Alig találni a hegyeinkben IRÁNYJELZŐ TÁBLÁKAT, ha mégis akad, akkor csak
kilométerben írja a távolságot, percben nem. Azt sem írja, hol állsz éppen. A kiépített forrásoknak általában a nincs feltüntetve a nevük,
az pedig igen ritkán, hogy iható-e a vízük. Soroljuk fel a gondjainkat!
Biztosan ki tudunk küzdeni megoldásokat is!
Vagy, jó ez így, ahogy most van?
Egy kis Túlélő-suli a gombázó topikból:
"Hű társunk a kutya, életveszélyes lehet. elkóborolt házőrzőkkel és szabadon futtatott harci kutyával egyaránt találkozhatunk. Veszélyes ellenfél. Szaglása harminchatszor, hallása kétszer jobb az emberénél. Látása azonban csak fele ellenszélben közelről sem észlel, ha mozdulatlanok maradunk. Ne mutassuk ki félelmünket és ne nézzünk az állat szemébe. Ne meneküljünk hátunka látva mindenképpen támadni fog. Lassan oldalazva, monoton, megnyugtató szavakat mondva térjünk ki. A betanított kutya ha parancsot kapott megtámad minket. Az elkóborolt állat csak akkor, ha táplálékot vagy különleges veszélyt lát bennünk. Falusi házőrzők és kóbor ebek színlelt támadással általában elriasztható. Az állat farka mutatja agresszivitását ha vízszintesen áll támadásra számíthatunk. Várjuk be ezt a pillanatot. Kínáljunk fel valamilyen tárgyat pl. botot, vagy ruhával vastagon betekert karunkat, amire ráharaphat, majd a kutya pofájára ütve kővel, bottal kíséreljük meg eltörni felső állkapcsát. a rövid pofájú ebek hasán lágyékát rúgjuk. A támadáskor kíséreljünk meg állva maradni. Megtehetjük azonban, hogy szorosan magunkhoz szorítva földre vigyük és mögé kerülve leszorítsuk. A harci kutya küzd, amíg él. Más fajták megfutamodhatnak.
Sőt, ha már természetjárunk, egyéb veszélyek még: Egyes területeken hazánkban is találkozhatunk a viperafélék családjába tartozó mérges kígyókkal. Hátoldalukon végighúzódó zegzugos vonal és feltűnően rövid, hegyes farok jellemzi őket. A keresztes vipera a Zempléni-hegységben, valamint Zala, Tolna, Somogy megye lápos területein, hegyi kaszálóin, erdőkben él. A kisebb testű parlagi vipera szórványosan fordul elő a Duna-Tisza közének füves kaszálóin pl. Bugacon, valamint a fertő környékén. A Hanságban gyakoribb. Mivel nem agresszívak elégséges, ha a veszélyeztetett területen elővigyázatosan mozgunk, és kikerüljük e védett állatokat óvatosan mozdítsunk el köveket, táborhelyet és a levetett ruhát vizsgáljuk át. Ha mégis támadás érne valamit a sérült testrészt a marás helye fölött, nem túl szorosan el kell kötni. húszpercenként lazítsuk meg a kötést, és legkésőbb egy óra múlva vegyük le. A sérült végtagot pihentessük a szív szintje alatt tartva tegyük sínbe és lehetőleg hűtsük. A sebet kimetszeni, kiszívni nem szabad. A vérkeringés serkentésére itassunk kávét vagy teát. A sérültet minél gyorsabban szállítsuk orvoshoz. A kígyómarás veszélyét nem kell túldramatizálni csak evesebb mint l %- a halálos és 5O % tünetmentes.
A foltos szalamandra, sárga hasú vörös hasú unka, a zöld és barna varangy, valamint a zöld levelibéke testváladéka a kezünkről a nyálkahártyára kerülve mérgezéseket okozhatnak. Érintésük után mossunk kezet. A váladék által izgatott testrészt hideg vízzel mossuk le.
A kullancs jelenti a legnagyobb reális veszélyt. Tavasszal és ősszel különösen aktív, de az esős nyár is s nagyon kedvező számára. Az általa terjesztett kullancsencephalitis elleni oltást FSME/IMMUN adassuk be magunknak. Azonban ez nem véd a Lyme betegség ellen, melynek kórokozóját százszor gyakrabban hordozzák magukban. A csípés helye körüli kerek, viszkető kiütés esetén haladéktalanul forduljunk orvoshoz, mert ez a Lyme boreliosis jele lehet. A kullancs ellen a legjobb védekezés, ha elkerüljük a magas füvet bozótot. A teljes zárt ruházat és a magas szárú bakancs viszonylagos védelmet nyújt. Minden körülmények között kb. 8 óránként vizsgáljuk át saját és társaink testét. Elsősorban a lágy hajlatoknál és a hajas fejbőrön keressük. Csipesszel a fejénél megfogva, lassan mozgatva óvatosan lehet kivenni. A mikrosebet fertőtlenítsük. Ma már több olyan készítmény is létezik, amely véd a szúnyog és a kullancscsípés ellen AUTAHN, Sanody, Protect B, ultrathon stb. állítólag ugyanilyen hatású a Polybé tabletta.
A méhfélék és darazsak tömeges szúrása vagy túlérzékenység esetén adjunk a sérültnek antiallergikus gyógyszert Fenistil. Sandosten, Zaditen Tavegyl. A háziméh fullánkját csipeszek vegyük ki a rajta lévő méregmirigyet ne nyomjuk meg. külön kell szólni a veszettségről Egyre gyakoribb hazánkban a fertőzőt állat, ezért kerüljük a különösen szelíd egyedeket. Ne nyúljunk tetemekhez, állati ürülékhez. A macska, kutya, róka, őz stb. egyformán veszélyes lehet. Ha támadás ér minket minél közelebb van a fejhez, annál veszélyesebb a fertőzés, a sebet azonnal mossuk le szappannal és vízzel, tegyünk rá steril kötést. Haladéktalanul keressünk fel orvost, aki azonban csak az állat megvizsgálásával tudja megállapítani, hogy veszett volt-e. A HDC vakcina segít.
Nálunk Szegeden történt néhány éve, hogy az Ady téri sportpálya kökerítésén beugrott valaki zárás után, és csúnyán összemarták a szabadon lófráló őrkutyák.
A keritésre sokszorosan ki volt írva: Vigyázat, harapós kutyák!
Vagy valami hasonló, én is gyakran jártam arra.
Múltkor a Csóri réti víztározó mellett jártunk a zöld négyzeten, és több ösvény vezetett egy kidőlt, hiányos kerités maradványain át, a tározóhoz vezető műútra.
Mi úgy gondoltuk, addig megyünk a jelzésen, amíg találkozik a műúttal, és ott visszasétálunk megnézni a víztározót.
Na azon a ponton volt a műút kapuval lezárva (ez egyébként megkerülhető),
és itt volt a kutyákkal őrzött terület tábla is.
Abban nem hiszek, hogy úgy őríznek objektumokat szabadon kószáló vad kutyákkal,
hogy közben hiányos a kerités.
Vadul vicsorgó, ugató kutyával találkoztunk aznap a kéken a Nyírjesi erdészháznál.
Szia! Azt írod, hogy nem hiszel a hiányos kerítésnél szabadon engedett harapós kutyákban. Mi a múlt szombaton a Mátrában voltunk kékezni a Sirok-Szarvaskő szakaszon. Rozsnak-puszta pecsételő hely, egy fán van a ládika. A szemközti ház kerítése elég hiányos volt, és belül egy nagy kutya. Én félek az idegen kutyáktól, gyors pecsételés után még gyorsabban továbbálltunk. Tavasszal voltunk Szárliget felé kb. tízen, ahol szintén egy kb. tíz kutyából álló falka rontott ki felénk egy ház udvaráról. De több faluszélen is kísért már minket a párommal 2-3 kutya. Most gondolkodom egy ultrahangos kutyariasztó vásárlásán.
Nem csak túraútvonalakon barangolunk, a mi környékünkön -Szeged tájékán- nem sok ilyen van. Sokszor az orrunk után megyünk egy-egy alföldi erdőben.
Egy valamiben biztosak lehetünk: a legeldugottabb, emberlakta területtől hazai viszonylatban távoli erdőben is mindig előbukkan egy rozsdás tűzhely, babakocsi,
vaságy, vájling, stb...
Autógumi itt is van, de azok a szurdokban csörgedező hegyipatakokban mutatnak a legjobban.
Sajnos sok alkalmi túrista ott hagyja a ped-palackot, ahol kifogy belőle a folyadék,
(Persze, egyetértek Veled, ezért is írtam, hogy nem beszólásnak szántam. "Más" kérdés, hogy fontosnak tartom a figyelmet, akárhová megyek. Értem ezalatt, hogy az erdőt, természeti helyeket nem egyéni ródeópályának nézem, s ebbe beletartozik az is, hogy a szembejövőkkel némi kontaktust teremtek (nem feltétlenül köszönésre gondolok, szemkontaktus, biccentés stb.). Én se tudtam eleinte, hogy illik köszönni ilyen helyeken, csak láttam, hogy más így tesz, jó dolognak tartottam, s megtartottam.)
Budapest nagyváros. Ha végigmész a körúton, nem köszönsz minden szembejövőnek. Kisebb falvakban az emberek köszönnek egymásnak, még ha nem is ismerik egymást. Pusztán mert kevesen vannak, és megtehetik. Attól még a pestiek nem bunkóbbak. Ha ezt a mentalitást átviszik az erdőbe, akkor se feltétlen neveletlenség ez. De asszem ez itt OFF.
(Persze a pihenőhelyet érdemes szabaddá tenni. Egyébként a mellékelt képek szerintem nagyon szépek, sőt kifejezetten elégedetten néztem őket, főleg így a bedőlt fákkal. Én ilyennek képzelek el egy erdőt.)
Engem a bedőlt fák nem zavarnak, mert jó az sok védett rovarnak, s így egy sor más állatnak; az erdőket sajnos nem egyszer "túltakarítják". Értem ezalatt, hogy nincsenek öreg vagy éppen már kidőlt fák. Szerencsére a szemlélet is változik, egyre több helyen találkozni ilyennel.
A szemétre persze ez nem magyarázat, a többivel teljesen egyetértek.
Üdv! Szerintem ez egy jó szokás, én/mi is a köszöngetősek vagyunk. Egy barátom fogalmazta meg az alábbit, s bár nem akarom elővenni a nagy magyar pesszimizmust, de úgy látom, igaza van: minél távolabb vagyunk Budapesttől, úgy nő a visszaköszönők száma. Szeptemberben jártunk a Jánoshegytől nem messze, egy fia ember sem köszönt (ahogy előtte sem). Egyébként bármerre koncsorgunk az országban, természetes a kölcsönösség. (Mielőtt bárki beszólásnak venné a fentit, én is budapesti vagyok.) Mindenesetre azt hiszem, kellő "neveléssel" ez is segíthető, az ember felveszi a türelmes énjét, mindig előre köszön/biccent, s ha sok ilyennel találkoznak a csöndesek, előbb-utóbb legalább egy szemkontaktus kitelik majd.
A topik pedig igen jó, remélem, sok hasznát vesszük és hosszú életű lesz (persze nem bajok miatt).
- Rám szakadékban kb:3 hete voltam - hétközben - tiszta volt. Holdvilág árokba sok fa dőlt, de tiszta volt ( igaz mi nem a kijelölt úton mentünk )
- Mind a Budai hegyekben, Pilisben, Mátrában is felújították a jelzéseket, táblákat, szerintem jók. Ha nem találsz egy jelet, használd a térképet, rengeteg jelöletlen ösvény van, Térképről pontosan lehet látni a magasságvonalak alapján, hogy kb: mire számíthatsz, ez annyira bevált, hogy nem is igen használom a kijelölt turistautakat.
- Pötty jelzés forrásra utal. Fentről vagy lentről…
A jó itt maga a természet, és annak kéne örülni. Amúgy mi szoktunk köszönni, és eddig még majdnem mindenki visszaköszönt. A térképről meg kis gyakorlattal (ami neked bőven megvan) meg lehet tippelni az út menetidejét, nem kell ahhoz tábla. Sok helyen felújították a jelzéseket, bár igaz, sok helyen nem. Sok a szemét is, de sok a szép is, érdemes inkább azt nézni :)
Három éve jártam hosszú idő után újra a Holdvilág ároknál.
Más mint régen, de kifejezetten tetszett.
Két éve voltam újra a Rám szakadéknál is.
Dömösön klassz tájékoztató tábla igazított el.
Azután a falu szélén rozsdás biciklik, fazekak, babakocsi között vitt a patak
mentén az út.
Beértünk a Rám szakadékba, ahol több zsáknyi szemét volt szétszórva az
útvonalon. A még meglévő láncok szakadtak, hiányosak voltak.
A gyerekkel túrázók nagyokat szívtak a rövid láncokkal az eső utáni dagonyában.
Nem voltam levelező tipus, de járogatunk a Szlovák Paradicsomba is, és megdöbbentett a kontraszt a kinti kanyonok és a Rám szakadék gondozatlansága között. Ezért írtam egy levelet Dömös polgármesterének, hogy jó lenne tisztán tartani az utat, és a Parkerdőgazdaságnak, hogy kicsi pénzből pótolni lehetne a hiányzó láncokat, és rendszersen összeszedhetné valaki a szemetet, stb.
Igéreteket kaptam a helyzet rendezésére.
Talán túl is lőttek a célon.
Az "Ott a térképen hogy nehéz szakasz, aki nem bírja, menjen másfelé."
megjegyzéseddel nem értek egyet.
Az úttalan murvás hegyoldalon való átkelés nem ügyesség kérdése.
Bárki alatt megindulhat, az ügyességnek abban van szerepe, hogy akkor mennyire töröd magad össze.
A segítő lánc mindenkinek jól jöhet, de nem kötelező igénybe venni.
Szerintem a jót is látja (l. mátrai kép), és a segítő szándék vezérli a topiknyitót a kérdésfelvetésekkel. Igazán nem mondhatod rá, hogy artikulálatlanul üvölt a vakvilágba. Talán többen is szeretnék, hogy nálunk is legyen kultúrája a természetjárásnak.
Ti hogy vagytok pl. a köszönéssel? Nekem nagyon tetszik, ahogy külföldön mindenki köszönti a másikat, és én is szeretek köszönni a hegyekben-völgyekben-bérceken. Kivéve, mikor valaki direkt elfordul és a felhőket kezdi tüzetesen vizsgálni, ha "emberszagot érez".:)