Milyen vidék ez? Nehéz lenne néhány szóval jellemezni a sokarcú, vibráló, mégis fenséges nyugalmat árasztó tájat, ahol az ember és a természet évszázadok óta él szelíd harmóniában. A Zempléni-hegység és a Bodrogköz találkozásánál formálódott területen ezernyi módját találja az ember – akár az utazó, akár az itt élő - , hogy megismerje a természetet, hogy közel kerüljön csodáihoz. Az ásványgyűjtő, a madarak életére kíváncsi ornitológus, a vadak csapásait járó erdőszerető ember, a vízparton csendesen üldögélő horgász éppúgy megtalálja az örömét, mint a tájat gyalogosan, kenuval vagy kerékpárral bebarangoló turista.
A Zempléni-hegység területén a miocén korú, 15-20 millió éve működött tűzhányók vulkanizmusának anyaga és a hajdani vulkánok lepusztított, a természet erői által alakított formakincse uralkodik. Itt található a mai Magyarország legmagasabb, legépebben megmaradt tűzhányó kúpja, a tokaji Nagy-Kopasz, mely büszke védőbástyaként őrzi a Zempléni hegyvidéket és a Tisza-Bodrog összefolyás történelmileg igen jelentős területét. A drámai hatású csoportba rendeződött Sátor-hegyek is egy hajdani tűzhányó kalderájának lepusztult maradványai, melynek méretei talán az Etna mai méreteivel vetekedtek.
A hegységet létrehozó vulkanizmus a térség mai képére is rányomja bélyegét. A kőzetek bányászható nyersanyagokban való gazdagsága és a vulkanikus talajokon termő kiváló minőségű szőlő mindmáig meghatározza a táj emberének életét. A hegység felszínét a szegély lejtőin és szoknyáján a szőlő uralja, míg a hegyvidék belső területein érintetlen erdők, középkori eredetű fás legelők és rétek váltakoznak.
Az ide látogató turista szinte napokig gyalogolhat anélkül, hogy a mai iparosodott társadalom bármi jelét is tapasztalnia kellene. Olyan vidék ez, ahol a déli melegkedvelő flóra és a Kárpátok magashegyi növényei randevúznak egymással, ahol még ma is viszonylagos zavartalanságban élhet az országosan is kiemelkedő vadállomány, ahol visszatelepültnek mondható a hiúz és a farkas és ahol világelső muflon- és gímtrófeák jellemzik az állomány minőségét. A terület természeti értékeinek, gazdag növény- és állatvilágának védelmében hozták létre a Zempléni Tájvédelmi Körzetet.
Hűvös, tavaszi idő volt még, mikor a gyümölcsfák virágaival integetett a szél. Egy sanda mosoly kíséretében, gondolat kelt szárnyra, mely új utat ígért. Füstös, büdös kocsmában ültünk, az ordító sramlit nehezen viseltük már, és a hasonszőrű közönség sör- és borgőzös szaga is határainkhoz közelített. Elfintorodott a szellem, és útlevél nélküli távlatot nyitott Tállya távoli tája. Ez persze, akkor csak egy felröppent és szertefoszlott vágyálomnak tűnt, de a hónapok múlásával újra, és újra elhangzott. Nem tehettünk mást, mert ha bor, akkor csak a jóból. Ha jó, akkor, és itt véget is érhetne a történet, ha egyszer nem találkozunk a tokaji táj terményének tetejével. Nóra szüleinek bora mindenkit meggyőzött, hogy utunk csak arrafelé vezethet.
(Szerencs, Tállya, Tokaj, Boldogkőváralja, Tolcsva stb.) Folyt:
A közelmúltben, ebben a jó cúgos hidegben Hegyalján keresztül vitt az utam, s Tokajban megálltam egyet sétálni a Bodrog parton, ahová szívesen kijárok, ha arra járok. Pataktól Tokajig hajózni is lehet - csak más évszakban:) Most a befagyott folyó kínál érdekes látványt. Mivel ritkán fagy be, így elég sok csónakot, sőt yachtot is hagytak a vízben. Tavasszal lesz majd nagy csodálkozás... Akit érdekel a mostani látvány, no meg a korábbi is, az nézzen be útiképes honlapomra a http://kazika.try.hu -ra , a Miskolc és Borsod (my County) mappába. Az Abaúj-Zemplén sajna nem fért rá a gombra, a BAZ meg a megyén kívülieknek nem most semmit. Ezt csak a zempléni öntudatosoknak említettem mielőtt háborognak:)
A Zemplén egyik szerelmeseként írok én is. Közel 20 éve élek Pesten, az előtt Nyíregyházán lakva nagyon sokat kirándultunk a vidéken. Édesanyám Vilmányban született, Patakra járt a reformátusokhoz, még most is élnek rokonaink Telkibányán. Nemrég olvastam egy hsz-t, amiben Erdélyhez hasonlította valaki ezt a vidéket. Igaza van, valóban hasonlóak az emberek is, a táj is.
Jómagam 1975-ről emléxem először ott eltöltött több napra, amikor 2 hétig üdültünk Kőkapun. Előtte is jártunk már a hegység más részein, de lakva ismeri meg az ember ezt a vidéket, hosszabban ott tartózkodva, de már korábban is érzékeltem azt gyerekként, hogy ez csudaszép hely, rajzoltam is bőszen pl. Újhutáról a tanítónéninek 74 szeptemberében, mint nyári élményről.
Írok néhány érdekességet:
- A Gyertyán kúti réten (Telkibánya és Regéc között félúton, 700 m magasan) terem egyedül Magyarországon vadon orchidea május végén. Ilyenkor kék virágokkal van tele az egész rét (hasonlít a kardvirághoz az alakja), direkt emiatt terelték el onnan a Z jelzést, de nem írták ki az okát. Olyan kitiltást írtak ki, amit körbe nem kerített területre máshol még nem láttam, csak Nemzeti Parki területeken. Aki ekkoriban mégis arra jár, azért csak menjen be, mert egyedülálló látványban lesz része.
- Itt, a Gyertyán kúti réten, a Holló-kő sziklái felé sétáltam egyedül, egy sűrű fenyvesben. 8-10 muflon jelent meg, én pedig gyorsan felpattantam az egyik fenyőre. Majd megálltak kb. 20 m-re tőlem, emiatt össze kellett szednem a bátorságomat, és lejöttem, majd lemondtam a Holló-kő megtekintéséről. Ezt csak 3 évvel később pótoltam, és megérte...
- Ezen a réten aludtam egyszer hálózsákban a magaslesen egy haverommal, mert nem kívántuk azt, hogy reggel ránklép egy nagyobb állat. Mint írtam, okkal.
- Opált (féldrágakő) lehet még mindig mosni Telkibánya előtt, a Cserenkő patakban. Én 1985-ben találkoztam 2 ott sátorozó kertészeti egyetemistával, akik mutattak vagy 50 db-ot. Ma is többen élnek a Zemplénben az ott talált ásványokból, amiknek a lelőhelyét nem árulják el.
- Az ott élők nem vágynak el, azok pedig, akik onnan elszármaztak, mindig visszavágynak. Ahogyan én is. Egy jó barátommal készített a Petőfi rádió 1995-ben riportot, mint évfolyamelső képzőművészeti főiskolással (farestaurátor szakon), és az utolsó kérdés így hangzott:
- biztosan van már több ajánlata, mint évfolyamelsőnek, mihez kezd hát, amikor végez?
A barátom őszintén válaszolt:
- hazamegyek Erdőhorvátiba, és lovakat fogok tenyészteni...
A riporter hosszú ideig nem tudott megszólalni! A barátom pedig hazament, és lovakat tenyészt -, de azért farag is, nemrég jelent meg egy szakkönyve...
- Mindenképpen nézzétek meg Vágáshutát, a maga 106 lakosával, amelyből sokan nem is laknak ott. Most építenek egy új részt hozzá, parcellázás miatt, de az ófalu hangulata Hollókőéhez hasonló, egyre tudatosabban formálják arra. A helyiek egyre inkább az házat vásárlók épületeinek gondozásából, építkezéseiből élnek, egy ottani lakos jó barátom is nemrég települt haza, s ezzel foglalatoskodik.
- Érdekessége még Vágáshutának, hogy a falu feletti gerincről a Bodrog és Sárospatak mellett a füzéri várat is látni, persze ez utóbbit megnézni igazán érdemes, úgy tudom, felújították.
- Én sokat versenyeztem itt tájfutóként is, emellett túráztam rengeteget, főleg úttalan utakon, ahogyan máshol is. A kék túra itteni szakaszát is megcsináltuk azért emellett, de ne csak a járt utakon menjetek, mert számos látnivaló azon kívül van!
Szóval mind az emberek, mind a táj megéri a figyelmet, és rendkívül alkalmas az aktív, felfrissülést és nem tunyaságot adó kikapcsolódásra.
Kőkapu tényleg nagyon szép. Jó felmenni oda kisvasúttal (Pálháza-Kőkapu), vagy kocsival is, és sétálni a környéken. Nekünk volt egy emlékezetes túránk az Újhuta-Mlaka-rét-Kőkapu-Újhuta útvonalon. Ami azért volt emlékezetes, mert visszafelé a zöldjelzést nem találtuk, de szerencsére a műuton jöttünk vissza (bízva a jószerencsénkben) aztán a Gerendás-réttől már ismertük a visszautat. No meg ki is volt táblázva :)))
És ha átlag (nem turista) áron első osztályú helyen szeretnétek néhány napot eltölteni, akkor a Pusztaradványi Pallavicini kastélyszállót ki ne hagyjátok! Nekem már lassan a fél iroda volt ott, sőt a családtagok is. Szájról szájra terjed, és eddig még senki nem panaszkodott!
Nézegettem a Libri könyves boltban a Zemplén atlaszt (azt hiszem ez a neve). Tisztára olyan, mint a Szlovák kiadóktól megismert úti atlaszok. Település bemutatókkal, túraútvonalakkal (leírásokkal), térképekkel... Profi munkának tünik. Az ára 2450 Ft. Mintha láttam volna hasonlót (Bakony) a TESCÓban... Hátha ott olcsóbb...
Ma Tokaji-hegy. Séta a piroson a temetőig ok. A temető kapun belépve szemben a jel... Aztán felfelé... Az első 2-3 kili keményen emelkedik (az eleje helyenként csúszós, aztán sziklás) . Aztán már nem annyira, de végig fel nem semmi. Visszafelé a Lencsés-völgyben jöttünk. Ha nem lenne Bojtorján tanösvény, akkor valószínűleg a völgyben vezető útnak már annyi lenne... Így csak végig kőves helyenként csalános. Különösen a letérés után... A piros jelzésen nagyon sok emberrel találkoztunk. Úgy látszik nem csak mi használtuk ki a remek időt.
Csak egy kérdés.......a nyáron kiszúrtuk Telkibánya után a jégbarlangot és valahol azt hallottam, látogatható.......nem volt nyitva......látogatható-e egyáltalán, vagy csak most nem jártam sikerrel, és rosszak a füleseim!
Ma Újhuta (K négyzet, K) István-kút (1:30 - 1:40 között), visszafelé Mlaka-rétnél jobbra sárga, a hosszú egyenesben gondolkoztam egy keveset, hogy a sárga elég bizonytalanul jön ki Középhuta alatt, meg nem is láttam a kocsiból korrekten újra festve. Így egy hirtelen ötlettől vezérelve átváltottam egy régi tájfutó térképre, amelynek segítségével elég korrekten elnavigáltam egészen a temető feletti tisztásig, ahonnan lefelé nem találtam az ösvényt. Így aztán az igen meredek oldalon kezdtünk lefelé ereszkedni a temető felé... Ami rendkivül lassan ment, mert nagyon meredek és apró kőves volt, egymástól viszonylag fák (legalább is most, nekem) szál erdő. Aztán a sors kegyetlen tréfája, hogy a temető be volt kerítve... Így darabig navigálni kellett a kerítés mellett. Kb. 4 óra 15 perc. De az utolsó félórát senkinek sem kivánom.
Mi most nyáron voltunk először a Zemplénben. NEkem nagyon tetszett, kicsit Erdélyre emlékeztet. Csináltunk egy túrát, de olyan úton is mentünk, ahol már rég nem járt senki, emberrel csak 1-szer találkoztunk útközben :)
