Na, nem tudom mi történt itthon az elmúlt héten siklóernyős repülés ügyben, de én Szicíliában 30-ad magammal a Fly-Away-el belekóstoltam egy kevésbé ismert siklóernyős paradicsom lehetőségeibe. Az időjárás nem a legkedvezőbb volt,gyakran esős, erős szeles, de azért volt 3 napunk, amikor 3 különböző starthelyet kipróbálhattunk (meg továbbiakat is megnéztünk)a helyi egyik nagyon készséges és segítőkész kalauz segítségével. olyan hosszú , magas gericeket fedeztünk fel, amiről mindíg is csak álmodoztunk, és ebből nagyon sok repülhető is van errefelé. Az én egyéni reppenésem 6ó 40p. össz, és startoltunk 580m, 850m, és 1100m -es starthelyeken,kerülgettünk felhőket,lejtőztünk elképesztő hosszú és magas gerinceket, termikeltünk az árprilis közepihez hasonló időben 1,5-2,5 közötti kellemes emelésekben, majd a végén küzdeni kellett, hogy egyáltalán lejöjjünk a levegőből.
Na meg az esős és erősszeles napok is fantasztikus kirándulásokkal teltek, a kísérők(feleségek-barátnők) nagy megelégedésére Palermó,Cefalu,Etna,Taormina,és a sziget közepén található ókori Római, és középkori elképesztően gazdag épített és természeti látnivalóival.Simonics Péter nagyon színvonalas és élménydús túrát hozott össze ezen az eddig hazai siklórnyősök előtt ismeretlen terepen.
Megdöbbentő hírt osztott meg a Paramotor Srbije nevü hátimotoros társunk.Szlovén siklóernyősök Szarajevo környékén repültek,szerencsétlenségükre a szögesdróttal elkerített aknamezőre szálltak le,egyikük aknára lépett és súlyos sérüléseket szenvedett,a nemzetközi katonai rendfenntartó erők katonai helikopterével mentették ki!A hírt megosztottam az oldalamon!
Ma pedig a délelőttösök jártak jól Újlakin.Nekem 45p,és az antennákig becserkésztem a pályát.Leszállás után egyenként kellett az ujjaimba életet csiholnom. Jó párszor nyomni kellett a gyorsítót, különösen a vége felé.
Élénk szél volt, 17és 24km/ó között a starthelyen, a start nem volt egyszerű .A levegőben sem voltak 4-nél többen a hideg(-5)és az élénk szél miatt. Délután már inkább csodavárással telt, várták az almúlást, ami szerintem nem érkezett meg.De hát így jártak a délutánosok, pedig meg volt mondva, hogy délelőttös műszak lesz csak most szombaton...
Ma Óbuda, 35 p. Késő délután mentünk Lajti és E.T-vel, sehol senki, mert a windguru azt mondta:erős. Ehhez képest ha hangyányit kisebb a szél, már nem tartott volna meg. Kellemes gyogyi szerű sima idő. Állítólag napközben jókat repültek, de elkezdett szitálni a hó, meg különben is hideg van, meg a windguru is mást ígért,úgyhogy kora délután mindenki hazament a délelőttösök közül...
Ma nagyon kellemes repülés Csolnokon. Vagy 10-en gyűltünk össze, a starthelyen gyengécske szél, egymást biztattuk a starttal, de nem igazán tolongtak.Mire felhúztam az ernyőt, engedtem a nagyon kedves és igen előzékeny, segítőkész biztatásnak, és elsőnek elindultam, lesz ami lesz. Aztán megfogtam egy 0...0,1-es emelést, és addig ingáztam benne, míg nívó fölé kerültem. Ott meg lett belőle 0,2, majd 0,3. Már 5-6 perce fennt voltam, mire elindult sorjában a start. Aztán egy jó kis gyogyi alakult ki, nemsokára mind a 10-en a levegőbe kerültek.30p után elmentem hátra leszállni, mert 4 után már kezdett gyengülni az idő, és nem akartam megvárni, míg nívó alá kerülök. Ez így január közepén kellemes volt.
Egy dolog a határok megismerése, tágítása, egy másik dolog pedig az értelmetlen hülyeségek elkövetése. A fotó a pilisi webkamera képe a baleset környékén. Ne mondja senki, hogy ebben elstartolni a határok tágítását meg a fejlődés elősegítését jelenti. Egyetlen jó döntés a lesétálás lett volna. Pont.
Jól tudjuk, hogy a tudásunk határai bővíthetőek. De mindig tudnunk kell, hogy mihez képest bővítjük. "Szent őrülteknek" nagyon sokat köszönhet a világ, de ahhoz, hogy azzá válhasson bárki, ahhoz bizony tudás is szükséges. Kellenek az apró lépések is ahhoz, hogy biztonságosan tehessünk meg egy nagyobb ugrást.
Ez így van, egyetértek. Talán egy apróságot szeretnék hozzátenni. Fontos, hogy ismerjük a korlátainkat, de azt is tudnunk kell, hogy ha sosem vállajuk fel az ismeretlent, sosem fejlődünk. A siklóernyőzés döntések sorozata. És lesznek olyan körülmények, mikor bátran felvállalhatjuk a korlátainkat meghaladó helyzeteket, hogy fejlődhessünk.
Különben nem lenne pl. siklóernyős távrepülés. az első táv biztosan mindenkinek emlékezetes. És nem azért mert az volt a legnagyobb (remélem nem!).
Akkor és ott, mindenki hozott egy olyan döntést, hogy ezúttal nem az ismert leszálló biztonságában ér földet. Felvállalta az ismeretlent, áthágta a korlátait. És fejlődött; távreülő lett.
Nagyon nagy lépés (az egyik legnagyobb), amit mindenkinek önállóan kell eldöntenie; képes vagyok rá? Meg tudom csinálni? Mivel előtte sosem csinálta, nem tudhatja biztosan. Mérlegelnie kell és számára a válasz semmilyen tankönyvben nincs benne. Ha úgy érzi igen, akkor bizony át kell hágnia a korlátait, el kell indulnia távra. Ha jól sikerül, életre szóló élményt szerez és közben óriásit fejlődőtt, mert már egyszer megcsinálta! És akkor legközelebb is meg tudja! Kitolódtak a határok..
Hogy is fogalmazta ezt meg Ayrton Senna? "Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod 'Oké, ez a határ". Majd hirtelen egy kicsit továbblépsz. A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni."
Szerintem előbb-utóbb úgyis szembe kell nézni a hiányosságokkal. Az Élet úgyis elénktolja azt, a repülésben is. Fontos, hogy AKKOR felkészültek legyünk szembenézni vele. És akkor egy korlátot máris feloldottunk..
Persze ez nem minden siklóernyősre igaz. Akiknek nincs megfelelő tehetségük a siklóernyőzésben, azok számára inkább maradjanak meg a korlátok, hiányosságok át nem hágása, vagy a nagyon apró lépésekben való fejlődés.
Ezerszer emlegetem én is,, hogy a balesetek jelentős része már a felszálláskor kódolódik, de jó esetben megússzák. Akkor kezdünk valamit tudni, ha a korlátainkkal, a hiányosságainkkal nagyjából tisztában vagyunk és tudjuk, hogy mit NEM szabad bevállalni.
Azért le a kalappal Laci bácsi előtt! Képes volt egy halódó zsákfaluból egy siklóernyős üdülőparadicsomot varázsolni, ahová még külföldről is járnak a repülni vágyók.
Mindezt olyan szintre felturbózni, hogy a falubeliek megértették; az oktatódomb nekik valóban kell! Nem csoda, hogy divat lett a szélzsák. Szinte egyfajta elkötelezettséget szimbolizál a falu és az oktatódomb között. Nem sűrűn látni ilyen összefogást.
Mindenesetre a recept adott a Csolnokiaknak! Egyenesen a szerzőtől!
Az alapfokú képzés legfontosabb eredménye kellene legyen, hogy a vizsgázott felelősen és kemény határozottsággal el tudja dönteni, hogy:
- az adott időjárásban
- az adott terepen
- a nála levő felszereléssel (ernyő-teljesítménnyel, beülő-védelemmel)
- és a meglévő tapasztalataival, ismereteivel, rutinjával
szabad-e a repülésbe kezdenie vagy sem!
Ennek átgondolásától aki eltekint azzal a meggondolással, hogy: "Ha már eljöttem ilyen messzire, akkor mindenképp repülni akarok!", bizony megnövekedett baleseti kockázatnak teszi ki magát. A bevállalási hajlamról van szó.
Nem azok járulnak hozzá jellemzően a baleseti statisztikához, akik szerint bizonytalan biztonsági körülmények között nem szégyen gyalog lejönni a starthelyről.
Az ernyőn volt műszaki, oszt annyi. Ismerve a körülményeket, örülhet, hogy egyálalán megtalálták a ködben, esőben, sötétben egy 8 méteres fa tetején. Az igaz, hogy volt nála GPS (azzal akart lenavigálni a ködben a leszállóig ) így meg tudta adni a koordinátáit, amit meg is kapott minden szerv, csak épp a kivonuló mentőseregnél nem volt GPS. A lába becsapódáskor sérült meg, beakadt két ág közé és gyakorlatilag az előrebukó ernyő ereje, sebessége törte el a bokáját : szárkapocs, boka, sarok.
Mellesleg a használtan vett, de jó állapotú ernyője is több helyen elszakadt, zsinórok is sérültek, az egyik hevedert el is kellett vágni. Mondjuk ez a legkisebb baja most a srácnak.
Magánvéleményem, hogy egy 5 perces lecsúszásnak eleve nem sok értelme van, de hogy még ráadásul valaki ekkora kockázatot vállal miatta, az a lehető leidiótább döntés egy starthelyen.
Egy kérdés egyébként felmerül bennem, vajon a szerencsétlenül járt sporttársnak volt-e egyáltalán ilyen barlangi mentőkkel kötött biztosítása. Merthogy ezt nem csak a Repülőszövetség intézi, hanem mindenki maga döntheti el, kéri-e, befizeti-e. Bagatell összeg, évi egyezer forintról van szó, és nagyon is jó helyre kerül... Nekem egyszer sajnálatos módon jól jött (én ugyan a földön vártam őket, de az ernyő leszedésében segítettek) és profik voltak, segítőkészek és nagyon jó fejek, az egész kalamajka tulajdonképpen egy jó élményként maradt meg!
Egy szó mint száz, semmiképp ne felejtsétek el kérni a barlangi mentős biztosítást!!
Legyünk realisták: nem lenne olyan nagy érvágás egy átlagos siklóernyősnek a napi parkolójegy, ha baráti mosolyra késztetné az önkormányzatot. De talán meg is előzhető, ha a Csolnokra járó siklóernyősök legalkalmasabb képviselője érdekegyeztető megbeszélést javasolna az önkormányzatnak. Ha Fedémesen sikerült annyira megszerettetni a siklóernyősöket a falubeliekkel, hogy amikor szükség volt rá, keményen kiálltak mellettünk, akkor talán Csolnokon sem lehetetlen. A községnek ugyanis turizmust jelenthet, ha a több napra ott megszállni szándékozók (pl. "B" vizsgára felkészítő tanfolyamra, vagy célraszálló versenyre felkészítő tábor szervezésére) olcsó falusi szálláshelyet találhatnak, amit persze népszerűsíteni kellene a siklóernyős honlapokon, konkrét cím- és telefonjegyzékkel, árlistával. Továbbá ahogy nálunk, úgy Csolnokon is vállalhatná helybéli terepjárós praktikus összegért a rendszeres visszaszállítást, helybéli erdészeti dolgozók a bozótirtást és terep karbantartást (a starthelypályázaton elnyert összegért), és az előre megrendelt ebédnek a starthelyre felszállítását, netán a nyári időszakra egy nagy zuhanyozó tartály telepítését, tűzrakó hely és tábori wc kialakítását, ahogy nálunk. Kezdeményezni kellene mielőbb a falunak és a repülni vágyóknak egyaránt kedvező együttműködés kidolgozását, hogy mire itt a tavasz, minden rendben legyen. Még egy apróság: nálunk a faluban divatos lett a szélzsák, lehet, hogy a csolnokiaknak is tetszene a kapuk mellé kitéve; ajándékozni kellene néhányat. Hozzánk, vagyis a varrónőnkhöz ( balazsbogesz@gmail.com ) már a szomszéd faluból is járni kezdtek szélzsákért a gyerekek...
Ha jól hallottam nemhivatalos forrásból, akkor a mentősöket tényleg minden elismerés megilleti, de most csak azért alkalmazták a sok kötszert, hogy a szintén elismerést érdemlő tűzoltók ne érezzék, hogy hiába vonultak ki, és elég lett volna, ha a barlangi mentők szedik le a fáról az alig sérültet... Mármint azért, mert a Repülőszövetség a Barlangi Mentőszolgálattal kötött szerződést a siklóernyős mentésekre, hogy ne a tűzoltóknak kelljen a komolyabb ügyeik mellett még egy fára akadt siklóernyős leszedéséhez is kivonulni. A médiák dolga lenne terjeszteni az infót, hogy a lakosság se a tűzoltókat zaklassa, ha siklóernyőst lát lógni valahol, hanem a barlangi mentőket!
Ez a kép csak erősíti bennem, hogy magyar mentők mennyire komolyan veszik munkájukat és a bokasérült siklóernyős lelkiismeretes ellátását maximális elánnal végrehajtották.. :-) Szóval vagy a mentők voltak túlbuzgók a kötszerfelhasználást illetően, és azért öltözött múmiává a siklóernyős, vagy az oktató akarta elbagatellizálni a dolgot...
Szakadékba zuhant egy siklóernyős Pilisszántón, az Orosdy-kastély közelében szombat délután, mondta az MTI-nek a Pest megyei katasztrófavédelem szóvivője, Csámpai Attila. A Pilis-tetőről indult siklóernyős egy fára esett, és fennakadt rajta. Több óráig tartott kiszabadítani, mert a mentést nehezítették a rossz időjárási körülmények és a terepviszonyok.
Fotó: Mihádák Zoltán
A pomázi önkormányzati tűzoltók, a szentendrei hivatásos tűzoltók, a Pilis Mentőcsoport életmentő alegysége és a barlangi mentők kötélpályát építettek ki, úgy tudták felhozni gerincágyon a férfit a szakadékból. Súlyos sérülésekkel szállították kórházba.
UPDATE: A siklóernyős egyesület szakosztályvezetője az Indexet arról tájékoztatta, hogy szerencsétlenül járt klubtagjuk nem zuhant szakadékba, sőt egyáltalán nem is zuhant le, csak beakadt a lába a fák közé, és önerőből nem tudott kiszabadulni. Információi szerint a sportoló bokasérülést szenvedett.
Úgy látszik, a gyalogernyősökre jó világ köszöntött az új esztendőben. Ez a kellemes délies áramlás szinte mindennap jó repüléseket adott. Ma ismét Csolnok, míg az eső el nem eredt, 30p repülés.Népes közönség is volt, a parkoló ahogy már kezdtük megszokni, tele. Tartok tőle, hogy előbb-utóbb a helyi önkormányzat is szagot kap a parkolójegy biznisz ügyben.
Muszáj mindenkinek munkát adni, főleg az orvosokak, mert ha nem lennének bevállalós-laza-elmebeteg mókusok, akkor mi dolguk lenne csórikáméknak a baleseti sebészeten?
Laci bácsi is, megy én is repkedtünk elsején Fedémesen. Kipróbáltam egy-két különleges ernyőt, meg riogattam a többieket a féloldalas csukásaimmal.
Azt vizsgálgattam, hogy vajon féloldalas csukásban le lehet-e szállni úgy, hogy állva maradok? Azon kívül, hogy a kilebegtetéssel némi probléma adódna a félernyővel, az a másik gond, hogy a nagyon gyorsan merülő ernyőnek óriási mozgási energiája van. Tuti gurulnék párat a földön, mikor leérkeznék.
Az a vicc, hogy mikor pár méteren visszanyitom a csukott oldalt az ernyő hatalmas mozgási energiája szinte elszabadul és vagy 50m-t siklok szinte merülés nélkül.
Ezt a furcsaságot a múltkor vettem észre, mikoris egy felülterhelt Astral 6-ost teszteletem így. Annál az ernyőnél sokkal szembetűnőbb volt ez a jelenség. Nagyon felgyorsult a kupola, miután visszanyílt. Azt hittem közvetlenül a domb aljában ki kell lebegtetnem, erre egészen a leszállóig siklottam 1-2m-es magasságban. Mivel a Blade-et nem terhelem annyira és az elég régi típus, ezért nem ilyen gyors. Talán ezért nem vettem észre eddig ezt a jelenséget. Pedig -most, hogy figyeltem rá- rá kellett döbbennem, hogy a Blade is csinálja. Persze az is kettesernyő, csak régi típus.
Ma igazi Újévi hangulat volt Csolnokon.Mire du.1 órára odaértem, komoly gondot okozott a parkolóhely összehozása. kb 30 autó volt, a levegőben meg ezren. A szél ideális, mindenki jelen volt, aki számít... Egymás kerülgetése, jobbkézszabály azért okozott némi problémát, de szerencsére semmi gond nem volt. Az egy órámat is sikerült összehozni és két visszaszállást, ilyenkor ez fontos, mert állítólag az lesz az év során, amit ma sikerül megvillantani. Ez pedig így évkezdésnek olyan, mint amit egyébként elterveztem 2014-re , tehát BUÉK mindenkinek!
A mai nap is hozta a formáját, Újlaki,2 start, fél óra.A köd délre feloszlott,de lehet, hogy Újlakin nem is volt egyáltalán, erős szél volt a starthelyen egymást riogattuk, és így nem is igazán sartoltak. Du. 2-3 körül már megfelelőnek tűnt,azért a start nem volt egyszerű.
Fedémesen ma kiváló DK-i szél volt, nemcsak a domoldalon kupolázásra alkalmas az egészen kezdőknek, hanem az ügyesebbeknek lejtőzésre is. Én persze ilyenkor nem repülhetek, nem mintha tiltaná valaki, de a lelkiismeretem mégiscsak, hiszen oda kellett figyelni mindenkire, a saját tanulóimra is, meg azokra, akik már "önálló fölnőtt siklóernyősként" saját szereléssel próbálták fejleszteni rutinjukat, vagy kipróbálni új ernyőjüket, vagy csak gyakorolni-újrakezdeni több hónap vagy év kihagyás után. Ha jól láttam, rekordközelit repült valaki: csaknem 20 percet töltött egyfolytában a DK-i lejtő emelőterében, ami a névlegesen 70 m (kihasználhatóan kb. 50 m) szintkülönbségű lejtőn nem is olyan rossz.
Hát igen, a későnjövők és pesszimisták, így halmozottan együtt. A nap nagyon nehezen indult, először délies szél, és nagy nehézséget okozott még belefutósan is a start.Egy ilyen lecsúszást én is összehoztam, és sikerült feljönnöm egy épp felfelé induló társasággal.A második startnál épp jókor indultam, elkezdett tartani,és 25p-et repültem, majd visszaszálltam mikor éreztem, hogy kezd legyengülni. Így is lett, de visszaerősödött, és újra elstartoltam, egy újabb 30 p., közben figyeltem, hogy maradjak visszaszálló pozicióban. Sikerült is, így nekem ez a nap nagyon jól sikerült.Ahogy megtelt a levegő ernyőkkel, egyre elkezdtek érkezni, és komoly forgalom alakult ki, tele volt a parkoló, de sokan lekésték a tutit. December végére jobbat nem is kívánhattunk.
Válaszul Gyula próbálkozására leírom röviden, mit repültem ma.
Tudom, Gyula kíváncsi rá, hisz neki nagyobb része van a mai napban, mint nekem, hisz már otthonról is az ő biztatására indultam el, startolni meg már nem is akartam, látva, hogy minden ernyő egyre lejjebb süllyed, ő meg visszaszállás közben lekiabál:
- István, te vagy? Már megint elkéstél! -
Ezekután gyorsan bekészültem, de láttam, hogy egyre aggasztóbb a helyzet és Gyulának igaza van!
De a mi Gyulánk nem adja föl ilyen könnyen, nem azért hívogatott egész nap, hogy menjek, mert jó lesz!
Én meg: - Nincs szél, nem is Óbudára fúj, de az is gyenge, inkább főzök a családnak, stb...
Gyula: - Gyere, befordult! Nem azt mondom, hogy megtart, de majdnem! Ha eljössz a leszállóba, elmondom, milyen!
- Hahaha! Mindjárt ebédelünk, aztán ránézek a szélre.
Ebéd után tényleg jó erősödő tendenciát mutatott, felhívtam Gyulát.
Nem veszi föl. Csak nem repül?!!!
De! Pár perc, visszahív: - Gyere, 4-en repülünk, nem magasan, úgy 10 m-en, de jó!
- Nee, nem hiszem el!
- De, komoly, most szálltam vissza!
Hittem is, nem is, de hinni akartam, 3hete nem repültem!!
Villámgyorsan pakoltam, indultam, örömel láttam, hogy a Körúton befejeződött a munkák nagy része,hamar fölérek! Közben teló a többieknek: Repülnek Óbudán!
...És akkor azt látom, hogy elkéstem :(
Négyen már bőven a nívó alatt, az eleje már a leszálló felé vette az irányt.
"Egy, csak egy legény van talpon a vidéken", aki a gerinc fölött repül, ott még tartja.
Gyula:Legalább húzd fel!
Jó, húzom. Alig jön föl, könnyen kezelem a gyenge startszélben.
- Próbáld meg! Itt egy befújás! - tényleg jött, az ernyő szépen fölém emelkedett, megfékeztem, kifordultam, kicsit beleálltam - Najó, repüljünk! Szegény ernyő 3 hétig nyomorgott a zsákban!
Úgy 4-5 ingáig tartogatott-emelgetett, igyekeztem az emelésekben fordulni - de aztán hamar almult, egyre lejjebb csúsztam, közben hallottam Gyulát: Közelebb a hegyhez!
De már nem segített. Igaz, nem is akartam kockáztatni estefelé, -30m alatt elindultam én is a leszállóba.
Nem mostanában értem ki ilyen magasan, és nem is tudom, mikor írtam ilyen hosszan 12 perc repülésről. :)
Még a visszamászás is jólesett és reménykedve nézek Sárhegy felé: a többiek nyomására holnap az lesz a célpont!
