Itt megírhatod a más helyen minimum 'fél-offnak' számító gondolataidat, legyen az bármi, ami eszedbe jut gyermekkorról, családról, közös együttlétekről, nagymama főztjéről, egyszóval az élet íz-emlékeiről.
Az óriás kiflit szerettem. Jaj, de jó ropogós volt! Letekertük, kibeleztük, játék az étellel. :) És szemcsés sóval megszórva, ami világlott a tetején. Olyat már nem látok.
Még kereset arányban is drágábbak a mai árak. A 70-es években kezdtem dolgozni. Havi 4e jó kereset volt. Az éttermi adag 20 Ft körül. Aztán kicsit később, fiatal családosként, megengedtük magunknak heti egyszer az éttermet.
Már régen voltam étteremben, de ha jól nézem, 3-4ezer egy átlagos étel. Kb. duplája lett a mai keresetekhez viszonyítva.
huh, ezek az aktualis arak azert eleg utosek. itt nalunk van egy eleg jo hentes, ahol lehet szepkartyaval fizeni. ugyhogy a 700eft-omat a zasszony ott fogja elkolteni.
Sztem az étlap '78-as, és ne felejtsd el, a Balatonnál vagyunk.
Hidegtálat biztosan nem rendeltünk volna ennyiért, sőt, semennyiért sem.
A '70-es évek közepén a Tanács krt-i Centrálban a párizsi szelet+sült krumpli+tartár 22 Ft volt.
Az is íz emlék, hogy a körtéri Centrálban a mosogatóba menő futószalag mellett állt egy honpolgár,
és a maradék mákos gubákra vadászott.
A '60-as évek végi nyarakat a cimborákkal B.fenyvesen töltöttük, egy családi kifőzdében ebédeltünk - már ameddig megengedhettük - három fogás 20 Ft-ért.
Aktuális: ma reggel vettem 1,28 kg marha lábszárat (7011 Ft), és 1,07 kg szűzpecsenyét (4451 Ft)
Volt gyönyörű marhapofa is, 6240 Ft/kg. - ezt majd legközelebb.
Mikor már nekem is voltak gyerekeim, volt egy bizonyos jegyrendszer. Gyerekenként, naponta fél liter tej. De ehhez naponta kellett boltba menni. Munka után, óvódából elhozott gyerekekkel, nem akartam naponta közértbe menni. Megkértem a szomszédasszonyt, hozza el. Aztán, mondva, megyek hozzá a tejért, legalább félórát beszélgettünk.
Jegyrendszer a hábor uelőtt, és utána volt. Legalább is én így emlékszem. (0-as években csak látogatóba jártam haza, de nem hinném hogy akkor még lett volna jegyrendszer. Nagyjából mindent lehetett kapni. Apámnál voltunk, nem volt hiány semmiben.
Sztaniolnak hívtuk. Bár már nem ónból készült, a név még rajtamaradt, és minden csoki abba volt csomagolva 🙂 A 80-as évek elején jött ki a Szamba-Autós-Kapucíner stb. család (de imádtam!), az már csak fényes papírba volt csomagolva - akárcsak a Sport nagyobb változata. Olyan pici sztaniolos Sportot utána már nem is nagyon vettem 😄
Amúgy nem tudom, hogy a műanyag csomagolás mennyivel környezetbarátabb 😒
...mára már fenntarthatatlanná vált az eredeti, alumínium fóliás termék további gyártása. A hagyományos, eredeti csomagolás ugyanis ma már se nem modern, se nem környezetbarát...
Érdekes, alufóliát akkor miért lehet kapni? (A csokit anno 'ezüstpapírba' csomagolták, még nem volt ismert az alufólia név.)
Egy ideig az MHK (fiatalok kedvéért: Munkára Harcra Kész) is szerepelt a csomagoláson, később
már nem kellett harcra késznek lenni, ....ez idáig... :(
Mindenesetre iskolás koromban kedvenc reggelim volt a sportszelet, az utca végi Míró pékségben
