Szabadságszerető a magyar, de még sohse jutott el idáig. Az elnyomók, a forradalmárt kiirtották volna egy szálig. A világ halad. A forradalmak újabb és újabb győzelmet aratnak. Emlékezés fáklyatüzében rójuk le tiszteletünk Aradnak. Mind hősök voltak, kik a harcok végén ott haltak, de szívünkben élnek. Örök dicsősége marad a magyar emberek nemzetének. Egy se volt, ki megbánta harcát, mit népünkért hősként vívott. Lelkünkbe, a történelembe arany betűs lapot írott. '56. lett követője a hősiesség Aradjának. A harc folyik, a módjai, másként, más úton járnak. A háttérben óriások állnak. Ma is világszerte a szabadság ellensége nincs még végleg leverve. A bank, a haszon és uzsora, jogi eszközökbe rejtve. Rátelepült a világra; mindent be is kebelezne. Hősi lelkek kellenek, számított hadrendbe állva, Így szűnhet meg az elnyomás, valós lesz a népek álma! A vér nem folyt akkor hiába; A gyarmat fogalma ködbe vész, A napsugár ködöket oszlat, dalunk talán az égig ér. Magyarok! Vegyük át Hőseink hazaszeretetét! A mostani nehéz időkben tegyünk meg mindent e honért! Aki nem él nagy szegénységben, ne most várjon már javulást. Akinek van mit aprítani, ne most várjon még gazdagodást. Önzetlenül és puritánul még jobb lesz a haza sorsa. Tegyen meg mindent türelemmel, míg eredmény nyílik virágcsokorban.
Egész egyszerűen kénytelen vagyok ide is behozni Prókai Tamást, akinek költészetét eleddig egyáltalán nem ismertem.
Szokásom szerint hadd hívjam fel Nb. Figyelmeteket a nyelv és hejesírás (ez itt a sírás helye) kreatív alkalmazására! Hasonképpen egyedi a költemény "rím"képlete, amit bízvást nevezhetünk prókikus strófának (x x x x x x x x x és ennek változatai). Az olyan mű, amiben ennyi szépséget találhatunk, el kell hogy bírja az olyan hiányosságokat, mint a földrajzi nevek pontatlan ismerete és a Kárpát-medence honfoglaláskori növényföldrajzára vonatkozó bármiféle tudás totális hiánya.
Olvassátok, és meglássátok, egyet fogtok érteni velem!
Atilla
Pusztuljon Bizánc, pusztuljon Róma, Atilla előtt a végtelen róna Ontja hun vitézit, számosat, Lesúlytani készül Isten Ostora! Égiek küldték Hit védelmében, Hadak Ura kardja jobb kezében. Pannónia pusztáján gyűl a had,
Világ nem látott még ily hatalmat! Megindulnak, menetelnek hosszan, Ellenállás sehol egy városban. Catalaumnál Aetius várja, Roppant hadak feszülnek egymásnak. Valaha jóbarátok voltak Ők, De szembekerültek a harcmezőn. Egymást ismerve győzni nem tudtak, Hosszú gyilok után elvonultak.
Róma kapuiban Leó pápa, Retteg Atillától, remeg lába. Nagykirályunk nem szomjazza a vért, Sarcot vet ki, s békében hazatért. Nemsokra rá lakodalmat tarta, Germán leány, Ildikó az ara. Folyik a dínom-dánom, lakoma, De nász közben, Ó! mily tragédia! Nagykirályunk fulladt envérébe,
Vagy végzett vele Ildikónak mérge! Délceg hős, de megkapta a halál, Ily fejedelmet a hun többé nem lát! Fektetik őt hármas koporsóba, Helyezik azt mélyen egy folyóba. Sírnak helye örökre elrejtve, Vele pusztult hunoknak ereje! Testvérharc mi halálát követte, Hun a hunt ezerszám ölette.
Csaba népe egy részét itthagyta, Azóta Erdőelvét vigyázza. Várja a Nagykirály visszatértét, S véle a népének dicsőségét. Hadak Útján a hunok robognak, Hamarosan új hazát foglalnak!
Szörnyűség, csalódás, botrány: Gavallér Jánosnek ezidáig legalább a rímei költőiek voltak, és "technikailag" egyébként is rendben volt. Kifordult sarkából a világ...
Ajándék
Keserű napok múlnak, meggyötört arcok nem virulnak, mosoly-görcsök az ébredések, robotórák, percek, évek, el, -elnyel a sodrás, József Attila ül a Dunánál.
Meghasonlott az óta az írás, senkinek sem húzza már a prímás, csend van, egyre cifrább az abrosz, nincs morzsa, fertőtlenített bútor- asztal, koldus kacsint a körúton…
Túlfeszült, szakad a lélek húrja, férges gyümölcs hullik, pusztul a fa, aszalt bőrű gyerek lóg az ágon, százezer év zúg a szélben, fázok: - Mire gondolna ma, Petőfi Sándor?
Nimród, Attila, Árpád és Mátyás lelkületért kiált a magyarság! Szavunkat adtuk – Isten tudja-, életünkkel fizetünk a sorsnak, - Mit akarnak korcs háttérhatalmak?
Jézus Krisztus nevében öltetek, báránybőrbe bújt farkasok, férgek, végigsöpör rajtatok a vész, kétezer évig figyelő ítész, kibontja újra, a sors szelencéjét!
Aki ma a szovjet bűnöket élezi, Nagyrészt, a rablótőke pénzét élvezi. Az, az állam összeomlott. Él viszont és fal a tőke, Nem tudni, hogy szabaduljunk meg tőle! Mert polip karja A világunk átfogja. Míg milliárdok éhen halnak, Tőkés fattyak hivalkodva "tanácsokat" adnak! Pénzen "mindent" megvehetnek, Értéktelen pénzt is teremthetnek. Ez ma a "Gonosz birodalma"! Az elfajzott tőke szörnyű hatalma! A tisztesség, az erkölcs, árulkodó szemölcs az arcodon. Ellened van, nem melletted áll a harcodon. Válságot teremt, hajléktalant, Elkövet minden zsaroló jogtalant. Az egyenlőbbség nagy akadálya. Ki erre tör, megveri, leigázza. Az éhbér, az egyenlőtlen csere, Az egyoldalú szerződési jog, mind a szégyene! Nem látja: a mozgalmak erre haladnak. Már nem nyakaznak, de egyenlőbbséget akarnak! Nem ósdi benzinfaló gépeket, Nemcsak divatosat és szépeket, De melyek szolgálják az életet. Ami gonosz rendszerről tudunk, Mind idegen tőkén alapult!!! Vagy felfedezhető némi ásatással, Pillanatnyi, vagy többéves tőke átadással. A legfőbb gonosz, hát nyakunkon ül! Állhatna mellettünk! Emberül. De óriás a birodalma! Magmától a csillagokig, teljes a hatalma!!! Államokat visz szervezetekbe, Viszi gazdaságát, erkölcsét egyvelegbe. Mire észbe kapnak, ott a jogi béklyó! A tőke hízik, a bajunk, neki épp jó! Megszabja a feltételeket, Koldussá tesz normális életeket, Családokat. Érzéketlen! Nem hall átkokat!!! VILÁG ADÓSAI EGYESÜLJETEK! GYŐZZÉTEK LE A KARVALYTŐKÉSEKET!!! Politikusok! Adósok mellé állni! Az egyenlőbbségért, a polgárért kiállni! Célként deklarálni!!!
(Hihetlen, hogy ezt nem Dogfüggő olvtársnő írta...) :-)
A banki világválság
Miért kell bűnözővé lenni? Az egyoldalú szerződésmódosítás: SEMMIS! Jogászok! Ha ezt tanultátok?! Legyen a nevetek ÁTOK! Más tulajdonát elvenni?! Akár hajléktalanná tenni?! Évekig nyomorgatni?! Utána utcára rakni?! Ha ezt tanultátok; Legyen a nevetek: ÁTOK! A bankok nem tudták, hogy mit jelent a VÁLSÁG?! Akkor ezt se tanulták?! Az ajtón bejön a haszon, A rossz, beszivárog az ablakon! A vállalkozó, vagyonával felel. Ha 1 000 bank tönkremegy, A manipulált pénz vele megy! A pénz, már nincs az adósok zsebében! A megoldás, a politikusok kezében! Visszaadni a házakat, lakásokat! Szavazók! Váltsátok le a nem odavalókat! Ne állhasson a szavazók elé, Ki nem áll szívvel az adósok mellé! Kis pepecselés, itt nem segít! Egyenlőbbséget! Felelősséget! Segítőkészséget! Jézus kiűzte a templomból a kufárokat! Büntetni kell a bűnös bankárokat! A polgár a hazáért, életét is adta. Tömegsír. Embereink vannak alatta. Kevesebb bank mellett megélünk. Legyen jó a pénzünk! Ne egy pénz legyen a meghatározó! Ne a spekuláció, hanem az illető ország pénze a valós! Ha ezt mostanában meg nem oldod, Örökké ez lesz a gondod! Nem a haszon, hanem az ÉLET! Illeti meg az emberiséget! Tényleges pénz nélkül meggazdagodni?! Annyi, mint LOPNI! Sokszor, sokat LOPNI! A válság, újra az USA - ból indult. Az atombomba egykor, mindenkit feldúlt! Korea, Vietnam, Afganisztán, Az Orosz bekerítése is ott van a listán! Miért kellett nekik Lengyelország?! A vétókból, a békés népek nem kérnek! Ez hatalmi vélt, életellenes érdek! Nem a vélt haszon, hanem az ÉLET Illeti meg az emberiséget!!!
Gyuri bácsit sáros utakra vitte a régi bor. Mióta kijózanodott, az osztály nélküli társadalomért, a kizsákmányolás mexüntetéséért küzd — voltaképpen miért is tartjuk jobboldalinak?
A régi téglák
A régi téglát hiába rakosgatod! Új építés kell, ha akarod, ha nem akarod. A szocializmust hiába szidtad, Az újat meg nem találtad, Az embereket becsaptad; Saját javadra kihasználtad. A világ erjed, forr, Így lesz jó bor. De nem építheted a régit, Ami sáros utakra vitt. Az egyenlőbbséget ha nem találod, Az, veszted lesz, a halálod. Mert a szegények jobban szaporodnak; Előbb-utóbb Övék lesz a holnap. Nem fognak dúskálni a javakban, Új életet hoznak, igazságosabban. A tőkés cápákat adják a cápáknak! Hazug politikusokat, a rácsos zárkáknak! A kizsákmányolás szűnik a világon, Nem lesz az emberség, szegény szülte álom!
A vadregényes ősi folyam, életeket követelt. Közöttük nők és gyermekek. A fájdalmunk, a részvétünk, a végtelenig érhet el. A szívünk megremeg, a könnyünk pereg.
Most itt nincs háború, nem folyik vér, De a csapás, országok szívéig elér. Egy sokat szenvedett hősi nép. Cárok, háborúk, mennyi csapás ér.
De meg nem adtad magad soha! Ne áldozatot szedjen, csak zúgjon a Volga. Zúgjál Volga folyó! Adj erőt, életet! Zengjen rólad az ősi dal, az orosz éneke!
Az alapmű, nemrég sikerült megszereztem. Most éppen nem találom, ha előkerül, idézek belőle. Addig is közreadok néhány kevésbé ismert remekművet Katona László életművéből :)
Gyuri bácsit idegen érdekekért fojtja a vér — ráadásul a miénk
Trianon után...
Szembe kell nézni a múlttal, Hogy láthassuk a jövőt! Ki védte a magyart, a családot? Hogy ne csonkítsanak idő előtt?! Kellett hódolni uraknak, Vagy követelni a jussot? Hogy kezed munkájából, a haszonból, Neked is több jusson!? Mindenhol ott kellett lenni, Hol vérünk fojt, idegen érdekért. Talán "zabot" kellett volna adni, Nem igaz magyar vért! Bele kell nézni a jelenbe! Ki vádol, újabb sarcot ki akar!? Ki nyúzta, verette a magyart!? Mely pártok, kik mindent zsebeltek!? Kik hoznak ránk új, külső zivatart!? Kik hazudtak "nappal és éjjel"!? Kormánynegyedet akartak szenvedéllyel! Adó-pénzt szórva szerte-széjjel! Felelősségre vontak "nagykutyát"?! "Nagyok" viselik bűnük ódiumát?! Vagy új terveket szőnek, ahányan vannak? Ezekből jönne jövője magyarnak??? Nagy a veszély, de volt már ilyen! Taposó talpak alatt éltünk. Bátrabbak legyünk, elszántabbak, Vagy még rosszabb is eshet velünk. Alkotóbbnak kell már lenni, Minden szavazásra elmenni, Érdekeinkért felszólalni, Odamenni, jobbra tenni! A jövőnek, gyermekednek, Nemzetednek megfelelni!
Gavallér Jánosban az a hátborzongató, hogy ezek a versek technikailag nem is rosszak: ő az ideg-elme kategória etalonja.
Vele szemben a debilitás-dementia vonal áll. Mint például Mosonyi György...
Gyuri bácsi: Néhány gondolat a politikáról
Ha nem találnád a szótáradban a politika szót Adok Néked néhány neves tanácsadót. Letörték a terrort, a náci förtelmet, kezdhettünk írni, újabb történelmet. A Német, nem azonos a nácizmussal, az Orosz sem a kommunistával, sztálinizmussal. Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev és utódai; Kádár az árulással, Gyurcsány a hazugsággal, harácsolással, adóssággal.
A másik oldalon: Mandela, afrikai fáklya, Gandhi, az erőszakmentesség csodája, Nálunk: '56. lángja, a halálraítélt Wittner Mária, Ki fölött évekig zúgott a halál szele. Kádárista, máig meg nem békélt Vele!
Az ellentétes oldalon: Szaddam Husszein, Bin Laden, Afganisztán, talán ősi jövetelünk tája, maradék népünk országa, hazája, mára mindenkinek országa, kinek módja van ide jönni, maradékot lefölözni. Népünket megint az újjáépítés várja, a betegek, szegények kálváriája. Reméljük, a ma oda vezet, hogy lefogjuk a multi kezet, mely millió polip-karból áll, a végén a rabszolga, és nemzethalál. Nem lehet fő cél a haszon, kik gazdagodtak a gyarmatokon, és már nem lehetett más hátra, szemet vetettek a nagyvilágra, amely meghunyászkodott, amit lehetett, odaadott. Most füst-óceán övezi a Földet, rossz a tét, mit a Kapitál, az életre föltett, és új Kék-bolygó terve fogja át, az Úristen tervező asztalát.
