Kicsit javitanék rajtad. A "találnak" szó helyett "feltárnak".
Azért fontos:
mert a régészek ezeket javarészt már megtalálták. Még magyarországi életem során csavarogtunk régészekkel és mutogatták a felkapott cserépdarabokrol (amely gyakorta a felszinen hevert vagy épp egy löszmélyut porában), hogy ez a darab egy a badeni kulturához tartozó cserép ez pedig egy terra rossa darabja, ott az a pup pedig egy épület sarka volt anno.
ilyenkor a cserépdarabokat elteszik feljegyzést készitenek és annyiban marad évtizedekre, mindörökre stb.
a megtalált leletek feltárására ugysem kapnak pénzt l'art pur l'art módon.
ellenben beruházások (az autopálya igen a legdrágább) bizonyos százalékát régészeti feltárásokra kell költeni és ez az az összeg ami tudja fedezni a feltárást. A 67-es bővités során is ismert lelőhelyeket kutattak meg, amely talán soha nem került volna napvilágra ha nem kerül erre pénz mert ott vezet át az auóut.
sajnos ilyen módon a régészek a természetpusztitó beruházásokban érdekeltek, mert most azokbol élnek a muzeumok.
az autopálya maradvány pénzek lélegzethez juttathatják ilyen módon a többi ágazatot is: néprajzi, természettudományi ls történeti muzeológia.
a művészettörténeti ágat nem igazán, mert a műgyűjtés a leg-pénzigényesebb a régészet mellett és oda ma bankok kellenek.
Somogyot kivéve. Az tele van avarokkal (is). Honfoglalók joval kevesebben. Azok sem voltak jo fiuk, megveszekedett militánsok voltak. Még a gyerekeket is fegyverekkel temették el.
Nyilván övék volt a Kárpát-medence, csak annyit mondtam hogy inkább a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon szoktak sírokat találni tőlük a régészek, a Dunántúlon nem olyan gyakran.
A 8. sz. főút Veszprém déli elkerülő építése váratlan értékek felbukkanását eredményezte. A Budapesti csomópont kiépítését megelőző földmunkák során egy eddig ismeretlen avar temető került elő.
Már az első sírok kibontása után megállapítható, hogy a közép-avar kor egy jelentős közösségének emlékeivel dolgozhatnak a Laczkó Dezső Múzeum régészei, restaurátorai.
A beruházó NIF Zrt., a kivitelező Strabag Építő Kft. és a munkálatokat e téren koordináló Várkapitányság Zrt. támogatásával, teljes körű kivitelezői segítséggel meginduló munkálatok komoly értékekkel gazdagíthatják a város történetét.
Az itt eltemetettek közül mindjárt az első sírok olyan, szakmailag és történetileg jelentős leletekkel gyarapították a múzeumi gyűjteményt, melyek a restaurálásuk után jelentős érdeklődésre tarthatnak számot, köztük egy íjával eltemetett harcos remélhetően hitelesen rekonstruálható fegyverzete. A település északi, észak-keleti felén és szűk vonzáskörzetében immár négy jelentős avar temető vált ismertté pár kilométeres sugarú körön belül (Jutasi út, Kádártai utca, Tejüzem (volt Vörös Október u.) és a most felfedezett Veszprém-Csucska lelőhely, valamint ide sorolható a közeli Gelemér is), melyek az avar kor teljes időbeli kiterjedését lefedik, és a sűrűségükkel egy, a környékre lokalizálható avar hatalmi központ létét teszik több mint valószínűvé.
"Római kori kocsisír került elő a föld alól Baranyában
Idén több kiemelkedően értékes római kori lelet (padkás hamvasztásos temetkezés összecsukható vasszékkel és arany legiós-gyűrűvel, valamint egy bronz szűrőkészlet) került elő Baranyában mentő feltárások során. Úgy tűnik, a sikeres sorozat folytatódik, a közelmúltban ismét egy hasonló korszakból származó leletet sikerült találni. A Janus Pannonius Múzeum önkéntes lelőhely-felderítő programja keretében egy római kori kocsisír bukkant elő Pereked határában.
A múzeum a mentő feltárás során előkerült leletek szakszerű restaurálását megkezdte. Baranya megyében eddig csak egy kocsisír feltárás történt: az 1969-ben, Kozármislenyben előkerült lelet rekonstrukciója a Janus Pannonius Múzeum állandó régészeti kiállításában (Káptalan u. 4.) tekinthető meg.
A mostani lelet több szempontból is eltér az 50 évvel ezelőttitől: a perekedi kocsi kétkerekű, bronz díszeire jellemző az ősi triszkelion (hármas spirál) motívum, mely az indoeurópai kultúrák egyik legősibb motívuma. Hiányoznak viszont a kocsiról a kozármislenyire jellemző Bacchus-szobrok. A kocsival együtt két fogatos lovat, egy hátaslovat, és két vadászebet is eltemettek a barbár szertartás során.
A mintegy 1800 éves temetkezés során a kocsit és a lovakat, illetve kutyákat egy előre megásott téglalap alakú sírgödörbe helyezték, a kocsi kerekeit leszerelve, a kocsiszekrény két oldalára helyezve. A temetkezés fölé feltehetően sírhalmot is emeltek. A kocsi – a díszítése alapján – egy, az őslakossághoz tartozó kelta arisztokratáé lehetett, aki a római hódítást követően továbbra is az itt élő lakosság elitjéhez tartozott.
A feltárást Kovaliczky Gergely vezette, a Janus Pannonius Múzeum részéről részt vett benne Nagy Erzsébet régész és Simon Béla technikus, illetve Kiltau Kristóf restaurátor, az önkéntes lelőhely-felderítő munkát Réger Viktor végezte. A feltárás folyamatát a Pazirik Kft. dokumentálta.
Sajnos manapság az építkezés minél előbbi elkezdése a legfontosabb, a régészeti feltárást minél gyorsabban le kell zavarni, és igen, bizony már lehetőség van arra is, hogy fel se tárják azokat a leleteket, amelyeket az építkezés közvetlenül nem bolygat meg, hanem szépen visszatemessék. Aztán majd 100 év múlva megint ki lehet ásni. Jó esetben.
Egy 7. századi avar temető száz sírját, köztük lovastemetkezéseket tártak fel a Csepel-sziget északi részén a szakemberek. Mészáros Boglárka, a Budapesti Történeti Múzeum ásatásvezető régésze írt összefoglalót.
Ugy lenne illendő, hogy egy 13. századi város össze épülete teljes éppségében bejárható legyen kb mint mifelénk, nem pedig romokat és sirokat mutogatni.
