Szentesi Zöldi László könyveivel kapcsolatban kérdezném, hogy nyújtanak-e többlet-információt az alábbi könyveknél (csak azét kérdezem mert elég borsos az áruk):
Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja
Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor összevonja szemöldökét
Krúdy Gyula: Rózsa Sándor (A betyárok csillaga Magyarország történetében)
A 40 éves életkor reális lehet. A születési helyét illetően Szeged is szóba jöhet vagy valamelyik Szeged környéki, közigazgatásilag a városhoz tartozó tanya, bár Szentesi Zöldi László szerint a Veszelka-család balástyai volt, de ez nem zárja ki azt, hogy az Imre Szegeden szülessen.
Csütörtökön jártam az Ásotthalomi Rózsa Sándor élményházban. Érdekes volt, hogy egy Veszelka Imre kihallgatásáról készült 1858-as jegyzőkönyvben a személyes adataiban az szerepeltek, hogy szegedi születésű, valamint ez alapján akkor volt 40 éves. Nem tudom mennyire lehetnek hitelesek ezek az adatok.
Nem tudom, szóba került-e az a könyv, amit nemrégiben vettem meg. Fura mód egy lottózóban találtam. Az írója Vécsey Aurél, a címe: Betyárok könyve. Nem állíthatnám, hogy új dokumentumokat közöl, de használható kézikönyv, néhány híresebb betyár életrajzával.
Szentesi könyve alapján a dél-alföldi, csongrádi betyárvilág a Sándor 1857-es elfogása után néhány évre lehanyatlott, de az 1863. évi nagy aszály és a nyomában járó létbizonytalanság miatt ismét fellángolt.
Ez az utolsó fellángolás lényegében 1863-tól 1869-ig tartott, majd a közbiztonság javítására az Alsó-Tiszavidékre kinevezett kormánybiztos, Ráday brutális intézkedései nyomán néhány év alatt elenyészett.
1873-ra helyreállt a közbiztonság az Alsó-Tiszavidéken, de - néhány elszigetelt terület kivételével - erre az időszakra máshol is felszámolták a betyárvilágot.
Szentesi Zöldi könyvéből még az alábbi infókat lehet kisajtolni:
Rózsa Sándor 1857-es elfogása után a bandája rövidesen felbomlott. Egyes tagok más bandákhoz csatlakoztak, de voltak olyanok is, akik megpróbáltak visszatérni a becsületes polgári életbe.
Ez utóbbiak között volt Veszelka Imre is, aki az 1860-as években csárdásgazdaként tevékenykedett, tehát elismert polgári foglalkozása volt. Amennyire ez utólag bizonyítható, ebben az időszakban már végleg felhagyott a betyárkodással.
Ennek ellenére Ráday kormánybiztos emberei 1869. júliusában letartóztatták és régi bűntettei miatt vádat emeltek ellene.
1869-től 1872-ig a szegedi várbörtönben raboskodott vizsgálati fogságban.
Az 1872-es végtárgyaláson akadtak tanúk, akik rávallottak és ezért rablógyilkosságért, rablásért és lopásért 15 év fegyházbüntetést szabtak ki rá. Ekkor a már nem fiatal, 50-53 év körüli Veszelka teljesen összetört.
Két hónappal az ítélet után az illavai fegyházba szállították.
Ha letöltötte a 15 évet, akkor 1887-ben szabadult.
Szabadulása után kocsmáros, borkimérő lett. Állítólag minden kapcsolatot megtagadott betyár múltjával és korábbi betyártársaival. Sőt egy helyi legenda szerint ha csak valaki megemlítette a Rózsa Sándor nevét, már akkor keresztet vetett:-)
Teljesen elszegényedve és magányosan halt meg a századforduló környékén.
Sírja ismeretlen helyen van, szerintem vagy a szülőfalujában, Balástyán vagy valamelyik szegedi temetőben temethették el.
Még annyit, hogy Veszelka Imi a Szegedtől északra fekvő Balástya faluban született.
Balástyán és környékén a Veszelkáknak igen kiterjedt rokonságuk élt, sokan viselték a Veszelka családnevet.
A Veszelkák egyébként a helyi adatközlők szerint "idegenek, gyüttmentek" voltak Balástyán, ahová valamikor a XVIII. sz. végén, XIX. sz. elején vándorolhattak be.
Maga a Veszelka családnév valószínűleg szlovák (esetleg cseh vagy ruszin) eredetű, így valószínűsíthető, hogy a Veszelkák végső soron valamelyik északi vármegyéből származhattak, de sajnos nincs rá pontosabb adat.
Szentesi Zöldi László: Nagy magyar betyárkönyv c. könyvében vagy 2 oldal foglalkozik a Veszelka-családdal, de túl sok konkrétum abban sincs.
Nagyjából azt lehet belőle kihámozni, hogy Veszelka Imre neve 1838-ban bukkan fel először egy rablás kapcsán a forrásokban. Ekkor még igen fiatal ember lehetett, nagyjából ekkor vagy nem sokkal ezelőtt csatlakozhatott a Sándor bandájához.
Az 1850-es években a Sándor oldalán igen sok rablásban vehetett részt, de később megpróbált visszavonultan, becsületesen élni. Kocsmáros volt.
A Ráday-féle tisztogatásnak azonban ő is áldozatul esett.
Bíróság elé idézték vádlottként és bár nagyon kevés konkrétumot tudtak rábizonyítani, 15 évre ítélték, amit a hírhedt illavai fegyházban kellett letöltenie.
Az ítélet és a börtön megtörte, megviselte.
A börtönbüntetése után jó útra tért, csaposként, kocsmárosként dolgozott.
Az egyik adatközlő szerint a századforduló környékén halt meg elszegényedve és elfeledve.
Tehát nagyjából 1818 - 1822 körül születhetett és 1898 - 1902 között halhatott meg, ami azt jelenti, hogy a korabeli viszonyokhoz képest nagyon szép kort élt meg.
Az október havi Földgömb c. újságban van egy cikk Bernecebarátiról, ebben pár sooral megemlékeznek Sisa Pistáról, ezeket idemásolom.
Itt van mindjárt a község "saját" betyárja, Sisa Pista, becsületes nevén Benkó István. Az 1910-ben elhunyt utolsó nógrádi betyárra ma tanösvényi is emlékezik, amely stílszerűen a Betyár-kúttól indulva egészen Nagyorosziig vezet. Sisa Pista életében nem csekély szerepet játszott a bor. Amikor először börtönbe került, hamar megszökött, mert a részeg őr nyitva felejtette a cellája ajtaját. A betyár később bandát szervezett, és olyannyira elvadult, hogy egyszer - részegen - juhászkésével lefejezte az őt gyerekkorában megkínzó pandúr őrmestert. Mindössze húsz év börtönbüntetést szabatak ki rá, amiből végül eggyel több lett, mert a börtönben is "veszélyes, dacos és engedetlen" maradt.
Egész másként tűnt ki a tömegből Szokoly Alajos, aki bernecei lévén nem volt sem az anyagi javak, sem temperamentum híján: az első újkori olimpián a 100 méteres síkfutásba bronzérmet nyert.A két, olyannyira különböző ember sorsa végül is összefonódott: Sisa Pistát szabadulása után Szokoly Alajos alkalmazta, hozzásegítve az egykori bűnözőt a társadalomba való beilleszkedéshez.
A "Sisa " ragadványnévvel Nógrádban az égetnivalóan rossz gyerekeket csibészeket illették.
Nagyon érdekes! Az Indóház magazinban megjelent cikkekről beszél? Vagy azoknak más volt a szerzője? Sajnos nem sikerült megvennem, mindenhol elfogyott :( Az OSZK-ban remélem megtalálom.
Az e havi Földgömb c. újságban cikk jelent meg Rózsa Sándor születésének kétszázadik évfordulója alkalmából a "betyárkirályról". Megvettem, elolvasni még nem volt időm, de hamarosan sort kerítek rá.
Véletlenül láttam meg a hivatkozást a még meg nem jelent kötetemről, aminek nagyon örültem, ezért regisztráltam gyorsan. A fórumot egyébként rég óta olvasom, nagyon jó dolgokat írtok fel.
A kötetről annyit, hogy rohamléptekben kellett elkészülnie, 400 oldalas, elég sok (kb. 100) képpel. A téma kimondottan Sándor bácsi és csapata 48-as szerepe. Viszont nem folklorisztikai mű, mivel éppen a néprajzi rész esett áldozatul az utómunkálatoknak. De nem kell elkeseredni, ugyanis gyakorlatilag készen áll a néprajzi rész, ez zömmel az 1947-es '48-as gyűjtés betyáranyagából van, s az egész ország területéről igyekeztem feldolgozni a betyárok szabadságharcos szerepét. Van 10-15 név szerint említett "ostoros huszár" is, Tolnától Baranyáig, most próbálom megtalálni hozzájuk a levéltári bizonyítékot is. A másik kimaradt anyag a börtönök honvédnek (gerillának, nemzetőrnak stb.) állt rabjairól szól, de ez is lassan halad. A tág Dél-Alfölddel már meg vagyok (Szeged, Csongrád, Csanád, Békés, Bihar, Pest vármegyék és a Jászkunság), a napokban néztem át a beregszászi anyagot. A Dunántólra ezután szeretnék átrándulni ebben az ügyben. A Délvidék a legfontosabb, sajnos, ott nem volt alkalmam kutatni, de a kötet megjelenése után lemegyek. Az egész országot (Nagymo.) nem tudom bejárni, de igyekszem. A néprajzi kötet hamar meg lesz, az utóbbi rabos, lassabban.
Ui. A jelzett kötetet már nyomtatja a nyomda, ha kijön rögtön írok. Vidám könyvbemutatókat tervezünk a nyáron.
Ha bármi van, örömmel állok rendelkezésetekre, akár más betyárokkal kapcsolatban is!:)
Nincs mit, komolyan gondoltam! A második rész pedig még az elsőnél is jobb, nagyon tetszeik a sok idézet, irodalmi hivatkozás, no meg a képanyag. Úgy olvasmányos, hogy nem enged a színvonalból. Időnként fel-felnevettem, noha egy támadás nem túlzottan humoros. Viszont meg kell hagyni, lehet, hogy Sándor bácsi nem tudott írni-olvasni, de elég jól mérte föl a helyzetet, miszerint nem jó az állammal kikezdeni. Nagyon tetszik, amit az egyik tárgyaláson mondott a bűntársáról: Nem kellett ütet erőltetni. Az csak kifogás, mert hát 'iszen kaphattunk vóna más kocsit is akármennyit, de ő a kocsiját maga ajánlotta. Kéröm a tekintetös törvényszéköt, már az apja is rabló volt, velem együtt járt rabolni. Olyan becsületös nemzetség az, nincs nekik még egy böcsületes szögük sem.
Nem a tárgyhoz tartozik, de elolvastam még jó néhány másik cikket is, a napelemes kisvasút nagyon tetszik. Lehet, hogy egyszer kipróbálom.
Még csak az első részt olvastam, az nagoyn érdekes! Ami az egyik betyárt illeti, az első látásra hat év, továbbá a Lombroso álma kifejezés illik rá. Pénteken kerülök újságos közelébe, akkor jöhet a második rész.
