Üdvözöllek a fórumban.
Azért nyitottam, hogy itt megbeszélhessétek miként jutottatok kedvencetekhez, hogy neveltétek fel ill. hogy kell felnevelni.
Remélem népszerű lesz ez a kis fórum és sok madárbarát csatlakozik majd. Én magam is nevelek madarakat ha ti is, vagy csak szeretnétek akkor írjatok bátran.
Na, ez szép dolog, megmenteni egy kis életet, ami tán elveszett volna a Struggle for life eredményeképp. A seregélyek okos madarak, jókat írt róluk Konrad Lorenz.
Nekem is van egy újabb kis pártfogoltam. Egy szegény kis elnyomott seregély. A ház elé kirakott odúban vannak, ő volt a hatodik, és három nappal később kelt ki, mint a többi és nem nagyon kapott enni. A testvérei szinte már tollasodtak, mikor ő még mindig kopasz volt. Már alig volt benne élet, teljesen össze volt aszalodva, de szerencsére mostanra helyrehoztam.:) Az első képen egyik testvérével hasonlítom össze.
Erről lebeszéllek. Remélem nem azért nyitottad a topicot hogy efféle tevékenységhez bűntársakat keress. Ha valóban szereted a madarakat, szépen otthagyod a fészekben az ÖSSZES fiókát. A hangulatjelet meg végképp nem értem a hsz-od mögött.
Nagymamámtól hallottam: Azért mondják, hogy "Fel van vágva a nyelve" (sokat beszél), mert a szajkóknak késsel felvágták a nyelvét, hosszában. Ugye te nem készülsz ilyesmire?
Az tény, hogy ha két pl. papagáj van egy kalitkában, nehezebben szólalnak meg emberi nyelven, mert egymással foglalkoznak. Egy papagájnak nincs más választása :-)
Látok egy pár, szerintem gerlét, középszürke madarak, a nyakukon fehér vonal.
Még tavaly láttam egy ilyen költő madarat, hogy két nagy böhönc varnyú két oldalról megtámadta, ahogy az a fészkén ült. A kotló madár bátran visszacsipkedett a varjakra, azok meg végül feladták. De nem láttam, hogy a fészekből kelt-e ki fióka, lehet, hogy munkaszüneti napon történt...
Külföldi vendégekkel ültünk a Vörösmarty téren, a mára már megint Gerbaud-ban. Körülöttünk száz veréb, felkapkodták a lehulló rétesmorzsákat. Dél körül eltűnt mind, de tényleg. A külföldiek mondták: ebédidő.
Én naponta. Nem vagyok egy ornitológus, de azt gondolom, hogy az olyan rigó méretű madár, kb. középbarna, és a feje teteje piros, az harkály. A földön áll, és lefelé csipked.
De később, pl. ma is, már láttam, hogy a fákon, a függőleges törzsön lépeget föl-le, és verdesi a törzset a csőrével.
Nem tudom, hogy biztosan harkály-e, de rémlik a népmesékből a "piros sapkás ácsmester" :-)
Kösz, akkor búza meg kukorica. Megvallva, ezek néha fura madarak. A harkály pl. (a piros stábeszdeklijéről ismerem meg) inkább a földön legelész, nem a környező rengeteg fán... Közel a Zöld Pardon, tán az hülyíti meg.
Váó az valóban csodálatos!Munkába menet mindig sasosolom őket az út melletti réten,főút mellett üldögélnek a táblákon. Nekem is volt dolmányos varjúm de túl nagy volt a panellakásba + 4 műszakos munkarendem akkor nem tette lehetővé hogy sokat foglalkozzak vele, azóta áll délelőttös ös vagyok,de nem tudom eldönteni: papagáj (jákó 150-160 ezer Ft kakaduét leirni se merem) vagy valami szép hazai madár pár ezer Ft max, ingyen.
Lehet hát, amiről akartok(és állatokról szól) arról dumálunk :D
Szerintem ilyenkor semmivel sem lehet etetgetni őket, mert keresnek maguknak, bár szoktam pár marék kukoricát-búzát elszórni nekik a földön ilyenkor is, és este tájt, olyan 5 óra fele gerlék meg erebek mindíg jönnek vacsizni :)
Én meg beírtam egy kis fogalmazványt a másikba, és ahogy befejeztem, megszűnt az a topik :-)
Na, ott azt kérdeztem, hogy lehetne-e ennek a topiknak egy olyan mellékszála, hogy mivel lehetne etetni a vadon élő madarakat nyáron? Télen könnyű, az ember kiakaszt egy 60 Ft-os golót, és húsz perc múlva lóg rajta egy cinke. Ügyesen kell kiakasztani, hogy az a nagy böhönc varjú ne húzza föl a zsinegnél fogva, és bepofázza az egészet.
Tavasszal kitettem egy almakarikát, de a cinkék tojtak rá. Most mit ennének? Van még egy db. harkály és gerlék. Na jó, a szarkák is kaphatnak... :-)
Lehetne egy olyan mellékszálat beleszőni, hogy hogyan/mivel lehet etetni vadon élő madarakat tavasztól őszig?
Télen nem gond. Kiakaszt az ember egy 60 Ft-os golót, és húsz percen belül cinke lóg rajta. Ügyesen kell kiakasztani, hogy az a nagy ló varjú ne húzza föl a madzagnál fogva a faágra, és be ne pofázza az egészet. A szarkák meg csak kerülgetik, nem férnek hozzá.
Mikor melegebb lett a tavasz, kitettem egy almakarikát madzagon, de arra tojtak a cinkék... Nekik ilyenkor mit? Nomeg van egy harkály is, de férgeket nincs kedvem a fakéreg alá dugdosni...
:) No, még megkerül az n betű egy kis történet... Május 15-16-17 szakadó eső, viharos szél, fák dőltek ki, fészkek repültek a bennelévőkkel együtt. Katasztrófa a kismadaraknak. Többször is átázva kémletem az eget és, hogy mikor dől rá a fenyőfa a házra. Eközben a garázs eresze alá húzódtam...mikor egy agyonázott kancsúrira lettem figyelmes, aki szokatlan szelidséggel szinte a lábam mellett ugrálva bement a garázsajtó alatt majd kisvártatva valamit vitt a csőrébe egy közeli bokorba.Feledve a rossz időt mindjárt madarász lettem és óvatosan megközelitettem a bokrot. Hát mit láttam...ott ült egymás mellett három "pállottszájú" kiscsúri és azokat etette.
Félrehúzódtam a garázs elől- és biztos van a madaraknak is hetedik érzékük- mert az öreg csúri ezt látva az ajtó elé hívta az ifjoncokat, akik bizalommal pislogva rám követték. Innentől kezdve átmentem "verébpásztorba" ott őriztem őket a macskákat, kutyákat távol tarva még meguzsonnáztak és úgy ahogy meg is száradtak...
Akár hiszitek, akár nem ennek láttán, mintha a szél csendesedett, az eső alábbhagyott volna, a fenyőfa pedig visszabillent az eredeti helyére.
Sose gondoltam volna, hogy ilyen "varázserővel" bírt az a három kiscsúri...
Pedig így történt, azóta is itt vannak és őrzik a házat, mint a "három-testőr" !:)
