Keresés

Részletes keresés

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.20 0 0 921

Gryllus Vilmos: Karácsonyi angyalok


Karácsonynak délutánján sötét még a nagyszoba,
Kukucskálni sem lehet, mert zárva van az ajtaja,
Csengő szóra kinyílik majd s a sok gyertya felragyog,
Olyan jó, hogy meggyújtjátok Karácsonyi Angyalok.

Szikrázik a csillagszóró, éneklünk, hogy Pásztorok,
A fa alatt mindenféle titokzatos dobozok,
Bárcsak végre megnézhetném, karácsonyra mit kapok,
Olyan jó, hogy elhozzátok Karácsonyi Angyalok.

Lesz majd ott egy papírangyal, én küldtem el hozzátok,
Azért, hogy a fenyőfánkra Ti majd visszahozzátok,
Olyan, mint Ti - úgy csináltam - repülve jár nem gyalog,
Olyan jó, hogy vele szálltok Karácsonyi Angyalok.

Kis jászolban Jézus fekszik az angyalom rá vigyáz,
Körülötte bárány, tehén, egy szamár is ott iáz,
Jézus mellett apja, anyja, s róla szólnak a dalok,
Olyan jó, hogy van karácsony Karácsonyi Angyalok.

Játszhatok ma akár meddig, most senki se veszekszik,
Azt mondják a hátam mögött, majd ha akar lefekszik,
Együtt van az egész család, s köztük én is ott vagyok,
Olyan jó, hogy karácsony van Karácsony Angyalok,

Olyan jó, hogy karácsony van Karácsony Angyalok!

 

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.20 0 0 920

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.20 0 0 919

Révész Sándor - Piramis KÍVÁNJ ÜNNEPET!

 

Nézem ahogy az est leszáll az ablakom előtt,

Ezüstbe és fehérbe öltözik a föld.

Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink

Ma hó takarja.

 

A világ bármely részén élsz és bárki vagy,

Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb!

Kívánj igazi ünnepet,

Kívánj igazabb életet, ahogyan én - neked.

 

Kívánj a szónak nyílt utat

És a dalnak tiszta hangokat;

Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,

Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

 

 

Kívánj a szónak nyílt utat

És a dalnak tiszta hangokat,

Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,

Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

 

Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál,

Ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután.

Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,

Békés karácsonyt mindenkinek!

 

Békés karácsonyt mindenkinek!

Békés karácsonyt mindenkinek!

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.20 0 0 918

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.20 0 0 917

Szilágyi Domokos

 Karácsony

 

A puha hóban, csillagokban,

Az ünnepi foszlós kalácson,

Láthatatlanul ott a jel,

Hogy itt van újra a KARÁCSONY.

 

Mint szomjazónak a pohár víz,

Úgy kell mindig e kis melegség,

Hisz arra született az ember,

Hogy szeressen és szeressék.

 

S hogy ne a hóban, csillagokban,

Ne ünnepi foszlós kalácson,

Ne díszített fákon, hanem

A szívekben legyen KARÁCSONY.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.20 0 0 916

Köszönöm Emmácska, ez telitalálat :)

Nagyon szeretem Nadányi verseit.

Elhoztam a kedvencemet tőle.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

Nadányi Zoltán
TE MÁR SEHOL SE VAGY


A kezedet már nem adod,
a szádat nem adod
és a ruhámon nem hagyod
az édes illatod.

Álomban is, jaj, mindig oly
hideg vagy, csupa fagy.
Már elhagytál álmomban is.
Te már sehol se vagy.

És egy sírdomb, egy hamvveder,
még annyi se maradt.
Te már sehol se vagy, se föld
színén, se föld alatt.

Csak nézek és találgatom,
hol az én kedvesem.
Álomban, ébren egyre csak
keresem, keresem.

Mert megvan ő, tudom, tudom,
csak elmaradt, de hol?
És addig, addig keresem,
én se vagyok sehol.

Valahol együtt járhatunk,
talán egy régi nyár
kanyargó, kedves útjain,
a régi, régi pár.

A hídon túl kis gyalogút,
kökénybokrok szegik,
ott mennek ők! Hogy szeretik
egymást! Be jó nekik!

 

 

Előzmény: Emma_ (913)
miafranc*** Creative Commons License 2010.12.20 0 0 915

Szia Kedves Gamidka, örülök, hogy tetszett :)

Most egy kis karácsonyi hangulatot varázsolok a topikba,

mert karácsonykor nem tehetem, nem leszek itthon.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

Az erdőn nőtt egy kicsi fa, nem volt se nyír ,se tölgy 

Egy öreg fenyő kisfia, mely télen, nyáron zöld. 

A szellő dúdolt altatót, oh, aludj kis fenyő 

A hó meg adott takarót, ha nagyobb hideg jő. 

Ám egy téli szép napon, jött egy apró szán 

Oly simán siklott a havon, s úgy szikrázott a hám. 

A szánkó előtt ló dobog, s egy ember szállt le ott 

S a fejsze egyre csattogott, a fenyő pattogott. 

Most itt vagy köztünk kis fenyő, az ünnepünk így szebb 

Hát had köszönjük teneked e kedves ünnepet! 

 

(orosz ének)

 

 

 

 

Előzmény: gamidka (912)
Emma_ Creative Commons License 2010.12.18 0 0 914

Pierre De Ronsard
Májusi rózsa

Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája zsendülő, bimbója most fakad,
színeire az ég féltékenyen lecsap,
ha hajnal könnye hull s a tájat frissre mossa.

Bokrában kellem és szerelem bujdokol ma,
fát, kertet balzsamos illattal átitat,
hol az eső veri, hol hevével a nap,
s meghal, csüggedt fején szirom szárad sziromra.

Ily hamvas, zsendülő virág voltál te épp,
ég s föld hódolt neked csodás szépségedért,
de párkád úgy itélt: te is legyél a földé.

A sírod könnyem és gyászom díszíti már
- emez tejescsupor, amaz virágkosár -
s így tested holtan is rózsa lesz mindörökké.

Baranyi Ferenc fordítása

 


Emma_ Creative Commons License 2010.12.14 0 0 913

Köszönöm, nagyon szép! :)

Boldog, csendes délutánt, Mindenkinek! :)

 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

Nadányi Zoltán

 

A fák megnőttek

 

A fák megnőttek. Meg bizony, magasra.
A fenyőfák a ház mögött.
A múltkor még kezemben volt a bojtjuk,
kicsúszott onnan, megszökött.


Hogy eshetett az, hogy nem vettem észre?
hogy így elváltunk, ők meg én?
hiszen rajtuk volt szemem örökkön,
a fákon, meg a fák hegyén.

 

Megcsaltak engem a fák. Elhitették,
hogy ők is, mint én, tétlenek
és mozdulatlanok és a jövőre
nincs gondjuk, csak merengenek.


Ott köztük az idő is mozdulatlan,
azt hittem én, könnyenhivő.
Most álmélkodva nézek a magasba.
Hát mégse állt meg az idő.

 

Előzmény: miafranc*** (882)
gamidka Creative Commons License 2010.12.12 0 0 912

Mindenkinek kellemes napot!

Szia Mia! Szépek és érdekesek a diák.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

Gazdag Erzsi

Hóember

 

Udvarunkon, ablak alatt

Álldogál egy fura alak?

Hóból van a keze, lába,

Fehér hóból a ruhája,

Hóból annak mindene,

Szénből csupán a szeme.

Vesszőseprű hóna alatt,

Feje búbján köcsögkalap.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 911

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 910

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 909

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 908

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 907

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 906

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 905

Kányádi Sándor

Télifák

 

 

Elhullatta leveleit

kertek, erdők minden fája,

Szélnek, télnek vad szigorát

egyedül a fenyő állja.

 

Egyedül a fenyőerdő

nem hódol meg hónak, fagynak:

zöldell akkor is, ha a nap

sugarai meghervadnak.

 

Fölfogja a hulló havat,

a szeleket megakasztja.

Sátra alatt menedéket

lel az erdő minden vadja.

 

Hunyorgó nap, pislogó ég

gyújt az ágakon gyertyákat.

Szarvas, farkas s a szelíd őz

mind egy-egy szép téli fát kap.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 904

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 903

Kufár Róza

Hull a hó

 

 

Hull a hó

Micsoda

Zord idő

Hósapkát

Húzott a

Háztető.

Udvarra

Hóvárat

Hord a szél

Hófehér

Szőnyegén

Jár a tél.

Zúzmara

Zizzen az

Ágakon

Hópihe

Táncol a

Válladon

Ablakon

Sok kicsi

Jégvirág

Ez már az

Igazi

Jégvilág!

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 902

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 901

Ligeti Éva

Téli kép

 

 

Magas hegyek égbe nyúlnak

Hóból szövött ingbe bújnak

Rásimulva itt-ott szakad

Szirtek csúcsa csupasz marad

 

Kristályköpeny meg-megrezdül

Jég-harangja halkan csendül

Ágak között szél hárfázik

Fagyos keze gyorsan játszik

 

Fenyő erdő roskadozik

Hó súlyától hajladozik

Őrt állva a nagy hidegben

Egymás mellett dideregnek

 

Csend zsebéből titkát nyitja

Jégvirágát leszakítja

Zúzmarával beborítja

Tél szelíden meghódítja

 

Mereven tekint a tóra

Jégbe zárt üvegajtóra

Mozdulatlan minden fagyott

Dermedt pillanatot hagyott

 

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 900

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 899

Rainer Maria Rilke

 

Advent

 

Havat terel a szél az erdőn,

mint pehely-nyájat pásztora.

S néhány fenyő már érzi sejtőn,

miként lesz áldott-fényű fa,

és hallgatózik. Szűz utakra

feszül sok ága, tűhegye -

szelet fog - készül, nő magasba,

az egyetlen szent éj fele.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 898

Sárhelyi Erika

Téli hajnal

 

Nem köszönt a tél, csak némán

elterült a kert alvó fái közt.

Mint vendég, ki zavarni nem

akar, hangtalan-szépen beszökött.

 

Csak a hajnal látta jöttét,

ruháját a derengés szőtte át.

S ahogy a reggel ráköszönt,

fénybe csókolta hófehér haját.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 897

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 896

Sarkadi Sándor

 

 Fenyő

 

Hófedett a hegytető

Zöldben ott áll egy fenyő

Zúzmarája reszkető

Karácsonyi keszkenő.

 

Száll az éj, a kék madár

Színezüst a holdsugár

Szisszenő szél hoz fagyot

Csengenek a csillagok.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 895

Aletta Vid

Tél

 

Most újra tél lett, újra tél,

felfut a fák között a szél,

nézz ki a kertre, nézd, a fagy

a rózsaágakon ragad,

most nézd, az ember nagykabát,

és nézd, a hó is orrbavág,

és nézd a kéményt, nézd, a fényben

hogyan rikít egész fehérben

az utca és az iskolád,

amott a templomtornyon át

följebb a domb is úgy ragyog,

mint hogyha nyers tojáshabot

kent volna rá egy bajszos úr...

 

Most tél van újra, újra tél,

s a jégcsapok között a szél beszél.

 

 

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 894

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 893

Weöres Sándor

 

Hópihe

 

Mint a fehér rózsa szirma

Lágyan hullok, lebegek

Pihe-puha fehérséggel

Én pólyálom a telet.

 

Nyáron nagy dunnában alszom

Télen útnak eredek

Cukorfényű lepedőbe

Én pólyálom a telet.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.12 0 0 892

Borisz Paszternak: Az első hó

 

 

Odakint dúl a hóvihar,
s mindent fehérbe von.
Újságárusnőt eltakar,
porzik bódéfalon.

E hóról életem során
már jó párszor kitűnt:
titkolózásból hull csupán,
s hogy megcsalja szemünk.

Javíthatatlan leplező,
fehér rojt-bojt között
de sokszor surrant, bújt elő,
s hazáig üldözött!

Mindent fehér hó leple fed,
szemet betöm, kinyom.
Egy árny, akár a részegek,
bolyong az udvaron.

Mindenki siet odakint-
bizony higgyétek el:
valakinek valami bűnt
megint titkolni kell!

~Tellér Gyula~

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!