Én meg a Viskó szerzőjének második könyvét olvasom: "Keresztutak" címmel. Na, ez sem könnyebb olvasmány, mint a Viskó volt!
Egy kómában lévő ember belső "élményeit" tárja fel. Eléggé élethűen és hihetően.
Mi az, ami ott történik?
Lázálom, fantázia, a bomlófélben lévő agy utolsó rúgása, álomképek kuszasága, vagy igaz?
Jó kérdések, mi?
Miután korábban olvastam már valódi, tehát megesett elbeszélést szintén kómában lévő férfi élményeiről, ő biztos benne, hogy valóság, ami "odaát" történt, persze bizonyítani semmit sem lehet.
Még a csodát sem.
Miután Jézust keresztre feszítették, meghalt ott, és a harmadik napon feltámadt, majd megjelent tanítványainak, és még további 40 napig (ami egy másik értelmezés szerint azt jelenti: sokáig) velük volt, evett, ivott, tanította őket, és felment a mennybe, a tanítványok visszamentek halászni...
Most erre mit mondjak, ha annak sem hittek, ami a szemük előtt játszódott le több mint 3 éven át, tőlünk mit lehet várni?
Láthatod, hasonlóan jókedvem van, persze most megvan rá az okom is, de ha nincs, sokszor akkor is az vagyok. Dühös.
Igen, az valóban túl ijesztő, hogy a tűz egyre hidegebb... :-(
X
Megpróbálom, de nem nagyon hiszem, hogy szavakkal vissza tudom adni, milyen is a hangulatom most.
Először is olvasom Csíkszentmihályi Mihály: Flow - Az áramlat - A tökéletes élmény
pszichológiája című könyvét. Eddig 21 oldalon vagyok túl; nagyon meglepő módon kezd, mintha előbb az ember minden illúzióját össze akarná törni, holott a könyvével éppen a hétköznapok, s azon belül is minden pillanatnak a boldogságára vagy legalábbis lehetőségére akarja felhívni a figyelmet.
Ilyen részeken vagyok túl: "Annak, hogy boldognak lenni olyan nehéz, az a legfőbb oka, hogy a világegyetemet nem az emberi lélek megnyugtatására tervezték, hiszen mérhetetlenül nagy, többnyire ellenségesen üres és hideg, olyan pusztító események színtere, mint egy-egy csillag felrobbanása, amely több milliárd mérföldön belül mindent hamuvá éget. Amelyik bolygó gravitációja nem olyan erős, hogy ízzé-porrá zúzza a csontjainkat, az minden valószínűség szerint mérges gázokban úszik. Még Földünk sem kivétel, amely helyenként olyan idilli és festői szépségű. Hogy az emberiség életben maradjon, több millió évig kellett küzdenie jéggel, tűzzel, árvizekkel, vadállatokkal és különböző mikroorganizmusokkal, amelyek időnként előtűnnek a semmiből, hogy írmagot se hagyjanak belőlünk."
"Földünkön az emberek túlnyomó többségének nagyon egyszerű életcélja van: életben akarnak maradni, hogy aztán gyerekeket nemzzenek, akik majd szintén életben maradnak, és mindezt lehetőleg bizonyos méltósággal és nyugalommal szeretnék tenni. A dél-amerikai nagyvárosok körül terjedő favellákban, Afrika aszály sújtotta területein vagy a több millió ázsiai számára, akiknek minden nap az éhséggel kell szembenézniük, ennek a célnak az elérése a legtöbb, amit remélni lehet."
Az olvasmányom tehát eleve egyfajta különleges "fátyollal" vont be.
Aztán a FB-on üzenetet kaptam valakitől, aki lassan egy éve nem szólt hozzám, de még csak egy like-ot sem kaptam tőle. A csodálkozástól hinni sem akartam a szememnek.
Később egy játékba csöppentem ugyanott: gyanútlanul megkérdeztem valakitől, hogy merre jár, mert azt írta az üzenőfalára: Egy egér futott át előttem. Kaptam is rögtön a játék szabályait, 14 mondat közül választhattam, melyiket írom ki a falamra. Mivel elég meredek szövegek is voltak, az egereset pedig nem tehettem ki, ez lett: Azt hiszem, szerelmes vagyok valakibe, mit tegyek? Nagyon kedves válaszok jöttek, jó volt olvasni, milyen őszintén örülnek ennek, csakhogy a játékszabályok értelmében minden hozzászólónak, tetszést nyilvánítónak el kellett küldeni az ismertető szöveget, miszerint ez egy játék stb. Lelombozó volt, hogy egyesek ezen hogy felháborodtak!
Igaz, máskor én sem veszek részt ilyesmiben, de gondoltam, így év vége felé, talán belefér egy kis hülyülés.
Végül töröltem a bejegyzést, és igazán rossz lett a kedvem.
Ennyire se tudjuk elengedni magunkat?
Most örülök csak igazán, hogy egy cikk alapján rátaláltam a "flow"-ra, mert ezerrel fogom terjeszteni, ha kiokosodtam a könyvből.
Hangulatjavítóként itt illatozik mellettem egy frissen sült kenyér... És el is fedi a korábbi bosszúságokat. :-)
Az "üzenetek" egyértelműségéről meg egy rövid tapasztalat: ezen a karácsonyon párom leánya le sem tojt, egyáltalán nem válaszolt az e-mailemre. Pedig fix, hogy megkapta. Az üzenőfalára azonban kiírta, hogy nagyon boldog, mert az apja még ennyi idő után is nagyon szereti őt.
Ezt én is tudom, de nagyon "jólesik", hogy engem finoman kihagy mindenféle számításból... mintha nem is léteznék, ez kb. olyan. Persze rá sem haragszom, csupán neheztelek (de az meg kit érdekel).
Az "én most egy ideig nem jelentkezem, mert látom, neked időre van szükséged" levélrészlet nekem azt sugallta...
Még jó, hogy egy nyelvet beszélünk!
Nálunk nem volt ennyi nyüzsgés, rohangálás, mással foglaltam el magam. Például az idei karácsonyi "szörnyecském" egy túrótorta volt.
A fiam szeptemberi születésnapjára volt tervbe véve, de valahogy mindig mást készítettem, ő pedig most már követelte, hogy az ünnepre készüljön el.
Sajnos, annak idején csak a hozzávalókat írtam le, vagy az elkészítés cédulája elkallódott, emiatt újra keresgélnem kellett a neten.
Találtam is egy kedvező oldalt: A 6 legegyszerűbb túrótorta.
Úgy tűnt, az elsővel van a legkevesebb macera...
Sajnos, nem fogtam gyanút, hogy a sütési idő: 1 óra. :-)
Úgy kezdődik, hogy kis linzertésztával ki kell bélelni egy tortaformát.
Megvolt!
10 percig elősütjük.
Mivel a sütőm belső fele erősebben süt, 5 perc után el akartam fordítani 180 fokkal. S mit látok? A forma oldalát borító tészta erősen csúszik lefelé, szép harmonika formát felvéve.
Ekkor támadt az első rossz érzés bennem.
Közben persze igyekezni kellett a túrótöltelék elkészítésével:
fél liter tejben simára keverni egy vanilia pudingot, majd ebbe két tojást, 50 dkg túrót, 10 dkg cukrot, 1 nagy doboz tejfelt és reszlet citromhéjat.
Valami borzasztó híg lötty lett, és ezt kellett beleönteni a tésztával - most már csak részben - bélelt formába.
Bele se fért az egész, pedig színültig töltöttem. Néztem rá, ezt most hogyan fogom visszatenni a sütőbe? Némi veszteséggel sikerült; volt az asztalon, a padlón, a sütő ajtaján és természetesen a sütő alján is, mert az izgalomtól csak-csak megremegett a kezem, ugyebár...
Semmi baj, egy kis takarítás még belefér!
És most már süldögél!
Csak azzal nem számoltam, hogy a sütő aljára csorgott izé előbb-utóbb szenesedni fog...
Volt égett szag, sűrű füst...
Fél óra múltával, amikor már kitárt ablak mellett is csorgott a könny a szememből, reménykedve nyitottam ki a sütő ajtaját, hátha tévedtek a recept írásakor, és mégsem kell egy óra...
A torta közepe hullámzott, mint a viharos óceán.
Jó, a fenébe is, akkor mégiscsak egy óra!
Az elkövetkező 30 percben le sem vettem a szemem az óráról, a másodperceket is számoltam...
Végre letelt!
A közepe... nem annyira viharosan, de hullámzott!
Még egy fél órát rá kellett húzni!
Meg kb. + egy óráig sikáltam a sütő alját...
És közben rájöttem hol rontottam el: a receptben egy nagyobb átmérőjű tortaformát ajánlottak.
Nem szakítottam meg, csak egyrészt a csalódásból nekem is magamhoz kell térni, másrészt annyi dolgom volt az elmúlt időszakban + legtöbbször itthon sem voltam -, hogy akkor sem tarthattam volna élménybeszámolót, ha akarok. Egyszerűen nem volt időm semmire, mert karácsony előtt bevásároltunk, sütöttünk, főztünk, takarítottunk, karácsony napján nem voltunk itthon, másnap hozzánk jöttek vendégek, tegnap leeresztettem, mint a lufi, és mint a gyerekek, egyfolytában rajzfilmeket néztem meg ŐT :-) Megnéztem a karácsonyi ajándékát (ami ugye egy DVD).
Ma megint nem voltunk itthon, kb. negyedórája jöttünk haza.
Nincs semmi baj, csak anyukám szokás szerint túlszervezte az időbeosztást, és mivel ilyenkor ő is hullafáradt, még cirkuszolt is - így nem lehet mondani, hogy unatkoztam :-)
Tudom, hogy nem Magadra, hanem a párodra értetted, hogy dühös rám.
És hogy Te meg csalódtál bennem!
De miről is van szó?
Volt egy álmom, hogy személyesen megköszönhessem valakinek, hogy a dalaival megváltoztatta az életemet.
Ez az álmom nem teljesült, és most már soha nem is fog.
Nekem ez nagy csalódás!
De nemcsak az!
Ráébredés arra, hogy mindaz, amit ezért az álomért tettem - felesleges volt. Lehet az is, hogy éppen abban az emberben keltettem ellenérzéseket a nagy igyekezetemmel, akinek a hálámat szerettem volna tolmácsolni.
NEM ZAKLATHATOM TOVÁBB!
Ezt a "clubot" pár napon belül be kell zárnom.
Azt meg már végképp nem értem, hogy miután ezt megírtam Neked, miért szakítottad meg velem a kapcsolatot.
"Netherlands Radio 2 has released the Top 2000 songs of all time as voted on by listeners across the country. This year they had a record number of votes - over 3.3 million!
In this group of the Top 2000 are 11 songs recorded by Supertramp with 9 of these 11 being penned and sung by Roger Hodgson - School, Fool's Overture, The Logical Song, Dreamer, Breakfast in America, Give a Little Bit, Hide in Your Shell, Take the Long Way Home, and It's Raining Again. Congratulations, Roger!
Ranking 37 School 70 Fool's Overture 319 The Logical Song 486 Dreamer 683 Breakfast in America 746 Give a Little Bit 875 Hide in Your Shell 887 Take the Long Way Home 1252 Goodbye Stranger 1816 Rudy 1890 It's Raining Again"
Egek Ura, nem dühös vagyok, csak csalódott. Az nem ugyanaz, de mind a kettőt ki kell heverni. Ezt teszem, és ne hidd, hogy nekem olyan könnyű!
Tudom, hogy csalódtál, és sosem kértelek, hogy tégy úgy, mintha nem csalódtál volna, csak ne hidd azt, hogy ez már a végállomás. Ha dühös vagyok valamiért, akkor ezért. Mert te látsz, de becsukod a szemed. Na, dühös ezért vagyok!
Aki pedig tényleg mérges rád, hát az nem én vagyok :-))))
Lemaradtál néhány dologról az elmúlt napokban, és én is nagyon sajnálom, de mit tudom én már, hogy mit csinálok "magamtól" és mit nem! Dilis vagyok, tudod...
És mivel holnap már hajnalban útra kelek, most írom ide: holnap már csak 5 nap. :-)
Naptáram mai üzenete Teréz anyától való: "Az élet szeretet - add át magad!"
Hiába!
Senki se kérte, hogy bizonygassam, hogy az optimizmusommal minden rendben van, s nem is azért... vagy mégis...? :-)
Tegnap esti bejegyzésem a Drámaműhely és Felolvasószínház zárt csoportban: "Nem titkolhatom el előttetek, hogy most mire gondolok, mert nem minden tanulság nélküli. Amikor a karácsonyi CD-nket terveztem, direkt nem akartam rá szeretet-történeteket, s mivel úgyis nemsokára itt az év vége, adta magát, hogy akkor legyen humor. A cím pedig: Humor - Karácsony utánra. De van ez a sorsbeteljesítő izé! Ami most közbeszólt, hogy a CD, ahogy a címe is mondja, majd csak Karácsony után legyen kész. A három mű, melyeket mi, szerzők olvastunk fel, jó korán beérkezett. Színművésznőnk is elkezdte a nála lévő műveket, hármat ő is elküldött, amikor... Igen, az "izé"! Gondjai akadtak az ajándékokkal, el tudom képzelni, mennyit rohangált az utolsó pillanatban, s ahogy azt Ti is tudjátok, valahogy az Idő is... Szóval ott is felüti a fejét az "izé", mert az Idő kerekei épp ilyenkor pörögnek veszettül. Szánom-bánom most már a címet, de nincs mit tenni! CD-nk majd a két ünnep között lesz közkincs. Maradt még annyi közlendőm, hogy javasoljam: a jövőben fontoljátok meg jól, milyen címet adtok az írásaitoknak! És - Mindenkinek - elnézéskérésként: <3 "
Nagyon sajnálom, hogy a nyáron nem sikerült találkoznom Veled, és nem mondhattam el személyesen a hálámat és köszönetemet mindazért a varázslatért, ami a zenéd által történt velem. Igazán kár, hogy nem hallhattad, milyen hyper-szuper - előre gyártott - bevezető mondatom volt! :-) Utolsó ajándékként elküldöm most – fogadd szeretettel! „Je te vois, mais je le pense, que tu es un hologramme.” Ja, és volt egy másik is: „ Maintenant mon coeur fait deux cents.” Ez, mondjuk, nem igaz, mert biztosan több lett volna. :-)
Oh, nem! Én csak simán csalódtam, de mivel ahhoz hozzá vagyok szokva, nem veszem nagyon a szívemre. Mondtam, hogy a te döntésed, és nem akarlak visszarángatni sehová.
Nem én vagyok dühös rád, hanem a párom... arról viszont nem tehetek!
De azon a délutánon már közben sikerült átlépnem a bosszúságokon, és úgy általában véve is regenerálódott az optimizmusom. Más kérdés, hogy továbbra is vannak dolgok, melyekben nem hiszek és értelmetlennek tartok.
És ha már szóba került a dal, mint optimizmusra serkentő, Rogernek elég "trükkös" dalai vannak - a vidám dallamokhoz meglehetősen szomorkás szöveget párosít.
Van, amikor a balszerencse karon ragadja az embert, és elkíséri egy darabon.
Így jártam tegnap.
A városba kellett mennem, de indulás előtt elolvastam egy számomra nagyon lehangoló levelet.
- A kapun kilépve kiesett a kezemből a lányomtól kapott, porcelánnal bevont zenélő gömb kulcstartóm, s egy jó nagy darab letört a zománc borításból. Legszívesebben elsírtam volna magam.
- A buszsofőr minősíthetetlenül utálatos volt.
- Telefonáltam a sógornőmnek, korábban úgy beszéltük meg, hogy kijön a buszhoz, de ma kiderült, nem jelzett a telefonja, azért nem várt.
- A 30 ezres városban mindössze két helyen lehet Élet és Tudományt venni, elballagtam a piacnál lévőhöz, mert az esett félig-meddig az utamba. A nyitvatartása: 06-14-ig. Negyed 3 volt!
Ez volt az a pillanat, amikor azt mondtam, ezek után semmi nem érdekel! Se nem kesergek, se nem bosszankodom.
Nem is volt több kellemetlenség!
Hazafelé a buszon, egyre az indulás előtt olvasott levélen járt a fejem.
Büntetésben vagyok, mert már nem hiszem a hihetetlent.
Épp elég keserves magamban feldolgozni a tévedésemet, hát még akkor, ha valaki állandóan megpróbál visszarángatni.
Nem, velem nem történt meg az a csoda!
És nem is akarok úgy tenni, mintha megtörtént volna vagy megtörténhetne!
Fáj ez is, de az még jobban, hogy árulásnak van elkönyvelve az eszmélésem.
