Igen, ez tényleg így van. A spanyol Wikipédiában egy magyarul kitűnően tudó spanyol (aki itt végzett valamilyen iskolát) elhatározta, hogy ír egy cikket a magyar nyelvtanról, én segítettem neki bizonyos dolgokban. S nagyon furcsa volt szó szerint spanyolra lefordítva látni a magyar mondatokat és a toldalékolást. Leginkább én innen láttam, hogy ez nekik mennyire egzotikus lehet a magyarban, mert még nekem is az volt.
"Erre annak idején nekem is felhívták a figyelmemet, hogy nem feltétlenül az alanyeset a rag nélküli (vagy jelöletlen) alak, ez nyelvenként változó."
Nem tudom, honnan veszed, hogy az alanyeset általában vagy valamilyen szabályosság szerint ragtalan lenne. Úgy gondolom, hogy az csak egy lehetőség.
A magyarban az alanyesetet valóban az ún. nullmorféma jelöli.
Az oroszban a főnevek egyrészénél az alanyesetnek nincs ragja, de a nőnemű és a semleges nemű főneveknek szabály szerint mindig van alanyesetben ragja.
Az már terminológiai kérdés, hogy a nullmorfémás alak más esetek, kifejezésére is alkalmasak (pl. a személyragos személyes névmások - 1. és 2. személy - tárgyesetét nullmorfémával is képezhetjük), vagy az alanyeset funkcióját tekintjük tágabbnak. Jellemző, hogy a magyar főnévragozási paradigmában nincs birtokos eset, mert a birtokviszont vagy az alanyesettel vagy a részeshatározós esettel (+ határozott névelő) fejezzük ki.
Szerintem az általad említett mondatban nem alanyeset van, hanem a tárgyeset rövidült alakja a birtokos személyjel miatt. Ez leginkább onnan látható be, hogy birtokos személyjel nélkül már nem mondhatod így. Pl. nem mondhatod azt, hogy "Láttam egy szép *nő az állomáson".
Ez relatív, mert ahol van főnévragozás, ott a ragtalan alak (maga a tő) is egy eset, amelynek épp az a jele, hogy nincs jele. :)
Ha elvonatkoztatunk az indoeurópai nyelvektől, vannak olyan nyelvek, ahol teljesen más eseteket jelölnek, mint a mi felfogásunk. Pl. a baszkban — nagyon durván leegyszerűsítve — a mondat alanya kapja a "tárgyeset" ragját, nem pedig a mondat "tárgya". Azért tettem idézőjelbe, mert ez a nyelv ugyanis nem ismer alanyat és tárgyat, teljesen más rendszer van.
Martinek egungariak erosten dizkit.
"Martin a magazinokat megvette."
Az -ek rag az ún. ergativus eset, ami azt fejezi ki, hogy a cselekvő aktív, tehát valamit valamivel csinált. Az egungariak ('a magazinok': egungari 'magazin', -a- névelő, -k többes szám) "alanyesetben" van. Leginkább úgy lehetne lefordítani a mondatot, hogy halvány elképzelésünk legyen, hogyan áll össze: "Marin-által a magazinok megvevődtek". Az erosten dizkit megint csak egy érdekes szerkezet: az erosten maga az ige jelentése, a dizkit pedig egy összevont alak, amiben az igeidő, az igemód, a személy stb. van benne.
Simán lehet a tárgy alanyesetben, főleg személynél, bár nem feltétlenül "igényes" nyelvhasználat, pl láttam a férjed az állomáson, említheti egyik nő a másiknak
Persze, a magyar tökéletesen fejezi ki, alanyeset - ahol a mondatban alanyként szerepel, ebbe kell tenni. Miért is essen egybe a főnév jelöletlen esetével? (ok, legtöbbször igen, de nem mindig)
Érdekes, erről még sohasem hallottam, de nyilván így van. Erről jut eszembe, hogy Lettországban mintha a külföldi személynevekhez illesztenének (alanyesetben!) egy s hangot/betűt, pl. Richards Wagners.
Ez érdekes... olyanról is hallottam már valamilyen elszigetelt brazíliai indián nyelvnél, hogy bizonyos hangokat csak a nők ejtenek, míg másokat csak a férfiak.
Biztos, hogy így van, ha te már többször voltál kint, én még nem voltam, de az viszont biztos, hogy akkor az internetes kultúrában nem túl udvariasak, az eddigi tapasztalataim alapján.
hát nagy ország, amennyire én ismerem egy részét (voltam vagy 15-ször), ez nem igaz, megköszönnek mindent rendesen. A köszönés utáni "nincs mit", ami amcsiul you're welcome, az viszont messze nem gyakori, elég egy mosoly. Ugyis mindig mosolyognak...
A japánban külön nyelvtan van a férfiak és nők számára, azaz ugyanazt máshogy mondja egy férfi és egy nő. (Gondolom, a nők alávetettségét fejezik ki ezt egyébként, mármint a nők eléggé "érdekes" helyzetét én is láttam, mikor ott jártam.)
A háború után jópár amerikai katona oda nősült, és a feleségétől megtanult japánul. Aztán, mikor ezzel a tudással elment valamilyen ügyet intézni mondjuk a városházára, körberöhögték, hogy úgy beszél, mint egy nő...
Ha igaz, amit az amerikaiakról mondasz (és én ebben egyáltalán nem vagyok biztos, az sokféle tájkultúra, a kisvárosokban, belső-Amerikában valószínűleg más a helyzet, mint mondjuk New Yorkban, és a Délen meg New Englandben is), akkor közmondásos ellentéte ennek Anglia, ahol kétszer annyit köszönnek, mint bárhol -- meg persze a távol-keleti kultúrák például, ahol sok nyelvben rétegi-viszonyrendszeri formái is vannak a köszönetmondásnak, ld. a japán dómo, dómo arigató, dómo arigató gozaimaszu, dómo arigató gozaimasita etc.
Nos, hogy egy kicsit felélesszem a témát, elvonatkoztatva a nyelvektől, beszéljünk inkább az egyes népek mentalitásáról és szokásaikról.
Gondolom nem mondok újat azzal, hogy vannak bizonyos udvariassági formulák, szokások, amelyhez pl. mi hozzá vagyunk szokva. Talán a legegyszerűbb példa: illik azt mondani, hogy "köszönöm", ha valaki teljesíti a kérésünket, vagy éppen egy jókívánságot is illik megköszönni. Viszont nem mindenhol van így, nem minden népnél, ami nálunk, mivel nem ehhez szoktunk, bunkóságnak számíthat. S nem kell túl messzire, titokzatos kultúrákba mennünk: ott vannak pl. az amerikaiak. Én eddig azt tapasztaltam, hogy náluk sem szokás sem a segítséget, sem a jókívánságokat megköszönni, sőt, sértésnek veszik, ha valaki kéretlenül segíteni akar nekik.
Ehhez hasonló ellentéteket, felfogásbeli különbségeket mondjatok még más népeknél, akikről tudjátok, kíváncsi lennék rá!
Hasonló szótagokat, hangokat szerintem bármilyen nyelvből ki lehet hallani, még akkor is, ha nincs semmi közük egymáshoz. :) Az egyetlen spanyol szó a szövegben a Jesús. Ezen kívül én egy kukkot nem értek belőle.
Egyébként a baszk is olyan, hogy kapásból rávágnád, hogy spanyol, pedig egy büdös szót nem érteni belőle. Csak ugyanúgy hadarnak és hasonló az akcentus. Pedig nem indoeurópai nyelv. :)
A maja közép-amerikai, Dél-Amerikában — a kecsuán kívül — két nagy indián nyelvet beszélnek, amelyek a volt Inka Birodalom területén elhelyezkedő országokban (Ecuador, Peru, Bolívia, Paraguay) hivatalosak is a spanyol mellett: az ajmarát (amelyet a kecsuával egy nyelvcsaládba sorolnak, bár a rokonság csak feltételezett, de nem teljes körűen bizonyított) és a guaranít. Közép-Amerika másik nagy indián nyelve pedig a nawatl vagy — köznyelven — "azték". Ezekről is küldtem neked hanganyagot.
Annyival még kiegészítem, hogy a jukaték-maja nyelv (a tulajdonképpeni maja) tonális is (magas és mély hangszínt ismer), tehát még jobban hasonlít egy ázsiai nyelvre.
No, siettem, nem jártam utána a dél-amerikai agglutináló nyelveknek (ez helyes megállapítás egyáltalán?)
Nekem ezzel együtt eléggé ázsiainak tűnt hangzásra (bár nem vagyok azért olyan nagy szakember eze a téren).
Mindamellett a kínai nem igazán volt esélyes, mert ott azért kihallatszik az izoláló jelleg (legalábbi azt hiszem), és nagyon jellegzetesek a kimenő hangsúlyok.
Hosszas töprengés után megkockáztatom a kecsua nyelvet.
Indokok:
1. Füllel nem egyszótagos nyelv
2. Füllel érzékelhetően agglutináló nyelv
3. Mivel a feladatot El Mexicano adta fel, valószínű, hogy nem uráli, nem finn-ugor, nem japán (Bár nagyon sanszos volt, főleg a metró miatt), hanem dél-amerikai.