Én pontosan fordítva vagyok vele. Sokkal jobban szeretem, ha szépen lassan bevezetnek a történetbe, és nem vágnak azonnal az arcomba valakit, hogy ő lesz a főszereplő, őt kell szeretni, és ezt meg ezt érzi. Bár erőteljes underdog komplexusom meg ilyesmi van, az a fajta ember vagyok, aki nem a sokat ajnározott főszereplőket kedveli, hanem rendszerint egy mellékszereplőt, aki kicsit a háttérben van és titokzatos.
Nálam a legfontosabb a történet elején a hangulatkeltés. Ha mondjuk a HP úgy kezdődött volna, hogy "Harry utálta a muglikat", te elolvasod (belegondolva, hogy hogyan folytatódott volna akkor)? Én elvárom egy írótól, hogy vezessen be a történetbe, a világába, mielőtt hozzám vágja a főszereplőket érzelmi életükkel, ami miatt ők a főszereplők.
És attól hogy érzelmileg nem tudsz azonosulni a főszereplővel még lehet jó egy regény (lásd még Hesse Steppenwolf-ja, Camus stb.)
Abban igazad van, hogy Z. gondolatait bele lehetett volna tenni, de ha nem azt gondolja egy történet kapcsán, amit te gondolnál, ugyanúgy elrontja az élvezetet, esetleg azonnal sikerül unszimpatikussá tenni.
És lehet azért, mert az én agyam filmezi a történetet miközben olvasok, de nekem sokkal többet ér, ha leírják, hogy a szerepő épp olyasmit csinál, amiből látszik, hogy milyen hangulatban van, milyen érzelmi töltet irányítja éppen, mintha simán leírja valaki, hogy elkeseredett, csalódott stb.
De ez már ízlés kérdése.
És nem tudom, ki hogy van vele, de minél inkább érezteti egy író, hogy ez a főszereplő, ezt kell szeretni, én annál messzebre kerülök tőle érzelmileg, és annál inkább érdekel x mellékszereplő sorsa. De lehet csak én vagyok így vele :)
Nem önmagukkal a történetekkel van baj, hanem a helyükkel. :)
(Habár így belegondolva a rab démon nagyon személytelenül lett megírva).
Vagy ha maradnak az elején, mert hát ugye hova lehetne tenni őket, akkor is sokkal intenzívebb élmény nekem, mint olvasónak, hogyha látom Z.-nek milyen érzelmi reakciói vannak a történetek kapcsán. (Akkor nem én olvasok, hanem VELE olvasok, bocs, de most hulla fáradt vagyok...ennél jobban nem tudom ezt megfogalmazni.)
Épp olvasom az Akiinor elejét. Gondolom, ezek a történetek fontosak lesznek később, de most nagyon zavarnak. (Lehet, hogy még elmúlik). Szerintem a jó könyv minél hamarabb bevonja érzelmileg az olvasót. Jobb lenne Zétával indítani.
Előbb ki kéne javítanom...meg egy szereplőt kihúzni, csak úgy meg borul a sztori, egyszóval szívok.
Épp olvasom az Akiinor elejét. Gondolom, ezek a történetek fontosak lesznek később, de most nagyon zavarnak. (Lehet, hogy még elmúlik). Szerintem a jó könyv minél hamarabb bevonja érzelmileg az olvasót. Jobb lenne Zétával indítani.
Afféle keresztény Sf. Mármint az első, ami kész van (Keringő hadihajóra). Amit most írok az meg egy szintszta sf lektűr (Hullajelölt kerestetik). Kiválóan szórakozom rajta. :D
Csak ha megkapom az ígéretet: "Megígérem, hogy a könyv nem hagyja el a számítógépemet elektronikus formában, és maximum egy papír alapú példányt hozok létre belőle!" :-)
Válaszoltam. Ami a "kritikát csak az tud mondani, aki ért hozzá" dolgot illeti, szerintem nem így van. Bárki mondhat kritikát, amíg tudja, miről beszél. A versek vagy a regények nem kritikusoknak készülnek, hanem mindenkinek. Mindenki mondhat véleményt. Ha a szerzőnek nem tetszik, az az ő baja.
Elolvastam és küldtem kritikát:) (Bár ahogy egy volt középiskolai osztálytársam mondta nekem, mikor megkérdeztem elolvashatom-e én is a verseit, amit egyik barátnőmnek adott át: kritikát csak az tud mondani, aki ért hozzá, de te nem értesz, úgyhogy legfeljebb leszólni tudod.)
Szerintem könnyebb, mert húzásnál csak egy billentyűt kell nyomogatni, míg írásnál sokkal többet ;-). A megírás és a húzás között el kell telnie hosszabb időnek, hogy az ember valamennyire kívülről tudja szemlélni. Sok unalmas párbeszéd és egyéb rész esett ki. Legjobban a 14. fejezetet beleztem ki, a szöveg 40%-a ment a levesbe, de átlagosan kb. 10%-ot húztam. Pontosan azért nem tudom megmondani, mert a 18. fejezet eredeti változatát teljesen kitöröltem. Ebben eredetileg vízilabda, légi és földi foci lett volna, de unalmasnak találtam, ezért inkább elmentek kincset keresni.:)
SPOILER? Úgy tűnik, a "leülős" részek kihuzingálása közben véletlenül megsemmisült ez az információ is. Milyen jó, hogy ilyen élesszemű olvasóim vannak :-). Máris belepaszíroztam ezt a mondatot: Baba zsákját egyébként a katonák hozták vissza, miután megtalálták a fa tövében, ahová Samirsikamon rakatta a gyerekek holmiját.
