Az ütközési energia nem fordítódik telejes egészében pont annak a keltésére, amit látni szeretnénk. Hogy az energia függvényében hogyan alakul egy bizonyos valami létrehozásának a valószínűsége, az egy marha bonyolult dolog amihez abszolút nem értek. Következtetést abból tudok levonni, hogy az ezzel foglalkozó fizikusok egyelőre nem csodálkoznak, és inkább arra fogadnának hogy meglesz a Higgs.
Ha több Higgs van, akkor lehetséges, hogy nem áll rájuk a 250 GeV-es limit?
Másik borús jóslat. Mi van, ha a 3.5TeV-en még egyáltalán nem jelenik meg a Higgs. Lehet, hogy csak 2013-ban, az éves leállás utáni restart után lesz Higgs-ünk?
Magyarok vezetésével publikálták az LHC új rekordját Év elején magyar fizikusok közreműködésével készült el egy tanulmány, ami a világ legnagyobb részecskegyorsítójában, az LHC-ben rekord energiaszintű, 2,36 teraelektronvoltos ütközéseket írta le. Most az újabb, 7 teraelektronvoltos rekord ütközéseiről jelent meg egy tanulmány, amelynek a magyarok szintén szerzői. /index/
A kvark-gluon plazmáknál gondolom azért olyan látványos a sikere, mert az erős kölcsönhatás sokkal nagyobb tértartományra terjed ki, mint amikor csak hadronokat vizsgáltak.
Erről még nem hallottam. Tudsz erről valamilyen cikket?
Azt tudom, hogy az erős kölcsönhatásnak különböző fázisállapotai vannak. És a különböző fázisállapotokra más fenomelogiai modellek jók. Gondolom a CGC az egyik ilyen fenomelogikus modell.
A valóságban megvalósuló elméletekhez sokszor téves elméleteken át vezet az út. Ilyen a kvantummechanika előtti Bohr modell, vagy a Sommerfeld modell. Vagy Huygens éter , vagy Newton fény-korpuszkula elmélete. Ha azóta kiderült, hogy nem ezek a tényleges modellek mégis szükséges köztes lépések voltak. Szerintem ezeket is ugyanúgy díjazni kéne, mint az igaz modelleket.
Szerintem Higgs elmélete(Higgs-mechanizmus) annyira hibátlan, hogy nagyon furcsa lenne, ha nem lenne igaz. Inkább az lehet, hogy nem egyféle Higgs okozza a Higgs-mechanizmust, hanem sok. Vagyis csak azt tudnám elképzelni, hogy részletekben lehet eltérés Higgs elméletétől, de a jelenség lényege ugyanaz maradna. Olyan ez, hogy Pauli jóslását a neutrinoról vagy a Dirac jóslata a pozitronról kétségbe lehetett vonni, de mégis bebizonyosodott az igazságtartalma.
Szerintem meg kéne most adni Neki a Nobel-díjat.:) Attól függetlenül egy nagyon jó elmélet, hogy a természet így müködik vagy sem. Nekem az a véleményem, hogy a Standard modellben az a probléma, hogy túl sok a szabad paraméter. Minden korban azt hiszik, hogy megtalálják a teljesen egységes elméletet, a Standard modell viszont erre nem megfelelő. De könnyen lehet, hogy nagyobb energián megsokszorozodnak a részecskék.
Szerintem sokan inkább annak örülnének, ha nem sikerülne Higgs-bozonokat találni, mert az egy új fizika kezdetét vehetné: lehetne új elméleteket gyártani:))
A korai Univerzumban, amikor a kvark-gluon plazmából állt, akkor az erős kölcsönhatás mezeje(gluonok) kiterjedhettek egy nagyobb tartományba, így olyanná válhatnak, mint a mi világunkba az elektromágneses mező. Vagyis az erős kölcsönhatás Alambdanü négyes-vektropotenciáljait érdemes átszámolni Elambda , Blambda erős-elektromos és erős-mágneses térerősségekre. lambda a gluontípusra vonatkozik, vagyis lambda=1,2,3,4,5,6,7,8.
Az elektrodinamikában a mágneses tér szereti sérteni a tükrözési szimmetriát, mert a spineknek eltérő energiája lesz, ha a mágneses tér irányába, vagy azzal ellentétes irányba áll. De, hogy a CP szimmetria is sérül az mégdurvább, ilyen az elektrodinamikai mágneses térben nincs. Viszont a buborékokban az erős-mágneses terek meg tudják csinálni. Mondjuk az erős-mágneses tér változatosabb, mint az elektromágneses, mert míg az elektromágnesesből csak egy van, addig az erősből nyolc van.
"A nehézség adja a dolog szépségét :) Amúgy meg arra jó a szimuláció, hogy kitaláljuk a detektor válaszjelét adott reakciókra, és így "visszafelé" haladjunk."
Igen. Csak hallottam egy szemináriumon, hogy az LHC és szuper LHC eredményei csak 2030 körül fejeződnek be. Viszont amíg nincsenek meg a kísérleti adatok nem nagyon lehet továbbhaladni. Rengeteg elmélet van, de a kísérleti adatokra túl sokatkell várni. Ez mondjuk érthető, mert a nagyon drága az LHC, és a technika csúcsa. Viszont a részecskefizika elmélete be van fagyva amíg nem találnak rá kísérleti bizonyítékokat.
"Érdemes mondjuk a hidegfúzióról, vagy éppen az axion "felfedezéséről" olvasni. Vagy esetleg az elemi töltés lassan "konvergáló" értékéről. A szerencse, hogy a tudományos eredmények megismételhetőek, és előbb-utóbb kiderül, ha valahol valami nem volt rendben. Nem véletlen, hogy a nagy együttműködések egymástól függetlenül, inkább konkurálva, módszereket nem cserélve dolgoznak - még azonos gyorsító melletti két kísérlet esetén is. "
Itt mondjuk érthető a hibázás, mert ismeretlen területekre érkeztek.
"Gondolom, a Higgs-keresésnél. Hát az könnyen lehet, mert ezek nagy invariáns tömegű dögök, mint a Higgs is (már ha ugyan létezik). "
Remélem minél hamarabb megtalálják a Higgs(eket)-et!
Ez elég elkeserítő. Milyen nehéz dolguk lehet a rézecskefizikusoknak.:( A nehézség adja a dolog szépségét :) Amúgy meg arra jó a szimuláció, hogy kitaláljuk a detektor válaszjelét adott reakciókra, és így "visszafelé" haladjunk.
A megjegyzésem inkább a fizikatankönyvekre igaz. Amit leírtál, az sajnos bizonyos publikációkra is áll, csak mondjuk nem ennyire nyilvánvaló dolgokban. Érdemes mondjuk a hidegfúzióról, vagy éppen az axion "felfedezéséről" olvasni. Vagy esetleg az elemi töltés lassan "konvergáló" értékéről. A szerencse, hogy a tudományos eredmények megismételhetőek, és előbb-utóbb kiderül, ha valahol valami nem volt rendben. Nem véletlen, hogy a nagy együttműködések egymástól függetlenül, inkább konkurálva, módszereket nem cserélve dolgoznak - még azonos gyorsító melletti két kísérlet esetén is. És persze sok múlik a munkacsoport belső önellenőrző módszerein, amik soha sem 100%-osak, csak az a kérdés, hogy ahhoz mennyire közeliek - mert ugye egy ilyen bakival alaposan lenullázhatják magukat.
A mentségük, hogy nincs is könnyű dolguk. Hallottam, hogy a legnagyobb energián, már azok a részecskék lesznek zavaróak, amiket régebben alig bírtak megtalálni. Gondolom, a Higgs-keresésnél. Hát az könnyen lehet, mert ezek nagy invariáns tömegű dögök, mint a Higgs is (már ha ugyan létezik).
Az LHCb-ben mit is keresnek? Ahogy Angelica írja (én is csak onnan tájékozódnék).
---
van rá esély, hogy az egyes folyamattípusokra ezek mások lesznek. Hát igen. A diplomamunkám konkrétan virtuális fotonok által keltett, majd bomló charmonium volt. Ott a VMD csak sokadrendben jött elő, azzal asszem nem törődtünk. De emlékszem, valami ocsmány képlet alapján kellett a szimulációt szög szerint besúlyozni, tehát valami szögeloszlásmodellt használtunk (csak nem emlékszem, milyet).
Te mivel foglalkozol? Momentán az őslevessel...:) Hidd el, boldogak lennénk , ha a legnagyobb bajunk egy széles j/pszi csúcs lenne... mi nemhogy másodlagos vertexeket nem tudunk rekonstruálni (egyelőre), hanem nálunk abban a szemétdombban, ami keletkezik, még azt sem könnyen tudod eldönteni, hogy amit a detektorod bemért 1 GeV energiával, az egy 1 GeV-es foton volt, ami megállt, vagy egy 3 GeV-es töltött pion, aminek még mindig volt 2 GeV energiája, amikor kirepült a detektor hátulján :) .
Ilyenről én is hallottam. Egyes kutatók észlelték, hogy a kvark-gluon plazmában előfordulnak olyan buborékok, amikben sérülnek a CP szimmetriák. Eszerint a részecske-antirészecske asszimmetriát az Ősrobbanás kvark-gluon plazmájában kialakult buborékok váltották ki.
Jaj, nagyon izgalmas és érdekes a témád! Sok sikert kívánok hozzá! Ha a Konzulensed elküldi a programot a CERN-be, még Nobel-díjas is válhat Belőled, amit szívből kívánok Neked!:))
Az "LHCb" az LHC gyűrűjének egyik detektora. Célja az, hogy mérje a CP-szimmetriasértést a b-kvarkot tartalmazó hadronok kölcsönhatásánál. E szimmetriasértés lehetett ugyanis az oka annak, hogy a Nagy Bumm után nem annihilálódott az összes létező részecske és antirészecske, tehát ezért maradhatott meg az anyag az antianyaggal szemben. E detektor tervezésekor azt a tényt használták ki, hogy a B-hadronok a B-mezonokhoz hasonlóan kis szögben lépnek ki. Tulajdonképpen egy spektrométer, amely a tengelyhez képest 10 és 300 mrad között detektál horizontálisan, 10 és 250 mrad között vertikálisan. Ezt az aszimmetriát egy nagy dipólmágnes okozza, amelynek fő összetevője vertikális irányú.
Köszönöm az érdeklődésedet. A dilepton szórások vizsgálata során a vektormezonokat tulajdonságaikre keres a témavezetőm elméleti modelleket. Más országok kutatói(főleg Németországból) a tömeg szerinti differenciális hatáskeresztmetszetet adták meg, de a szögek szerintit nem tudták kimérni. Rengeteg folyamat típus zajlik le: Dalitz-bomlás, fékezési sugárzás , és ezeken kívűl mások amik nem annyira számítanak.
Ezeket a típusokat jó lenne szétszeparálni, mert amíg teljes hatáskeresztmetszetet tudják mérni, mindig a folyamatok összességére kapunk felvilágosítást, az egyes folyamat típusok járulékát nem lehet kiszűrni. Meg kell nekünk jósolni, hogy az effektív elméletek alapján az egyes folyamatok hatáskeresztmetszetének térszögek szerinti differenciális hatáskeresztmetszetét, mert van rá esély, hogy az egyes folyamattípusokra ezek mások lesznek. És, ha erre lesz modellünk, akkor a témavezetőm erre csinál programot és elküldi a kísérleti részecskefizikusoknak, akik a gyorsítóban dolgoznak.
A QCD csak nagy energián hatásos, mint perturbatívan működő elmélet. Alacsony energián effektív modelleket kell használni. Erre jó példa a VMD: vektormezon-dominancia elmélet. Eszerint, ha hadronok elektromágnesesen kölcsönhatnak, akkor mindig vektormezonokon keresztül zajlik le a kölcsönhatásuk. Például amikor pi+, pi- annihilál akkor semleges ró vektormezon lesz belőle, ami tovább alakul foton és ez alakul tovább elektronra és pozitronra. A ró-mezon és a foton virtuális, mert nem sajátállapot, hanem időfüggő állapot, vagyis elbomlik. A sajátenergiás betétet kell kiszámolni, és ezt be kell rakni a propagátor nevezőjébe, a Dyson-féle húrok felösszegzés miatt. A sajátenergiás betét képzetes része pedig a tömegnek és a bomlási szélességnek a szorzata. Az a nehéz, hogy a cikkben rengeteg hívatkozás van, ahol tovább hívatkoznak. Így a levezetések felderítése nehéz feladat.
