Várok és olvasok mindenkit, akit érint ez a dolog. A statisztikák szerint 10000 emberből 5-50 az arány. Szerintem ez elég sok, az emberek mégsem ismerik ezt a "különleges" idegrendszeri betegséget.
A Vadaskert Alapítvány honlapjáról idéztem, ahol SZakemberek foglalkoznak a Tourette szindrómával. Ismered azt a mondást, hogy minden TS-es tikkel, de nem minden tikkelős Ts-es? Ha értenél is kicsit a TS-hez, tudhatnád, hogy pl. egy szemrángás nem azonos a TS-es kényszertikkelésével. A Tourette-szindrómások vissza tudják tartani a tikkjeiket - mégha kevés ideig is - míg a szemrángást nem lehet. Ez csak egy példa volt.
Ennek ellenére nyitott lennék hogy meggyőzzenek a hipnózis hatásosságáról, egy problémám van csak ezzel, nem hallottam még gyógyult TS-esről. Bizonyíték..bizonyíték.. addig szkeptikus vagyok. Te találkoztál már gyógyult TS-essel?
"Mi okozza a Tourette-szindrómát? Bár a TS okát még nem ismerjük, számos kutatás szól amellett, hogy a betegség hátterében az ingerület átvitelben szerepet játszó u. n. neurotranszmitterek agyi anyagcseréjét befolyásoló gén, vagy gének rendellenessége rejlik. A TS kialakulásában legtöbbet vizsgált neurotranszmitterek a dopamin, a szerotonin és a norepinephrin. "
Találkoztál már Tourette szindrómás emberrel, esetleg gyógyítottad is?
Kétségek "gyötörnek", mert az ágybavizeléssel és a dadogással ellentétben a TS-nek van genetikai háttere is, + még valamiféle környezeti hatás. A könyvben szerepel Ts-es gyógyulása is? Egyébként nagyon érdekel a téma. Üdv.: Csárlíz
Igen, gyógyszerrel nem gyógyítható, sőt teljesen nem tehető tünetmentessé sem a TS. Van valami bizonyítékod rá, hogy hipnózissal gyógyítható? Várom válaszod, üdv. Csárlíz
Na akkor ajánlom a topik olasz nyelven olvasó érdeklődőinek Vincenzo Cerami: La sindrome di Tourette c. novelláskötetét, mely tavaly jelent meg, magyar fordítása még nincs. Nem orvosi könyv, hanem szépirodalom. Ára Itáliában 17 euro 50 cent.
Na nehogy elkezdj hipochonderkedni! :) Nem vagyok orvos. Igen, a szem rángása is tic, ami a stresszel összefüggésben van, de ettől még nem vagy TS-es, ne aggódj! :) Az azért egy kicsit más, egy kicsit több, és nem feltlétlenül ennyire akaratla, sokszor "vissza lehet tartani".
Nincs harag.Számos alkalommal megfigyeltem életem során,hogy új életkörülmények,stressz esetén napokig rángott a szemem külső sarka,amit néha a tükörben is megfigyelhettem.Van a stressz és a tünetek közt összefüggés?
Ne haragudj hogy ennyi olvasnivalót másoltam be, de így talán másoknak is "segítek", hogy sokszor a gyermekük nem "feltünési viszketegségben" szenved, mint ahogyan sajnos legtöbbször így "diagnosztizálják".
Hogyan zajlik a betegség, mi a kórlefolyás? Az első tünetek sokszor még iskoláskor előtt jelentkeznek, kezdetben akár csak rövid ideig tartó pislogás, minimális mozgásos vagy hangadásos tic formájában. Ilyenkor még nem lehet eldönteni, hogy milyen lesz a kimenetele a betegségnek, lehet, hogy minden beavatkozás nélkül magától is megszűnik. A következő években is többnyire hullámzó a lefolyása, vannak időszakok, amikor gyakoribb vagy súlyosabb tünetek vannak, a test különböző részein, mindig más formában jelentkezve. A szülő vagy a gyermek környezetében élő felnőttek sokszor nehezen tudják eldönteni, hogy valami rossz gyermeki szokásról vagy egyéb betegségről van szó. Legsúlyosabb formában 10-12 éves kor körül mutatkozik. Később lassan enyhülnek a tünetek, a betegek egy jelentős részénél serdülőkor után teljesen meg is szűnnek. Másoknál enyhébb jelenségek felnőtt korra is megmaradnak, de a beteg megtanul velük jobban élni, mindennapjaiban nem feltétlenül zavaró. Néhány esetben sajnos a betegség súlyosabb formát ölt, a gyógyszeres kezelésre is kevésbé reagál, egyéb tünetek is társulhatnak később, melyek miatt tartós orvosi kezelés lesz szükséges.
Hogyan kezeljük a Tourette betegséget? A betegek egy része nem igényel gyógyszeres kezelést, mivel tüneteik nem okoznak az életvezetésben súlyosabb nehézséget, és fejlődésük gyakran zavartalan a tünetek ellenére is. Azonban ha a tünetek a beteget a mindennapi életben jelentősen korlátozzák vagy gátolják fejlődését, szociális alkalmazkodását, gyógyszeres kezelés válhat szükségessé. Sajnálatos módon nincs olyan gyógyszer, ami minden beteg számára egyaránt hatásos lehet. Egyik gyógyszer sem szünteti meg teljesen a tüneteket, és mindegyiknek vannak mellékhatásai. Ugyanakkor a tünetek csökkentése jelentős mértékben csak gyógyszeres segítséggel lehetséges. Bár a tic esetenként rendkívül zavaró lehet, mégis a gyógyszer adagját a kezelés során nem feltétlenül emeljük a teljes tünetmentességig, mivel ennek a gyógyszer mellékhatásai határt szabnak. A gyógyszer adagolásával a tüneti javulás és a mellékhatások elkerülése között kell egyensúlyozni.
A gyógyszeres kezelés elsősorban u. n. antipszichotikus gyógyszerekkel történik. Ezek közül a tünetekre leginkább a haloperidol és a pimozid hatóanyagú gyógyszerek hatnak. Ezeket igen kis dózisban, és fokozatosan emelkedve adagoljuk, egészen addig, míg el nem érjük a lehetséges legjobb egyensúlyt a tünetek és a mellékhatások között. Közvetlen mellékhatásként izommerevség, nyálfolyás, remegés, és a mimika elszegényedése léphet fel, melyet a gyógyszeradag visszavétele vagy csökkentése mellett u.n. antiparkinson szerekkel kezelhetünk. A hangulatra és a gondolkodásra, figyelemre való kellemetlen hatásokat már nehezebb befolyásolni, ilyenkor gyógyszerváltás is indokolt lehet. A tartós gyógyszeres kezelésnél az esetleges hosszú távú mellékhatásokra is gondolnunk kell. Ezek akaratlan mozgásokat jelentenek, a jelenséget tardív diszkinéziának nevezzük. Ez leginkább csak hosszantartó, megszakítás nélküli, folyamatos gyógyszeres kezelésnél fordul elő.
Újabb vizsgálatok szerint bizonyos, egyébként a vérnyomás csökkentésére használt hatóanyagok is segíthetnek a tic tünetek csökkentésében. Ilyen a clonidin illetve guanfacin tartalmú gyógyszer is.
Gyakran a gyógyszeres kezelés inkább a társult magatartási problémák miatt szükséges. Stimuláns gyógyszert (methylphenidat) kifejezett figyelemzavar - hiperkinetikus szindróma fennállása esetén adjuk, bár ez a tic gyakoriságát növelheti is. A kényszerbetegség, illetve kifejezett kényszertünetek esetén depresszió kezelésére alkalmazott egyes gyógyszerek adása lehet indokolt, szoros orvosi felügyelet mellett.
A gyógyszeres kezelés mellett pszichoterápia segíthet abban, hogy a beteg könnyebben megküzdjön nehézségeivel, sikeresebben bánjon a kísérő társkapcsolati és érzelmi problémákkal.
Viselkedésterápiás módszerekkel sok esetben javítani tudunk a tüneteken is. Ilyenkor megbeszéljük, hogy az egyébként spontán jelentkező tic tüneteket a nap bizonyos időszakában, gyerek esetén a szülő támogatása mellett, akarattal idézze elő és próbálja meg játékosan, különböző formában befolyásolni, pl. tükör előtt végezve, fordított sorrendben stb. Napi néhány perces gyakorlással a mozgás folyamat automatikus lefutását valamelyest befolyásolhatjuk, kezelhetőbbé tesszük. Ugyanakkor javasoljuk, hogy a tüneteket egyébként ne kísérje fokozott figyelem a szülő, vagy környezete részéről, ne szóljanak rá a gyerekre, ne próbálják megakadályozni a tünetet egyéb helyzetekben.
A relaxációs technikák és a biofeedback felhasználhatóak a stressz enyhítésére, ami a tic-ek csökkenéséhez vezethet. Sportolás is segíthet a tünetek enyhítésében, és eközben növeli az önbizalmat is.
Milyen rendellenességek társulhatnak a TS-sel? A Tourette-es betegek jelentős része nem szenved más idegrendszeri vagy pszichés zavarban. A társuló pszichés problémák közül elsősorban a kényszeres tünetek vagy maga a kényszerbetegség (obszesszív - kompulzív zavar, angol rövidítésben OCD) fordul elő. A beteg úgy érzi, hogy néhány dolgot ismétlődően, újra meg kell tennie, mint például a kézmosást, vagy ellenőrizgetni azt, hogy az ajtó valóban csukva van-e. Gyermekkorban gyakran társul az u.n. hiperkinetikus zavarral is, amely esetében a betegnek nehézségei vannak a koncentrálással, és figyelme könnyen elterelődik. Ritkábban tanulási zavarok is jelentkezhetnek, az olvasás, írás és számolás területén. Az indulatkezeléssel sok betegnek komoly nehézségei lehetnek, ez alkalmanként agresszív viselkedésben és nem helyénvaló szociális magatartásban jelentkezhetnek. Alvászavar is előfordulhat, leginkább gyakori felébredés, alvás alatti beszéd formájában.
A magatartási problémáknak széles skáláját láthatjuk tehát, és ez sokszor több gondot okoz, mint maguk a tic-ek. Fontos, hogy meghatározzuk, melyik a legtöbb szenvedést és nehézséget kiváltó tünetcsoport annak érdekében, hogy a terápiát, a gyógyszerelést erre tekintettel állítsuk össze.
Mi okozza a Tourette-szindrómát? Bár a TS okát még nem ismerjük, számos kutatás szól amellett, hogy a betegség hátterében az ingerület átvitelben szerepet játszó u. n. neurotranszmitterek agyi anyagcseréjét befolyásoló gén, vagy gének rendellenessége rejlik. A TS kialakulásában legtöbbet vizsgált neurotranszmitterek a dopamin, a szerotonin és a norepinephrin.
A Tourette-szindróma (TS) egy neuropszichiátriai idegrendszeri betegség, amelyet közös szóval tic-eknek nevezett ismétlődő, akaratlan mozgások és irányíthatatlan hangadások tartós, együttes vagy váltakozó fennállása jellemez. Némely esetben ezek a tic-ek helyzethez nem illő szavak, kifejezések hangos, és szintén akaratlan kimondását is magukban foglalják.
A rendellenesség neve a tizenkilencedik században élt Georges Gilles de la Tourette francia neurológustól származik, aki a betegséget elsőként írta le.
A TS tünetei gyermekkorban, de legalább is 21 éves kor előtt jelentkeznek. Férfiaknál 3-4-szer olyan gyakori, mint nőknél. A világon mindenütt, minden etnikai csoportban is észlelték. A TS természetes lefolyása, kimenetele nagyon változatos, a tünetek palettája igen széles és a nagyon enyhétől a rendkívül súlyosig terjedhet. Leggyakrabban mérsékelt súlyosságú formában jelentkezik. Az átmeneti tic-rendellenességet gyermekkorban gyakran látunk, spontán javul. Néha a mozgásos vagy a hangadással járó tünetek egy éven túl is fennmaradnak, ilyenkor krónikus tic-rendellenességről beszélünk.
Milyen formában jelentkeznek a tünetek? A TS első tünetei a legtöbb esetben a mozgásos tic-ek, főleg az arcon, leggyakrabban pislogás formájában jelentkeznek. Az arcon megjelenő (faciális) tic lehet m ég orrhúzogatás és grimaszolás, szemfordítás is. Idővel ezekhez más mozgásos (motoros) tic-ek is társulhatnak, mint fejrángatás, nyakcsavargatás, lábdobogás, testgörbítgetés vagy testhajlítgatás.
A TS-páciensek akaratlanul adhatnak ki furcsa hangokat, szavakat és kifejezéseket ismételgethetnek, és ezeket közös szóval vokális tic-eknek nevezzük. Nem szokatlan, hogy a TS-ben szenvedők folyamatosan köszörülik a torkukat, köhécselnek, szipákolnak, röfögnek, morognak, ugatásszerűen felhördülnek vagy kiabálnak.
TS-ás emberek akaratlanul mondogathatnak obszcén szavakat (koprolália), illetve ismételgethetik mások vagy saját szavait (echolália), ezek szintén a vokális tic-ek közé tartoznak. Túlzott mértékben érintgethetnek másokat, vagy megszállottan és szükségtelenül ismételgethetnek bizonyos cselekvéseket. Néhány súlyos esetben a TS-ás betegek viselkedése önsértő is lehet - szájukat, arcukat ütögethetik, fejüket kemény tárgyakba veregethetik. Ezek a tünetek szerencsére rendkívül ritkák.
A tünetek spontán is súlyosbodnak vagy javulnak. Számuk, gyakoriságuk, típusuk és megjelenési helyük gyakran változik. Néha hetekre vagy hónapokra is elcsendesülnek, majd ismét visszatérhetnek. A tünetek hullámzásának megfigyelhető egy hosszabb távú formája, melyet a tünetmentességből átváltó súlyosbodás, majd újra enyhülés követ, kiváltó ok nélkül. Más esetben aktuális feszültség okozhatja a tünetek felerősödését, így bizonyos helyzetekben idegesség, szorongás, kellemetlen feszültség, de akár a kellemes meglepetés, hirtelen öröm is kiválthatja.
