Semmi, csak pont ezen nyűglődtem, hogy miért vált ki a zsidókból és liberálisokból ekkora berzenkedést ( némelyekben és olykor) a kereszténység bármiféle jelképe, mikor tök egyszerűen megmondtad a frankót:
A jelképek viselése sajnos éppúgy lehet az összetartozás jelzése, mint azok kirekesztéséé, akik nem viselik.
Amiben végülis igazad vagyon, de ez amolyan állandósult féligüresapohár fíling, nem?
Hár izééé... töredelmesen megvallom, hogy kisdobos koromban olvasókört szerveztem, melyből kirekesztettem az összes óvodást. Hihetetlen, de családi és családközi viták voltak ennek a következményei. :)
Az egy másik káposzta. Lehet, hogy valaki valamelyik egyházhoz tartozónak vallja magát, de a hite alapján talán nem is ott lenne a helye. Van pont fordított is. Erős hittel, egyházi közösségen kívüliek.
A jelkép old és köt, a családhoz, klánhoz (skótszoknya minták!), bandához, nemzethez tartozást fejezi ki. Ami konkrétan a keresztviselést illeti: vajon a keresztet hordó örül-e annak, hogy a másik is keresztet hord? Vagy mindegy, mert olyan sokfélék az "keresztes" emberek is?
Aki "villog" a kereszttel (dávid csillaggal, bármi jelképpel), az kívül viseli a hitét. Az igazi hit, az belső erény. A külcsinben általában nem található.
Nem is olyan egyszerű keresztet készíteni, kopjafát vagy "T fát" sokkal könnyebb. Ezért sem voltak az eredeti "keresztek" (kivégző eszközök) kereszt alakúak, hanem T alakúak. Méghozzá úgy, hogy két részből álltak, egy általában a földbe fixen beásott függőleges részből és az arra illeszkedő levehető kereszt fából. Az elitélteknek csak az utóbbit kellett a kivégzés helyszínére szállítani. Azt is épp elég volt cipelni. A mai kresztek elődjei a "művészi szabadság" termékei.
Miért, Jézus családja talán a keresztet favorizálta? A kereszt, mint a megváltás szimbóluma később terjedt el, és azt jelentette, hogy viselője a keresztre is hajlandó követni mesterét. Hogy most mit jelent, az megint más kérdés.
