Nagy divat lett újabban a férfiak körében a rózsaszín póló, régebben a magas talpú cipő. Én egyszerűen undorítónak tartom, hogy akármire azt mondják hogy az menő, minden hülye bekajolja. Itt le lehet írni az érveket/ellenérveket (már ha vannak) az ilyen (számomra) ,,buzis" viselkedésekről/viseletekről. Már ha vannak...
A férfiasság számomra nem a külsőségekben rejlik. Inkább azt értem alatta, hogy az illető erős és optimista, nem torpan meg állandóan minden apró döntés előtt a következményektől rettegve, mert bárhogyan alakulnak is a dolgok, ereje és megfelelő képességei vannak ahhoz, hogy megbirkózzon velük.
Persze, nem volt mindig középkor. Kétezer évvel ezelőtt sem számított feltétlenül menőnek az izzadságtól összecsimbókosodott hónaljszőr :) Nem új dolog ez.
Régen is viseltek férfiak rizsporos bodorított parókát, sőt még régebbi ásatások szerint jóval több ékszer volt rajtuk, mint a nőkön. Valószínűleg csak a háborús időszakokban, kényszerűségből terjedt el, hogy a férfiak nem sokat adtak a testápolásra.
azt is szeretnék, ha a férfiak is részesednének a nőiből
Ööö, mi is ezzel a baj? Az, hogy a szőrtelen férfi természetellenes? A szőrtelen nő is az... Nem is olyan régen még hatalmas bozontokkal pózoltak a nőnemű fotómodellek is, meg aztán ha tényleg természetesek lennénk, akkor mi is hagynánk, hogy lobogjon a hónaljszőr.
Ami azt illeti, én örülök annak, ha a férfiak is igényesebbek. Természetesen anélkül, hogy túlzásokba esnének. Lehet, hogy valamikor nem számított kínosnak az áporodott kanszag, de hadd ne kelljen már pironkodnom azért, mert elvárom, hogy az általam (valamelyik kéjnyílásba, hehe) befogadott képződmény tiszta és jóillatú legyen... :)
Az agyonplasztikáztatás szélsőség mindkét nem esetében. Szerinted "női dolog"?
Sokan a nők közül mégis ezt gondolják határozott kemény visekledésnek.
A gyengeség / gyengédség egy másik téma.
Gyengeség az, ha pl. az ember nem mer jogos fizetésemelést kérni, vagy olyanokat is elvállal, amit valójában nem kéne, tudja hogy nem kén és mégis, ha nem bír ellenállni valaminek, valakinek, ha nem mer nemet mondani.
Valami nagyon hasonlót akartam beírni, amikor valaki a 20-30-as léveket emlegette, hogy akkor húdejó volt nőnek lenni.
Voltak ott azért olyan kizsákmányolások gyárakban, hogy csak na. Kifejezetten nőkkel végeztettek nehéz munkát, mert a női munkaerő jóval olcsóbb volt...
ezt a kib.....tt keménységet - hogy-hogynem - a qva ffiak mocskos világa kényszerítette ránk
Elketintve a stílustól, ez egy jó kérdés egyébként.
Mármint hogy mi váltotta ki azt, hogy a nők férfiasan szeretnének viselkedni.
Tudom, hogy az feminizmus az egyenjogúságról szól - elvileg. de most a gyakorlatról beszéljünk.
Ami igazából kicsit(!) zavar a feminizmusban az az, hogy a nők nem csak azt szeretnék, ha ők is részesednének a férfivilágból, azt is szeretnék, ha a férfiak is részesednének a nőiből.
Pl. egy férfi is szolizzon, szőrtelenítsen, plasztikáztasson stb.
Ugyen nem hiszitek, hogy a férfiak maguktól kezdték el ezt a dolgot?
Annyi változott, hogy a kemény, határozott nők immár nem csak közvetetten, a háttérben tevékenykednek. Így aztán úgy tűnik, többen lette, pedig csak "nyakból" "fejjé" változtak.
Jó, hogy definiáltad, mert legalább tudunk azon is vitatkozni, hogy ki szerint mit is jelent a keménység :)
Szerintem az, amit leírtál, egyik nemnek sem kívánatos tulajdonsága. Hacsak nem teszünk egyenlőségjelet a férfiasság és a tahómacsóizmus közé. Ez sem volna meglepő fejlemény, mert sokan (nők és férfiak egyaránt) hajlamosak összekeverni pl. a gyengédséget a gyengeséggel.
Összességében szerintem ugyanolyan a gyámoltalan leányzók aránya, mint amilyen mindig is volt. Csak hát sajnos a mostani férfiak egy része kizárólag ezek mellett számít határozottnak, és úgy tűnik nem mindig leli meg zsák a foltját.
Na igen, erre mondtam, hogy nem Nagybetűs Nők meg Nagybetűs Férfiak vannak, hanem egyének, különféle tulajdonságokkal. A világirodalomból is jól ismert a határozott, erőskezű asszony alakja, csak hajlamosak kivételként elkönyvelni.
Én még abban sem hiszek, hogy az úrinők olyan kis tesze-tosza szőkeségek lettek volna. Elég gyakran pl. az uralkodók rendeletei mögött kitartott dámáik voltak. A női uralkodók pl. Victoria az angoloknál meg aztán kimondottan nem a "kerekded nőiességről" szóltak.
Nem rossz módszer az se, ha asszonyka lebetegedik pár hétre, és embörre marad a három poronty kakispelenkástul, dackorszakostul, nem is beszélve a nagytakarításról :))
Ezt a "nőies, kerekded, szelíd, megértő" ideált szerintem azok sírják vissza, akik nem szeretnek kellemetlen dolgokba belegondolni. Mert ha belegondolnának, tudnák, hogy nem csak finom úrikisasszonyok leledztek a világban, akiket kézimunkázni, zongorázni meg franciául társalogni tanított a nevelőnő, sőt, a társadalom nagy része nem belőlük állt. A többség cseléd volt, paraszt, más kétkezi munkás, stb. akinek talpon kellett maradnia akkor is, amikor éhínség dúlt, és akinek nem esett le a gyűrű az ujjáról, ha disznót kellett etetnie ötkor, vagy fát vágnia - ha nő volt, ha férfi az illető.
A szelíd-szolid finom úrinő a kiváltságos rétegek ideálja, nem az egyszerű népé.
(Mellesleg az úrikisasszonyok még gyereket se nagyon neveltek, megtették helyettük a dadák és a nevelőnők; háztartást pedig addig vezettek, amíg közölték a cselédekkel, a szakácsnővel meg az inasokkal a teendőiket. Még hogy új találmány a bébiszitterkedés.)
1- egyetlen pasi sem eri meg,hogy kegyed idegosszeroppanat kapjon
2-letojom magasrol,ki mit gondol az en egyenjogusagomrol,amig otthon az van,amit en akarok:)
3-majd ha a parom panaszkodik,akkor lehet,hogy elgondolkozom
4-egy vadidegen himsoviniszta velemenye marhara nem zavar,de szivesen osszekoltoznek vele 1 hetre,hogy megtanitsam,mi kell egy nonek es megtanulja,mi a magyarok istene:)
Kizártnak tartom, hogy régen kevésbé lettek volna "kemények" a nők. Tizenakárhány gyereket felnevelni, meg az akkori lehetőségek mellett egy háztartást ellátni csak határozott elképzelésekkel lehetett. Inkább a férfiak lettek puhányabbak, hiszen már nem arra nevelik őket, hogy megállják a helyüket a harcmezőn, és így hozzájuk viszonyítva lettek csak keményebbek a nők.
Jó, hogy benéztetek, csajok, mert már kezdett nekem is felfordulni a gyomrom.
Hiába próbáljuk ráébreszteni, hogy előbb magában csináljon rendet, ha neki ez jó, hogy itt kikiabálhatja magát, ám legyen. Erre is jó a fórum. Én is itt kiabáltam ki a válásom utáni újramagamratalálás keserveit :-)
De amit továbbra sem tudok én sem szó szó nélkül hagyni, az a nők agyonkárhoztatott keménysége. No, nem a 19. század második felétől indult szüfrazsett-mozgalomra gondolok: annak - minden előremutató pozitívuma mellett - megvoltak a maga vadhajtásai (mint egyébként minden új gondolatnak a világon). Hanem arra, hogy ezt a kib.....tt keménységet - hogy-hogynem - a qva ffiak mocskos világa kényszerítette ránk, a kib.....tt qva pénz- és hatalomvágy keltette háborúik, aholis nemtársaik szép számban megmurdeltek, így aztán, ha a nemzetgazdaságok nem akartak teljesen tönkremenni, hát munkába állították a nőket - gyakran kifejezetten férfimunkakörökben. És ez azóta sem változott meg. Részben, mert közülük kevesen tudnak/tudnának eltartani bennünket, részben meg persze azért, mert sok nőnek tetszik az önállóság. Noná. Nekem is. Tetszene, b....a meg, ha egy anyagilag rosszul sikerült válás után különösebb lemondások és megszorítások nélkül meg tudnék élni egyedül. De hát nem könnyű. Szóval, az éremnek sok oldala van, a kollegának meg csőlátása. Ez nála biztos szakmai ártalom :-)
Elnézést a sok káromkodásért, de baromira fel tud forrni az agyvizem a klasszikus nőszerepről álmodozó f...októl. Mintha nem a való világban élnének. Ébresztőőő!!!
Biztosan nem vagyok elég nőies, de ha meg tudok csinálni valamit, akkor megcsinálom, és nem várom meg életem párját vele. Ha ez kölcsönös, az tökjó.
A jómúltkor ültem a fodrásznál, ment a pletyka, csicsergés, eszmecsere, ahogy köll. Az egyik lány elmesélte a másiknak, hogy amikor 36 órája virrasztott a beteg gyerek mellett a kórházban étlen-szomjan, és végül sikerült valahonnan szereznie egy szendvicset, belibbent a férj, közölte, hogy majd éhenhal, kikapta azt az egy nyomorult szendvicset a felesége kezéből, megette, aztán ment is tovább. A másik sztori az volt, hogy amikor valami nagy hajtás után hazaesett a nő este 9-kor, a férj ült a nappaliban, és annyit bírt benyögni, hogy "Nincs vacsora?". Nagy emancipuncizmus, ha ilyen esetben azt válaszolnám, hogy mér nem kentél magadnak egy szendvicset, édes?
Ha nem írtam volna bele, hogy ezek a tulajdonságok a nőkben is meglehetnek, akkor szerintem azonnal írta volna valaki, hogy miért ne lehetne kemény, határozott egy nő. Kár, hogy nem így tettem, most már sose tudjuk meg :)
Amikor keménységről, határozottságról beszélek, nem mindig, sőt nem elsősorban a szmai munkára gondolok. A mindennapi életre, a bolti bevásárlásra, az éttermi viselkedésre a pincérrel, vagy akármi ilyesmire, a mindennapi életre - és persze a párkapcsolatokra, egyáltalán az ellenkező nemmel való viselkedésre.
Én mindig csodálkozom, ha bemutatnak nekem egy velem egyidős lányt (33 vagyok), akkor miért akar keményen határozottan kezet fogni egy puszi vagy hasonló helyett.
Én leírtam, mit gondolok erről.
De szvsz annál a képnél, amire gondoltam a 18-22 éves csajok ürügyén, annál azért elég sok minden jobb, mégha nem is tökéletes, vagy akár csak nem is jó, de annál azért jobb...
neha azt hiszik a ferfiak,olyan nagyon jo dolog a noknek,hogy annyira onalloak,mindent nekik kell csinalni,stb....Pedig igenis jo dolog neha megtartani a hagyomanyos szerepeket /reszben/ es nem hozzanyulni a lecsapott biztositekhoz..Egy modern haztartasban szinte nincs mar igazi ferfimunka,nem kell fat vagni,vizet hordani,stb, a mosogep sem romlik el mindennap.
de fozni+takaritani mindennap kell,ami meg hagyomanyosan noi munka.....Mivel ez is felborult,ezert normalis helyen ez is kozos....
Az en parom nem attol nem ferfiatlan,hogy segit mosogatni
Csak mivel a ferfi-hozzaallas is elcsuszott egy kicsit,sokkal tobbet is varnak el egy notol,mint regen....Aztan csodalkoznak,ha a nok soxor tenyleg egy csomo dolgot jobban tudnak mar
Ez már talán emancipációs hatás... nem az, hogy ezek a tulajdonságok előjöttek, hanem az, hogy ezek a hangúlyosak. Nem a kedvesség, báj, melegség jut az eszébe egy nőnek magáról, hanem a határozott keménység.
Úgy tapasztalom, ezeket a tulajdonságokat nem maguk a nők hangsúlyozzák, hanem a férfiak - mintegy elrettentésként, negatívumként, holott nem biztos, hogy amit keménységnek tartanak, az valóban keménység. Továbbá az ebből levont következtetések is gyakran tévesek, mint pölö az, hog egy üzletasszony automatikusan elveszítené női(es)ségét pusztán azért, mert a szakmájában ugyanúgy helytáll, mint bárki más.
Ha mégis hangsúlyozásra kerülnek ezek a tulajdonságok a nők részéről, az valamiféle dac - ha annyira mondják, hogy nekem nem kellene ilyennek lennem, és mégis ilyennek érzem magam, akkor csakazértis kimondom, hogy ilyen vagyok. Lehet rajta vitatkozni, hogy ez felnőtthöz méltó viselkedés-e, de szerintem minden tiltás és minősítgetés efféle ellenállást szül.
Attól, hogy a jelenlegi 18-22 éves lányok mit gondolnak a szőrtelen vékony fiúkról, a férfiakban kialakult férfiképen nem kellene változtatni.
Hát, az attól függ... Érdekesen gondolkodnak egyesek a férfiképről.
egyetertek...itt nagy onertekelesi problemak vannak,ha valaki aszerint el,ki mit szol hozza....szerinted a parom nem kapott hideget-meleget azert,mert kispapat jatszott itthon?? Egyesek szerint a vilag legnagyobb papucsa,mas szerint irigyelnivalo apuka....Nem lehet mindig a kulvilag megitelese szerint elni,akkor mar nagy baj van
