De akceptálom a kérésedet, ezután nem nevezlek benneteket pápistáknak, hanem római hitűeknek, mert a katolikus (katholikosz) egyetemest jelent, és az Egyetemes Anyaszentegyház római felekezete pedig csak a saját véleménye szerint képviseli az egyház egyetemességét.
Amit most leírtál, annak semmi értelme. A katolikus egyetemest jelent, de az egyetemes anyaszentegyház csak a római katolikus felkezetben valósul meg, hisz a protestánsok eretnekek, mert elszakadtak, (ez már önmagában is eretnekség), valamint eretnek tanokat hirdetnek, ami a szakadásnak a közvetlen következménye. A római katolikus egyház nem csak a saját, hanem Szent Pál vélemény szerint is az egyetemességet képviseli.
Azok a szentek, akik megjelennek embereknek, vagy csodákat tesznek, már nem bűnösek, mert már megtisztultak, és vagy elhagyták a purgatóriumot, vagy rögtön üdvözültek. Így ők nem művelhetnek ocsmány dolgot. Földi életükben, pedig természetesen ők is követtek el bűnöket, de mi értelme lenne, ha állandóan arról beszélnénk, hogy milyen ocsmányságokat követtek el, hiszen az életszentségük a követendő.
Ha az emberek nem jönnek el a templomokba, akkor nincs mese nekünk kell elmenni oda hol ők vannak, élnak. Ha kell bűnösökkel vacsrázni ( hujuj ) , de minden képpen lehetőséget találni arra hogy az evangéliumot eljuttassuk hozzájuk. A zene, vagy pantimim, csak egy olyan eszköz amivel megragadhatók az emberek ebben az önző, és befelé fordulő világban.
Ravaszak mint a kígyó, és szelídek mint a galmbok.
:-)
ui : Még nekem se jelent meg Mária, sött senki más !
A katholikosz (catholicus) valóban egyetemest, univerzálist jelent. Ilyen értelemben én is katolikusnak tartom magam. Persze nem római katolikusnak, hanem egyetemes keresztyénnek.
Egyébként a Galgadio most lapít ezen a topikon, de az indiánus topikban részben maga is elismeri, hogy a protestáns misszió nem volt olyan sikeres, mint a katolikus.
Ezeket írta többek között:
"Ami a protestánsokat illeti, az új-angliai radikális kálvinisták, az ún. puritánok kezdetben valóban nem tudtak mit kezdeni az indiánokkal. A fő probléma az volt, hogy sok puritán nem is tartotta a rézbőrűeket emberi lényeknek, hanem az Ördög gyermekeinek. Sok puritán prédikátor a rézbőrűekkel szembeni gyűlölet kíméletlen szítója volt.
A helyzet csak a XVIII. sz. végén kezdett lassan megváltozni, amikor az őslakók között olyan felvilágosodott és liberális elveket valló protestáns felekezetek tűntek föl, mint Pennsylvaniában és Ohióban a kvékerek, ill. a morva testvérek.
Ők már jobban szót értettek az őslakossággal, akárcsak az 1840-es években Utahba áttelepült mormon felekezet.
Mindezek ellenére a protestáns misszió a XIX. sz. közepéig valóban igen lassan haladt.
Csak a század második felében, az akkor még dominánsan protestáns USA kormányának anyagi támogatásával létesült sok protestáns misszió és missziós iskola az őslakók között. Ezek közül némelyik igen hírhedtté vált az őslakók gyermekeivel való kíméletlen, durva bánásmód miatt. Megtiltották pl. az indián nyelvek használatát, azt szigorúan büntették.
Voltak persze liberálisabb felfogású protestáns missziók is, ahol a fő cél az volt, hogy az indiánokat földművelésre és írás-olvasásra tanítsák.
1883-ban hivatalosan is betiltották az ősi indián vallások gyakorlását, persze attól az indiánok a rezervátumokban még titokban gyakorolták ősi rítusaikat.
A kormányzat nem titkolt célja az volt, hogy az őslakókból jó amerikai polgárokat és jó protestánsokat neveljen."
Én inkább úgy látom, hogy a katolikus térítés azért volt sikeresebb, mert a katolicizmus inkább befogadó vallás, míg a protestantizmus inkább kirekesztő.
Ezen azt értem, hogy a katolicizmusban megvolt a képesség és a hajlandóság, hogy a térítendő népek egyes vallási hagyományait megszentelje, azt kvázi beolvassza a kereszténységbe. A szigorúbb protestánsokból ez a hozzáállás teljesen hiányzott.
Arról nem is beszélve, hogy a protestánsok elvileg megkövetelik a híveiktől a Biblia olvasását, amihez nyilvánvalóan előbb meg kellett teremteni a feltételeket (latin betűs írás megtanítása, fordítás stb.), ami szintén nem kis munka volt.
Végezetül pedig hozzáállásbeli problémák is voltak: nem lebecsülve azt a munkát, amit a protestáns missziók végeztek, sajnos gyakori jelenség volt, hogy lenézték a bennszülötteket, nem tartották őket magukkal egyenrangú embereknek. Nyilvánvalóan ez nem nagyon tetszett az indiánoknak és más bennszülötteknek és ez is magyarázhatja a protestáns térítés kevésbé sikeres voltát.
Egyetértek. Engem az is elszomorít, hogy A Happy Holidays elnevezés egyre inkább terjed, bár inkább az USA-ban. A Christ/Krisztus szóból Christmas/karácsony, de az egyik nagy létszámú vallási közösség az államokban tiltakozott "Krisztus-Karácsony" ellen, így hát Happy Holidays az elterjedt. Hazánkban hála Istennek ritkul a szocreál típusú Kellemes karácsonyi ünnepeket!-kívánság, és egyre elterjed a keresztyén Áldott Karácsonyt! kívánság. Persze nem ez a lényeg, tudom, de mindenképp jelzésértékű. Nem ez a lényeg. A belső emberben kéne megújulnunk és megszületnie Jézus Urunknak. Ha valaki újjászületik, az látszni fog életén is.
"Aztán vigyázzatok, hogy nehogy a falánkság bűnébe essetek, ilyenkor az ünnepek alatt nagy a csábítás:-)"
Ennél szerintem sokkal nagyobb gond a karácsony egyre fokozódó elvilágiasodása.
A legtöbb ember számára a karácsony csak az őrült bevásárlási rohamokat, az ajándékozást, a rokonlátogatásokat és a korlátlan evés-ivást jelenti.:(((
A statisztikák szerint ilyenkor többen járnak ugyan istentiszteletekre, misékre, de ugyan minek? Bár a "betlehemi kisded" megható történetét majd minden nyugati kultúrkörhöz tartozó ember ismeri, de a karácsony vallási jelentőségével nagyon kevesen , és sajnos egyre kevesebben vannak tisztában.
Az emberek többségének a karácsonyi születéstörténet csak egy szép, de ártalmatlan kis dísz a kultúráján.
Egyes TV-csatornák pedig - a neveiket mindenki helyettesítse be - még ezt az ártatlan Kisjézusos történetet is úgy kerülik, mint ördög a tömjénfüstöt...
Helyette megalkották az idiotid, urbánus Télapó (Santa Claus) figuráját, sokkal inkább a lapp-skandináv népmesei alakból, mint a katolikusok Szent Miklós püspökéből összegyúrva.
Emlékszem rá, hogy a 90-es évek elején, a kommunizmus bukása után volt egy fellángolás a királyi TV-nél, hogy nagy vallási ünnepeken mindig vallási témájú filmet adtak főműsoridőben.
Egy csomó jó film került így a magyar TV-nézőkhöz, pl. a Názáreti Jézus, a Jézus élete (Lukács evangéliuma megfilmesítése), a Názáreti Mária vagy éppen a Napfivér, Holdnővér.
Úgy tűnik, hogy ezeknek az időknek végleg befellegzett, ma már legfeljebb a Duna TV-n láthat az ember karácsonykor vallásos témájú filmet.:(
Don Quixote írta az "Észak-amerikai indiánok" topikban:
"Én úgy tudom, hogy a jezsuiták és a ferencesek egész törzseket térítettek keresztény hitre, de a protestáns egyházaknak valami miatt nem nagyon ment az indiók megtérítése. Vagy te nem így tudod?"
Kedves protestáns hittestvérek!
Kiterjesztve a problémakört Észak-Amerika őslakóiról úgy általában a Föld természeti népeire, elfogadjuk igaznak Don Quixote állítását, mármint hogy a katolikusoknak jobban ment a térítés, mint a protestánsoknak, vagy vitába tudunk szállni vele?
Szóval a szülőfalumtól nem messze található egy Püspökhatvan nevű falu, amely történetesen a váci püspökség birtoka volt.
A török korban a falu a Hódoltsághoz tartozott, lakossága a hosszú háborúban szétfutott. Az 1660-as évektől főleg evangélikus vallású szlovákok telepedtek be ide a Felvidékről, de az itt élő magyarok közül is egyre többen a lutheri vallást követték, az 1660-as évek végére alig maradt katolikus a faluban.
Aztán valamikor az 1670-es évek elején, talán 1673-ban (apontos évszámra nem emlékszem) egy "csoda" hatására az egész falu visszatért a katolikus hitre. Ez az állítólagos csoda egy Mária-jelenés volt (ahogy az a katolikusoknál lenni szokott vala:))) ), amint arról egy katolikus helytörténész egyébként színvonalas munkája is említést tesz.
A "csoda" leírása és az arról készült följegyzések azonban kissé hiányosak és ellentmondásosak. A lényeg, ami a te történetedre hasonlít, hogy több (de korántsem mindegyik) lutheránus tót is eskü alatt vallotta a "csoda" megtörténtét.
A "csoda" hatására állítólag az egész falu testületileg áttért a katolikus hitre, kivéve néhány megátalkodott lutheránust, akik a szomszédos lutheránus falvakban (Acsa, Tót-Györk, ma Galgagyörk) kereshettek menedéket.
Nem katolikus történészek szerint azonban ez az egész csoda-történet nem más, mint egy tömeges és korántsem teljesen önkéntes katolizáció utólagos "megszentelése", megindoklása.
"Ismeretes, hogy milyen "megnyugtató helyzet" is lehetett néhány évvel a Rákóczi-szabadságharc előtt egy csázsári csapat jelenléte, ezért érthető, hogy a helybéli reformátusok is azt "látták", amit kellett. :)"
"Apropó, ki is volt az a katolikus szent, aki állítólag annyira elmélyedt imádkozás közben, hogy lebegett a templom padlója fölött?"
Kopertinói Szent Józsefre gondolsz?
Kopertinói Szent József, azaz San Giuseppe di Copertino (1603-1663) ferences szerzetes már a maga korában híressé vált azzal, hogy imádkozás közben annyira el tudott mélyedni, hogy a lebegés, a levitáció állapotába került.
Eze kről az eseményekről hitelt érdemlő följegyzések készültek, olyannyira, hogy a Kopertinói lebegései még a paranormális jelenségekkel foglalkozó komoly tudományos munkákba is bekerültek.
"Gusztáv Adolfot nagy hadvezérnek tartani azért nagyon erős túlzás"
Az a túlzás, hogy a másik oldalról hadvezért vele említenek egy lapon (kivéve Wallensteint). Breitenfeldi győzelme mellett elfoglalta Bajorország nagy részét, és az emlegetett lützeni csatát is ő nyerte. Előtte háborúban verte meg a dánokat, az oroszokat és a lengyeleket. Ő vezette be a kisebb, ék alakú hadrendet a lomha négyszögek helyett, és az elsők között állított fel csapattüzérséget a gyalogság közvetlen támogatására.
