A hatalmi ambíció nem probléma, ha reálisan elérhető célt tűz ki. Szerintem a törökök elleni hadviselés minimum kétes, hogy sikeres lett volna. A legtöbb, amit elérhet, hogy kiűzi a törököt a pufferállamokból, de azok már Nagy Lajos korában is szövetkeztek a törökkel a magyarok ellen, ergo magyar hódítás esetén automatikusan ellenünk fordultak volna, mint aktuális ellenfél ellen. Ausztria és Csehország megszállása viszont nem volt elérhetetlen álom.
Arról meg végképp nem tehetett Mátyás, hogy még a környéken sem akadt alkalmas utóda, nemhogy a saját családfáján.
Azért annyira nem volt példanélküli nálunk.IV. Béla is élt ezzel a pénzszerzési lehetőséggel a tatárjárás után. Egyébként egész Európában alkalmazták.
Megtűrték a zsidókat, majd kiüldözték őket.Persze a vagyonukat ott kellett hagyni.
Ettől függetlenül igazad van.
Akkor hol volt az optimum? (Mármint helyi kiskirályok / központi hatalom játszmában - OTT és akkor.) A kijelentésedben logikai ellentmondást látok (pusztítóbb rsz., viszont nélküle előbb lett volna összeomlás /külső okból/), és ezt csak a "legkisebb rossz" megtalálásával lehet feloldani.
Pázmánnyal (és érdemeivel) kapcsolatban még egy változat: A magyar területen folyt katolikus-protestáns harc talán kevesebb áldozattal járt, mint a franciaországi vallásháborúk, ill. a versengésnek volt egy "építő" területe: az oktatás. Utóbbi némi túlzással: ki tart fenn jobb iskolát (szigorúan önérdekből, persze). Ennek meg is volt eredménye, ami így-úgy még a XX. szd-ban is jól érezhető (volt). Hogy most mi van, az más ügy.
Talán idetehetnénk harmadiknak Jókait. Tudott pár "sztorit" a kulisszák mögül - talán érdemes a meséit más szemmel is elolvasni (nem a főszálra összpontosítva) Apropo, ő politikus (is) volt, képviselő úr és az öreg Tisza kártyapartnere. De nem ebben volt zseniális
Ez nagyjából ugyanaz, amit én is gondolok. Annyiban vitatkoznék vele, hogy az oszmán birodalom inkább keleti irányba terjeszkedett, valószínűleg ugyanannyi ideig tartott volna az ország megszállása csak talán kisebb önbizalommal mentünk volna Mohácsra és talán jobban helytálltak volna uraink (míg a magyarok fejvesztve menekültek, a cseh gyalogság a végsőkig harcolt).
Lajosnak nehezen tudom megbocsátani a zsidóüldözést (aminek semmi hagyománya nem volt nálunk) illetve, hogy a bizánci császár segélykérését figyelmen kívül hagyta. A történelemben először a bizánci császár elhagyta birodalmát, hogy segítséget kérjen nyugatról és a mi Lajosunk fölényesen elküldte. Még majd egy század kellett, hogy elessen Konstantinápoly, de az oszmánok alig két évtized múlva már a szomszédban voltak.
A pénz nagy úr! Ha a családomat gond nélkül el tudom tartani, akkor rózsaszinűbben látom a világot, könnyebben megbocsájtom a politikusaink baklövéseit.De ez már egy másik topik témája szerintem:))
Egyetértek veled. Számomra Zsigmod a "cseh disznó" az egyik legnagyobb királyunk, aki helyesen mérte fel a török veszélyt, mindent megtett az elhárításáért.
A végvárrendszert nehogy megerősítette, de ő alakította ki.A későbbieknek már csak igazítani kellett rajta.Az ütköző államok ahogy írod, szintén őt dícsérik.
Nagy Lajos, viszont nem látta a törökben az igazi veszélyt.De szerintem nem is láthatta.Nekünk így utólag könnyebb dolgunk van a megítélésben.
Mátyás rendszere még pusztítóbb volt. Erős kezű abszolutikus uralkodóként hosszabb távon a királyi trónt gyengítette csak, mert a főuraknak nem hiányzott mégegy erős király! Meg is lett az eredménye.
Persze nélküle is megtörtént volna a középkori magyar állam összeomlása a török nyomás alatt, csak korábban.
Nem hiszem, hogy ez csak pénz kérdése lenne (persze az is, de például a politikusaink elég jó fizetést kapnak, mégsincs presztizsük). Az "adófizetők pénzéből" hajtogatása teljesen leamortizálta a közszféra presztizsét, gyakorlatilag naponta éreztetik, hogy ajándékba kapjuk a fizetésünket. Én ezt egy szocializmusból ittmaradt félreértelemezett egyenlősdinek tudom be. A hatvanas években vidéken még elég konzervatív volt a társadalom, még megvolt a polgári világnak valami maradéka, de a következő két évtizedben teljesen eltűnt.
Az oszmánok igazi erejét csak Zsigmond ismerte fel, Nagy Lajosnak meglett volna az ereje, a lehetősége is, de inkább Nápolyban háborúzott (igazi lovaghoz illően). Zsigmond megerősítette a végvári rendszert, ütközőállamok sorát támogatta és európai szintű politikussá emelkedett – elsőként a magyar uralkodók közül. Sajnos elég mostoha kép él a magyarok között róla, a „cseh disznó”-ról.
Az ütközőállamok elbuktak, de Hunyadi János és Mátyás sikerei elaltatták a magyar közvéleményt. 1521-ben elveszett Nándorfehérvár, megnyílt az országba vezető út. A déli végvárrendszer az utánpótlás, támogatás elégtelen volta miatt szétesett. Mohácsnál viszont egy bizakodó magyar sereg állt fel az oszmánok megállítására, hiszen az Úr mindig megmentette az országot. Nos, ez esetben nem.
Én Mátyás bűnéül nem rovom fel, hogy nem a törökök ellen harcolt, a hódoltság korában is vívott elég háborút a királyi Magyarország és Erdély – ami sokkal nagyobb hülyeség volt. Mátyás erős végvárrendszert, ütőképes zsoldossereget hagyott maga után, alig hiszem, hogy az újra erőre kapó oszmánokat kiűzhette volna a Balkánról. Mátyás legitimitását nem az ősi származás, nem a személyes népszerűség, hanem a rátermettsége adta. Személyes tragédiája, hogy nem tudott törvényes utódot hagyni, súlyos hibája, hogy a középszerűnél is gyengébb Corvin János trónöröklését akarta biztosítani ahelyett, hogy Miksának hagyja a trónt.
Gondoljunk csak arra, kik szolgáltattak témát Mikszáth és Móricz műveihez! A tragédia az, hogy Móricz Zs. Rokonok c. regénye 2oo5-ben mennyire időszerü, alig várom , hogy elkészüljön.
egyértelmü, hogy aki külföldre akar menni, a jobb keresetért megy, s meg lehet érteni. Viszont gondolkodtál- e azon, miért van Angliában, Norvégiában orvoshiány? A többi dologra nem tudom, érdemes-e kitérni, mert sem hely, sem idő nincs rá! de azért mikor szocializálódtak azok az emerkék, mielött leszoktak róla? Azt tényleg eltaláltad, hogy a nicknév a koromra utal. Volt egy baráti házaspár, /mellesleg
orvosok/, a férj és én 2o éven keresztül öltük egymást a vitában, ritkán volt közöttünk egyetértés, de ha egy héten ötször nem ugrottunk egymásnak - kanaszta mellett, már hiányérzetünk van. Most néma csönd. Különben tanár vagyok, rosszul érzem magam itt, de nem tudok semmit tenni ellene.
Az általad említett kádári romboló hatást én nem írom mind Kádár számlájára.
Inkább a rendszer számlájára.
Azt, hogy az emberek napjainkban úgy viselkednek,(pl: a gazdag biztos lopta a vagyonát) ahogy,inkább a rendszerváltás első idején történt ügyeskedések, jogszabály kijátszások ,sumákolások következménye.De nem akarok mélyebben bele menni, mert ez már napi politika lenne.
A gróf urak nyugaton nem olyan tolakodóak,mint itthon.Ott csak egy cím,nálunk viszont ezek az urak igazi "kékvérűként " viselkednek.
A tanár és doktor urak nyugaton jóval többet keresnek, mint nálunk.A különbség szerintem ebből is adódhat.
Ha valaki a saját területén becsülettel végzi a dolgát, én megsüvegelem, mwert minden tiszteletem az övé.
Én I. Mátyást nagy királynak tartom, de korántsem zseniális politikusnak.
Tipikus reneszánsz király volt,aki uralkodói nagyságának fényét akarta emelni a politikájával is.
Abban is igazad van, hogy esze ágában sem volt a törökkel szembeszállni.
Csak annyit tett, ami az ország(és saját hatalma) érdeke megkívánt.Még akkor is, ha indított is támadó hadjáratot a török ellen.Bár én a politikai tevékenységet elválasztom a háborúktól,igaz a háború a politika folytatása fegyveres eszközökkel:)))
A hozzászólásod nagy részével egyet tudok érteni, csak a Pázmány nem az ország felemelése iránti vágyból működött, hanem a katolikus vallás érdekében a protestánsok ellen-nel nem. Én ennél előrelátóbb politikusnak tartom, egy Kollonich például templomokat aknáztatott alá, prédikátorokat küldött gályarabságra... Nem igazán elegáns módszerek - a katolikus vallás érdekében. Pázmány viszont Bécsben a magyar érdekeket képviselte, tisztességes kapcsolatot tartott fenn Erdéllyel. A lépései az ország és a katolikus vallás érdekét szolgálták, meggyőződésem szerint.
a szólamokat nem mások gondolataiból-irásiból veszem, hanem megéltem ezeket az időket.
Íme doyen62, Szent István, Luxemburgi Zsigmond, Pázmány Péter kortársa. Vigyázz doyen, csak egy maradhat!
Az én korosztályom még tudta, mi az segiteni másoknak! Most elforditod a fejed, hogy ne láss! Ki mit irtott ki?
Ha a nickedben a 62 az életkorodra utal, akkor nem értem miért ez a sok felkiáltójel. Pont ezt írtam én is, hogy a Kádár-rendszer kiirtotta a szolidaritást, aki előtte szocializákódótt, abban ez még megvan/megvolt.
Hallottál Te nyugaton grófi cimről? A cim és rangkórság divik nyugaton?
Hát, azt hiszem ezt a magas labdát inkább nem ütöm le.
Kérdezz meg egy francia vagy német átlag-tanárt, egy angol közkórházban dolgozó orvost!
Utána pedig egy magyar átlag-tanárt, egy magyar közkórházban dolgozó orvost. Látni fogod a különbséget (vajon orvostanhallgatóink miért akarnak menekülni ebből az országból?)
s hol olvastad, hogy nyugaton megsüvegelik a grof urat, doktor urat? Hallottál Te nyugaton grófi cimről? A cim és rangkórság divik nyugaton? És úgy gondolod, hogy az értelmiség tömegeit süvegelik, vagy csaz azok neves képviselőit? Kérdezz meg egy francia vagy német átlag-tanárt, egy angol közkórházban dolgozó orvost!
Óriásit tévedsz! Semmit sem sirok vissza, de tudok objektiven értékelni, mivel a szólamokat nem mások gondolataiból-irásiból veszem, hanem megéltem ezeket az időket. S ha már a társadalmi szolidaritásról beszélünk. Az én korosztályom még tudta, mi az segiteni másoknak! Most elforditod a fejed, hogy ne láss! Ki mit irtott ki?
OFF Ma itt vagyunk egy olyan társadalomban, ahol az értelmiségnek semmi becsülete, ahol ha jómódú vagy, akkor azt loptad, ------------------------------ ahol senki sem hajlandó elismerni, hogy vannak nála okosabb / tehetségesebb / rátermettebb emberek.
Kádár rendszere sajnos sokkal rombolóbb hatású volt, mint a többi közép-európai szocialista rendszer. Ő még ráerősített a „nekünk Mohács kell” hozzáállásunkra, a társadalmi szolidaritást teljesen megszüntette. Ma itt vagyunk egy olyan társadalomban, ahol az értelmiségnek semmi becsülete, ahol ha jómódú vagy, akkor azt loptad, ahol senki sem hajlandó elismerni, hogy vannak nála okosabb / tehetségesebb / rátermettebb emberek. Nyugaton az emberek megsüvegelik a gróf urat, a tanár urat vagy a doktor urat, mert ezek valóban „urak”, míg minálunk csak egy csürhe van. Persze ez szubjektív, de talán érdemes lenne kutatni, hogy milyen rombolás ment végbe az 1956-ban még egészséges társadalomban.
Pázmány nevéhez semmiféle erőszakos katolizáció nem köthető, Kollonich Lipót volt, akinek a negatív hírneve Pázmányra is átsugárzik. Pázmány igenis nagy formátumú politikusa volt a korabeli Magyarországnak, talán túlzás lenne magyar Richelieu-nek nevezni, de nemigen maradt el tőle, rendkívül fontos szerepet töltött be a korabeli politikai életben.
Mátyás egy anarchiába süllyedt országot kapott, létrehozott egy olyan rendszert, ami ennek az országnak a forrásait a lehető legjobban kiaknázta, azonban a rendszere csak vele együtt volt működőképes. Mivel hasonló formátumú uralkodó nem követte, nem volt fenntartható a rendszer és a bukás annál nagyobb volt. Egy közepes ember mindig pótolható, egy zseni csak a legritkább esetben.
