üdv
elkészültem az úgymond fotós -etikai kódex-szel, ami nem is kódex, inkább egy kezdő elmélkedései. olvassátok el ha van egy kis időtök. Örülnék, ha véleményeznétek is.
Fotó-etika, avagy egy kezdő fotós elmélkedései
Egy –egy fotó elkészítése után elgondolkodok azon, hogy egyáltalán etikus-e a lefotózott emberek részéről, amit művelek. Általában ezért kerülöm azokat a szituációkat, amikor a nyílt utcán kell embereket fotózni.
A technikának és a fényképezőgépek fejlődésének köszönhetően, az utca emberéről már úgy is készíthetünk felvételt, hogy az illetőnek fogalma sincs róla, hogy bekerült az objektív látóterébe. Ez a kép már etikai határokat súrol. De hol is van az a határ, ami még nem sérti a fotóalany jogait?
Ez fényképészfüggő. Vannak a paparazzi típusok, ők mit sem törődve az emberrel, rád szegezik a park másik végéből a 300-as objektívüket, majd egy halk tükörfelcsapódás után lelépnek a helyszínről Ezzel teljes mértékben, megsérti az alany jogait. De, mint mindent ezt is lehet fokozni. A fotósunk gondol egyet, és felteszi az Internetre, netalán még be is nevezi valamilyen pályázatra. Manapság a pályázatokon próbálják kiszűrni azokat, akik jogsértően jártak el. Meg kell nevezni a képen látható személyt, illetve személyeket, és írásos beleegyezéssel kell igazolniuk az együttműködést. Ha ezzel nem rendelkezik a fényképész, kizárják a versenyből, és reménykedjen benne, hogy a fotó látható egyén nem pereli a személyiség jogainak megsértéséért. A dolog innentől jogi útra terelődik, és akár súlyos pénzbüntetés is lehet a következménye.
Jelenesetben a fotóriporterekről ne beszéljünk, mert őket tőkeerős médiacégek (Reuters, AFP, stb.) támogatják, és könnyedén kifizetik a rájuk rótt bírságokat. Persze, ő náluk is léteznek íratlan szabályok. Bár ezeket néha megszegik egy-egy díj reményében.
Amit még ők se tehetnének meg, az a hullafotózás.
Csak az előírt szabályoknak (letakarva, hogy ne lehessen felismerni a néhai fotóalanyt) megfelelően szabad emberi maradványokat, holttesteket vagy éppen az elhalálozás pillanatát lencsevégre kapni.
Vegyük csak alapul Robert Capa-t.
Robert Capa (eredeti nevén Friedmann Endre Ernő) (1913. október 22., Budapest – 1954. május 25., Indokína, Thai Binh)
magyar származású fotográfus.
"Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel" – Robert Capa
Talán ő volt a leghíresebb hadifotós, szinte mindenki ismeri a „ A milicista halála” című művét. A képen egy köztársasági katona halálát örökítette meg a spanyol polgárháborúban. Fel tehetjük a kérdést, mennyire járt el etikusan Capa?
Teljes mértékben, az illető nem ismerhető fel a kép alapján (a katonát később Federico Borelli Garcia néven mégis azonosították), bár az a véletlenek köszönhető, hogy nem a jobb oldalát találták el, mert akkor a feje a tehetetlenségi erőtől jobb felé dől. Akkor viszont már etikátlan lenne, mert azonosítható, és megsértené a személyiség jogait. Főleg a gyászoló család lelkébe taposna, ha a nyilvánosságra hoznák, ahogy a szegény megboldogult férj/apa/ gyermek éppen a haláltusáját éli át.
Nagyjából 30 év múlva elkezdődött a vietnámi háború. Az újságírók, különösen a fotósok szemszögéből a vietnami háború különleges volt. Mivel gyakorlatilag korlátozások nélkül eljuthattak a harcterekre, a fotósok addig soha nem látott közelségből örökíthették meg a háborút. A fejlett haditechnika dacára gyakorlatilag partizánháború zajlott, a legtöbb összecsapás közelharc volt, így feszült pillanatokat lehetett lencsevégre kapni. Ez kockázatos munka volt: a jelentések szerint összesen 135 fotóriporter halt meg vagy tűnt el Vietnamban.
Ez egyúttal olyan háború volt, melyben a fotók formálták a közvéleményt.
A háború talán legismertebb felvételét Eddie Adams készítette.
A képen Nguyen Ngoc Loan dél-vietnami tábornok látható, aki egyetlen lövéssel kivégez egy Viet Cong tisztet.
~A fotó ugyanakkor nem mondja el a teljes igazságot. A fogoly nem sokkal korábban nyolc embert gyilkolt meg, ezért végezte ki Loan tábornok.
(forrás: http://www.bbc.co.uk/hungarian/specials/1836_vietnam.shtml)
Adams fotója mennyire etikus?- tette fel nem rég a kérdést Kepes András egy előadáson. A hallgatóság többsége nem vélte etikusnak a felvételt. Pedig, ez egy etikus felvétel.
A fotón szereplő összes személy tudtában volt, hogy fényképezik.
Az emberek nagy részében az a gondolat ébred a kép láttán, hogy miért nem akadályozta meg a fotós a kivégzést?
1. tudatában volt Adams, hogy miért is lövi fejbe a tábornok a Viet Cong tisztet
2. ha meg akarta volna akadályozni, lehet, hogy övé lett volna következő golyó.
3. a fotós feladata közölni az eseményeket, és nem megváltoztatni azokat.
Képzeljük el csak az életünket fotók nélkül. Nem tudnánk semmit se a világról, csak a száraz tényanyagokat. Épp olyan lenne, mintha egy futballközvetítést néznénk a Tv-ben, kép nélkül. Halljuk a meccs történését, de nem élvezhetjük a gól szépségét.
Etikai szabályok, amit illik betartani- saját és más fotós tapasztalatai alapján
A gyermekfotózásról:
4-5 évesnél fiatalabb gyermeket nem illik fotózni, bár néhányan mégis megteszik. Ha a szülő engedélyezi, már etikusnak számít a felvétel.
A nyílt téren való fényképezésről:
Manapság már mindenki fényképez, valaki mobillal, valaki fényképezőgéppel. Mindig akad olyan esemény, amit lencsevégre kaphatunk. Az utca közepén elővesszük a kis masinánkat, és már exponálunk is. Nem törődünk azzal, hogy ki is kerül a gépünk látóterébe. A nyilvános helyen történő fotózás esetében tehát azt kell szem előtt tartani, hogy a személy, akit fotózunk a kép főszereplője, vagy mellékszereplője lesz. Ha az alany maga a téma, vagy hangsúlyos helyet kap a kompozícióban, bizonyos szituációt rajta keresztül érzékeltetünk, már szükség van a hozzájárulására. (forrás: blúzer véleménye)
- közlekedési balesetnél: a sérülteket TILOS fényképezni, csak a balesetben résztvevő járművekről készíthető felvétel, és azt is nem kompromittáló (ne befolyásolja az emberek véleményét a karambol kilétéről) helyzetben.
- nyilvános rendezvények esetében (pl. Savaria Karnevál): ha valaki egy nyilvános rendezvényre elmegy azzal magára vállalja azt, hogy akár viszont láthatja magát egy-egy fényképen. Előfordulhat, olyan is, amikor a „hóhért akasztják”.
- az utca embere, azaz hajléktalanok, mint fotóalany: a társadalmi helyzet bemutatására, ki is lehetne jobb alany, mint aki az utcán éli az életét. Az arcán felfedezhetők a múlt sérelmei, és a jelen fájdalmai. Az ilyen ember a szociofotósok álma. Pécsett él egy öreg hölgy, aki még mindig fél a háborútól. A városban pakkokkal jár, a táskák sót, cukrot, és élelmiszert rejtenek.
Több tucat szociofotó készült már róla, hol a beleegyezésével, hol nélküle.
Visszatérve a hajléktalanokhoz. A megkérdezésük nélkül teljes mértékben etikátlan. Senkinek sem esne jól, hogy rajta keresztül mutatná be az adott társadalmi réteget. Mivel mindenhol él, azaz elv, hogy pénzért minden megvehető, itt sincs másképp. Egy kisebb összeg felajánlása után bármelyik hajléktalan vállal egy kis szereplést. Elméletileg minden fotón szereplő emberrel kellene megbízási szerződést, legalábbis írásos beleegyezést kötni.
Tulajdonképpen kihasználja a fotós az illető adottságait, és társadalmi helyzetét. Tegyük fel, a fotósunk készít egy felvételt, a galambokat etető hajléktanról. Fizetett neki a szereplésért, mondjuk 1000ft- ot, vagy többet. Kötnek megbízási szerződést, szóval eddig minden törvényszerű. A fotográfus elküldi a képet egy pályázatra, mondjuk, meg nyeri. Bezsebeli a pénznyereményt, amit jobb esetben kaphat egy versenyen. Vajon a fényképészünk juttat valamit a megnyert összegből a fotóalanyának? Hát, nem valószínű.
Egy-egy személy, vagy személyek csoportja fotózásánál tehát mindig alaposan mérlegeljünk, és jusson eszünkbe az is, hogy pl. a hajléktalan helyében szeretnénk-e, hogy a hajléktalanok helyzetét rajtunk keresztül mutassa be valaki, hogy a nyomorúságunk még nagyobb nyilvánosságot kapjon. Mérlegeljük, hogy nem sérti-e esetleg az egyén méltóságát, becsületét a kép elkészítése, nyilvánosságra hozatala. (forrás: blúzer véleménye)
- modellfotózásról: modellfotózáshoz általában akkor folyamodnak a fotósok, hogy ha felkérik őket, vagy saját maga keres fel valakit ilyen céllal, és rendelkezik egy jól felszerelt stúdióval, bár egy jó modellfotó akár a természetben is elkészíthető Az esetek 99,99 % (0,01%-werkfotó) -ban a modell tud róla, hogy fotózzák. Szóba se jöhet, hogy etikátlanul készítenek róla fényképet. A megbízási szerződés által megegyezett feltételek alapján történik minden.
Az egyetemen való fényképezésről, mint a Frissítő fotósa:
Amikor felvettek, elméletileg szabad kezet kaptam, minden téren. A Frissítő fotósaként az a feladatom, hogy bemutassam az egyetemi életet, minden szempontból. Volt már szerencsém részt venni gólyatáborban, HKLB-n, évnyitón, konferenciákon és legutóbb a gólyabálon. Próbálok mindenhol etikusan -a saját értékrendem alapján- eljárni. Eddig hála istennek még nem kaptam negatív visszajelzést, persze mindig akad olyan, aki nem szeretne szerepelni a fotón. Őket általában meg tudom győzni, hogy mégis vállalja, utána szívesebben áll kamera elé.
Ezúton köszönném meg azoknak, akik egy-egy perc erejéig a fotóalanyaimként elviselték, ha fényképezem őket, és tűrték a vaku villanását.
„a fotóalanyaid is szeretik, ha fotózod őket.”
/Zsakai Péter, a. emszi/
