A modern emberek többszöri kudarc után tudtak csak megtelepedni Európában – számol be a The Guardian. Az utóbbi években bulgáriai, romániai és csehországi leletek vizsgálatai felfedték, hogy a Homo sapiens már 50-40 ezer éve jelen volt a kontinensen, az érintett emberek genetikai profilja ugyanakkor nem illeszkedik egyik mai populációéhoz sem.
Chris Stringer, a Londoni Természettudományi Múzeum munkatársa a The Guardiannek azt mondta, ezek a korai megtelepedések olyan ősi fajtársainkhoz köthetőek, akiknek genetikai vonala nem maradt fenn. Úgy tűnik, a neandervölgyiek a modern emberek első érkezései után még néhány ezer évig uralták Európát.
A Homo sapiens mintegy 200 ezer éve fejlődött ki Afrikában, majd nagyjából 60 ezer éve érte el Ázsia nyugati részét. Fajtársaink aztán az egész bolygón szétterjedtek, a többi emberfaj pedig eltűnt – részben közvetlen őseink miatt. Az egyik utoljára kihaló közeli rokonunk a neandervölgyi volt, amely 39 ezer éve tűnt el.
Az Európai Emberi Evolúciós Társaság 2021-es gyűlésén a szakértők a legújabb kutatási eredményeket összefoglalva megállapították, hogy a modern ember hódítása nem volt egyértelmű. Több korai populáció végül kihalt Európában, ami azt sugallja, hogy a sikerhez többszöri próbálkozásra volt szükség.
Az elmúlt években a csehországi Zlatý Kůňnál, a romániai Peștera cu Oasében és a bulgáriai Bacso Kiro-barlangban előkerült maradványokról bebizonyosodott, hogy a véltnél jóval ősibbek. Az elemzések azt is felfedték, hogy az érintett személyek nem járultak hozzá a mai európai genetikai profilhoz.
A szakértők szerint a Homo sapiens végső sikeréhez több tényező is hozzájárulhatott – az egyik ilyen faktor fajunk viselkedése lehetett. Bár a neandervölgyiek utóbb eltűntek, az ősi csoport genetikai nyomai máig kimutathatóak egyes populációkban.
Keversz valakivel! Egy árva szóval sem említettem sem itáliait, sem olaszt, mivel ebben a vitában nem is vetem részt! Róza, róza, szkleróza....-:)).
Nem is írom át, bár vannak általam meghonosított szakkifejezések is, de nem használom, ott ahol nem szükséges. Ráadásul a régebbi magyar szakemberek igyekeztek magyar szakkifejezéseket létrehozni és használni, az újak már sajnos behódoltak az angolokénak. DE bizony mindent én döntök el ami engem érint, azt is hogy mi a valós és mi a hamis! Konszenzus csak bizonyított tények esetében lehetséges, vélemények, hipotézisek, elméletek esetében már nem kötelező! Persze, gyakori a sok liba disznót győz helyzet. Így születnek a mainstream felfogások, a dogmák!
Tehát a KM-ben ki másnak szignálod ki a "magyar" jelzőt, mint a 9. század végén bejövő honfoglalóknak és utódaiknak?
Aztán: ekvivalens-e szerinted az "itáliai" és az "olasz"?
Hogy csak a néhány korábbi posztnál maradjunk, melyek közt ott vannak a te engem marasztaló hozzászólásaid is.
(Amúgy meg: kutatóként NEM írhatod át önkényesen a szakterületed terminológiáját, mert kiejted magad a játszmából. Új terminológia bevezetésére természetesen, szakmailag alaposan indokolt esetben, tehetsz javaslatot, a közösség vagy elfogadja azt, vagy elveti. És ha elveti, azt te nem használhatod. Állításaid "valósságát"/másoké "hamisságát" meg nem te döntöd el, hanem a tudományos közösség. Konszenzussal/közel konszenzussal/a szakmai kritériumok szerinti igazolással/stb.)
Tudod, pont mert az vagyok aki, ezzel vele jár a szkepticizmus is! A mi világunkban kötelező a szaknyelv használata, ergo egy laikusnak nehezen megy a hamis állítások kiszúrása, míg egy szakembernek ez rögtön szemet szúr!
Ha észrevetted volna, általában kerülöm a tudalékos megfogalmazást, s igyekszem közérthetően kommunikálni. Ezt tettem tanárként, de oktatóként is, mikor nem kényszerültem a szakkifejezések kötelező használatára.
Nyilván tehát, hogy a valóság ábrázolását favorizálom a terminológiák korrektségével/egzaktságával is szemben! Ugyanis nagyobb hibának tartom a korrekt/egzakt terminológiával előadott hamisságot, a kevésbé korrekt/egzakt terminológiával előadott, de valós állitásnál!
az italiano megfelelöje az ungherese ne bonyolizáld
Te teszed, hiszen az elébb így írtad: "legyen az akár itáliai akár magyar." Az "itáliai", ugye, tágabb mint az "olasz". Így a "szabin"-ok is itáliaiak voltak, meg a rómaiak is, stb.
Igy van, östörténeten az östörténetet, ókortörténeten az ókortörténetet, középkortörténeten pedig a középkortörténetet értjük, legyen az akár itáliai akár magyar.
a magyar ókortörténet a magyar östörténetet (chalocolithicummal zárul) köti össze a magyar középkortörténettel (ami az ókeresztény korral kezdödik).
mig a német östörténet a Jura korral és az Archaeopteryxel kezdödött, lásd erröl vörösvári olvtárs német topikját itt a Tudomáy topikban (elsö hozzászolások).
eleddig egyedül vörösvári olvtárs probált valakit bemutatni a magyar őstörténetből, Kereszturi Jelena sorsán át nézve, de magyar ókörtörténet lett belőle.
„Szokták a magyarság korai történetét »őstörténetnek« is nevezni, és sok esetben magunk is ezt tesszük. Közmegegyezés szerint az »őstörténet« azon kor története, amelynek nincsenek írásos forrásai. A magyarság korai története azonban olyan időszakban zajlik, amikor az emberiség már számos írásrendszert ismert, és azokkal le is jegyezte korának eseményeit. Ezért tulajdonképpen jogosulatlan az államalapításig tartó korról mint »őstörténetről« írni. Mégis, mivel a magyar történészi hagyományban, és a magyar közbeszédben továbbra is él az »őstörténet« kifejezés, időnként mi is használjuk.”
Róna-Tas András: Kis magyar őstörténet (2007) 9. o.
Ui.:
Természetesen méretes badarság összemosni a KM őstörténetét a magyar korai történetével.
