Az a generáció, aki a mai fiatalokat neveli, már a GYES bevezetésekor született. Ergo, azt gondolhatnánk, hogy jó és szép példát kapott gyereknevelésből, hiszen adott volt a lehetőség, hogy anyuka otthon lehessen a kicsivel és vele foglalkozzon...Ennek ellenére a családok talán minden korábbinál jobban ziláltak a mai gyerekek illetve fiatalok közül rengetegen elhanyagoltak, lelkileg-érzelmileg instabilak.
Miért nem váltotta e a GYES a hozzá fűzött reményeket? (meglátásom szerint ugyanis nem váltotta be)
Mi lehet a baj?
A konkrét háztartási-házkörüli ismeretek elsajátításával párhuzamosan az általános problémamegoldó képességre helyezném a hangsúlyt. Arra gondolok, hogy a gyerek ne szolgai módon azt, és csak azt a munkát legyen képes elvégezni, melyet megtanult, hanem ítélje meg a saját képességeit és tanulni is hajlandó legyen, ne automatikusan mástól várja a problémamegoldást. Magyarán, tanuljon életrevalóságot - furcsán hangzik ez így, hogy "tanuljon", ez inkább egy szemléletmód, melyet át lehetne adni akár iskolai kereteken belül is.
Anyuka mindig otthon lehetett a kicsivel addig, amíg ki nem találták az emancipációt, felére nem csökkentették apuci nettóját, és el nem zavarták dolgozni anyucit is.
Ln meg azt gondolom, hogy talán akármilyen központuság problematikus. Ezzel ugyanis valakit központba helyezünk, és pusztán a léte miatt elsőbbségi jogokat élvez.
Én magam is nagyon gyerekcentrikus vagyok, de azért azt már elég hamarmegtanultam a leggayobb lányom babakorában tőle, magától, hogy nagyon nagy szükségük van a gyerekek a korlátozásokra. ezt irad egyébként te is.
Az a gyerek, aki nem ismeri a saját határait, viselkedésének korlátait örökös bizonytalanságban él ebből adódóan mást sem csinál, csak azt próbálja meg kideriteni, hogy miben, meddig mehet el....
Na, de ez már nevelési kérdés, tényleg nem ide tartozik.:-)
Szerintem jó ötlet a háztartástan. De az is jó lenne, ha pl. a gyerek látná néha az apját is porszívózni, vasalni. Rettenetesen bénák ugyanis a fiúk amiatt, hogy semmi praktikus dolgot nem tanulnak. Egyik ismerősünknek azért kellett valahonnan éjszaka hazamennie, hogy megvesse a 17 éves fiának az ágyat, mert egyedül nem volt képes rá!
A gyermekcentrikusság önmagában nem baj - csak az, amikor félreértelmezik, mint ahogy manapság. Az alapvető cél tulajdonképpen helyes - a gyermek testi-lelki-szellemi igényeit a lehető legteljesebb módon kielégíteni; ami kimaradt a számításból, az az, hogy bizony korlátok is kellenek ahhoz, hogy a társadalom hasznos tagja váljék belőle.
Tömören és röviden: csőlátó individualizmus. A mai kor embere képtelen közösségben gondolkodni, nincs tudatában annak, hogy az egyén érdekei mellett a közösségi érdekeinek figyelembevétele is alapveltétele a túlélésnek és a hatékony működésnek. És nem adja át a gyermekeinek, mert nincs mit.
szerintetek nagy aromság lenne vissza állitani a tanrendbe a "háztartástant+? Prsze korunknak megfelelően nem csak lányoknak.
Ott tnaulnának elsősegélynyujtást, háztartásszervezést, gyermekgondozást stb.
nem arra gondolok, hogy himezni-hámozni tanitsák meg a mai fiatalokat -ennek sok hasznát nem vennék - de egy családi élet megszervezése, kézben tartása sokszor kimerítő munka tud lenni, főleg, ha nem hatékonyan csinálják. És borzasztó sok konfliktusnak a forrása is.
tudatosítani kéne a gyerekekben, hogy a család nem működik magától, azért midenkinek tennie kell. szülőnek és gyereknek is.
Én is elkövettem azt a hibát, hogy sajnáltam -sajnálom a csemetéket a sok tanulás miatt és kimélem őket a házimunkában. Ma már tudom, hogy hiba, de nem tudom, hogy lett volna megoldható másképp.
Azt hiszem a gyerekek időkihasználása is nagyon pazarló, mert egyrészről ott a rengeteg tanulnivaló, külön óra, másrészrpl van idő netezni, tv-ni....
Az időbeosztás nekem pl. nagyon nem az erősségem...:-(
Valóban. De azért azt sem hiszem, hogy az az egyetlen működőképes családmodell, melyben úgy kezelik a gyereket, mint egy kis felnőttet; csak semmi játék, semmi szelídség, hadd szokja a kegyetlen életet.
A nyolcvan fölött járó nagyanyám nem gondolja, hogy automatice hülyeséget beszélek pusztán azért, mert valahány évtizeddel fiatalabb vagyok. De ha te így gondolod, ám legyen.
Manapság ennek az ellenkezője dívik; a gyerek felé alig van elvárás, nem várják el tőle pl. a többi emberhez való alkalmazkodást, így aztán kiskirály, nem pedig a közösség hasznos tagja lesz.
De azért ne essünk túlzásokba. Nem csupán ez a két véglet létezik, és megkockáztatom, hogy valahol a kettő között lenne az ideális.
Nem az infantilizál, hanem az, hogy a gyerek csupa infantilis hülyeség közben látja a szülőt. Repülő falatkák rendes evés helyett. Játékszétdobálás-játék házimunka helyett stb. Nem mindegy, hogy a gyerek azt látja, az anyja dolgozik a ház körül, vagy azt, hogy kockaépítményeket borogat órákon át.
Szerintem meg az a "baromság", amit Te méltóztattál ide hányni! Egy egészséges családban felnőtt, épeszű embernek a gyermekei nevelése iránti felelősségében - még az esetleges létbizonytalanságának érzete mellett is - igenis példa a saját családjának, főleg édesanyjának képe! Sajnállak, ha Neked ilyesmi nem jutott osztályrészedül.
Hát miért ez a különbség az akkori és mostani anyák/gyerekek között?
Nem nevelték félre a gyereket. A gyerek seggére vertek, és a sarokba állították, ha széthajigálta a játékokat, leöntötte kólával a kanapét stb. Most, ahogy én látom, ugyanezért megtapsolják, hogy milyen ügyesen rosszalkodik. A gyesen teljesen elhülyülnek a nők. Ismerős gyerek, 15 hónapos Áronka ráborította a kólát a hófehér papucsomra, és amikor rászóltam, hogy ezt nem szabad, az anyja kiakadt, és elkezdte dicsérni, hogy milyen jó meg ügyes gyerek. Hát, valóban... 30 éve a kezére csaptak volna ugyanezért.
Egy gépesített háztartásban persze bőven van idő napi 8 órát pakolni egy egyéves után. Nagyanyáinknak erre nem tellett, ezért inkább megnevelték a gyereket.
Mi számít felnőtteknek való értelmes dolognak? A favágás?
Miért infantilizálna az automatizálás? Szerintem az csupán egy eszköz az idő- és energiaspórolásra, más kérdés, hogy az így felszabaduló (emberi) erőforrásokat sokan a győzikesóra pocsékolják.
Nagyanyám kútból húzta a vizet, sparhedten melegítette a pelenkamosáshoz. Mosópor sem volt, csak szappan.
Kész bébiétel? Eldobható pelenka? Mosógép? Ugyanmár! Még gyerekruhát sem lehetett kapni, úgy varrta meg. A gyerekek mellett még volt konyhakert, voltak tyúkok, disznó, látástól vakulásig dolgozott, nem ért rá repülőset játszani kajálás címén a gyerekkel, mégis nagyon rendesen felnevelte mind a hármat.
Majdnem egyetértek Veled! Sztem a gyes-gyed - minden jó szándékú elképzelés ellenére - mostanára kizárólag anyagi-pénzügyi szempont lett. Az elképzelés annak idején jónak látszott: a babának az első időkben mindenképp az anyukájára van szüksége, mind fizikailag (szoptatás/etetés, tisztán tartás), mind lelkileg (szeretgetés, dajkálás, beszélgetés, énekelés az elaltatáshoz). Aztán, 1-2 évesen: a szobatisztaságra szoktatás és az első lépések megtételének bátorítása mellett: az anyanyelvi beszéd észrevétlen megtanítása (persze csak alapfokon).
Utána (általában 2-3 éves kortól) valóban szüksége van "társaságra", és nem felnőttek (nagymami-papi, nagybácsi-néni, stb.), hanem a saját kortársai között. Bármennyire is féltenénk/óvnánk, bizony meg kell ismernie a "társadalmi életet", annak minden előnyével (barátok szerzése) és hátrányaival (harcok megvívása, talán csak egy homokozó-lapátért). Ez a tanulási folyamat!
De : neveletlen gyerekek nem az óvodában/iskolai alsó tagozatban "születnek"! Ilyen esetekben súlyos családi nevelésbeli mulasztások vannak a háttérben, márpedig a gyermek nevelése családi-szülői feladat. 3 éves korban - gyermekpszichológusok szerint - egy emberi lény kialakult személyiség, lényeges jellembeli változtatás rajta reménytelen.
Na ez a mai gyesben-gyedben részesülő anyák felelőssége (amely segítségben a mi anyáink nem részesültek, mégis aránylag rendes embereket tudtak nevelni az utódaikból). Hát miért ez a különbség az akkori és mostani anyák/gyerekek között?
Az zicher, hogy nem tologatták a gyerekkel órákon át a Thomas mozdonyt, rakosgatták a fakockát, infantilizálták magukat egy ótómata mosógép program meg mosogatógépprogram között, vagy amíg melegedett az ótómata kajamelegítőben a kész bébikaja. Felnőttek felnőttnek való értelmes dolgokkal foglalkoztak, a gyerek ilyen mintát látott otthon.
Hogy egy parasztasszony mit csinált vagy, egy városi mit csinált az lényegtelen de
Pont ez a lényeg, ugyanis nem állja meg a helyét az a kijelentés, hogy a régen "a" férfi dolgozott, "a" nő pedig gyereket nevelt, és az ebből levont következtetés sem, miszerint jelentős mértékben több lett volna a gyermeknevelésre, a gyerek testi-lelki-pszichológiai fejlődésére fordított idő, mint manapság (de ha mégis, akkor külső segítséget vettek igénybe hozzá - ami vonzó életkép lehet, csak éppen azt felejti el mindenki, hogy a külső segítség is nőből volt, értelemszerűen dolgozó nőből).
Az életképtelenség nemfüggetlenül nem erény. "Főzőgén" viszont nincs.
Rátapintottál a lényegre. Hogy egy parasztasszony mit csinált vagy, egy városi mit csinált az lényegtelen de mindkettőnek volt egy olyan erénye, hogy egy gulyást vagy egy bablevest meg tudott főzni. Ma meg… lásd „hal a tortán” és társai. Bezzeg ha álmából is felkelted csak úgy vágja, hogy mi az a bifidus essensis
