Keresztény oldalról az alábbi államok és lovagrendek csapatai vettek részt a csatában:
Kasztíliai Királyság
Navarrai Királyság
Aragóni Korona
Santiago-lovagrend
Calatrava-lovagrend
templomos lovagrend
ispotályos lovagrend (a későbbi máltai lovagrend elődje)
Továbbá: portugál, francia, okcitán és leóni önkéntesek.
Együttesen még így is csak olyan 12-14 ezer főt számláltak a kb. 22-30 ezer főre taksált muszlim haderővel szemben, akiket Muhammad al-Naszir, az Almohád-birodalom kalifája vezetett.
A keresztény seregek fővezérei:
Derékhad: VIII. Alfonz (Alfonso VIII.) , kasztíliai király
Jobbszárny: VII. Sancho (Sancho VII.), navarrai király
Balszárny: II. Péter (Pedro II.), aragóniai király.
Elővéd: Diego López II. de Haro (kasztíliai) és Rodrigo Jiménez de Rada (kasztíliai, Toledo érseke).
A valóságban a 100 ezer elesett mohamedán harcos egy rendkívül erős, mondhatni költői túlzás, mivel hogy a modern hadtörténeti kutatások szerint kb. 22 és 30 ezer között volt a csatában résztvevő muszlim haderő összlétszáma, de az biztos, hogy igen súlyos emberveszteséget szenvedtek, a hadseregük gyakorlatilag megsemmisült.
Az angol wiki történelmi kérdésekben eléggé alapos, itt van egy nagyon jó kis összefoglaló a reconquista ezen fényes diadaláról:
A spanyol nyelvű Wikipedia szócikke persze még sokkal alaposabb a témában, de ezt csak azoknak merem ajánlani, akik nagyon erős kasztíliai nyelvtudással rendelkeznek. :-)
A Las Navas de Tolosai győzelem leírása egy régi magyar történelemkönyvben:
"Az afrikai mohammedánok utolsó nagy támadása a keresztyéneket jól elkészűlve találta. III. Incze pápa, kinek lángszelleme a keresztyénség ügyét minden ponton hévvel felkarolta, Nyugat-Európa figyelmét a spanyolországi keresztyénség megsegítésére irányozta. Hatalmas szavára a franczia és olasz keresztesek nagy tömege kelt át a Pyrenéeken és sietett Toledo felé, a keresztyén haderők gyülekezési helyére. Megjelentek az aragoniai és navarrai királyok is segédcsapataikkal, de a főhaderőt Castilia vitézei szolgáltatták, kiket a toledoi érsek és a többi püspökök személyes megjelenésük által lángoló vallásos lelkesedéssel töltöttek el. Az egyesült keresztyén hadsereg 1212 junius 28-án Toledóból az ellenséggel szembe sietett. Néhány napi menet után a keresztesek nagy része, kifáradva a nagy hőségben, visszatért, de a spanyolok tovább haladtak s az almohád hadsereg erős állását a Sierra Morenában megkerülve, a Las Navas de Tolosának nevezett fensikon döntő csapást mértek a mohammedánokra. (1212 julius 16.) Százezer mohammedán harczos borította a csatatért mondják a spanyol krónikák míg a keresztyének, kik a saracén táborban rengeteg zsákmány birtokába jutottak, alig néhány száz embert veszítettek.
A keresztyének sem siettek a kivivott nagy győzelmet felhasználni, néhány nappal az ütközet után a győzelmes spanyol hadsereg visszatért Toledóba. Mégis a tolosai ütközet több volt fényes diadalnál, forduló pontot jelez az iszlám és keresztyénség százados küzdelmében.
A mohammedánok uralma Spanyolországban végéhez közeledett. Az afrikai mohammedánok tettereje megtörött s míg az almohád uralkodók ezután teljes tétlenségben töltötték napjaikat Marokkóban, azalatt a régi ellentét a spanyol és az afrikai mohammedánok között teljes erővel tört ki. E küzdelmekben Spanyolország végképen elszakadt Afrikától, de az iszlám bukását az almohád hatalom romjain keletkezett kis arab államok sem egyenként, sem egyesülten nem voltak képesek feltartóztatni.
A tolosai győzelem gyümölcseit a félsziget keleti részén Aragónia szedte le. I. Jakab (Jayme, 12131276.) igazi középkori lovag, ki nyolczad magával kétszáz saracént megfutamított, mindenekelőtt a Baleari szigetek elfoglalását tűzte ki czélul. Keresztes hadjáratot hirdetett s felhivására számos franczia és angol lovag sietett a kereszt zászlója alatt küzdeni. 1229 őszén a keresztesek 150 hajón Mallorca sziget partjain kikötöttek s heves harczok után előbb a sziget fővárosát Palmát, majd a belső hegyes részeket is meghódították."
A reconquista korának egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb királya, Córdoba, Sevilla, Jaén és Murcia visszafoglalója, a kasztíliai és a leóni királyságok egyesítője, Kasztília nagyhatalmi státuszának megalapozója:
Ez elég érdekes, hiszen az Afrikából kivándorolt csoport ( akiktől minden Afrikán kívüli származik ) néhány száz fős lehetett annak idején, elég sok rokon házasság lehetett ott és hibás gyerek.
Egy szűk katonai-politikai elitet alkottak a romanizált hispán lakosság fölött.
Érdekes, hogy az amerikai spanyol gyarmatokon, a gyarmati uralom utolsó időszakában a Spanyolországból kirendelt, a helyi lakossággal szemben gyakran fennhéjazóan viselkedő gyarmati főtisztviselők és katonatisztek pejoratív elnevezése volt los godos, azaz a gótok. :-)))
Ilyesmi számokról tudok én is. A 200-250.000 vizigót mellett volt valamennyi szvéb és alán is,de azok még ő hozzájuk képest is kevesen voltak,meg elvileg jöttek britek is Galíciába de hogy ez mennyire számít biztosnak nem tudom.
Meg ugye a mozarab nyelvet se felejtsük ki,ami egy erősen arab-berber hatás alatt lévő ibero-román nyelv volt és ha jól tudom az andalúz dialektusra nagy hatást gyakorolt bár a mozarab beszélői áttértek a kasztíliaira.
Valószínűleg igen, de azt azért ne felejtsük el, hogy a germán gótok csak elenyésző részét alkották Hispania korabeli teljes népességének.
Hispania teljes népessége a 6. sz. elején úgy 5 millió körül volt, míg a Hispaniába beköltözött vizigótok (sp. visigodos) lélekszáma olyan 200 ezer körül mozgott tudtommal, talán 250 ezer.
Az össznépesség több mint 90%-át a katolikus vallású, romanizált hispánok tették ki, akik a vulgáris latin kései változatát beszélték, azokat a dialektusokat, amelyekből később az ibero-román nyelvek - katalán, navarro-aragonés, kasztíliai, astur-leonés, gallego és a portugál - alakultak ki.
Erre tippelek én is. De ha csak a spanyol és portugál nemességet vizsgálnánk szerintem jóval több germán eredetű gént tudnánk kimutatni mint ha a népesség egészét vizsgálnánk.
Én is úgy tudom, hogy nem volt erőszakos iszlamizáció a mór uralom alatt, nyilván azért nem kevesen voltak, akik a társadalmi előremenetel érdekében önként áttértek.
Ami a gótokat illeti, szerintem igazad lehet, a mai spanyol népességben alig lehet kimutatni a genetikai lenyomatukat, állítólag Észak-Spanyolországban van néhány kisebb folt, ahol egyáltalán valamennyire igen.
Érdekes, hogy a szvébek/svábok genetikai lenyomata Galíciában és Észak-Portugáliában a mai napig sokkal jobban megőrződött, ez az ún. autoszomális genetikai eloszlást ábrázoló térképeken elég jól látszik.
Ez a folyamat is hozzájárulhatott ahhoz,hogy az R1b lett a domináns haplocsoport. Egyébként a déli részeken mennyire volt tömeges az őshonos lakosság iszlamizációja ? Tudtommal a lakosság többsége keresztény maradt a muszlim uralom ellenére mivel a mórok megtűrték őket azért,
Egyébként láttam,hogy korábban már volt szó az R1a Spanyolországi elterjedéséről és az R1a szerintem a vizigótok és egyéb népvándorlók genetikai nyomára utalhat. Bár nekik túl nagy genetikai hatásuk nem volt a jelenlegi népesség kialakulására mert elég kevesen voltak alapból is és a mór hódítás alatt is főleg ők hullottak.
Nem új dolog ez, mert már Anderle Ádám is írt erről a 90-es évek elején a Spanyolország története c. könyvében.
Ennek a részletei előttem nagyrészt ismeretlenek, bár a témával foglalkozó spanyol és portugál történészeknek biztos vannak pontosabb infóik és adataik.
Lényegében tudtommal arról van szó, hogy a muszlim uralom alól felszabadított területekről a muszlim népesség egy jó része elmenekült, visszahúzódott dél felé, így a keresztény királyságok előtt adódott a lehetőség és a feladat, hogy ezeket a területeket keresztény vallású népességgel telepítsék be.
Ilyeneket viszont csak a félsziget északi részén találtak, így aztán érthető, hogy észak felől dél felé tartottak ebben a korban a fő népmozgások a félszigeten belül.
Később aztán a zsidók és a mórok legnagyobb részét fizikailag is kiűzték a spanyol és portugál királyságokból, nyilván ez is hatott a félsziget népességének genetikai összetételére oly módon, hogy csökkent a zsidókhoz, arabokhoz és berberekhez köthető haplocsoportok, szubkládok gyakorisága.
Az R1b-n belül az R1b - DF27 az, ami a leginkább jellemző az ibériai népekre.
Egyes új hipotézisek szerint ez nem is a mai Franciaország vagy Dél-Németország területén alakult ki, hanem ez a mutáció már az Ibériai-félszigeten jött létre, mégpedig annak északi részén, a mai Aragón - Navarra régiók környékén, onnan terjedt szét az egész félszigeten, ill. visszavándorlás révén elterjedt Franciaországban és más nyugat-európai régiókban is.
Quiles adatai szerint a mai spanyolországi férfinépesség kb. 40 %-a tartozik az R1b - DF27-be, azaz az összes R1b-s spanyolországi férfi kb. kétharmada.
Régiónként is vannak eltérések, északon, a baszk és a katalán régiókban még magasabb ez az arány.
Vizsgáltak latin-amerikai férfi populációkat is ebből a szempontból, az jött le, hogy az R1b - DF27 ott is elég jelentős - mondjuk a spanyol gyarmatosítás ismeretében ez érthető.
Kolumbiában pl. közel 40% volt a vizsgált mintán belül az R1b- DF27, ugyanakkor Mexikóban csak 10%, Peruban pedig csak 8, tehát országonként elég jelentős eltérések vannak, meg azt is írja Quiles, hogy az alacsony mintaszámok miatt ezeket az eredményeket egyenlőre fenntartásokkal és óvatosan kell kezelni.
Akkora népességcsökkenés volt a középső,déli részeken,hogy északról kellett pótolni ? Nemigazán hallottam még erről a népesség mozgásról ez nekem új infó...
Mondjuk logikus mert évszázadokig elhúzódott a reconquista és Ibéria belső részei alapból ritkán lakottak a természeti viszonyok miatt.
Valami olyasmi folyamatot képzelek el mint amikor a török kor után a volt hódoltsági területek újranépesültek a Felvidékről,Nyugat-Dunántúlról.
És érdekes módon pont a nem-indoeurópai nyelvű és leginkább ősi genetikájú baszkokban a legnagyobb az R1b aránya :) Szerintem simán lehet,hogy a baszk R1b dominancia csak az évezredek alatt fokozatosan alakult ki genetikai sodródással(mivel viszonylag elszigetelt nép ezért lehet számolni ilyen jelenséggel is). Az autoszomális génjeik ironikus módon meg pont azt mutatják,hogy őket érte legkevésbé yamnaja hatás. Érdekes a genetika annyi szent...
Igen, mert az Y-DNS haplocsoportok szempontjából a katalánoknak kb. 67 %-a, a spanyoloknak kb. 60 %-a, míg a portugáloknak kb. 56%-a tartozik az R1b haplocsoportba, azon belül is túlnyomórészt az "Atlantic Modal Haplotype" R1b- M269-be, tehát apaági vonalon kvázi indoeurópai származású, ugyanakkor az autoszomális DNS-elemzések szerint az ún, sztyeppei kapcsolatú származás (Steppe-related Ancestry) az Ibériai-félszigeten max. 20-25% között mozog, ergo az feltételezhető, hogy az indoeurópai bevándorlók/hódítók között masszív többségben voltak a férfiak, akiknek a jó része helybéli, pre-indoeurópai nőket vett maga mellé feleségnek, ill. ágyasnak.
