De azért nem gyűlőlsz, nem tartod tisztességesnek,h. Czakó MN-s cikkét fölhasználva Orbán a Mein Kapmfból idézett. Kedves Fuchsmajor, aki gyűlöl az egy potenciális gyilkos, aki kardot ránt az kard által vész el.... Nem tanulsz a történelemből Te sem és a "fajtád" sem. Nem volt elég 1918-19, 1933-1944, 1945, 1948, 1953, 1956, 1989..., vagy ami Palesztin-Izraelben, Irakban, Iránban folyik?
Lehet droidka lehet, de attól ti nem maradtok mások, mint megjobbant fináko droidok, akiket a Spicliközpont irányít kábelen.
Csak miután elfogyófélben van a suska, már csak ilyen selejtes-zárlatos példányokra telik!
Nemsokára nem lesz spicliközpont sem, s akkor meg mehettek a roncstelepre, besajtolásra! lesz belőletek semmire sem jó, ámde környezetszennyező droid kocka!
Jól van, wazze, de addigra már Öszödöt, meg a Szalay utcai Képviselőklubot, meg a Hungalut is megvette valaki, mi még visszabérelni se tudtuk, mert az Állam bérli vissza azóta is!
Még az Apró lány kezéről is lecsúsztunk, mert valaki villámgyorsan elvált, hogy elvehesse!
Ugyanezt írtam pár hsz-el elébb. A demokrácia visszaszorításának egyik eklatáns példája pl. amikor a 301-es parcellánál kifütyűlték a Mécséket és a regnáló min. elnök nem határolódott el ettől az eseménytől hanem hamiskás kis mosollyal és összekacsintással még biztatta is azokat. És még sorolhatnánk napestig.
Egy kicsit hosszú lesz, de érdemes idézni egy szem- és fültanút:
Petõcz György 1993 június elején a közgyûlés szünetében elolvastam a HVG-t, amiben megírták a székházügy gazdasági hátterét és elképedtem. Többé nem tudtam az eseményekre figyelni. Ebéd közben elkezdtünk a többiekkel is beszélgetni. Fennhangon azt mondtam hogy „Na itt a FIDESZ vége!”. Hankiss Ági és Baán Laci is ott ült és ezt meghallva valamelyikük azonnal elrohant Viktorhoz feljelenteni engem. Ez csütörtökon volt Hétfõn vagy kedden találkoztam Viktorral a Parlament aulájában. Elmagyarázta, hogy amikor baj van, akkor nincs kifelé dumálás, hanem össze kell fogni. Ez rendes lebaltázás volt. Mondtam neki, hogy ha már ilyen szépen összejöttünk, álljunk meg egy pillanatra. Megvannak azok a papírok, amelyek a jogügylet tisztaságát bizonyítják, és amikrõl Áder beszélt a televizióban, vagy nincsenek meg? Kicsit meglepõdött. Állt velem szemben, én ültem egy nagy karosszékben, és azt mondta, hogy minden papír Kollár K. Attilánál van. Viktor, ki az a Kollár K. Attila? Hát az MDF pénztárnoka. És hol van ez a derék ember? Mélybúvár, most épp a görög tengerben. Hát akkor nem lesz könnyû elõvarázsolni erzeket a papírokat! De úgy tûnik a cikkbõl meg a válaszokból, hogy mégiscsak történt valami, amirõl talán én kérdezhertnélek téged, és nem neked kellene engem rendreutasítanod. Állt egyik lábáról a másikra. Viktor, te azt hitted, ez nem fog kiderülni? Igen, mert azt gondoltam, hogy minden pártnak egy az érdeke. De ez a piszok MSZP, mert nyilván õk adták ki az egészet! Miért gondolod, hogy õk voltak, és nem az MDF? Az biztosan nem. Viktor, miért gondolod, hogy amikor te vagy a legnépszerûbb párt elnöke, akkor az MDF-nek nem érdeke a te népszerûségedet csökkenteni, és ezzel visszaszerezni a potenciális szavazókat? Az biztos, hogy nem, ezt õ most megmondja.********„Tudod én úgy érzem most magam, mint akit kiütöttek” – mondta. A fiú ott állt elõttem, teljesen elbizonytalanodva, nagyon õszintén és tényleg úgy nézett ki, mint akit kiütöttek. Egész lelke és minden kétségbeesése az arcán volt. Ez teljesen váratlanul ért. Rövid idõn belül ez volt a mnásodik beszélgetésünk, amikor kiderült, hogy Orbán nem a maga ura. Történnek vele a dolgok, a minimális óvatosság és fölkészülés sincs meg benne, és egy ütéssel a padlóra lehet küldeni. Ismét nyilvánvalóvá vált, hogy az ilyen meg olyan kemény legényrõl szóló történetek mendemondák. Egy megrémült kisfiút láttam magam elõtt, akit tényleg pofon vágtak és szeretné bedobni a törülközõt.*** Fodor, Hegedûs és én megszavaztuk a székházügy kivizsgálását szolgáló bizottság felállítását, míg a többiek vagy nem nyomtak gombot, vagy tartózkodtak, vagy nemet nyomtak. Elek István azelõtt nem sokkal ült át hozzánk. A vizsgálóbizottság kapcsán gyanútlanul megkérdezte, hogy miért kideríthet valamit? Kövér erre azt a számunkra megdöbbentõ választ adta, hogy igen. Hihetetlen volt. Elek is elcsodálkozott. Amikor Kövér rájött, hogy mit válaszolt, elkezdett összevissza beszélni, hogy ennek nagyon sok szereplõje volt, a Kincstári Vagyonkezelõ meg a pártok, meg nem tudom, kicsoda, és ugye az apparátusok mindenféle adminisztrációs hibát el tudnak követni, és kiderülhet, hogy valami papírt ott rosszul adminisztráltak stb. Hihetetlenül zavaros volt az egész. Eleken látszott, hogy nagyon el akarja hinni, hogy az apparátusban nem lehet bízni, és azok mindenféle hibát elkövethetnek. Nekem, viszont az összes kétségem elmúlt, és nagyon felháborodtam. Visszamenõleg minden érthetõvé vált. Abban a pillanatban világos lett, miért éreztem 1992 õszén, hogy megváltozott a levegõ .s más a hangulat, és hogy miért kellett centralizálni a pártban a hatalmat. Ahol lopnak, ott nem akarnak tanút **** A légkör hosszú ideig nagyon feszült volt. Orbán nem bírta tovább, és egy júliusi frakcióhétvégén bejelentette, hogy a napirend után elmondja, hova kerültek a pénzek. Kövér rászólt, hogy „ne mondd el!”. De elmondom, felelte Orbán. Már éjszaka volt, amikor rátért a székházügyre. Frajna papírt meg tollat vett elõ, mire ráüvöltött, hogy „azonnal tedd el!”. Fejbõl sorolta, hogy melyik cégbe mennyi került. Elhatároztam, hogy nagyon fogok figyelni. Nyilvánvaló volt, hogy Hegét[Hegedûs] a kérdés politikailag vagy a demokrácia szempontjából érdekli csak, Gábornak [Fodor] pedig végképp nem szakterülete. Tehát leginkább én értem ezeket a dolgokat, és kérdéseket is én tudok feltenni. Ha lehet ilyen nagy szavakat mondani, világosan átéreztem a felelõsségemet. Fontos pillanata volt az életemnek, és mindent meg is tettem, hogy megmaradjon a magam és a köz emlékezetének. Fejben számoltam és amikor a 700 millió még nem jött ki, megkérdeztem, hogy hol a többi. Viktor zavartan azt felelte, hogy a pontos részleteket a gazdaságisok tudják, és lehet, hogy nem is ennyi ment annak a cégnek, hanem annyi. Erre ujra kutyulta a számokat. Sehogy sem jött ki. Mondta a cég neveket, én számoltam és memorizáltam, õ többször nekifutott, és teljes volt a kavarodás. ** Tõlem a háborúzás nem volt idegen.Azzal sem volt bajom, hogy megbízhatatlan elem lettem, mert számomra a székházüggyel minden megváltozott. Felháborított, hogy rendre utasítanak, amikor kritikus kérdéseket teszek fel. Dühös voltam, hogy egy éve hülyére vesznek, és asszisztálok ehhez a disznósághoz. Rettenetesen érdekes, hogy Orbán sem bírta a feszültséget. Megingott, a történtek az õ moralitásának sem teljesen feleltek meg. Nem bírta tovább és elmondta azt, amirõl Kövér tudta, hogy nem szabad elmondani , mert amit egyszer kimondanak, azt megjegyezhetik és megjelenhet(……..)
Kedves mos, ezzel a "ti annak idején", "szerettetek" stb. fordulatokkal vigyázni kellene. Én csak a magam nevében beszélhetek, és amikor történetesen veled vitatkozom, akkor sem egy alaktalan massza egy szeletének tekintelek, hanem gey konkrét személynek, aki, még ha valamelyik politikai irányzat hívének is tekinti magát, a dolgokról részleteiben és egészében is saját véleménye van.
Ha a baloldalla akarsz vitázni, az én véleményem nem feltétlenül irányadó, én ugyanis csak 1/3 részben tekintem magam baloldalinak, 1/3 részben liberális vagyok, 1/3 részben pedig konzervatív. Ha esetleg nem így látszik, annak csaka konkrét vita az oka: politikai kérdésekben leginkább liberális vagyok, szociális kérdésekben balos, kulturális kérdésekben nagyrészt konzervatív.
A FIDESZ-ből ezért aztán nem is "a keresztény-nemzeti oldallal való csörtéit" szerettem - számomra például nem is létezik olyan, hogy nemzeti oldal, mert az egész ország a nemzeti "oldal" -, viszont nem értettem egyet Antall múltba fordulásával, a dicstelen huszadikszázad-elő restaurálására tett reménytelen és elhibázott kísérleteivel, a kereszténység - egyáltalán, bármilyen vallás - államvallássá vagy legalábbis kvázi-államvallássá való visszaálíltásával, és persze az Antallra is nyomasztóan ható MDF-es jobbszél egyre erősebben antidemokratikussá váló fellépésével. Amikor a FIDESZ ez ellen szólalt fel, akkor természetesen egyetértettem velük.
Az, hogy a FIDESZ mindaddig az MSZP-t tekintette fő ellenfélnek, amíg ők maguk kiálltak a demokráciáért, és az utódpárt akár veszélyt is jelenthetett a demokráciára, teljesen jogos és támogatható. Számomra az a feldolgozhatatlan és megbocsáthatatlan, hogy a FIDESZ egyszer csak azonosult azzal, amit korábban olyan vehemensen kritizált - a szélsőjobbal kokettáló jobbboldalt -, és megmaradt fő ellenfélnek az a formáció, amelyik a gazdasági hatalmát nyilván megtartotta, de legalább a demokratikus kjátékszabályoakt igyekezett betartani.
Aztán a FIDESZ, hatalomra kerülve, elkezdte a demokratikus intézményrendszer lassú, de szívós visszaszorítását, és ezt egy demokrata nem nézheti tétlenül.
Két malomban őrülünk. Ti annak idején a Fideszben a jobbfóbiáját szerettétek, a keresztény-nemzeti oldallal való csörtéit szerettétek, a Fidesz magja pedig mindennek ellenére az MSZP-t tekintette továbbra is a "másik oldalnak", fő ellenfelének. Ez vált nyilvánvalóvá 1993-ban és ez okozott sokak számára hatalmas csalódást.
"3. A Gönczöt őt vitték be, mint trójai falovat a köztársasági elnöki székbe, akinek neve a pártosság szinonimájává vált."
Gönczöt Antall "találta ki". Később aztán sokszor bánta is, mert a demokrácia iránt mélyen elkötelezett Antallnak a hatalom megtartása érdekében bizony vargabetűzni kellett, kompromisszumokra kényszerült, Szkülla és Kharübdisz között egyensúlyozott, Göncz pedig hű volt önmagához és Antall eredeti elképzeléséhez: híven őrködött a demokrácia és a jogállamiság fölött, ezzel időnként akadálozva vagy meghiúsítva Antall egyes politikai lépéseit.
Göncz kizárólag azok számára válhatott a pártosság szinonímájává, akik a demokráciát pártosságnak tekintik, mégpedig a másik fél, a politikia ellenfél rámánykodásának. Nem kell ecsetelnem, hogy ezzel kit minősítenek.
Főleg az volt a Fidesz bűne, hogy a gyűlölt MDF-fel "mutyizott". Egy Tocsik-ügyet már könnyebben megbocsátottak volna neki az MSZP-közeli értelmiségiek.
A FIDESZ nemigen válhatott kegyvesztetté a ballib elitnél, mert soha nem is volt kegyelt.
De bármekkora lelki trauma is ér, attől még nem fordítok hátat az elveimnek. A FIDESZ-t viszont ezek szerint úgy megviselte a saját nemhajlandósága, hogy legott feladta a liberális elveit, és átment mélykeresztény mélymagyar mélynemzeti mélypolgári pártba.
Tény, hogy a Fidesz akkor vált kegyvesztetté a ballib elit körében, amikor világossá tette, hogy nem hajlandó koalícióra az MSZP-vel. Azaz, adott esetben inkább a gyűlölt MDF-et választja. Ez volt a törésvonal az SZDSZ-ben (Tölgyessyék kontra MSZP-barátok) és a Fideszben is. Fodor annak rendje és módja szerint kilépett a Fideszből, hogy rövidesen, mint Horn Gyula minisztere tűnjön föl. A képességeit jól mutatja, hogy azóta sem merült fel komoly formában, hogy bármiféle feladatot reá bizzanak :-)))
