A minap megismerkedtem egy kedves teremtéssel, aki mint megtudtam, karizmatikus katolikus. És megtért. Ez utóbbi állítása egy kicsit furcsának tűnt nekem. Ugyanis tudomásom szerint a katolikában sok olyasmi van, amiből meg kéne térni. És akkor már, nem katolikus. Szóval bonyolult, nem tudom hová tenni.
Most akkor katolikus, vagy kerestrény? Vagy lehet a kettő egyszerre?
Nem is azért írtam, h. meghasson, hanem, h. bizonyságot tegyek annak, akit érdekel, h. nálam hogyan zajlott a megtérés.
Azt hiszem tévedsz, Isten nem azt mondta, h. ha jót cselekszel, emelt fővel járhatsz, hanem azt, h. "Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába."
Ergo nem a cselekedeteink számítanak, hanem a hitünk. Bármilyen jó ember lehet valaki a földön, ha nem hisz Jézusban, abban, h. Ő a megváltónk, elkárhozik.
Az ember ui. bűnös, nincs olyan ember, aki soha semmilyen rossz cselekedetet nem visz véghez. Ha pedig követ el élete során rossz cselekedetet, akkor nem mondhatja magáról, h. ő üdvöül, mert jó volt. Nem volt jó, akár csak egyszer is. A bűne miatt nem üdvözülhet.
Bűnbánattal, megtéréssel, hittel Jézus megváltóként való elfogadásával azonban üdvözülhet.
Nos, nem hat meg senki állítólagos megtérése, főleg a kereszténység égiszében, mint teológiai parafrázisba öntvényezve, mert ugyan miből mire tér meg az ember, miből lehet újjászületni?
Teológiai pszichózis képzetség a megtérés, avagy az újjászületés!
Isten azt mondja, ha jól cvselekszel, emelt fővel járhatsz!
Nem kell sehonnan megtérni, csak jól kell cselekedni, uralkodni kell az embernek indulatain, és nem vallási mizériákba menedékelni a lelkeket!
magam is átestem az úgymond megtéréses eszméken, meg az újjászületéses demagógságon!
Ma már így látom, mert az embertől annyi szépet, hjjót igazságot, szeretetet, valódi érzéseket vettek el egy olyan valláshiedelmi istenkultuszért, ami sok esetben hantázis, szélhámos ígérgetésekből áll, istenképei is szektánkáént váltaklozó, mintha színi előadást játszatnának az emberrel és jól szórakoznak a vezérelvek azokon akiket suikerült bábokká tenniük!
Nagyon jó kérdés, örülök, hogy feltetted, mert belegondolva, most látom, mennyire nem én "csináltam", sőt, még csak nem is akartam a megtérést! Sem túlmisztifikálni, sem elbagatellizálni nem akarom, röviden talán úgy foglalnám össze, hogy a megtérés az, amikor levetkőzzük az óemberünket, és felöltözzük az újembert. Ezt nem mi csináljuk, hanem Isten végzi el bennünk. Talán a megtérésnél látszik igazán, hogyan simul bele az ember akarata Isten eleve elrendelt tervébe, hogy persze az én igenem és elhatározásom is ott van, de mégis, Isten a kezdet és a vég, mert Isten kezdeményezi, Isten munkálja ki, és Isten tart meg és őriz meg benne. Akkor öljük meg az óemberünket, amikor ráismerünk bűnös, és egészen elveszett voltunkra, és szívből bánkódunk bűneink miatt, de nem állunk meg a siránkozásnál, nem törődünk bele ebbe az Istentől elszakadt állapotunkba, hanem megtanulunk jót tenni és törekedünk az igazságra, mert találkozva az élő Jézus Krisztussal, megismerve az igazságot, az egyetlen ésszerű döntés az Isten melletti elköteleződés. A megtérés a kezdet, mikor hátat fordítok a régi szokásaimnak, és odafordulok Isten felé, átadva magam, hogy Isten munkálkodjon bennem és formáljon át.
Nem is a megtérés a fontos, mert az egyszer megtörténik, talán nem is akkor, amikor szeretném, vagy amikor felkészültnek érzem magam erre, de a képességeinktől mindenképpen függetlenül, hanem az a fontos, most milyen kapcsolatom van Jézus Krisztussal! Most követem-e Jézust, most Úr-e Jézus az életem felett, most van-e örömöm Krisztusban, most van-e reménységem, most akarom-e Isten akaratát megismerni és cselekedni? A megtérés egy egyszeri szép élmény, de ami utána jön, azt a hitben járás mindennapi harcaiban, győzelmeiben, bukásaiban élem meg, hogy Jézus Krisztus valóban él, és én is élek általa őbenne.
Jézus beszélt a saját újjászületéséről, és az ebben való követéséről, én rá hallgatok:
"Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetekengem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét."(Mt 19,28)
Persze azt belátni, hogy félre vagy vezetve nem egyszerű, mert akkor borul minden addigi felépítmény, mint ahogy nálam is borult. Kiderül előbb utóbb, hogy az Igazság felismerésekor ki hajlandó elhagyni érte mindenét.
Nekem fontos az üdvösségem, és a körülöttem levőké is, ezért inkább Krisztusra hallgatok, és azokra akiket személyesen küldött, hogy helyreállítsák a kezdeti igaz keresztény tanokat, amiket idővel félretoltak.
"Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mintmegfeszítettről."(1Kor 2,2)
Hogy, hogyan gondolt Pál apostol Jézus megfeszítettségére, amikor arról prédikált, elolvashatod a fenti linkben.
A belinkelt hozzászólásodban ezt írod: Jézus újjászületéséről egy szó sincs a mai megváltáselméletekben, vagy evangéliumokban.
Ezért nem hiszünk mi ilyesmit, mert Istennek hiszünk, nem Swedenborgnak.
Valóban így van, ahogyan neked is feltűnt, az evangélium nem ír ilyesmit, mert Jézus újjászületéséről a swedenborgiánus filozófiában olvastál. Azért nem ír Isten tévedhetetlen és igaz kijelentése ilyesmit, mert nem Jézusnak kellett, hanem neked kell újjá születned! Ezt viszont írja a Biblia!
Nem vonom kétségbe, hogy Swedenborg filozófiájának követése számodra az Isten iránti szereteted megnyilvánulása, és teljes szívvel ennek a tanításnak élsz, mert ezzel tudsz és akarsz azonosulni! Azt sem vonom kétségbe, hogy elhiszed, amit mondtak neked, hogy Swdenborg filozófiájának elfogadása a Krisztus követés. De ne állj meg itt! Van Bibliád, megszólíthatod Istent, figyelhetsz Isten szavára! Isten tudja, miért erre vezet téged, és nem én, hanem Isten fog téged Szentlelkével meggyőzni, amikor majd találkozol az élő Jézus Krisztussal!
Mindannyian fogunk találkozni Krisztussal, kívánom neked, hogy még a kegyelmi időben találkozzál vele, mint Saulus, aki teljes szívvel, nyugodt lelkiismerettel és Isten iránti szeretetétől hajtva üldözte Krisztust. Amíg Saulus nem ismerte Krisztust, és csak annyit tudott Istenről, amennyit megtanult, de nem volt még személyes találkozása Istennel, addig ennyire volt képes, hogy üldözte azokat, akik már találkoztak az élő Jézus Krisztussal, mert ők valami mást tudtak, valami mást vallottak, mert számukra Atya volt Isten Krisztus által. Most még Te is üldözöd Krisztust, amikor nézeteidet terjeszted (noha biztos vagyok benne, hogy mindezt a legjobb szándékodból teszed, mert nem látod még, hogy félrevezettek téged), de ha Isten akarja, akkor Te is találkozni fogsz vele, és élő hitre jutsz, ami nem egy filozófia követése lesz majd, hanem az élő Jézus Krisztus személyének megismerése, és a benne való növekedés lesz!
Kegyesnek hangzik ez az emelkedett bölcselet, csak éppen nem sokra megyünk vele. Melyik a tökéletes vallás? Van-e egyáltalán olyan vallás, aminek csak megtért keresztyének a követői, és nincsenek közöttük hitetlen látszat-keresztyének? Ha nincs ilyen vallás, akkor vajon van-e olyan felekezet, ahol van legalább egy tökéletes gyülekezet? Ha ilyenről tudsz, szólj, mert szeretnék én is csatlakozni! Bár, ha én is csatlakoznék hozzájuk, az a gyülekezet már nem lesz tökéletes...
Isten nem azt mondja, hogy keress magadnak tökéletes felekezetet és gyülekezetet, hanem a helyedre állít, ahol neked kell tökéletesnek lenned abban a környezetben, családban, gyülekezetben, ahová az Úr állított téged! De még ez sem kötelező, hanem szabadon választható. Igazából az egyetlen ésszerű lehetőséged, hogy az Úrnak ott szolgálhatsz, ahová állít téged, és hogy ezt megteheted, az nagy kegyelem. Mennyivel más ez, mint gyülekezetről gyülekezetre futva, és felekezetről felekezetre szédelegve keresgélni valami olyasmit, ami leginkább kényelmesnek, és számodra elfogadhatónak tűnik! Mert nagy a kínálat vallásokból, és újakat is lehet csinálni igény szerint, mindenki megtalálhatja a számára kielégítőt. Vagy lehet kérni bölcsességet a bölcsesség forrásától, ez is egy szabadon választható lehetőség.
Természetesen ki kell futni a hamis vallásosság babilonjából! Már csak az a kérdés, kinek és honnan kell kifutni? Furcsa módon sokan könnyedén azonosítják a másik ember vallását Babilonnal, míg a sajátját mindenki tökéletesnek gondolja. És még ez a kisebbik rossz, mert vannak olyanok is, akik tudják, hogy ahol vannak, onnan menni kellene, de nem mennek, sőt, magyarázatot is kanyarítanak lustaságuk és közönyük mentegetésére. Vannak, akik vallásukban bíznak, vallásuk tanításában, szertartásaiban, hagyományaiban, mások mindenféle kijelentésekben és bibliamagyarázatokban, mások a kívülállásukban. Csak sokan azt felejtik el, hogy a tanítás nem tart meg, és a legbiblikusabb igehirdetés mellett is lehet kárhozatban maradni! A legtisztább teológia mellett is lehet kárhozatban maradni, ha valakinek nincs élő kapcsolata az Úrral, és nem ismeri Jézus Krisztust, vagy nem annak ismeri Krisztust, akinek az Atya kijelentette!
Ahol Jézus Krisztust hirdetik, mégpedig mint megfeszítettet, ahol az Ige szól, mert Krisztust, mint megfeszítettet hirdetik, ott minden más vallási külsőség és tanítás másodlagos az egyetlen fontos dolog, az Istennel megélt személyes közösség mellett, ami a Krisztusban megvalósuló testvéri egységben lesz látható felekezetektől függetlenül. Ezért nem a másik vallásosságát méricskélném, hanem mindenkit bátorítok, hogy először és elsősorban Isten országát keresse! Aki nem megtérni akar, nem Isten megismerésére, és a vele való élő közösségre vágyik, hanem felekezeteket, vallásokat cserélgetve emberi filozófiákban reménykedve akar üdvösségre jutni, azoknak rossz hír, hogy ez emberileg lehetetlen. De mindjárt a jó hírt is mondom, hogy Krisztusért lehetséges üdvösségbe kerülni, mert Isten kegyelméből Jézus Krisztus értünk, miattunk és helyettünk elszenvedett halálának váltsága árán van bemenetel a Szentek Szentjébe, van szabadulás az elveszett állapotból, amit hit által lehet megragadni. Krisztus feltámadása ennek a bizonyítéka és záloga. Most is lehet még dönteni Krisztus követése mellett!
Ezek a szüzek... Furcsa, de mind a tízen kimentek a vőlegény elé, mind a tízen várták a találkozást a vőlegénnyel, sőt, mind a tízen elaludtak, és mind a tízen felriadtak a kiáltásra! Ha az olaj az Igazság megtalálása felett való öröm lenne, akkor vajon miért nem osztották meg azt boldogan az okos szüzek a bolondokkal? Nem ezt tesszük mind, adunk abból, amit mi is ingyen kaptunk, mégpedig éppen erre, hogy továbbadjuk? Te is osztod az észt, én is, mindketten tökéletesen meggyőződve, hogy ez a leghasznosabb, amit embertársainknak átadhatunk. Sőt, nem azt olvassuk, hogy nincsen nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért? Nem az lenne a legkeresztyénibb megoldás, hogy az okos szüzek odaadják a lámpásukat a bolond szüzeknek, mert jobban szeretik őket önmaguknál, és jobban fáj nekik az ő kívülmaradásuk, és inkább saját maguk vesznek el, csak hogy ők bejussanak? Nem inkább valami olyasmiről van itt szó, hogy az okos szüzek nem tudták megosztani az olajukat, mert erre akkor már nem volt lehetőség? A bolond szüzek nem vették komolyan a készülődést, vagy halogatták az olaj beszerzését, míg végül lejárt az idő, amit arra kaptak, hogy megtöltsék a lámpásukat! A bolond szüzek más olajával szerettek volna bejutni a menyegzőre, de nem lehetett. Más olajával nem lehet világítani, más hitével nem lehet üdvözülni. Nem tud felkészülni senki sem helyettem a Krisztussal való találkozásra, mert amit nekem kell megtennem, azt nem teheti meg más helyettem. A másik ember megtérése nem az én megtérésem. A másik ember harca, győzelme, bizodalma, reménysége nem az enyém. A másik ember üdvössége nem az enyém, az én üdvösségem nem a másiké.
Isten könyörüljön rajtunk, hogy Krisztus második eljövetele ne érjen készületlenül, megtéretlenül bennünket! Továbbá, ne alva várjuk a mi Megváltónkat, ne lelki hanyatlásban, szunnyadásban, közömbösségben, hanem éberen, dolgozva, mint a hű és bölcs szolga. Ha pedig már ránk tört az álmosság, ha már szunnyadunk, ébredjünk fel és tartsuk magunkat éberen, ne engedjük, hogy a világ elringasson bennünket, hanem inkább mi legyünk azok, akik felébresztünk másokat is, amíg még lehet! Ne legyünk olyan bolondok, hogy felelőtlenségünk, hanyagságunk, nemtörődömségünk miatt kihagyjuk a menyegzőt és lemaradjunk a vőlegénnyel való találkozásról!
A kérdés tehát, kicsoda számodra Jézus Krisztus? Egy tanító, esetleg egy ideál vagy eszménykép? Talán Urad és Megváltód, mert út lett számodra az Atyához, és elnyerted benne az életet, és őbenne általa van igazságod? Vagy még magadban bízol? Vagy másvalaki filozófiájában? Egyedül Krisztus tart meg, fogadd el őt Úrnak és Megváltónak, legyél ott lámpás, ahová az Úr állított, ezért ismerd meg Jézus Krisztust annak, akinek őt az Atya kijelentette, személyes megváltódnak!
"Most akkor katolikus, vagy keresztény? Vagy lehet a kettő egyszerre?"
Kezdetben, a mai körülmények között jobb híjján, vagy beleszületik, vagy megtérésekor mindenki belép egy nevesített, kereszténynek mondott egyházba. Vagy Katolikusba, vagy Reformátusba, vagy Baptistába...stb.
Azután, ha Krisztusra hallgat egyedül, kezdi észrevenni az "apjának, anyjának, lány, és fiútestvéreinek, gyermekeinek, szántóföldjének, a gazos oldalát is, és ezzel együtt kezdi meggyűlölni a saját hamiságkedvelő lelkét is, ami jól érzi magát ebben a miliőben".
És egyszer csak azon veszi észre magát, hogy ellentmond nekik először a szívében, majd a szájával, végül elszakad tőlük Krisztushoz egész valójával, aki a szívbe írt Igazság.
Kezdetben lehet egyszerre mind a kettő (katolikus és keresztény), de eljön az idő, amikor az okos szüzek elkülönülnek a bolondoktól. Kivonulnak a vőlegényük, az Igazság elé. Egyszerűen azért, mert van olajuk, ami az Igazság megtalálása felett való öröm:
"Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett."(Zsid 1,9)
A szentlélek, és az ajándékai (karizmák) azért adatnak, hogy az Igazság ismertére eljuttassanak, és megszabadítsanak a lelki hamisságoktól. Nem azért, hogy a hamis vallásos tanokba megerősítsenek, és hozzájuk láncoljanak. (Persze ez kezdetben nem látszik egyértelműen.)
