– Hálló? Szerussz, Jóska. Mijóccsinátok ebbe a melegbe? Mi? Eccer mezőre menni késsz öngyílkosság, értöttedé. Hálló? Odavótunk kicsengetésre valamelyiknap, de há olyan meleg vót, Jóska... Kerekesnek, a fösső szomszédnak a lejányát csengették ki, értöttedé, lenn vót a vár udvaránn a menet, de há fele se fért bé az embereknek. Ott esszevissza jöttek-mentek a kocsik, kérlekszépenn, a milicija is későre keveredett oda. Olyan ideges vót mindenki, értöttedé, s én is abba a nagy melegbe... Ott eccer béjött eggy pólgár az emberek közi kocsival, kezdett dudálni, úgy nyomta, mind a siket a csengőt, értöttedé, de osztán akkó má úgy főlment nekem is a cukrom, hogy odaléptem az ablakhoz, a vállát ahajt megfoktam, s aszontam, hogyha nem menyen el innétrőll kocsistóll s mindenestőll, én kiszedem bellőlle, mind egy nyúlat, s ahajt mindenki előtt úgy elverem, mind a jég a határt. Osztán megszeppent, me réjakáronkottam, az ijeccsétőll úgy ki vót fehéredvel, mind a néger seggin a májfót. Hálló? Kerekes el vót érzékenyedvel egy kicsitt, me mosmá a kissebbik lejányát is kicsengettették az iskolábóll, s mosmá az élet eléáll neki is, me vagy dógozni kell mennyen a lejánka, vagy igyetemre. Hálló? Osztán jót ebédeltünk. Mi? Itthonnyába, Jóska, nem mentünk vendéglőbe vagy bodegába. Vót, minden, leves, második, Kerekes két pohár pállinka után úgy tekerte bé az ételt, mind Bójti a kórót, úgy meg vót ehesedvel. Nincsenek nagy módba, Jóska, me ők is vízzel főznek, s bottal réjarántnak, kérlekszépenn, de há megatták a móggyát. Csak há tuttam, hogy a vége allessz, hogy nekifog énekelni, s Sanyi bá, a blokkfellős feljő, s meginn kezdi, hogy kihíjja a miliciját, ha nem fogja bé. Osztán Kerekes olyan kedvibe vót, hogy há kinyitotta az ajtót s ahellyett, hogy a fődszintig kergette vóna, há béinvitálta az öreget s aszonta, hogy né, Sanyi bácsi, ejiszenn inkább ahhellyett, hogy itt a pofájját jártassa, kerűjjön bejjebb s eggy pohár bórt igyon meg véllünk. Osztán a bórszagra az öregnek is megvan az órra s allett a vége, hogy másfél óra után ment haza nagy csillogó szemekkel. Mekkaphatta a magájét a vénasszontóll... Na, úgyhogy evvót, Jóska. Tévét nem neztem a héten, nem érdekel a póllitika, béfejesztem. Na, teszem le.
Itt a mai napi gyöngyszem: "mind a fing a förödőbe"
Esszekucorottunk, Jóska...
Hálló? Na, szerussz, Jóska. Na, immá elszalajtottuk esztet a jó lehetőséget, Déva megvert hetfőnn. Olyan mérges vótam, Jóska, hogy el nem tudom én asztot neked mondani. Há me vezettünk eggy-nullra, s a másadik féllidőbe kiegyenlitettek ezek, s meg is nyerték kettő-eggyre. Aszittem főrobbanok a méregtőll, értöttedé. S Kerekes, a fösső szomszéd is olyan állapotba vót, hogy ha nem csitittom le, há valami hűlyeséget csinát vóna. A brazílok se vóttak jók, Jóska. Mi? Annyian vótunk, értöttedé, mind az oroszok, eggy tűt nem lehetett vóna leejteni a csarnokba. Csak avvót a baj, kérlekszépenn, hogy ez a vezetőség egy csomó hellyet ahajt elkerittett, s a jónép nem kapott hellyet. Há mommeg, te Jóska! Ezétt mennyünk oda? Akkó bezzeg jóllesik, amikó Galac vagy Pijátrá Nyeámc ellen is dugtig van a csarnok, értöttedé, s ilyenkó nem érdekli őköt, hogy béféré mindenki. Amelyik egéssz esztendőbe minden áldott futszál-meccsen ott van, ember, há hijában jött oda hatra, me a hellyek mind le vótak foglalval! Elkérezzik az ember a munkábóll nagy nehezenn, s akkó állva nezi meg a mecset. S nem is avvót, a baj, me há asztot mi jól tuttuk, Jóska, hogy sokan lesznek, de há olyan emberek vótak mindenfelé béűtetvel, értöttedé, hogy én élletembe nem láttam őköt meccsen. Aszonták, valami bukoresti újságírók, értöttedé, vagy miféllék, s ezétt vót mindenki főlháborodval. Cigönijáda vót a hellyekétt. Há a meccs negyed kilenckó kezdődött, kérlekszépenn, s mi Kerekessel, a fösső szomszéddal hatra ott vótunk s ahajt a lépcsőn kapánk hellyet. Oda esszekucorottunk, mind a jérce az ülü alatt, s mérgelőttünk. Osztán abba se vót köszönet, me ott a lépcsőn mindenki jőmenyen, mind a fing a förödőbe, s mindeggyre álltak fel, kérlekszépenn, osztán eccer Kerekes megelégelte, s valami siheder kőlyket úgy leteremtett, hogy két lej érőt nem hagyott rajta. Hogy vagy nyomja meg a seggit a székenn, ha má kapott, vaggy mennyen el innétrőll elénkbőll, s ne mind szökdécsejjen, me ha ő nyomja meg, nem lessz benne köszönet. Hálló? Meleg is vót, Jóska, az ízzaccság fólyt le a tronszonokról, s úgy leízzattunk, mind Geréb a tutajonn. Hálló? De semmi se érdekelt vóna engemet, Jóska, ha a csapat győzött vóna! Me akkó egéssz éjenn ünnepeltünk vóna, értöttedé, s így nagy lógó órral hazakullogtunk, még a sőr se esett jóll a bodegába. Sanyi bá, a blokkfelelős is réjavette magát, hogy lejőjjön, de megbánta az öreg, mind a kicsi kutya, amelyik kilencet kőlykezzett, értöttedé, me ahajt nem figyelt oda, s valakik réjaléptek a tyúkszemire. Ott káronkodott a blokk előtt, amikó hazaértünk Kerekessel. Úgyhogy így sűlt el ez a hetfői nap, hogy az a… Hálló? Szakadozik ez a hitván telefon. Hallasszé? Jővő hétenn osztán kicsengetésre kell mennyünk, s azétt nem menyek most a bodegába, me gyütteni kell. Na, teszem le!
Monnyon le, Jóska...!
– Hálló? Te vagyé? Na, immá Böszészku béóvasott ezeknek, Jóska, kezdődik a bosszúhadjárat. Odabé a párlámentbe odamondot, hogy Töricséjánu s a bagázs monnyon le, s csinájják meg az anticsipát-vállasztásokot, hogy az órszág tuggyon továbblépni. Mi? Énnemtudom, Jóska, hogy kinek van igaza, értöttedé. Én csak asztot tudom, hogy eggyik mellé se tudok fősorakozni, me nekem eggykutya mindakettő, s hijába mongya nekem Sanyi bá, a blokkfelelős, hogy Böszészkunak igaza van, szomszéd, s hogy jól megmonta, me én biza nem tenném tűzbe a kezemet mijánna. Osztán szó szót követett, s félrészegen Kerekes, a fösső szomszéd is béérkezett a blokkba, értöttedé, s két szó után esmenn lebésúgószta s leszekusozta az öreget. Aszonta, hogy Sanyi bácsi, amíg maguk, a vót bésúgók s szekusok ki nem halnak innétrőll, addig itt jó világ nem lesz, értijé, addig mind ilyen Böszészkuk s Ilijeszkuk s ilyenek maradnak odafönn a póconn, akik tíz esztendő alatt széjjelhórták az órszágot, kéremszépenn. S ebbe igaza van, Jóska..! Ha másba nincs is igaza, de ebbe eccer igaza van a kolontos Kerekesnek. Sanyi bá hitván ahajt levegőt se kapott, úgy megmonta neki Kerekes, értöttedé, csak álldogált s halgatott, mind eggy pisilő disznyó a búzába. Hálló? De nezmeg, ember, ezek negyedikszer is el tutták intézni odafel a tribunálonn, hogy ne legyenn vállasztás Udvarhellyen! Há meddig ér el a kezük, te Jóska? Há ilyen hól van még, mommeg, hogy a kórmán mond eggyet, s itt errefelé egy bíróság ahajt anulájja. Há hól van még ilyen, mommeg? Én ezétt mondom, hogy semmi se biztos, s senkire meg nem mernék esküdni az úristenen kívül, értöttedé, me eggyik naponn ilyent táncólnak s másik naponn olyant – amilyent húznak, értöttedé. Ezeknek nem számitt semmi se, kérlekszépenn, nem ismernek se istent, se embert, Jóska. Me gyenge a kórmán, Jóska, azétt van. S én is aszondom, hogy ezétt inkább monnyon le, me nem eggy erősskezü kórmán, értöttedé, annyit érnek, mint a hótt lovonn a patkó, Böszészku s mindenki úgyis asztot csináll, amit akar. Na. Immá Sanyi bá s Kerekes megnyúgothatnak, me nem kell a kicsi pecsételőt a kezükbe vegyék vasárnap, mehetnek a mezőre jó nyúgottan. Hálló? Na, hétfőnn este jösszé futszál-meccsre, Jóska? Gyere, ember, me ha győzünk Déva ellen, ahajt megnyertük a bajnokságot! Há gyere le, Jóska, mi eccer menyünk Kerekessel. Aszonta, hogy bisztonságbóll kiveszi a keddi napot szabadnapnak, hogy ha nyerni talállunk, há tuggyon jó nyúgottan múllatni, értöttedé, ne kejjen arra gondójjon, hogy reggel hatkór fúj a gyár, s ő még éjenn a bodegába ünnepel. Na, úgyhogy gyere, Jóska!
Émmegmontam, Jóska!
- Hálló? Na szerussz, Jóska. Látodé, émmegmontam, értöttedé, hogy Böszészku győz, nem tuggyák leverni ezek. Megmontam, értöttedé, s immá most nyalogathassa a szájja széllit odabé Bukorezstbe, me minden úgy lesz, ahogy ő elképzelte. Ez kell az embereknek, Jóska, esztet szokták meg ötven esztendő alatt, hogy eggy ember vezet eggy órszágba s esztet akarják továbbra is. Mind jöhet ott Töricséjánu s a ErreMmDéeSsz a beszédekkel, hogy Böszészku ilyen s olyan, me ha a nép eccer szereti, akkó jöhetnek s mehetnek az ilyen kampányokkal s beszédekkel. Osztán hogy ő se tud viselkedni, az egy másik dolog, kérlekszépenn, me há láttad, hogy kivette a keziből a telefont annak a piszlicsáré fehérnépnek odabé a bótba. Me az is rettenetes lehet, Jóska, hogy a bótba nem mehecc le, hogy vegyéll egy kiló parizelt, annélkül, hogy ne filmölnének ezek eggyfólytába. Belélovallta magát a leánka, s Böszészku megeresztette a bőcsességit. Még jó, hogy eggyet nem rúgott belé, kérlekszépenn, me úgy tűzbe vót jővel, mind a pap szamara. Na. Itt belélovallták magukot ebbe a referendába, értöttedé, bé vótak indúlval, mind tavasszal a ganyéllé, pedig tudhatták vóna, hogy eggy hónap alatt nem lehet megváltani a világot. Na. Kerekesnek is, a kolontos fösső szomszédnak is ahajt megmontam, hogy ne lovajja belé magát a meccsbe szerda este, me a Liverpól most nem áll úgy, értöttedé, hogy megverje a Milánt. S igazam vót, Jóska! Odalenn nesztük a bodegába Kerekessel, s Bokorral a fődsztintrőll, de há Kerekes erősen ki vót keseredvel a véginn. Amikó az a Kújt béfejelte, há akkorát ordittott, kérlekszépenn, hogy az uccáról a milicija is bénézett. S osztán amikó lefújták a meccset, hazájig káronkodott mérgibe. Na. Hálló? Teszem le, Jóska, me kell segíjjek Manyinak, a feleségemnek, me eszi meg az életemet, hogy valami papondéklit tegyek bé a kamrába. Egy hete feszitt fel érte, s mosmá nem állom ki a szájját. Este gyere le eggyet a bodegába.
– Hálló? Szerussz, Jóska, te vagyé? Na, mijóccsináltok? Mi? Nem osztok én ma senkit s semmit, Jóska, me kampáncsend van, értöttedé, én ma nem póllitizállok. Kerekesnek, a fösső szomszédnak is megmontam, hogy ma póllitikát ne hajjak, értöttedé, béfoktam. S máskülömbe? Én is a pincét immá ki kéne ahajt takariccsam, értöttedé, me a mútkórjába is Kerekes eggy akkora patkánt ütött agyonn a lapáttal, hogy Sanyi bának a felesége, Rózsika néni ahajt szinte elájúlt, kérlekszépenn, me ez a kolontos Kerekes a döglött patkánt a lapátonn szembevitte vélle a blokk előtt. Mondom, szomszéd, az isten mekfizeti, kicsitt nezz széjjel, hogy mit hova viszel, me még jó, hogy a vénasszon ahajt nem kapott infraktot. Lógott le a patkán farka a lapátróll, mind annakidekjinn, mikó Szombatfalánn a másik a drága nutriát agyonverte, me aszitte, hogy patkánt üt agyonn. Hálló? Bokórral, a fődszintrőll esmenn esszecsattantak, me Bokór részeg vót valamelyiknap este a blokk előtt, s ott póllitizáltak, s adott pontonn Bokor má úgy fővitte a hangot, értöttedé, hogy póllitika ide vagy oda, én éresztem, hogy Kerekes ahajt minnyá úgy megtépi, mind a szél a jegenyét. Mahónap assincs, amit megegyék, mindent eliszik, nyomorog a család s ő póllitizál Kerekessel, kérlekszépenn, ahellyett, hogy eggy gyufaszállat továbbtenne. Na. Hálló? Hallasszé? Levótam hetfőnn a futszálra, megeresztettük Krajovát, az óltyán bőcsességüköt. Ha kicsitt jobban odafigyeltünk vóna, há úgy elverjük őköt, mind a jég a határt, de há így is jó vót. Kerekes otthonnyába neszte, a tévébe, értöttedé, nem jött le, me fájtatta a derekát. Kiújjullt a diszkussza, s nincs amit csinájjon. Montam mennyen bé a fizijóra, de há olyan keménfejű, hogy nem lehet meggyőzni semmiről se. Hálló? Amikó az ember kicsitt megöregedik, ez eccer így van, Jóska: ott mindenki jöhet s mehet s monhat elé s hátra, me mi annyi keserüséget már átaléltünk ebbe az élletbe, hogy má nem hiszünk semmibe s senkinek. Mommeg, micsinájjunk..? Beléöregettünk ebbe a hitván életbe, me úgy megcsináták nekünk esztet a világot ide nyócvankilenc előtt s utána. Me addig mocsok világ vót, de rend vót, most osztán minden úgy eszekavarodott, értöttedé, hogy az ember asse tuggya mihez kezgyen magával. Nezzük itt a tévét s osszuk-szorozzuk a nagy semmit, értöttedé, s osztán valahogy csak eltelik, ami még hátravan. Éppeg legyen amit megenni s kicsi egésség legyen, s osztán a többi lesz valahogy. Így vané, Jóska vagy nem így van? Na, teszem le, s eggyet lenézek a bodegába, hallám milyen világ van arrafelé.
– Hálló? Te vagyé? Na, mi a helyzet? Eccer jól bé vannak ezek indúlval Böszészku mijánn, mind tavasszal a ganyéllé, mindenki őtöt akarja megmenteni. Mitingeznek itt is, ott is, még megérjük, értöttedé, hogy itthonnyába is a pógármester is esszegyütti az embereket s osztán tapsólnak s kijábálnak a Vasszékely mellett. Pedig nem teccik nekem ez a Böszészku, te Jóska... Kerekes, a fösső szomszéd aszongya, hogy ő biza réjaszavaz, hogy válasszák vissza. De há ő is olyan, mind a szél, eccer idefúj s máskó idafúj. Mindig akkora nagyokos mindembe, értöttedé, hogy semmibe se mondassz neki ellent, hogy le ne szójjon. Aszongyák, az apja is ilyenfélle ember vót, értöttedé, isten nyuktassa, az is letácsólt mindenkit, me impegát vót a a Cséférénél s onnan vót a nagymellén. Hálló? Sanyi bával, a blokkfelelőssel is esmenn esszecsattantam valamelyiknap, me éppen szittam kéggyermeket, kérlekszépenn, me esszefírkálták a falat a lépcsőházba s réjámszóllott, hogy ne emejjem föl a hangomot, me csendóra van. Mondom, Sanyi bácsi, az isten mekfizeti, magának kéne réjaszóllani a mocskos kőlykökre, hogy ne fírkájják essze-vissza a blokkot, nem nekem, értijé. S errefől kezd nekem lémitállni, hogy ő béaggya a felmondását a lakóbízoccsághoz, me ilyen emberek vannak a blokkba, mind én s Kerekes. Mondom, aggya, Sanyi bácsi, aggya, me Kerekes szívesenn átalveszi a menetet. Na. Me annakidejinn az öreg úgy kőtözött oda, hogy a báttya, Zsiga bá lakott ott, az is valami sefcsentru vagy sefdesántyier vót annakidejinn s osztán átalhelyeszték s így elintészték a néptanácsnáll, hogy Sanyi bá idekőtözhessen a fődszintre. Azóta keseritti az életemet, amijóta Bokorék ahajt részegenn megválasztották blokkfelelősnek. Mi? Dehogyis, Jóska, nem Sanyi bá vót részeg, hanem Bokorék a fődszintrőll. Déllutánnosok vótunk Kerekessel, s azétt nem vótunk itthonnyába, nem tuttunk elkérezni munkábóll, me olyan világ vót, hogy bé vótunk fogval s mire hazaértünk késő este, monta Manyi, a feleségem, hogy az öreget vállasztották meg. Na. Aszittem lemenyek, s Bokor megnyuvasztom, de há cunderverő vót a Teknóba s nem mertem beléje akadni. Duplakenyérbonnya vót. Na így állunk mi Sanyi bával, kérlekszépenn. S látom ezek megin aszongyák, hogy vállasztunk néptaná-csot, de há asztot is monták, hogy meginn elrendezik, hogy ne lehessen. Engemet nem érdekel, Jóska, a könyökömönn s a hátamonn jő ki ez az egéssz válllasztási hercehúrca a pógármesterrel s az ErreMmDéesszel eggyütt. Rángassák itt a népet ide s oda, mind egy bábot. Eccer van, akiktőll tanújjanak, me elég ha csak az ember este a tévét békapcsójja s fólynak ki belőlle a mocskoskodások s a rágalmazások. Mind eggykutyák, Jóska. Hálló? Na, teszem le, eleget montam, inkább eggyet menyek le a bodegába.
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, mi a helyzet? Vótatoké májusesejézni? Én nem vótam, Jóska, este lementem meccsre a csarnokba, de há kiviselték magukot az emberek! Mi? Én megértem, hogy má nem Udvarhellyen jácodnak, s hogy Csoma színészkedett, értöttedé, de há kritikánn alúlliak vótunk, Jóska! Me akárhogyis vesszük, bezzeg annakidejinn jólesett, amikó Jakabbal két bajnokságot megnyertünk, kérlekszépenn! S ma odakerűtünk, hogy lecigánozzák őköt a közönségbőll, mind a rományokot. Ilyenek vagyunk, Jóska, hamar felejtünk... Hálló? Immá Dzsidzsi is kitette a szűrit ennek a majom Mémé Sztojkának, értöttedé, me mán elege vót a bőccsességejibőll s abból, hogy minnyá a feje tetejire nő. Csak éppeg az a baj ezekkel az emberekkel, Jóska, hogy többet vannak a tévébe, mind a fotbalisták, uram! Nem azzal kezdik, hogy mennyi lett az eredmén, kérlekszépenn, hanem azzal, hogy Dzsidzsi vagy Mitika mit monnak, mit szólnak hezza. Nem is nezem őköt, értöttedé, me hálistennek mosmá annyi meccs van a tévébe, hogy egyéb fotbalt is nezhet az ember. Nem úgy van, mind régebb, hogy hónapjába egy meccset ha attak, hogy akkora főlbuzdúllás vót, kérlekszépenn, hogy még a munkábóll is elengettek, ha akartuk. Már amikó a válogatott, Bölönijék s Kömötárujék jácottak vagy a Sztyáuá, me alig attak meccset. Olyan világ vót akkó. Hálló? Nezmeg, mi van odaki a magyaroknáll, ezek Kádárt ahajt ellopták a sírjábóll, ember! Mosmá nem tudom meddig mennek ezek el odaki. Me eggyik fele aszongya, hogy jó világ vót akkó, a másik meg asztot, hogy rossz világ vót. Namosmá az Csáuseszkuhoz képest sokkalta jobb világ vót, Jóska, az eccer héccencség! Viszont asztot se mongya nekem senki, se Tűrmer, se Moldova bá a tévébe, hogy erőst jó világ vót, me biza ott se hagytak békit az embereknek s csak a nagy kőcsönbőll éltek olyan nagy fényessen. Nekünk innétrőll jóvilágnak tűnt, me amikó kétévente két hétre kieresztettek ezek, akkó tójtunk oda, hogy a magyarok milyen jól állnak hezzánk képest, me vót mit enni s nem fásztak, mind mi, s még maszekelni is lehetett. Me amíg itthon a Matricábóll egy csavart nem mertéll ellopni, értöttedé, odaki náluk má űzletelni, bisnicárkodni lehetett, azétt nem vót olyan szoross a gyeplő, mind ideát, értöttedé. Csakhá ilyent csinálni, hogy a csontyajit kihánni s elvinni a temetőbőll, hát ez azétt mégse mindennapos, Jóska. Mommeg, hogy nyúlhat belé valaki egy koporsóba, kérlekszépenn, mit gondol az olyan ember? Kerekes, a fősső szomszédom is aszongya, hogy ez azétt mégiscsak disznyóság, há Csáuseszkuhoz se nyúl hezza senki Bukorezstbe, pedig ezerszer nagyobb gazember vót, mind Kádár. Holtába se nyugoszik az ember, Jóska, ilyen világ van ma. Na, mennyek eggyet le a bodegába, me Kerekes eddig vár.
– Hálló? Szerussz, Jóska. Micsinász? Nem tudom, hova mennyünk, értöttedé, me Kerekes, a fössőszomszédom aszongya, hogy ejiszenn csak eggyet ide ki a ződbe, a Szejkére vagy a Kerekre. Csak há ott annyi ember van ilyenkó te, Jóska, mindenki kigyűll, s ott eszik-iszik, hogy énnekem az ilyenhez má ejiszenn nincs kedvem, émmá beléfárattam az ilyenekbe. Kerekes mennyen, ha akar, értöttedé, én ejiszenn csak este menyek le futszál-meccsre, me jő Vásárhelly a kupába s hallám micsinálnak ezek véllük, lesszé meginn valami církuszkodás, kérlekszépenn, me eddigelé egy rendes meccset nem tuttak még lejáccani. Eggyik se enged a negyvennyócbóll s emijánn csak veszekedés van a két csapat között. Me nem képesek ződágra vergődni. Hálló? Immá Böszészkunak is vége lesz, Jóska, úgy réjaléptek ezek. Mongyuk annyi esze van, hogy nem hívja az embereket az uccára, mind odaki Órbánék. Me mennének ezek is az eszüktőll, csak há Böszészku annál dőrzsöltebb s rafináltabb, mind azok. Hálló? Én asztot nem értem ebbe a romány póllitikába, te Jóska, hogy hogy vannak ezek az olyan pártok s emberek, akikről asse tugyuk, hogy kiféllék, mit akarnak, csak egyfólytába ott vannak a tévébe. Há van ez a Kozmin Gusö, s van ez a Vójkuleszku s ilyen speciel mindenféle jöttmentek, esténként egy féllóra eltelik réjuk a Télézsurnálba, de há a nép Böszészkun, Békálin, Vádimonn s a PéSzéDénn kívűll mást nem ismer. Mi? Az a Gusö, amelyikhez hezzavertek azonn a naponn, amikó Böszészkut levátották. Megérdemelte, me egyfólytába jár a pofájja s semmicse csináll, hol erre, hol arra csapódik, mind a tehén segge. Mongyuk most május tizenkilencedikére kiírták esztet a referendát, Jóska, de há azzal az a baj, hogy ha nem menyen az ember arrafelé, akkó Böszészkut támogassa. Me szerintem ez lessz a lekkézenfekvőbb, értöttedé, hogy az ember nem menyen arrafelé s akkó Böszészku megerőssödik. Osztán ha elkezd utána boszúskodni, akkó itt csak tovább méllyitti a válcságot. S ha Dzsoánájék kezdik esmenn piszkálni, értöttedé, ha ők lesznek bosszusok, mind eggy fogfájós medve, akkó az lesz a baj. Szegén medvét immá jól elütték Máréfalán, jut eszembe, éppeg láttam az újságba... De há megtőrténik, Jóska, hitván állat éppeg akkó ment átal az útonn. Hálló? S há ti merre mennétek május elsejinn? Lementek falura? Akkó tí se lesztek itthonnyába. Akkó meccs utánn egyedűll vonulok a bodegába ilyenformánn, úgy nez ki. Mekkel mongyam Manyinak, a feleségemnek vagy Sanyi bának, a blokkfelelősnek, hogy jőjjön el véllem valamelyik a bodegába. Csak az öreg esmenn feldühitett valamelyiknap, aszittem úgy nekimenyek, mind Kovácsnak a budiajtó. Mocskol ott mindenkit nagy hangosonn a blokk előtt s ha az ember aszongya, hogy fogja bé, me hülyeséget beszéll, százeggyig mongya a saját igazát. Én réjahagyom, Jóska, me én má beléfárattam mindenkivel veszekedni...
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Én má nem tudom, mit mongyak erre, ember, há tennap, amikó az újságot a kezembe vettem, aszittem lefórdúllok a hokkedlirőll, amikó megláttam, hogy esmenn nem lesz vállasztás. A pógármester vigyorog, mind a pékkutya a zsemlének, me meginn elérte asztot amit akart. Úgy láccik, ehhez értnek, el kell ismerni, hogy maguknak megcsinájják, amit akarnak, értöttedé, sosztán az ErreMmDéeSsz ott síránkozzon s keseregjen, me há má senkiccse érdekel. Én legalábbis esztet gondolom, Jóska. Ameddig az emberek nem tíltakoznak s nem szólnak belé, értöttedé, addig asztot csinálnak ezek véllük, amit akarnak. Me há így vagy úgy csak megcsinájja amit akar, értöttedé. Hálló? Böszészkut is ott szorongassák, leválcsák, minden, de há Vököróju hijába dőrzsöli a tenyerit, me há az anticsipált vállasztásokot úgyis Böszészku nyeri meg, kérlekszépenn, nem tud Dzsoána s a PéSzéDé annyira fölerőssödni. Én nem értem, ezeket, Jóska, emmá magass nekem, mind a récének a szakszofon. Csak há ameddig a fizetésünkönn esztet nem érezzük meg, addig nekünk az egéssz annyit ér, mind a hót lovonn a patkó. Monhassák itt elé s hátra, hogy ez a jó s így lesz jó s úgy lesz jó, me én má senkinek nem hiszek, Jóska, tizenhét kerek esztendő alatt úgy eljácották a becsülletüköt előttem. Hálló? Há bémenyünk az Unijóba s ezek eggybőll póllitikaji válcságot csinának? S itthonn egy vállasztást nem lehet megcsinálni tisztességesenn? Há mifélle világ ez, te Jóska? Úgy nezünk ki, mind valami banántkösztársaság, Jóska, odale Afrikába... Hálló? S nezmeg, a fotbalba az Európa-bajnokságot ezeknek a mocsok ukrányoknak s a lengyeleknek atták oda, nem a magyaroknak. Há mommeg, te Jóska! Még a lengyelek haggyán, ember, de há Ukrajna..! Há ott sincsenek, mind mi, kérlekszépenn, há két esztendeje még az uccán vótak. Osztán megnezem én öt év múlval ezeket a nagyokot, akik odaatták, hogy amikó Donyeckbe a meccs alatt a szén réjukrakódik, hogy fognak kinezni. Kerekes, a fösső szomszédom is aszongya, hogy há nagy igasságtalanságot csinált ezzel az UEFA, értöttedé, me legalább atták vóna oda az olaszoknak, me ott legalább értnek hezza, kérlekszépenn. Csak ezeknek semmi se számitt, csak a pénz, s abból sohase elég, kérlekszépenn. Me kicsitőll a nagyig mindenki csak asztot hajcsa napminnap, s ezétt ilyen a világ, amilyen. Na, teszem le, inkább eggyet lemenyek a bodegába, me Kerekes eddig má ott van, s ossza Böszészkut a többijekkel... Hallám szójjak belé.
– Hálló? Szerussz, Jóska, mijóccsinátok? Igen..? Ajjódolog. Na, hallám kíváncsi vónék, hogy ahajt május elsejit megaggyáké, me jó vóna eggyet kimenni a ződbe. Csak mosmá amijóta ez a nagy demokrácijó van, nem mindig aggyák meg. Annakidejinn, régebb legalább tutta az ember előre, értöttedé, hogy ha mást nem is, de május elsejit s agusztus huszonharmadikát megaggyák, nem kell dógozni s még sört is hosztak a bótba. Soha el nem felejtem, mit cigánkottak ott eggyesek eggy-két üveg sörétt s azétt a hitván miccsétt, amit a Szejkén vagy odale a parkba meg lehetett enni. Mindenki sunyiba hoszta a pállinkát otthonróll, a kutya se törődött vélle, hogy mit eszik s mit iszik, ott föl is fórdúlhatott. A milicija is csak este bútt elé, hogy a kocsikot ellenőrizzék, kérlekszépenn, me akkó is elég ember vót, aki részegenn vezetett s motrozott. De há annakidejinn mégis minden más vót, Jóska... Benne tartották az embereket ebbe a nagy butaságba s eggyesek azóta se tuttak kijőni belőlle. Hálló? Me Sanyi bá, a blokkfelelős is ilyen vót, napminnap a szemibe mondom, hogy neki avvót jó, értöttedé, hogy csend vót s mindenki dógozott s kérdést senki nem tett fől. Hallgatott mindenki, mind a jóllakott disznyó a búzába. Csak éppeg jóllakva nem vótunk, Jóska... Me az ilyen Sanyi bá-félléknek akkó is jó vót, me mindennyük vót, me mindenki tutta, hogy bésúgók vótak s a Szabad Európát mijánna nem lehetett hallgatni hangosonn a blokkba, me egybőll főjelentett a Sziguráncánn vagy a hogyishíjjákonn, a Szekuritátén. Hálló? Soha el nem felejtem, Kerekes, a fösső szomszéd a forradalomba hogy megmonta vót az öregnek: jöttünk haza a néptanácstól, me akkó vót, amikó Gál elvtárst szinte kihajitották onnétróll s Sanyi bá ott lebzselt a blokk előtt egy szál gagyába s Kerekes abba a hangulatba aszonta neki, hogy Sanyi bácsi, főmyenyek s a Veff rádijót kiteszem a balkonra jó hangosonn, értijé, hogy immá halgassa maga is s a milicija is... S egye a fene magukot a rencerükkel eggyütt, amit kiszógáltak. Hálló? Csak éppeg asztot kellett megérjük, Jóska, hogy akik a régi rencert szógálták, azoknak most még jobban menyen, mind régebb. Me esztet nem tutták ebbe az órszágba főszámólni, kérlekszépenn, hogy akinek eccer a fejinn vaj van, az ne tuggyon többet a napra menni, me itt olyan nap van, hogy nem olvassza a vajat. Annakidejinn, a fórradalom utánn odebé a gyárba is azétt nem állottam bé a Frontba, a FéSzéNébe, Jóska, me ott is ugyanazok vótak, akik azelőtt, s akik semmit se dógoztak, eggy gyufaszállat nem tettek tovább csak lógatták magukot a tészába vagy odafel az eladási csentruba... Azok szortíroszták a segélycsomagokot is. Eggyiknek-másiknak má akkora segge vót a sok űdögelléstől, értöttedé, hogy kirakós römit lehetett vóna jácodni rajta. S az ilyenek mind túlélték a rencerváltást, kérlekszépenn, se somerre nem tették őköt, se semmi, jobban élnek, mind mi. Úgyhogy annakidejinn ilyen világot éltünk. De há jól tudod te is, me te is ebbe élted le az éltedet, Jóska... Na, teszem le, me menyen ez a drága telefon.
Biztos a piros tojásokot kellett elkészítsed s a locsollókot várjad, mer' azok olyanok, hogy gyünnek:)))
(tegnap egész nap lestem a zódalt, csak nem akart nálluk még péntek lenni)
Én nem menyek locsókodni, nem vagyok má' gyármek, meg oszt verset is csak olyat tudok, hogy aszondja: "kis tök nagy tök, öntök!" vagy a másik kedvencem, hogy "kezemben a kölni, nem fogok tökölni!" De Vásárhelyt hallottam egy másikot, ami igen tetszik, az meg úgy van, hogy: "árok patrján döglött ló, én vagyok a locsoló!"
Szóval, inkább itthonnyába ülök én es, nemm szeretem ezt a gyüvés-menést, meg megrészegedni sem akarok. A kicsi fijjam, az igen! Megyen erres, arras, vigyáz rea, nehogy elszáradjanak a fehérnépek! Így van ez jól!
No, de ha virtuálissan lehet locsolni, akkó' én most Tégedet meglocsollak!
– Hálló? Na, szerussz, Jóska, kellemes ünnepeket, hallodé. Hallám milyen idő lesz húsvétba, me másodnapján ejiszenn kimenyek kirándúlni eggyet, nem űllök itthonnyába s locsólkodni se menyek. Kerekes, a fösső szomszéd menyen, me há megszokta, hogy ilyenkó mekkel részegedni. Az ő baja, Jóska, engemet má nem érdekel, értöttedé, me nem akarok részegeskedni, elegem van az italból. Hálló? Eccer jól főlbólydíttották itt a póllitikát Töricséjánuéjék az ErreMmDéeSszel együtt, kérlekszépenn, Böszészku is aszonta valamelyiknap, hogyhá illedzsitim a kórmán, s anticsipált vállasztásokot kéne tartani. Csak itt olyan esszevissza van minden, értöttedé, hogy még ők se tudnak kiigazodni belőlle. Úgy megcsinálták annkidejinn a tőrvéneket, hogy ember legyen a talpán, aki kikúrkássza, hogy mit lehet s mit nem. Há látodé, ember, itthonnyába is ahajt kéccer elhalasztották a vállasztásokot s ahogy nekiállottak, szerintem huszonkilencedikénn se lesz semmi belőlle. Ilyen világot éllünk, Jóska, hogy ma má a tőrvén se tőrvén, idekerűltünk. Itt monhat akárki akármit, eggyesek úgyis asztot csinának, amit akarnak. Immá jól nezünk ki az ünnep fejibe, kérlekszépenn. Hálló? Levótunk szerdánn a kézilabdára, nagy menet vót. Odatették magukot a magyarok, Jóska, de há a rományok jobbak vótak, az esső féllidő véginn erőssen odaeresztettek nekik, s a magyarok asztot má nem tutták visszahozni, hijába jácottak jól. Eccer úgy üvőtöttük Kerekessel, hogy Rija-Rija-Hungárija!, értöttedé, hogy a tórkunk szakatt széjjel. Émmegmontam Kerekesnek, hogy nem azétt menyek le, hogy gubbasszak ott, mind eggy tyúk, hanem azétt, hogy drukkójjak, me ilyen az élletbe nem sokszó van, hogy az ember láthassa a magyar válogatottat a csarnokba. Ugyé Ilyés Ferike is benne vót a csapatba, s osztán erősen megtapsóltuk, me vetett vagy öt akkora gólt, hogy oda se szagótak ezek. Csak há nyerni nem tuttak, értöttedé, me annyival jobbak vótak a rományok. Hálló? Sok ember vót, Jóska, sokan vótunk, de lehettünk vóna még. Hálló? Há hallám, ha az ember esszekapja magát az ünnepek utánn, akkó kezdődik minden előről. Menyünk dógozni kedden, a hetfőt megatták. Na, akkó kellemes ünnepeket. Este lenn leszek a bodegába, nagypéntek fejibe, de sokat nem iszok.
Korcs-ma – Hálló? Te vagyé, Jóska? Na. Immá Töricséjánu kitette a PéDéseket a kórmánbóll, menyen mindenki, kérlekszépenn, amerre lát, csak az ErreMmDéeSszesek maradnak. Bércséjánú nem bőcselkedik tovább. Mi? Aszongyák lehet, hogy Frunda lessz az igasságügyminiszter. Csak hallám meddig állnak meg a lábukonn így a PéNéLével együtt, értöttedé, me abba is szakadás vót, Töricséjánu minnyá magára marad s osztán ejiszenn lemond vagy anticsipát vállasztások lesznek. S hallám mit mond Böszészku..? Nagy kavarodás ez a kúrva póllitika, te Jóska, nem tudom, mit szeretnek benne az emberek. Vagy a fotbal vagy a póllitika, értöttedé... Csak éppeg idehaza ez a hellyi póllitika nem mozdúll semerre, kérlekszépenn, minden marad a régibe, odakerűtünk, hogy azokon kívűll, akiket érint, senkit nem érdekel, hogy lesszé tanács vagy a pógármester továbbra is mindent egyedűll csináhat. Sanyi bá, a blokkfelelős is itt pörőlt valamelyiknap a fődszinten a lépcsőházba, értöttedé, hogy jól van ez így, nem kell ide tanács, de osztán Kerekes, a fösső szómszéd ahajt leszóllotta, hogy az az olyanyoknak jó, mind maga, Sanyi bácsi, aki diktatúrába nőtt fől s egyebet nem tud, s az eszitőll még az is jobb vóna, ha az oroszok eggybe marattak vóna. Me ennyit ért hezza, mind a ló az ábécéhez, me asztot szokta meg, hogy eggyvalaki megmongya, s osztán áldás s békesség. Sehól semmi póllitika, idekerűtünk ebbe a nagy szabaccságba s demokrácijóba immá, hogy nem kell, értijé, csinájják mások hellyettünk. Ilyenek vagyunk, Jóska, beléfárattunk ebbe a világba is, amit egyes-eggyáltalánnyába nem nekünk találtak ki. Hálló? Nezzük a fotbalt s idegeskedünk azonn. Immá a rományok Pijátrá Nyámcon megverték Lukszemberget s úgy elvótak maguktól, értöttedé, minha a németeket vagy az olaszokot verték vóna meg. Ugyé kihúszták a döntetlent azokkal a bódoktalan hollandokkal, kérlekszépenn, s most tűzbe jöttek, mind a pap szamara, hogy ki találnak jutni az Európa-bajnokságra. Csak nehogy a búlgárok pont nekik vegyék el a kedvüköt – csak há azok is olyan bőcsök Sztojicskovval az éllen, hogy ezeket a szerencsétlen albánokot se tutták megverni. Hálló? Na. Süt a nap, de hideg van, Jóska, ahajt úgy mekfásztam valamelyiknap reggel, mind egy kutya, amikó mentem munkába. Kerekes is kezdett járogatni immá dógozni, lejárt a betegszabaccsága. Mondom neki, szomszéd, hogy menyen a munka s aszongya, hogy ő má a nyugdíjjra gondól, kőtözik haza falura s ott elédegél. Mondom, asztot te héccer meggondolod még, értöttedé, me sokkal jobb itt neked idebé a jó kicsi meleg blokkba, minhogy odakünn valahól mindent előről kezgyél, kérlekszépenn, s túrjad a fődet öregkorodra. Úgyhogy kiosztottam, hogy ne mind monnyon hülyeségeket, inkább értelmesebb dógokkal törőggyön. Hálló? Úgyhogy így állunk, Jóska, jobb lessz ejiszenn, ha lemenyünk eggyet a bodegába...
- Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, mijóccsinátok? Nezmeg, esmenn elmarad a vállasztás, ezek meginn elintészték Vásárhellyen, hogy ne lehessen. Rettenetes, hogy miket lehet csinálni ebbe a vározsba, te Jóska! Há a mútkór aszonták, ugyé, hogy a kórmán úgy döntött, hogy huszonötödikénn ha törik, ha szakad, úgyis megtarcsák a vállasztásokot, kérlekszépenn, hogy immá eccer s mindenkórra legyen vége ennek a kutyakomédijának. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? S má ahajt szerintem Rózsika néni kivasalta a Sanyi bá ingit, hogy az öreg vasárnap a szavazásra tuggya fővenni. Én aszondom, hogy asztot a móly hamarabb megeszi, minhogy az öreg elmennyen benne szavazni, értöttedé... Ilyen sehóll az órszágba nincs, ember. Csak még odaki Magyarba van ilyen, hogy ott se enged a másik a negyvennyócbóll. Hálló? Me ott is az a baj, hogy az eggyik hűllyén kórmányoz, s a másik pedig hűllyén tíltakozik... Mosmá odakerűtek, uram, a világ szégyene, hogy eggy ünnepet ahajt nem tudnak úgy megtartani, kérlekszépenn, hogy valami baj ne legyen. Me Órbán s bandájja eggyikfelőll, s ez a bőcs Gyúrcsán a másik felőll, értöttedé, hogy két makacs embert nez az órszág évek óta, egyéb nincs, a marakodás. S esztet valahogy úgy meg tutták csinálni, kérlekszépenn, hogy nekünk nem vót elég bajunk ideát, ide is bé kellett hozni, essze kellett ugrasztani mindenkit. Há Kerekeshez, a fösső szomszédhoz főmenyen eggy ilyen aláírásgyüttő, hogy írja alá eggyiket vagy a másikot. Odale a bodegába monta valamelyiknap. Hálló? Émmá nem tudom, hogy Tőkésté vagy Nagyzsótot, s Kerekes aszonta, hogy neki haggyanak békit, me ő nem írja alá. S erre aszongya a pasas, hogy ejiszen fél valakitőll, s azétt nem írja alá..? Na erre osztán a vér a képibe szökött neki is, értöttedé, s a pasasnak megmonta, hogy ő az istentől se féll, nemhogy ilyen mindenfélle jöttmenttől, nem szégyelli magát..?! Osztán aszonta, hogy takaroggyon onnétróll, s az ajtót réjacsapta. Hálló? Me az a baj, Jóska, hogy eggyesek asztot gondójják, hogy a világ vagy fehér, vagy fekete, s középút nincs. Há nekem ne mongyanak meg semmit, hogy mit kéne, vagy mit nem kéne, asztot ejiszenn döncsem el én, értöttedé! Me minnyá ebbe a nagy demokrácijóba odakerűllünk, értöttedé, hogy ha az ember eggyiknek se fogja a pártyát, má az is baj. Belé kell bolondúlni ebbe a sok nagyokosba, kérlekszépenn, há ha az ember nem teszen kókárdát márcijus tizenötödikénn, akkó má megszójják, hogy nem magyar, vagy hogy fél..?! Vagy ha nem írja alá eggyik vagy másik úrhatnámnak a papírját, akkó má féll? Hálló? S ha nem menyek el szavazni, akkó én féllek?! Há mifélle világ ez, te Jóska?! Mi? Há kinek kell ez..? Spekulálnak itt elé s hátra, mind a zsidó az üress bótba, s kacagtassák magukot a várossal s mindenkivell. Na, esmenn megmontam. Teszem le, szerussz.
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Micsinátok? Levótam a Patkóba ünnepelni Kerekessel, a fösső szomszéddal. Mi? Én mindig lemenyek, Jóska, kilencven óta ejiszenn eccer vagy kéccer nem vótam. Ugyanasztot elmongyák a színpadróll, a himnuszt elénekejjük s azzal menyünk haza, értöttedé. Hazafelé megittunk egy-eggy felet s most nezem a tévét, hogy hallám máshól micsinának, hogy ünnepelnek. Hálló? Immá Töricséjánu csak elhalasztatta az únijós vállasztásokot, kérlekszépenn, fölfogta az az ember, hogy itt annyi baj van ebbe az órszágba, hogyhá jobb lesz, ha csak ősszel vállasztunk. S igaza van, Jóska. Igaza van, me egy kicsitt megfontóltabb s okosabb az a pasas, értöttedé, mind a többijek, nem menyen fejjel a falnak, mind a kos. Így is ahajt eleget röhögött rajtunk Európa, s most Töricséjánu ejiszenn egy kicsitt kivár, hogy itt csillapoggyanak meg Böszészkuval s a PéSzéDések is csitujjanak el immá. Semmibe sincs eggyetértés ebbe az órszágba, Jóska. Ha városszinten, ha órszágszinten nezzük a dógokat, há az eccer szentbisztos, hogy még most is mindenki csak a magájét nezi, a maga baját, a maga dógát. Mi? Há így vané, Jóska, vagy nem így van..? Régebb azétt más világ vót, kérlekszépenn, me legalább a nyomoruságba kicsitt esszetartottunk ahajt. Itt lehetett kommunizmus s Csáuseszku s akárki, értöttedé, me úgyis kibírtuk s az emberek legalább egymást bisztatták s támogatták. S ha más nem is vót, annakidejinn legalább eggy-eggy Csáusesku-viccen akkorákot tuttunk kacagni, kérlekszépenn, hogy szakattunk meg. Most valahogy nem jő, hogy kacagjak semmin se, te Jóska... Úgy elvagyunk itt ebbe a nagy szabaccságba immá tizenhét esztendeje, kérlekszépenn, hogy minnyá őrvendeni se tudunk semminek. Me itt a póllitikum nem ólgya meg a mi dógunkot, értöttedé, azoktól nincs mit várni. Itt jöhetnek s monhassák nekem márcijus tizennötödikénn az Unijót s az ótonómiját, kérlekszépenn, me attól se te, se én nem éllünk jobban. Itt amíg ebből a kicsi fizetésbőll éll el az ember, értöttedé, addig nekem nagyon nincs kedvem ótonómijázni s unijózni, me az ember úgyis a patronnyától s a vállalattyátóll függ. Úgyhogy én lemenyek márcijus tizennötödikénn a Patkóba, értöttedé, me magyar ember vagyok, de ünnepelni menyek, Jóska s nem azétt, hogy asztot hajjam, hogy ki a jó ember s ki a rossz ember. Me mosmá odakerűtünk, hogy aki nem ért eggyet ezekkel, asztot má megvetik s ammá nem jó magyar. Ilyent egy nép se csináll, te Jóska, hogy így megoszóljon... Na, teszem le, nem mind kesergek itt neked, értöttedé, inkább eggyet gyere le abodegába s valamit igyunk meg...
Na, mosmá nagyonn vigyázni kell, kérlekszépenn, értöttedé, mert ez a csütörtökibe jelent meg! Jólesz ahajt napjába reakoppintani a zódalra. Nehogymá' lemaraggyunk! Értöttedé!
"s osztán úgy elkesztek zuvatólni ott a konyhába" ez megint telitalálat:))))
Dugúllás vót, Jóska...
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Nem vagyok jól. Meg vagyok csemerelve, asziszem, me valami zsírost ettünk a tennap, értöttedé, s nem vettem bé kolebílt utánna. Na, mi a helyzet? Kitavaszottunk immá, úgy süt a nap, minha fizetnék. Montam is Kerekesnek, a nagyokos fösső szomszédnak, hogy azomba lehet mezőre menni, olyan idő van. Eccer olyan enyhe tél vót, te Jóska, hogy jóformánn még megfázni se lehetett, értöttedé. Hálló? Manyit, a feleségemet éppeg főköszöntöttem tennapjába, hogy ne mongya nekem, hogy nem figyelek réja. Csak há átaljött ahajt a szomszédasszon, Piri, s osztán úgy elkesztek zuvatólni ott a konyhába, hogy inkább bémentem s megneztem a Telezsurnált. Az is olyan piszlicsáré fehérnép, te Jóska, hogy én két szót nem tudok vátani vele, értöttedé, de Manyi órákig pletykáll vélle. Megette az urát az is, minnyá sírba menyen hitván, kérlekszépenn, me benne lakik, mind a szú a fába. S osztán hogyha valami ki van tével az asztalra, há az addig el nem menyen, amíg meg nem evett mindent rólla, értöttedé. Me annak sincs jobb dóga, mind minden este szomszédólni. Hálló? Ejj, valamelyiknap, ember, milyen menet vót a fődszintenn, Sanyi bájéknáll, a blokkfelelőséknéll s Bokoréknáll. Há valami dugúllás vót, me az öregéknéll minden visszajött a budibóll, értöttedé, eggy órájig takarittottuk. Éppeg jövék haza munkábóll, s há olyan szag van a fődszinten, ember, hogy abba a hellybe szinte esszehántam magamot. Mondom, mi lett Sanyi bácsi, s aszongya, hogy há a budi ahajt kiöntött s megtelt a fűrdőszoba mindennel. Kihíttak az EgeCseLétőll két pasast, de alig kapták meg, hogy mi van, s Sanyi bá is csak állott, s spekulált, mind a zsidó az üress bótba. Hálló? Osztán lementek a pincébe eggy gyertyávall, me ellemlámpájjuk se vót, de há alig kapták meg, kérlekszépenn, belé vót valami szorúlval, ahajt eldugodott. Mondom, azétt van, me a blokk régi, értöttedé, idestova negyvenesztendős, s mosmá minden menyen tönkre benne, s nem cseréltek ki semmit benne. Úgy vagyunk ezzel is, értöttedé, mind az Úrbána-csövekkel, hogy mindeggyre tőrnek el s önt ki a víz. Még jó, hogy asztot is nem kell mekfizetni, ami visszajött Sanyi bánáll, me ezek még asztot is főszámláznák. Na. Hallám mennyek le s a bokrokot eggy kicsitt nyesegessem meg, me Sanyi bá szépenn mekkért. Sosztán ha nem nyírom le, eggy évig hallom. Hálló? Há lenyírom, s osztán menyek a bodegába.
Korcs-Ma – Hálló? Na, szerussz, Jóska. Úgy kiütték ezeket az UEFA Kupábóll a múlt hétenn, értöttedé, hogy hírmondó se maratt belőllük. Ezek meginn asztot gondólták, hogy úgy előre mennek a kupába, mind tavaly, kérlekszépenn, de mosmá lehüttötték a kedéllyüköt. Az idénn ejiszenn a nyugatijak is komolyabban veszik az UEFÁt, mind a tavaly, Jóska, s immá a Sztyáuának s a Dinamónak marad a Mitika-bajnokság, egyébből immá kimaradnak. Hálló? S máskülömbe? Kerekes, a fösső szomszéd is elkeszte tórnásztatni a törött karját, amijóta a gibszet levették a keziről, de há minden áldott nap a bodegába van, értöttedé, s emelgeti a söröskossókot eggyiket a másik utánn. Aszongya, jólesik... Soha nem tud az az ember az italtóll megszabadúlni, Jóska... De há a nagyobb emberek is megisszák a magukét, Jóska, csak há arról mi nem nagyon tudunk. Me mindenki iszik, értöttedé, csak senki se ismeri bé, me mindenki szégyelli. Itt a póllitikusoktóll a nagygazdag úrhatnám emberekig mindenki megissza a magájét, csak nem lehet látni őket lődörögni, me nem olyanyok, mind én s Kerekes vagy te, hogy a bodegábóll egyenest hazajövünk, értöttedé. Csak itt néha rebesgetik az újságok, hogyhá ez is iszik s az is iszik, kérlekszépenn, de senki se vajja bé. Hálló? Na, immá huszonötödikénn Sanyi bá s Kerekes immá mehetnek vállasztani, megmonták, hogy akkó lesz. Mehetnek kéz a kézbe pecsételni, értöttedé. Csak há ahogy én esztet a hóbortos Kerekest ismerem, há meginn kiviseli magát. Mútkó is, amikó vállasztottunk, há velem jött, kérlekszépenn, de olyan beszédet lerendezett ott az iskolába a szavazószobába, hogy réja kellett szójjanak. Mongyuk igaza vót, me valaki tán megemlítette, hogy kire kéne szavazni s erre kibolondúlt, hogy őt ne nezzék se részegnek, se bódoktalannak, me egy kerek hónapja tuggya, értiké, hogy kire akar szavazni, s neki ne magyarázgassanak itt elé s hátra, me mindenkit főjelent odabé a komisszijónál, s a miliciját is kihívja. Benne vót vagy két féldeci délelőttyibe s osztán eleresztette a hangját, ahajt alig tuttam megfékezni. Mongyuk igaza van, Jóska, meg ez is csak nállunk van, hogy az ember egy kicsitt szerencsétlenebbűl nez ki vagy püpüszagja van, kérlekszépenn, s má abba a hellybe megpróbájják ahajt béfolyásóni, hogy ide üsse vagy oda üsse. Osztán Kerekes megmonta a pasasnak, hogy ő tuggya, hogy hova üssön, s asztot nem a pecséttel fogja ütni... Kéváncsi vónék, hogy huszonötödikénn milyen menetet rendeznek le, me mindig valami baj van ezekkel, Jóska. Eggyik se tud belényúgodni, hogy a másik nyeri a vállasztásokot, s sziggyák egymást azóta is, mind kocsis a rossz lovát. Na, így állunk. Ejiszenn eggy sőrt igyunk meg, me allegalább jóllesik, értöttedé...
Ejszen pont nálla vótam. Az út foltozott, de nem kátyus, jól járható, száraz. Görgényi és Kelemen havas, havas.:) Hógolyóztunk a Szalárd vőgyibe. A Szalárd, a Jód, a Bisztra stb. tele az olvadó hóval. Gyönyörű!:)) A vécsi kertben megnéztem a szalagokat, mind megvan, még a tavalyelőttiek es. Ott írta Werbőczi István a Tripartitumot. Ha Vécsen jársz akkor ne hagyd ki a 300 éves református templomot! Közvetlenül a kastély mellett van a dombon. Eredeti állapotában van, jávorfából címeresre faragott padok, szószék stb. Torony nélküli, külön haranglábbal az udvaron. Délben harangozik a harangozó, akkor kinyija neked a templomot. (előtte az utca elején bal oldalt a bodegában, harangozás előtt félórával:))
Szobor avatón. Nagyon szép beszédet mondott mindkét helyen. Igazán tiszteletre méltó az, amit ez az ember értünk, magyarokért tesz, igazán tiszteletreméltó az, amit annak az embernek az emlékéért tesz (vállalva a román hatalalom rosszallását ) akiről a szobrok készültek. Igazán boldog lehet az, aki személyesen ismeri őt!
Hanem! Hamár arra jártál!
Milyen az út, most a Maros völgyibe?
Olyan-e mint a találós kérdésben?
Hogyaszondja: Mi az? Folt hátán folt, tű benne sose volt?
Drum judetean!
Vagy, még ennél is rosszabb, a szőnyegbombázott, vagy (valami csoda folytán) olyan sima, mint a babapopsi, mint a Bucsinon?
Mióta megcsinálták a bucsinit, csak arra jártunk.
De azért voltam Marosvécsen a Kemény család udvarában! Van ott a síremlék mellett egy szalagocska a sok közt, amit én tettem oda....
