Off Jobbos sajtókör sábeszkor az ATV-n c. topic (874)-től indul a vita Woland hozzászólásával, én a (901)-ben tettem be az idézetet. Abban rosszul emlékeztem, hogy Solt válaszát is bepötyögtem, de ha elmész egy könyvtárban, akkor biztosan hozzáférhetsz az 1994-es lapszámhoz. Valamikor utána írta. Érdemes még elolvasnod Gedeon_2001 válaszait is. A vita még eccer előkerült, valamelyik aktuális bächeros topicban, ott Profán Béninek kopiztam befele. A történet "utóélete" hasonlatos a "zsideszező népszabi"-hoz.
Nem szokása Bächer Ivánnak a gyalázkodás, még akkor sem, ha adott esetben nem ért egyet valakivel. Azon meg végképp ámulok, hogy miért éppen Solt Ottiliát gyalázta volna, akivel hasonló értékeket preferáltak.
Úgyhogy valószínűleg csak egy sunyi inszinuáció volt itt bepötyögve Andrea Sbardellatitól.
Pontosan így történt, a laticellel együtt... De én sosem nevezném őt "szegény Ottiliának". Az a ritka ember volt, aki sosem vállalt elvtelen kompromisszumot, ezért én inkább szerencsésnek mondanám - ha ez nem az ő szabad választása lett volna.
97-ben halt meg. Addigra a Beszélő már semmilyen értelemben nem volt az szdsz lapja, sőt... És bármilyen furcsának tűnik, nem a maszoppal kötött koalíció állt a szakítás hátterében, mert az biz. ért-ben történelmi szükségszerűség (meg reálpolitika) volt, hanem azoknak az értékeknek az eltűnése, amik ma is fájón hiányoznak az szdsz-ből.
Olvastam a SZETA-val kapcsolatos írásokat már a 80-as évek elején is. Emlékszem, akkor ez nagyon megrendített és elbizonytalanított. /Ez utóbbiért máig hálás vagyok./
Emlékeim szerint nagyon szerény, de kemény asszony volt, saját személyét sohasem tolta előtérbe. Nemigen emlékszem olyan politikai csoportra, aki ne tisztelte volna.
Igen, szegény Ottilia még igaz emberként kezdte a politikát, :-(((
Én az anyukáját ismertem jobban, két házzal mellettünk lakott (lakik? sokat gondolok rá azóta is, de nem kaptam még parte cédulát - mi meg 99-ben elköltöztünk onnan...). Nagyon aranyos, kedves, intelligens és értemes idős hölgy volt (?), jókora humorérzékkel is megáldva, élvezet volt (?) vele beszélgetni akármiről is szólt a téma.
Jól emlékszem arra az éjszakára, amikor bemondták, hogy micsoda szörnyű karambolt szenvedett Ottilia... husvét volt... akkor még képviselő volt emlékszem... lelkiismeretfurdalása volt, mert a sok politikai szereplés miatt nem jutott elég ideje a legkisebb fiára, Mátéra. Ezt a husvétot vele akarta tölteni, ezért beleegyezett abba, hogy Máté barátjának kocsijával menjenek ide meg oda (egy Trabant volt jelzem...) .. jött a karambol, ő maradt életben, a 15 éves Máté meghalt ... ő is csaknem.
Mikor a tv bemonta, én kirohantam az utcára, tulajdonképen át akartam menni X nénihez, Ottilia mamájához, hogy hoyg van, de alig hogy kiléptem, egy száguldó kocsi fékezett le előttünk (pontosabban elóttem, mint a sötét utcában egyetlen eleven ember előtt) , és valaki azt kérdezte: hol lakik Ottilia mamája??? - én csak mutattam szótlanul... a kocsiban Iványi Gábor methodista lelkész és már nem is tudom kik ültek, ők mondták el X néninek, a hírt.... sokat beszélgettünk utána, csodálatos kis öreg hölgy vcolt csak anynit mondhatok, bölcs volt és türelmes..
Ottilia életben maradt. Hónapokig nem merték megmondani neki, hogy Máté is meghalt.. aztán elhagyta a kórházat, de haláláig iszonyú fájdalmai voltak, ha benn volt a szerkesztőségben, akkor hason feküdt egy laticelen, mert csak így bírta ki a gerince... gyógyszert bevenni már nem is tudott, mert a gyomra már bevérzett, kúpban kapott már mindent... mikor meghalt bevallom azt mondtam: végre... ez is túl sok volt neki Máté után.
Szivesen adakoznék egy szoborra mi őt ábrázolja vagy szimbolizálja. De csak szemékyre szabottan, valahol szerepeljen az, hogy ez Solt Ottilia emlékére van.
Érdekes, nekem is rémlik valami az utólsó időkből, s már a DC környékéről. Mintha már akkor nagnyilvánvalóvá tette volna, hogy a szegénység elleni küzdelem fontosabb, mint a kultúrkampf.
A haverom közel volt köreikhez, holnap megpróbálok valami infót szerezni. Ha nincs ilyen info, azt is megmondom.
Szobrot Ottiliának, ember hol élsz???? A szobrot Demszky érdemli, Ottilia már réges rég minden eszmjével elveivel és naivításával együtt az SZDSZ szemétdombján van!
Vagy nagyon fiatal vagy, vagy Neked is szelektív az emlékezeted. A cikket (és Solt Ottilia válaszát) hayólemléxem, betettem valamelyik hozzászólásomban. Keresd ki a 8000 közül.
"Solt O. nagyon is vállalta az első MSZP-SZDSZ koalíciót is. Minden kritikájával együtt."
A megszépülő történelem. Bächer Iván persze merő véletlenségből gyalázta 1994 nyarán a Népszabadságban Solt Ottiliát. Még jó, hogy erre a gyalázatra emlékeznek még néhányan.
Megláttam a listában a topikcímet, benne a névvel, és rögtön Teréz anyára asszociáltam. Aztán olvasom a topikleírásod, és te is hozzá húztál párhuzamot.
Talán az lehet bennük a közös, ahogy megalkuvás nélkül tűrhetetlennek tartották az emberhez méltatlan körülmények között élők létezési módját - mikor pedig lehet azon segíteni is. Semmi nagy szó, mindennapi aprómunka, szorgalmasan.
Kérlek, ha már keresztnevén említed Solt Ottiliát, akkor figyelj arra, hogy legalább a nevét helyesen írd le. Vannak esetek, amikor nem lehet az ember figyelmetlen.
Igazad van: szociálisan érzékeny, demokrata és liberális volt. Kizárt, hogy ma vállalná az SzDSz-t: Kókával, Kunczéval és főként a koalicióval. Ne feledd, hogy azon túl, amit helyesen rögzítettél (demokrata és liberális) tiszteséges is volt, gyűlölte a félrevezetést, az álságot. És soha sem viselkedett úgy, nem hitte magáról, hogy egyedül ő és elvbarátai ismerik a jó utat. Érdemes lapozni a Beszélő azon számait, amikor még liberális demokratáknak tüntek a párt vezetői.
Lehet, de az SZDSZ-ből nem szoktak kirúgni senkit. Van, aki kilép, de továbbra is az SZDSZ-re szavaz (mint Kis János). Van, aki marad, mint sokan a "belső ellenzékből" (Fodor, Bauer, Kőszeg és mások). Van, aki kilép, és marxista lesz (mint TGM), így aztán gazdaságpolitikailag szembekerül az SZDSZ-szel. De a kirúgás (kizárás) nálunk nem divat. Aki nem fizeti a tagdíjat, azt is csak "törlik".
Ismertem és Ő az egyik olyan közéleti ember, aki a politikai térben is tiszteséges és következetes tudott maradni. Ha rá gondolna néha Demszky, Pető, Eörsi M.,Magyar Bálint és még jó néhányan bizony kellemetlenül éreznék magukat. (vagy már azt ssem?)
A másik általam nagyon tisztelt ember Csengey Dénes volt. Se ideológiai, se magánéleti hasonlóság nem volt Solt Ottilia és Csengey Dénes között mégis Ha egyikükre gondolok azonnal beugrik a másik. Valószínű, hogy a tiszteség, az elkötelezettség, az őszinteség emelte ki őket a haszonlesők, a sumákok, a hazudozók, az elvakult gyűlölködők és az ostobák eelitnek nevezett csoportjából.
