Köszönöm, köszönöm, hogy klubtag lehetek!
Azt gondoltam, akkor itt is visszavonulnék egy csendes vitamentes szigetre, hogy aki épp belefáradt a nagy szellemi harcokba, vagy csak nincs kedve épp
párbajozni, jöhessen egy kicsit beszélgetni, hitről, reményről, szeretetről szépen, szelíden:)
Köszönöm nektek, ha majd nem kell egyedül lennem ezen a szigeten:)
Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordult az apáthoz az egyik tanítvány. Mester! Írva van, hogy egyetlen hajszál fölszippanthatja az óceánt, s egyetlen szem mustármag elnyelheti a Szuméru-hegyet. Így van-e? Így van felelte a Mester. Továbbá írva van folytatta a tanítvány , hogy ha az összes tanításokon és magyarázatokon átrágjuk magunkat, annyit érünk el vele, mintha egyetlen hajszállal roppant teret akarnánk kitölteni. Így van-e? Így van vágta rá ismét a Mester. A tanítvány folytatta. Valamint írva van, hogy ha a világ minden titkát kitanulnánk, az annyit tenne, mint egyetlen csöppet pottyantani az óceán vizébe. Így van-e? Így van felelte harmadszor is Lin-csi. Akkor hát mondd meg nekem Mester fogott a kérdésbe a szerzetes , hogy mire való a Tanítás? Ajaj! Ajaj! sóhajtozott Lin-csi. Ennél a kérdésnél én is mindig elakadok. De még talán maga a Magasztos sem tudja, mire való a Tanítás. Híveim! Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a Tanítás és minden más emberi találmány _vigasztalásra_ való. Minden csupán vigasztalás, semmi más. Vigasztalásként azonban mégis csodás. A Tanítás éppúgy, mint a többi elgondolás, mit elénk tárnak a tudós mesterek, az ábrázoló művészek, a poéták. Tudjátok meg szerzetesek, hogy azért van ez az óriás igyekezet, komoly iparkodás, mert az ember azt reméli tőle, hogy általa könnyebb lesz az élet és könnyebb lesz a halál. És azért, mert nincs más. Ez a legtöbb, amivel az ember segíthet magán. Alkot és prédikál mondta szerzeteseinek Lin-csi apát, kolostorának csarnokában egy reggel, a Huo-to folyó partján.
mondjuk úgy, hogy az esemény közvetlen oka az volt, hogy az illető béna volt, és leejtette, de természetesen annak is van oka, hogy miért volt béna, és ezek az illető múltjában keresendők.
de még ennél is sokkal fontosabb az, hogy bármely eseményről, történésről is legyen szó, sosem EGYETLEN oka van, hanem a dolgok összetettek, és így egy adott eseménynek akár száz oka is lehet. így aztán nincs értelme valamit egyedüliként okolni amiatt, hogy megtörtént vagy nem történt meg.
amúgy szerintem te is érzed, hogy ez az okolás, bűnbakkeresés, hibáztatás nem vezet jóra.
Hogy ez a Buddha szobor nem azért tört el, mert ott és akkor béna volt aki eltörte, hanem mert a béna illető múltjában történt valami, ami a Buddha szobor eltöréséhez vezetett, vagy pedig az illető szívállapota nem teljesen méltó ehhez a szoborhoz, vagy mit tudom én, de lehet- e azt mondani, hogy elképzelhető: a Buddha szobor más okból is eltörhetett, mint ami napnál is világosabban látszik hogy béna volt, aki leejtette. Az üzenet ilyen esetben, gondolom én, az okok láncolatából jönne...
Persze, hogy nem könnyű és nem 5 perc, de ha az emebr ellentétes irányba halad, tévúton jár, vagy egy futópadot nyomtak alá és egy tapodtat nem halad, csak nem veszi észre, akkor úgy még nehezebb. Mert hát vannak ilyen trükkök ezerrel, ez az ördög műve, mert ő se lazsál eközben.
Krisztust nem megvalósítnai kell magadban egyedül, hanem meg kell tagadni önmagadata, felvenni a keresztedet és követni Őt. Ha Őt követed, akkor mész és akkor jó irányba mész. Ha önmagadból akarsz valamit formálni Te magad, vajon mi mást formálhatsz, mint ami addig is Te magad vagy? TZe irányítasz, nem jön külső segítség, a maximum is az lehet, ami Te magad vagy, a Te elképzeléseid, a Te fantáziád, a Te akaratod, stb.
Lelki vezetőm mondta, hogy mindenki szolgál valakit, mert nem lehet semerre se fordulni az arcoddal. Az ember alapjában véve mindig valamerre fordul és ha elindul, akkor arra halad, amerre fordult. Ha valaki önmagába néz, önmaga felé halad, ha valaki önmagát szolgálja, akkor egy szolgát szolgál, azt kaphat, amit egy szolgától kaphat. Azt kapja, ami amúgy is birtokában volt, így értelmetlen az önvád és önjutalmazás is. Ha viszont valaki egy szolga helyett az Urat követi, akkor az Úrtól kaphat olyat, amit egy szolga nem adhat meg neki. Akkor az arca a helyes irányba fordul, mert olyan útra lép rá, ahol egy nála nagyobbat követ, így magasabbra jut el, ha elindul.
Vajon miért az önmegtagadás az első lépés? Mert amíg nem lépsz tól önmagadon, addig sohasem fogod tudni önmagadat meghaladni. Nem fogsz semerre haladni. Mást se fogsz tudni követni. Ez a tipikus mentalitás az, amikor az ember szelektál, válogat mindenféle neki tetsző vallási tanításból, de a kritikát önmaga kezébe adja és gőgösen úgy gondolja, hogy ő jobban tudja a dolgokat mindenki másnál, aki előrébb járt nála lelkileg. Ez a "senki sem a mestrem és mindenki a mesterem" üres szlogenje is. Nesze semmi, fogd meg jól és ebbe kapaszkodva húzd ki saját magad a szakadékból, hajrá! Mert ha én egy nálam előrehaladottabb személy egyes tanítását elfogadom, másokat meg nem vagy egyénileg átértelmezek, akkor magamat tartom a legnagyobbnak, vagyis magamat követem, vagyis nem jutok egy lépéssel sem magam elé.
Az első lépést azzal teszem meg, hogy azt mondom: mond meg Te, merre lépjek és én akkor is követlek, ha még most nem értem, miért kell erre mennem, sőt akkor is, ha tuttira az ellenkező irányba érzem, hogy mennem kell. Mert ez nem érzelmekről szól.
Lelki vezetőm még azt a mozzanatot is, amikor az embrr a Jó és rossz tudás fájáról szakított, úgy magyarázza, hogy ezzel az ember maga akarta eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Azóta se tudja ezt eldönteni, csak veri át magát folyamatosan...
De ha a legsúlyosabb problémákat akarja Isten megoldani, akkor miért nem lesz Ő maga a föld vagy az ásvány, vagy egy állat vagy növény? Vannak még az ember alatti szintek is ebben a palettában, nem? Vagy miért nem oldja meg az angyalokat, félisteneket, és aztán majd rájuk hallgatnak az emberek és minden alacsonyabb létszféra, nem?
És ha egy másik szférában pont most lövik szitává, akkor ezek szerint Krisztus valójában Isten vágóbarma, akit mindenhol a halálba küld, egy többszörös hullajelölt. Akkor ha az Atya többszörös mészárszékbe küldi saját fiát, akkor mit akarunk mi vele? Vagy mit akarnak a többi létszféra lakói egy ilyen Istentől?
Én pont azért maradtam keresztény (úgy hogy írtam kamaszkoromban egy nagy kanyart az Ezó és minden hasonló felé majd amikor felnyílt a szemem, visszamenekültem), mert egyedül a keresztányság tanok mutatják meg a legkövetkezetesebben, hoyg Isten és az ember kicsoda és mennyire szeret minket Isten. Más tanok először csábosabbnak ígérkeznek, azután k**vára megbonyolítják az ember lelkivilágát (miközben azt hiszi, hoyg minden rendben van, mert mindenre talál valami felszínes fájdalomcsillapítót), majd a végén amikor az ember kimászik abból a ködből, ami addig nem engedte 5 centinél tovább látni, akkor olyan önellenetmondások következnek az egész felépítményből, hogy kártyavárként dől össze az egész egy szelíd pöccintésre, és az ember ottmarad a csalódásával. És ekkor kell valami igazit, valódit keresni. Ez egy rövid éménybeszámoló, ha már Te is elmondtad, miért lettél Ezós. Én egyébként nem azért lettem annak idején ezós, mert csalódtam az Egyházamban, hiszen az nem nyugati egyház volt, hanem keleti, hanem pusztán azért, mert hagytam a fejemet elcsavarni és azt hittem, hogy ez nem baj. Tévedtem, át lettem hajítva.
Ha arra célzol, hogy ki támadt fel egy kínhalál után (ugyanabban a testben!) erre azt mondom: nem tudom. A reinkarnáció (=újra testesülés) nem kizárólag az egyén dolga. A szellemi hierarĉhia dönt arról, h ki mikor, milyen formában, nemben, feladattal születhet le újra. Mivel Kirisztusban Isten inkarnálódott, a döntés egyszerűbbé vált.
"ha egyesülsz Krisztussal, akkor Te is feltámadsz és eljutsz az Atyához"
Ez azért így túl egyszerú! Ugyanis hiába lelkesedünk ezerrel, Krisztussal egyesülni (=Őt magunkban megvalósítani) azért nem egy sétagalopp. Saját magam példájából tudom, h cca. 35 éve "elfogadtam Krisztust, mint megváltómat, tanítómat, Istenemet, de azért még ma is igen messze járok attól, h ki merném jelenteni, "egyesültem Vele"
Lehet h másnak ez jól megy (???) de, nekem nehéz. És nem azért, mert vitatkoznék vele, hanem mert emberből vagyok, és húsban élek.
"Nem kell mentegetőznöd, az első pár hsz-od után tudtam, hogy nem keresztény vagy, hanem inkább ezós. :)"
;-)))) Jópofa vagy! De az az igazság, h épp az ilyen ker. mondatok miatt válatam keresztényből (horribile dictu) szabadhitű, ha úgy tetszik ezos, vagyis ezoterikus gondolkodó. Feláll a szőr a hátamon, amikor egyetlen vallás ki akarja magának sajátítani az egész emberiséget, múltat, jelent, jövőt.
"...gondolom, azt se vallod, hogy Krisztusban Maga isten lett emebrré."
De, igen! Hiszem, h Krisztusban Isten inkarnálódott a Földre. A létszférákat illetően a földi a legsűrűbb, itt él a lélek ember formában, az anyagba sűllyedve, itt oldja meg a legsúlyosabb problémáit, ezért jött épp ide az Isten. De nem tudhatjuk, h egy másik galaxisban, annak egy planétáján, nem épp most feszítik-e keresztre (lövik szitává...) Istennek egy másik inkarnációját...
Értem, tehét krisztus ezt mutatta meg. És ki tudta ezután utánacsinálni ezt? :)
Egyébként nem a világ lett jobb, hanem Krisztus kínált az emebriségnek egy alternatívát, ahol ha egyesülsz Krisztussal, akkor Te is feltámadsz és eljutsz az Atyához. Dióhéjban.
Nem kell mentegetőznöd, az első pár hsz-od után tudtam, hogy nem keresztény vagy, hanem inkább ezós. :)
Akkor gondolom, azt se vallod, hogy Krisztusban Maga isten lett emebrré. Hiszen ha annyi létszféra van, akkor miért pont emebrré vált?
Számomra a képlet sokkal egyszerűbb: az emebr az az egyetlen lény az univerzumba, aki egyszerre kötődik a láthatatlan és a látható világhoz is, annak metszetét valósítja meg önmagában. Így az Ő megváltása a teremtés megváltása, ezért lett Isten pont emberré.
Az utolsó mondatoddal tökéletesen egyetértek. (csak van egy sanda gyanúm, hogy másfajta következtetést vonunk le belőle. Honnan tudhatná pl. valaki, aki nem keresztény, hogy mire gondolt valójában a kereszténység alapítója és feje? Ez olyan, mint amikor egy 8 általánost végzett porszívóügynök jobban tudja, hogy Einstein mire gondolt. De ezt általában mondom.)
ezek nem axiómák, hanem Buddha ezeket a gondolatokat részletesen kifejti a szútrákban...
ez a négy Dharma-pecsét, csak azért van így összefoglalva, hogy összevetve egy tetszőleges szöveggel egyből látható legyen, hogy az a szöveg megfelel-e a buddhista tanításnak, vagy ellentmond neki.
egyáltalán nem. ráadásul már számtalan alkalommal újraszülettünk, akkor már nagyon-nagyon okosnak kéne lennünk. a szamszárának nincs kezdete, és nincs rá semmi garancia, hogy valaha is megszabadulunk belőle.
csak ismételgetjük a dolgokat, nem igazán tanulunk semmi újat. az pedig hogy mit tekintünk fejlődésnek, csak rajtunk áll. mert mitől fejlettebb tőled vagy tőlem az a megvilágosodott zen szerzetes, aki egész nap egy kolostor udvarán meditál?
Egyébként szvsz nagyon érdekes, hogy mióta megnyílt ez a topik, másról sem beszélgetünk, mint nirvánáról, mennyországáról, a végső megnyugvás helyéről, a béke szigetéről:)
Örülök, ha a topik címe összecseng ezekkel a végső dolgokkal, a legfőbb céljainkkal.
Új ég, új föld, új Jeruzsálem. A te hited szerint milyen a mennyország, ChonGhe?
"Ezután láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger többé nem volt." Jel. 21:1
"És én János láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szállt alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallottam nagy szózatot, amely ezt mondta az égből: Íme az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakik, és azok az Ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük." Jel. 21:2-3
A másik topikban arra nem írtál semmit, jöhetnek-e jelek a nirvánából. A Buddhától, gondolom nem, mert az ő személyisége a nirvánában, ha jól értelek, megszűnt...
A buddhizmus, amennyire én látom, egy következményekkel, függésekkel teli világot tár elénk. Ha ezek az okok és következmények ilyen szép logikusan épülnek egymásra, lehet- e belepillantásunk a jövőbe, illetve az okok és a következmények más módon, pl. jelek útján is megmutatkozhatnak-e? Pl. hogy eltörik egy Buddha szobor. Ennek lehet-e valamilyen üzenet-jellege, azonkívül, hogy béna volt, aki leejtette?
Elképzelhető-e, hogy az egész élet egy tanulás, és a késztetés azért jön rá az emberre, mert csak így tud kifejlődni egy nagyon hosszú utat bejárva a nirvánáig?
ÉN nem hiszek abban, h Krisztus úgy váltotta volna meg a világot, h a keresztrefeszítés után a világ jobb lett! Sztem: a megváltás arról szól, h Krisztus megmutatta a világnak, a legszörnyűbb halálból is van feltámadás és élet, ezért nem kell félni a haláltól, a halál nem akadályozhat meg senkit a saját változásában, a saját fejlődésében. Ez az igazi megváltás. Aŭtomatizmus nincsen!
Nézd, az a helyzet, h számomra Pál ... hogy is mondjam... nem az igazi. (Ez persze így baromi nagyképű, de mit tegyek?) Ő egy megtért római krisztus-üldöző, aki valóban nagy tetteket hajtott végre, de ezek a feltámadási mondatok, nekem zavarosak. Nekem a földi lét átmenet, egy hely ahol olyan tapasztalatokat gyűjtünk, amelyeket csakis a fizikai létben lehetséges. De számos szféra létezik még, ahol még leszünk, ahol sok egyéb tapasztalatokat kell gyűjtenünk, amíg végre Isten elé juthatunk.
Fogadni mernék, a beírt idézeteket csak nagyon kevesen értik, ráadásul jól, de mindenki szinte másképp. Pl.: "Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot." Ezzel egyet tudok érteni, azért, mivel világos, hogy a felsőbb rendű "romolhatatlan" "test", csakis szellemi test lehet, mert ami szilárd (fizikai, földi) anyag az mindenképp romlandó, vagyis vmikor elpusztuló.
Krisztussal semmi baj nincsen, csak arra kell vigyázni, vajon mindig úgy gondoljuk szavait, ahogy Ő gondolta...???
Ha buddhista szemüvegen át nézed azt, amit Jézus és a keresztények hirdetnek a feltámadásról, az azt jelenti, hogy olyan világban támadsz fel és inkarnálódsz, ami már nem a szamszára. A feltámadás romolhatatlan testben lesz, ami szerintem überelni a hindu tanokat (és minden mást is). IKor 15:
47.
Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
48.
A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49.
És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
50.
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
51.
Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
52.
Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
53.
Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
54.
Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.
Ezt nem azért írom, hogy belekössek a béke szigetén nézeteidbe, csak azért, hogy világosabb legyen, ha már Krisztusról beszélünk, hogy mi tanít a kereszténység. Pont az a kereszténység egyik legdominánsabb eltérése más vallásoktól, hogy itt az egész világ megváltódik, nemcsak az ember lelke menekül ki a világból a teste nélkül. Ugyanis a Teremtés könyve arról tanúskodik, hogy a földön minden jónak lett teremtve, és ezt az Igaz Isten helyre is tudja állítani.
