Lehetséges, hogy nem pontos az időpont, bár 500 millió éves sávba esetleg beleférhet. Az átmérőn is lehet estleg vitatkozni, de a fenti adatoktól függetlenül elvileg létezik egy gravitáció ami össze tömöríti az anyagot, gázt, stb.
Úgy tünik, ez akkor spontán módon nem történt meg.
Ha ilyen kis méretekben se győz a gravitáció az anyag felett, akkor nagyobb távolságokon hogyan tenné?
Az atomok képzése (a csomósodás kezdte) a kétrészecske állapotok (P,e), (e,p) és (E,p) képzéséböl indul ki.
A fizika sajnos már ezek képzése elképzelésénél is lépen van. Ne tudja, hogy a proton és elektron nem csak a hidrogén atomot, hanem a stabil neutront (2.04 MeV kötési energiával és 0.703 10^13 cm nagysággal) is elöállítja. Az elton és pozitron hasonló dolgokat csinál. Azt sem tudja, hogy az (e,p)- és a (P,E)-neutrínók képzödnek a részecskék találkozásánál, amik 0.704 10^-13 cm és 3.83x10^-17 cm nagyok és amik a 'sötét' anyagot képzik, mert ezek nem csak elektromosan semlegesek hanem 'tömegnélküliek is. A neutrínók nem tudnak egymáson kondenzálodni. A 'sötét' anyag hömérséklete az Univerzumban 1054 K. A 'sötét' anyagban semmi 'sötétség' nincs!
A következö lépés a deutrónium {e,(P,e,p,e,P)} képzése. Majd a 4He ={2e,(2P,2e,M(e,p),2P)} atom képzése, de hány (e,p) van a 4He magjában azt még nem tudjuk.
A 'belsö összehúzódás' kezdete elött biztos elektromosan semleges atomok képzödnek, de ez a nézet még nem elég az alapvetö folyamatokat megérteni. Hogyan képzödnek az atommagok?
"Naprendszerünk 4,5-5 milliárd évvel ezelőtt egy kb. 1 fényév méretű gázfelhő volt. Ennek a belső összehúzódása feltehetően valamilyen külső tényező, pl. egy közeli szupernóva-robbanás lökéshullámát követően indult el."
Az itt említett idöponton és gázfelhö méreten kivül van ebben az állításban elég megmagyarázandó tartozék, aivel a fizika még birkózik: Miböl állt a 'gázfelhö', a 'belsö összehúzódás' magyarázata, a közeli 'szupernóva-robbanás'.
Ha az állóhullámok között nagyon nagy az üres rész és kevés az anyag. Pl:légritkitott közeg
attól a rezgés még ott van ,mert az a kevés anyag sokkal gyorsabban mozog ,nem kirajzolodó az állóhullámok helye.
Ha az állóhullámok között kicsi az üres rész és több az anyag is akkor az anyag Pl.:ólom darab ,már másfajta rezgése van.mert az állóhullámok között is áramlik az anyagi rész.
Ha mégtöbb az anyagi részecske akkor létrejön a kritikus tömem (maghasadás,fúzió)
ekkor alakul át energiává az anyag.
Aznos időben azonos helyen nem lehet két anyag.Ha meg olyanközel kerül egymáshoz a két anyag lökéshullámként adja le az energiát ez lehet fény,rádió...hullám.
De szóljon valaki ha hibát lát az én hipotézisemben.
A naprendszer kialakulásával kapcsolatban olvastam:
"Naprendszerünk 4,5-5 milliárd évvel ezelőtt egy kb. 1 fényév méretű gázfelhő volt. Ennek a belső összehúzódása feltehetően valamilyen külső tényező, pl. egy közeli szupernóva-robbanás lökéshullámát követően indult el."
Ha a gravitációs kölcsönhatás létezik, egyesek szerint az anyaghoz kötődő töltés. Akkor miért nem húzódott (sűrűsödött) össze spontán módon a gázfelhő?
Szerintem a temészet hasonlít a fraktálokhoz (Mandelbrot)
Kicsiben minden gyorsabb makrovilág és nagyban hasonló de sokkal lasabb.
Hogy mi rezeg ? Az anyag és redeződik a hullámokra.
Hogy miért? arra csak tippem van .Az anyag megjelenése. Olyan mint a számitógép igen ,nem .Van anyagirészecske ,nincs anyagi részecske.
Amit leirtam az egyik kisérletben.
Az anyagi részek az állóhullámokon rendeződnek,de közben rezegnek-mozognak-áramlanak .Ahogy akár egy csillag halmaz.Csak gyorsan.
A gravtációt a hullámra való rendeződésnek nevezném.
Hiszen ha elteszed az állóhullámról az anyagot az ugyanolyan erővel akar visszamenni eredeti helyéhez. (Ugyanúgy gyorsul). Vagy ha nem akkor hasonló állóhullámra rendeződik.
Egy test gravitációs töltését a négy stabil részecske elemi gravitációs töltése |g(j)| = g m(j) adja meg. Mivel g(j) invariáns, a felosztás a fajlagos gravitációs töltésre és az elemi tömegekre m(e), m(P), továbbra is állandókhoz, g, m(e) és m(P), vezet.
Egy e, p és P-böl álló elektromosan semleges test (mint a mi anyagunk) gravitációs (súlyos) tömege
(1) m(test;g) = N (m(P) - m(e)).
Na, ez a tömeg megy be Newton erö törvényébe és az egyetemes gravitációs állandó
G(grav.) = g^2/4pi.
A tehetetlen tömeg meg a testet kitevö stabil részecskék össztömege csökkentve az
E(kötés)/c^2 = E(kin.)/c^2-vel:
(2) m(test;i) = N (m(P)+m(e)) + 2 M m(e) - E(kötés)/c^2.
Itt M az (e,p) párok száma, amik az atommagokban vannak.
A stabil részecskénél azonos a súlyos és a nyugvó tehetetlen tömeg, de az ezekböl összetett rendszereknél már nem. Innen jön a mozgásegyenlet modifikálása a gravitációs mezöben, ami a nehézségi gyorsulás eltéréseihez vezet.
Fontos tehát tudni, hogy a gravitációt is elemi töltések okozzák, taszító gravitációs erö is létezik, a kétfajta tömeg nem azonos és a nem-konzeratív gravitációs mezö c sebességgel terjed. (Ez egy alapvetöen más gravitációs elmélet mit Newton/Einstein-é.)
De a súlyos tömegnek semmi köze sincs a mezö 'energia tartalmával', mint ahogy ezt a 'modern' mezöelméletek próbálják magyarázni. A súlyos tömeg egyszerüen a gravitációs töltésböl ered.
Csak abban hiszek, hogy a négy stabil részecske úgy vislekedik, mintha kétféle elemi töltése q(j) és g(j) lenne, amik a fundamentális mezöket, a kölcsönhatásokat a részecske között okozzák.
De hogy miért létezik az elemi elektromos töltés |q(j)| = q és miért létezik az elemi gravitációs töltés |g(j)| = {vagy g m(e) vagy g m(P)} és miért van az erök között különbség, és miért ekkorák
Azt hiszem rájöttem mivel lehet egy "mesterséges"(körmozgás) és egy természetes (Föld)gravitációs mező között különbséget tenni ha közben zárt szobában vizsgálódsz.
Hiába másolják le a mágneses mezőt ,... az anyag részecskéi nem rendeződnek egyformán .Más az anyagot megformáló rezgés.
Senkinek semilyen fizikai elképzelése nincs, miért nagyobb a proton tömege mint az elektroné.
Már megbocsáss Gyula, de ez nem igaz, attól, hogy te nem fogadod el még ez egy elképzelés: tömeg
A proton tórusz energiája, frekvenciája 1836 -szor nagyobb mint az elektroné.
A proton és a pozitron anyagában egyforma, ugyanazok az elemi részecskék alkotják őket, csak energiájukban (keringési frekvenciájukban) különböznek.
A proton tömege azért lesz nagyobb mert a pozitív elektromos töltés nagyobb frekvenciával tekeredik a graviton körül mint a pozitronban, így a proton mérete kisebb mint a pozitroné. A tömeg a pörgő elemi töltés-graviton páros tehetetlenségéből származik, mert ellenáll az őt kitéríteni szándékozó erőnek. Ezt érzékeljük tömegként.
Te azt mondod, hogy nagyobb graviton töltés van a protonban mint az elektron/pozitronban, én meg azt, hogy egyforma nagyságúak a graviton töltések.
2 féle graviton van, úgy ahogy te is állítod, de tömegük nincs. Van még a
2 féle elektromos töltés -ahogy te is állítod-, tömegük nincs.
A fénykvantumban (foton) megvan mind a 4 elemi részecske.
Az elektron és antiproton a foton egyik feléből épül fel (graviton A és negatív töltés),
a proton / pozitron a foton másik feléből jön létre (graviton B + pozitív elektromos töltésegység)
Egyébként nagyon is egyetértek azzal, amit a pálya módosulásáról írtál. Bár én azt pont az árapály hatásának tartom. És pontosan most kezdtem dolgozni azon, hogy egy nyujtott elipszis pályának hol van az a kritérium pontja, ahonnan vagy összeomlik, vagy stabilizálódik.
Az ekliptikához közeli pálya Naphoz közeli szakaszán ugyanis a Nap hatására az üstökös energiát veszít, és a nap forgását gyorsítva őmaga süllyedni kezd- s így a pályája hegyesedik. Távolabb a Naptól ez a hatás megfordul, a bolygó távolodni próbál. E két hatás eredőjeként a pálya vagy kerekedik, vagy hegyesedik és lezuhan. Ez a kritériumja a már általam sokat emlegetett USP pályával rokon. Így egyes égitest-pályák vagy kikerednek, vagy hegyesednek. Természetesen ehhez egy ekliptika körüli forgás is tartozik.
A másik "válogató" folyamat könnyen érthető, az ekliptika síkjában a hegyes elipszisek előbb, mint a Nappal, a reguláris bolygókkal ütköznek. De elsődlegesen szerintem ez a folyamat még a porkorong formálódása során lejátszódott. Másodlagosan meg akkor, amikor az utolsóként (kb 4-4,5 Mrd éve) induló, lassú Jupiterből rengeteg kis bolygó kondenzálódott, és maradt le az ekliptikán belül. - Ekkor keletkezett a Merkur is, becslésem szerint milliárd évvel fiatalabb az összes többinél. - Ekkor lett retrográd forgású szegény Vénusz, mert a jupiter egy vastag gázkoronát is ráaggatott. - Ekkor lukkagadtak ki az összes holdak, és égitestek, a Jupiter törmelékektől. - És azért olyan virgonc (gyors forgású) a Jupiter, mert Ő a legfiatalabb. - És azért repült csak olyan közel, mert a Nap forgása addig úgy lelassult, hogy nem tudta messzebb küldeni...
Attól félek, 100 m-en ilyen gerjesztett melegedés egyszerűen nem mérhető. Valamely erősen nyujtott elipszis pályán zuhanó műhold egyes pályaszakaszain esetleg igen.
A gravitációt senki nem tudná megfelelő pontossággal kimérni, ha nem engedik Brémában. Ahogyan Keplernek, Galilleinek, és Einsteinnek sem engedték, -különböző okok miatt- nem volt hozzáférésük. Legfőképpen, mert nem volt, csak egyetlen ferde torony, az is csak véletlenül.
A Te méréseidben csupán azt hiányolom, hogy nem mértél melegedést, hiszen hátha a zuhanás miatt az anyagban az elvileg felléphet?. Ha legközelebb módod lenne rá, ajánlanám, építs be egy nagyon pontos infra kamerát is. Ha sebességkülönbség van, akkor abból egy bizonyos Joule munka számítható, és ha alkalmas a minta, esetleg mérhető is a 4,5 sec zuhanás alatt.
Nem biztos, hogy ilyen melegedés lesz, de mindenképpen ki kellene zárni.
Hiszen a mozgási energiát a tehetetlen tömegből számítod, ami szerinted, ha jól emlékszem, kisebb mint a súlytömeg mg. De akkor a potenciális súlyból származó energia nem lenne azonos a tehetetlennel..., hiszen a sebesség is, tömeg is kisebb. A különbség esetleg melegedés...valami disszipálódik. Ezt gondoltam korábban "belső"ellenállásnak.
A kisérlet fő eredményét, hogy a tömegvonzás nem egyetemes, ha igaznak bizonyulna, ez nem érintené, legfeljebb az interpretációját. Ha ugyanis nem tapasztalható eltérő melegedés, akkor valóban a tehetetlen tömeg más mint, a súlyos, és hogy a sebesség emiatt változik, anélkül hogy az energiamegmaradás sérülne. Ha viszont eltérő melegedés is mérhető, akkor az azt jelezné, hogy a zuhanás miatt a részecskék gerjednek, és melegszenek, vagyis hogy nem minden a tömeg eltérés miatt van. Nem kell komolyan vedd, de később mások megkérdezhetnek, miért nem vetted komolyan... Hiszen tudomásom szerint fénysebességhez közelinél, gyorsulva a részecskék sugárzást bocsátanak ki. Kisebbnél meg talán csak melegszenek?
Zsora: "Ezt a jelenséget ugyanis mindig a napkorona ill. csillaghalmazok közvetlen környezetében észlelték, aholis a fény a csillagközi térnél nagyobb sűrűségű közegen halad át. Ez pedig optikai (NEM PEDIG GRAVITÁCIÓS) lencsehatást hoz létre, amitől a fénysugár elhajlik. Ez persze még nem zárja ki a gravitációs lencsehatás létezését, csak hát a jelenség más módon is magyarázható."
A 'gravitációs lencsahatást' biztos máshogy is lehet magyarázni, mint a tér álítolagos meggörbölésével. Például tudni kellene mi a 'sötét anyag' és mi ennek az eloszlása. Hogy miböl áll a sötét anyag, azt megmagyaráztam!
