istentől adott jelei az egyháznak, a szent népnek, de azokat éppenhogy elhagyják és semmibe veszik a nagy kereszténykedő gyülekezetek, és inkább saját kitalálást tesznek meg szentnek)
>> "Isten az ember belső indulatait, indíttatását vizsgálja inkább, mint a külsőséget."
Ezen az úton elindulva aztán tényleg minden mindegy. Vajon miért tiltotta akkor Isten a szobrok előtti áldozatbemutatást? Lehet, h aki csinálta, igazából Istenre gondolt közben, hozzá imádkozott. Mégsem az van a parancsolatban, h ha tényleg komolyan gondolod a bálványokat, akkor bűn az állításuk, de ha csak úgy dísznek, pótléknak, akkor oké.
Amúgy meg kezdünk két különböző dologról beszélni. Egyrészt szó van a kereszt szimbólumának helyességéről/helytelenségéről, hogy Istentől adott jelkép-e, avagy valami más. Másrészt szóba jött itt a bálványimádás problematikája, ami szerintem más tészta. Azonban azt hozzátenném, h számodra bármennyire is csak divat vagy dísz valami, attól annak még igenis van mögöttes tartalma. Gondolom, egy társadalmilag is elfogadottan "rossz" jelképet te sem tennél ki az otthonodban.
Megtaláltam: Chonghe a 145-ösben valóban Isten által rendelt jelképnek titulálja a keresztet. Ez igaz is, meg nem is. Mert ami idézeteket hoz rá, ott valóban jelképes értelemben van használva a kereszt a Bibliában, de nem tárgyiasult formában. Mi azonban itt a tárgyiasult formáról beszélünk.
A kereszt a Bibliában jelképként is megjelenik, de nem az ácsolt faverzió, hanem a fogalom.
A hazugság csúnya szó, és amúgy is sok fokozata van. Az ilyen kétértelmű megfogalmazások, amit használtál arra, hogy egy igazság van és Te azt képviseled, a csúsztatás kategóriájába tartoznak. Amit mondasz/írsz, az igaz, de amit hozzá kell/lehet/szándékolt társítani, az már nem.
"És bizony kiragadott jel, hiszen már ösztöke is felsorolta, mennyi minden egyéb tárgyat, dolgot ki lehetne választani és lobogtatni, mint a Krisztus halálának okozóját. Mégis, ezt az egyet látjuk csak mindenhol."
A kereszt, mint jelkép nem csak Krisztus halálának okozóját hivatott képviselni. A kereszténységnek/egyházaknak/felekezeteknek vannak más jelképei is, de az tény, hogy a kereszt a legegyszerűbb és legáltalánosabb. A jelképnek egyébként is célszerű minél egyszerűbbnek lenni, és a keresztnél egyszerűbbet valószínű nem lehet találni. Próbálkoznak például a halacskával, de azt is nehezebb lerajzolni, mint két egyenes vonalat.
"És felnagyított, mert nincs mellé állítva, hozzáfűzve, vele összefüggésbe hozva semmilyen másik jelkép, ami esetleg a hitünk többi alapigazságát tükrözné (feltámadás, megszentelődés, örök élet Istennel, stb.), egyedül a Megváltó halálát emlegetjük ezáltal folyvást, mintha itten vége volna a történetnek."
A jelképnek nem feladata magyarázni, amit jelképez, csak jeleznie kell. A kereszt az egész keresztény hitvilágot szokta jelenteni a híveknek és a nem híveknek egyaránt, nem gondol mindenki csak a halálra. Ez túlzás. Az egész Bibliát nem lehet a keresztre rávésni, hogy egyértelmű legyen. Én nem tudnék jobb logot javasolni a keresztényeknek, végülis a Jézus kereszthalála eléggé fontos momentum az üdvtörténetben. Erről Nemo már eleget írt.
"A parancsolatról meg szintén beszéltünk már, ("ne csináljatok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, a miképen megparancsolta az Úr, a te Istened." pl.) és arra is hiábavaló a hivatkozás, h akik használják a keresztet, azok nem imádják, "csak" tisztelik, hiszen ha mindenáron a szavakba akarunk kapaszkodni, akkor ez is tiltva van: "Ne imádd és ne tiszteld azokat" De a lényeg nyilvánvalóan nem a megfogalmazáson van, hanem az értelmen: bármilyen tárgy vallási célból való felemelése magunk elé törvénytelenség."
Igen, beszéltünk az ószövetségi szövegekről, én is írtam róla, hogy én hogyan értem. Az apostolok is tiltják a bálványok imádását az Újszövetségben. Ez az ószövetségi korszakban azt a magatartást jelentette, hogy megtestesítik a láthatatlan Istent. Például aranybornyú formájában. Vagy rézkígyóként, vagy nap,hold, csillag formában. Ezen szobrok előtt áldozatokat mutatnak be. Manapság egyesek Krisztus és Mária szobrok formájában látják az Istent. Nem helyeslem a szobrok csókolgatását, mert egészségügyileg nagyon elítélendő jelenség. Tele vannak bacival. De még a csókolgatás sem egyenlő a bálványimádással. Láttál már pici gyereket, aki megpuszilja annak a fényképét, akit szeret? Egyébiránt ismertem olyan néniket, akik tényleg a hitéletük aktív részének tekintették a Szentjózsefszobor előtti imádkozást, gyertyagyújtást. Ez szerintem a bálványimádás kategóriájába eshet, bár Isten az ember belső indulatait, indíttatását vizsgálja inkább, mint a külsőséget.
A keresztimádás és keresztcsókolgatás alapjában véve létezhet, mint jelenség, de ahol csókolgatnak, ott általában emberalakú szobor is van rajta. Aki nem csókolgatja, annak a kereszt általában nem bálvány, és így nem törvénytelenség, hanem jelkép használat. Nekem a Biblia ezt jelenti. Nem a fizikai falrafüggesztést, hanem Isten helyettesítését. Én a keresztjeimet nem tisztelem, csak vannak. Divatból, emléknek, esztétikailag. A kereszt, mint jelkép, önmagában nem bálvány, csak ha valaki azzá teszi.
ChonGhe hozzászólásait alaposabban el kell olvasnom, hogy lássam, valóban Isten rendelésének írja-e le a kereszttiszteletet.
>> "Jézus azt mondta: Keressétek Isten országát és az Ő igazságát... Én ehhez tartom magam."
Isten igazságát keresni vajon azt jelenti, h csak keresek, keresek, kutatok és keresgélek, de az életben nem találok semmit? Tudjuk, h nem, hiszen aki keres, az találni fog, ez is krisztusi ígéret. Vagyis előbb-utóbb a keresésnek eredménye lesz, az ember megkapja Isten igazságainak ismeretét (nyilván nem egy csapásra, egyszerre, de megkapja, hiszen ez a cél).
>> "Jézus nem engedte Jánoséknak eltiltani az evangélium hirdetésétől, az Ő nevében gyógyítástól, ördögűzéstől azt az embert, aki nem járt velük együtt."
Ennek vajon mi köze az istentisztelethez? Ha valaki Jézus "nevében" gyógyít, és esetleg mégsem az ő hatalmával, hitével hanem mondjuk feketemágiához használja fel a nevet (tudok ilyenről), annak az eredménye úgyis meglesz. Ha pedig valóságosan a Krisztust követi lelkében, akkor teljesen mindegy, h fizikailag közösséget vállal-e pillanatnyilag egy gyülekezettel vagy sem. Jézus egyáltalán nem várta el mindenkitől, h vele együtt járja a vidéket. Ettől még igaz az, h Istent csak egyféle módon, az Ő átala lefektetett úton lehet imádni.
>> "Jézus határozottan kijelentette, hogy menj be a legbelső szobádba és ott imádkozz. Sőt, megadta az imádság szövegét is. Betartod?"
Hápersze, megkeresem otthon az ajtótól legtávolabb eső helységet, és ott egy papírról felolvasom a "miatyánkot"... Amiket felsoroltam, mint az imádkozás KÜLSŐ formái (mivel azokra kérdeztél rá), azok semmiben sem mondanak ellent a Jézus által megadott paramétereknek, melyek a BELSŐ állapotról szólnak: vagyis mindig teljes valóm legbelsejéből, lényegéből szólok Istenemhez, és mindig hálákat adok áldásaiért, és könyörgöm bocsánatáért, irgalmáért, segítségéért. Azaz a lényeget tekintve NINCS alternatíva. (de ezt is leírtam már az előző hsz-ben: "mindez [az imádság külsőségei] semmit sem számít, mert az Isten olyan imádókat keres, akik szellemben és igazságban borulnak le előtte.")
>> "A taxatív felsorolásban tárgy és növény nem szerepel. Hoznál egy ezt cáfoló idézetet?"
Már hoztam, és kérdeztem is ezzel az értelmezéssel kapcsolatban, de elfelejtettél rá válaszolni. Idézem (168.hsz.):
"ne csináljatok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, a miképen megparancsolta az Úr, a te Istened." Vagy te úgy értelmezed, h egy macska szobra előtt tilos leborulni, de mondjuk egy piramis formájú tárgy előtt már lehet?
Ja, és a te meghatározásod szerint nem vagyunk testvérek. (megjegyzem, én ezt régóta tudom)
>> "a kettős beszédeknek a fenekére látok, és nem megyek bele az álszent játékba, hogy elhiszem, hogy a felszíni becsali szavak tükrözik a mondanivalót."
Oké, akkor most én is lefordítom, amit itt írtál: azt állítod, h hazudok.
És bizony kiragadott jel, hiszen már ösztöke is felsorolta, mennyi minden egyéb tárgyat, dolgot ki lehetne választani és lobogtatni, mint a Krisztus halálának okozóját. Mégis, ezt az egyet látjuk csak mindenhol. És felnagyított, mert nincs mellé állítva, hozzáfűzve, vele összefüggésbe hozva semmilyen másik jelkép, ami esetleg a hitünk többi alapigazságát tükrözné (feltámadás, megszentelődés, örök élet Istennel, stb.), egyedül a Megváltó halálát emlegetjük ezáltal folyvást, mintha itten vége volna a történetnek.
A parancsolatról meg szintén beszéltünk már, ("ne csináljatok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, a miképen megparancsolta az Úr, a te Istened." pl.) és arra is hiábavaló a hivatkozás, h akik használják a keresztet, azok nem imádják, "csak" tisztelik, hiszen ha mindenáron a szavakba akarunk kapaszkodni, akkor ez is tiltva van: "Ne imádd és ne tiszteld azokat" De a lényeg nyilvánvalóan nem a megfogalmazáson van, hanem az értelmen: bármilyen tárgy vallási célból való felemelése magunk elé törvénytelenség.
Ami Isten igazságát illeti, emlékeim szerint itt a topikban pl. ChonGhe volt az, aki a Bibliából idézett annak igazolására, h üdvös dolog a keresztet tisztelni. De ezzel nincs egyedül, csak képvisel egy áramlatot, egy elgondolást, ami valóban össze kívánja kötni az emberi hagyományt Isten beszédével. És ez akkor is hamisság, ha sokan gyakorolják.
A Biblia könyveinek nem az egyház adta a tekintélyt, csak elismerte a meglévő tekintélyüket. A Biblia nem a hit produktuma, hanem a hit tartalmának egyedül hiteles dokumentuma.
"mindenek végső kritáriuma a Szentlélek vezette és Krisztus alapította Egyház Maga és nem az az Írás" - Ez sokatmondó önvallomás. Vagyis saját felekezeted fölött nem akarsz fellebbezési fórumot elismerni.
"Mi lenne, ha valamilyen katasztrófa következtében az összes Biblai eleveszne?" - Amíg keresztények élnek a földön, addig ez nem fog megtörténni. Ha meg már nem lesznek a földön keresztények (mert Istenhez ragadtattak), akkor ez a kérdés már nem lesz aktuális.
"Az emberiség meg lenne fosztva a Bibliától! Szerinted megszünne az Isten-hit?" - Megszűnni nem szűnne meg, de az emberiség meg lenne fosztva a kereszténység központi dokumentumától, és vallása babonává illetve pogánysággá torzulna.
Nos, amit én protestánsnak értek a szó eredeti értelmében, vagyis valami ellen való tiltakozás, protestálás, egyfajata rebellis gondolkodás (még ha nem is mindig rossz céllal), abba Te beleférsz, de ha elhatárolod magad a protestantizmus szervezetétől, a szíved joga. Csak tudd, hogy valamitől való elhatárolódás még nem jelenti azt, hoyg valami máshoz is tartozol egyúttal. Krisztus eljött a földre, hoyg megalapítsa az Egyházát, amelynek kezdettől fogva látható dimenziója, szervezete is volt, mivel a földön alapította meg Krisztus és nem a Mennyben az angyaloknak. Krisztus elhívta a tanítványokat, még a Szentlélek is láthatóan módon szállt le rájuk, az Apostolok is látható kézrátétellel adták tovább a papi hivatalt és a látható keresztséggel vették fel a tagokat. Ez nem azt jelenti, hogy csupán látható, fizikai szervezete van az Egyháznak, hiszen egy testi szervezetet, nyájat az állatok is léte tudnak hozni, csak a nyugatiak egyszerűen képtelenek eltalálni azt az egészséges metszetet, amit maga az emebr is képvisel: a test (látható fizika) és a lélek (láthatatlan szellem) összebékítését. Ez a fajta mentalitás sokkal jobban illik a buddhista gondolkodáshoz, akik számára a test egy cserélendő ruha, és a csúcs az, amikor szivárványtestük lesz, levetik a testet és úgy jutnak el a Nirvánába fizikai test nélkül. Ezzel szemben Krisztus a fizikai testben támadt fel és emelkedett a Mennybe. De ez nagy téma. Mindenesetre a csak lelki közösség nem emberi és nem Egyház – ugyanúgy ahogy a csak testi sem az. Krisztusban végleg összefonódott az univerzum legmagasabb szintjén a test és a lélek, a menny és az ég, így az igazi Egyház, amely Krisztust követi szintén rendelkezik lelki dimenzióval és látható szervezettel is, amely a föld sója és a világ világossága, és nem valami underground mozgalom, hanem ugyanolyan nyilvánosan és bátran tesz mindent, mint Krisztus. Az állam segítsége nélkül is elvan (melesleg a modern kor is üldözte az Egyházat, lásd pl. a kommunizmust, erről valahogymgefeledkeztél, hogy frankón visszatért ha lehet még nagyobb erővel a „hivatalos” egyházban is a korai üldözések kora a XX. században), de annak segítségével is elvan. Vajon Isten nem használja fel az államot, a földi hatalmat arra, amire csak akarja, és vajon nem ismeri el Pál Apostol és Maga Krisztus is Pilátus előtt, hogy a földi hatalom is Istentől van? Na, mindegy, ez egy kicsit más téma.
A keresztet pedig szerintem kellő idézettel alátámasztottam, hogy jelképként, metaforaként használja maga a Biblia is a megváltásra. Az ortodox meglátás egyébként az – és a nyugatiak ezt se értik meg – hogy, mivel az ember maga is jelkép, képmás, a jelkép/ikon több, mint valami puszta szimbólum, hanem ami jelképes, az annyira valóságos, mint amennyire jelképes, hiszen minden teremtett valóságos létező és minden termetett dolog valamiképpen jelkép is egyben Istenhez képest. Ha ez nem így lenne, Isten végsősoron semmi valóságost nem teremtett volna. Jelkép és valóság, test és lélek tehát egyáltalán nincs olyan kettéhasított kibékíthetetlen ellentétben az ortodox – és tegyük hozzá: az őskeresztény! – gondolkodásban, mint a modern nyugati tévelygésekben.
De visszatérve a bálványimádásra: jó lenne, ha valaki végre utánanézne, hogy mi is a bálványimádás. Ugyanis ez arról szól, hogy a Teremtő HELYETT imádunk teremtett immanens dolgokat! Aki eltávolodik Istentől és kézzel alkotta bálványok előtt borul le, áldozik nekik, remélve, hoyg az a tárgy olyan erővel rendelkezik, hoyg majd segít rajta, az bálványimádó. Aki jobban szeret bármit Istennél, akár a pénzt, akár saját gondolatait, akár egy másik embert, akár bármi immanens dolgot, az szintén bálványimádó. Ez a bálványimádás és nem más. Vajon az Apostoli Egyházak melyiket cisnálják a kettő közül? Jé, egyiket sem! Ugyanis soha nem távolodnak el Istentől, Őt imádják, bizonys kulcsfontosságú tárgyakat tiszteletben részesítenek (mint ahogy pl. a Frigyládát, a Templomot is tiszteletben részesítették korábban), de csakis a Megetestesült Isten miatt, és ez a tiszetelet is Hozzá visz közelebb, és nem távolodunk el Istentől, sőt még nem is csökken emiatt az iránta érzett tiszteletünk. És nem a tárgyaktól várunk segítséget, pusztán azon tárgyak, amelyek az Örömhír tanújai (akárcska mi emberek) mindig Isten szeretetét juttatják eszünkbe és jelenítik meg a világ számára, így nem lehetünk irántuk megvetéssel, de még ha közömbösök vagyunk velük, az is bűn! Akit szeretünk, annak semmilyen tárgyával szemben nem tudunk közömbösek lenni. Ennyi.
