De én meg utálom a salátákat:( Talán a sima uborkát sóval megeszegetem, néhanapján. Pedig nekem is az lenne a jó, hogy szeretem, és sok salátát eszem a sok csoki helyett. :-)
Hát, ez a sáv ismerős. Én a sört nem csípem, vacsizni sem szeretek (bár néha szoktam), mert jobb a közérzetem nélküle, viszont édesszájú vagyok.
Klasszikusan sovány sosem voltam, mert ezt a csontozatom sem teszi lehetővé. A 176cm-hez ha újra 70 leszek az nekem tökéletesen megfelel(ne). De már a terhesség előtti 72-vel is megbékülnék. (Egyszer 66kg is voltam -ez már a -50-en túlra sikeredett-, állítólag akkor többen anorexiásnak gondoltak)
Úgyis jön a tavasz, nyár, a salátákat kifejezetten szeretem...
a hízásra való hajlam azt jelenti, hogy hajlamos vagyok eltérni attól az általam is pontosan ismert és kiválónak vélt, egészséges életmódnak is nevezhető életformától, ami mellett folyamatosan vékony lennék és egészséges. a norbi által leírtak nagyjából lefedik ezt az életmódot - de hát én meg rendre megkívánom uzsonnára a kalácsot, vacsorára a krumplit és neadjaazég, nyári esti órákon szívesen megiszom egy korsó sört is akár.
ettől pedig hízok. aztán megunom, hogy hízok és akkor fogyok. aztán megint jön a hajlamom... és így ingadozok, jobbadán két-három kilós, extrém esetben öt-hat kilós sávban. hát így. :-)
Ha valóban szakember! Én is megírhatnám, hogy fogytam egy év alatt 50 kilót. Hozzányálaznék egy-két (na jó, 4-5) tudományos dolgot és bebizonyítanám, hogy működik. (Én, mint élő példa. Vannak ilyen volt/ilyen lett képeim. Elszörnyülködnél, ha látnád a "volt" kategóriát!)
Ha belegondolsz, dietetikusok is hasonlókat ajánlanak (na jó, nem mondják mellé, hogy délig meg amit és amennyit akarsz - és ha jobban megnézed, akik ezt a részt "szigorúan" betartják, nem is nagyon eredményesek), csak ők nem gazdagszanak meg, mert rossz a marketingjük. Rájuk inkább hallgatnék, de majd lemegy nélkülük is. (És ehhez nem kell koplalnom sem, sem egyéb szerekhez folyamodni. Bár viszonylag gyorsan szerettem volna bizonyos okokból, de annyira mégsem sürgős és bármit a cél érdekében nem!)
Nem lehet, h. mégse kellene lebecsülnöd a Norbi (v. más profi) étkezési tanácsait? Azt értem, ha olyasvalaki esküszik a saját módszerére, aki jól fogy vele...
Ezek szerint te is olyan vagy, aki már attól is hízik, ha ránéz az ételre? ;-)
Én még úgy sem fogyok, hogy napi 50 percet edzek ellipszisen. (Ja, végül vettünk egyet, amiről az Alakformálás topikban régen érdeklődtem.) Na jó, mostanában heti egy szünnapot engedélyezek is. (Ez ugyan lehet, hogy itt kicsit off volt. Sorry.)
hát, lehet, hogy az volt a szomszédoddal, hogy elég volt a szervezetnek egy kicsi impulzus, némi változtatás az étrendben és máris lementek a terhesség/szoptatás során lerakódott kilók. szóval, hogy nem az update miatt, hanem mert valamennyit változtatott az étrenden.
de sajnos a makacs, sok-sok éves kilók nem mocorognak olyan könnyen. illetőleg egynémely kismama terhességi kilói sem, ez amolyan alkati dolog, ahogy én eddig láttam.
Új vagyok és tanácstalan. Menthetetlenül "örök kövér", aki nyíltan bevallja, hogy enni jó és élvezetes, mégis létezik valami, ami nagyon ki tud ábrándítani, és ez a valami a t ü k ö r!!!
Végső elkeseredésemben Norbi felé kacsingatok, a csodaszerek ideje számomra lejárt. Sok ezer feleslegesen kiadott forint és jó néhány csalódás után keresem a megoldást. Olyat, ami mellett nem kaparom a falat idegességemben, ha eszembe jut egy kaja. Létezik ilyen?
Mostanában láttam a Nat. Geo.-n egy filmet egy olasz maratoni futóról, aki a homokviharnak köszönhetően eltévedt a Szaharában és 10 napot bolyongott, mire emberekre talált. (Kiindulásnak 4 liter vize volt és némi, csak vízben főzve ehető ételpor, de útközben megette, ami állattal találkozott -- denevéreket, kígyókat, gyíkokat -- és egyszer egy pocsolya vizet is talált.) Na, ez a fickó fogyott a végére 15 kilót -- egy hétre vetítve tehát 10 és felet -- de úgy, h. teljesen összeaszott (ráncos is maradt utána az arca) és súlyos vese- és májkárosodást szerzett. De emellett is csodájára jártak az olvosok, amiért egyáltalán túlélte...
Juj de jol hangzik ez a minden 4. nap, lehet atterek Norbi-hivobe :) Mit tudtok errol a fornetti sos rudrol meg a gyumolcsos muffinrol? Annyi benne a plane,hogy nem feher lisztbol keszult v mi? Es mennyi a kaloriajuk?:) Csak mert nekem a legnagyobb kinszenvedes a pekarurol lemondani, rosszabb,mint a csoki hiany :(
norbinal is vannak bunozonapok..azt mondja hoyg ha vki egeszsegesen el, mertektartoan es jol eszik akkor kb minden 4. nap ki lehet rugni a hambol..ettol meg nem leszel elhizott vagy magas vercukor-koleszterinertekes emberke.
Halihó :) azért arra mondjuk kiváncsi lennék, mi lesz majd ha Larácska felnő és mondjuk a barátai este elhívják pizzázni, akkor majd apuci nem engedi? Mert most még jó hogy kicsi és azt eszi amit elé raknak, de ha jön a kamaszkor meg a dackorszak? Más életmód guru könyvét is olvastam aki nagyon optimista volt hogy az ő 3 éves kislánya biztos soha nem lesz anorexiás, hát nemtom... :)
viszotn eg ymekis menuvel az egesz napot el is szurtad..tul sok kaloria es zsir minimalis tapertekkel.
zumwohl..irnal egy minta etrendet ami neked bevalt? en tovabbar is azon kinlodok hoyg egyik nap tul koplalos a masik meg tul tomeny..egyszeruen nem tudok normalisan dietasan enni...update ide vagy oda...delutan 5re elegem van az 1esekbol (ezt csak cseveges szinten irom..tudom hoyg komoylabban kellene csinalnom..es a nyivakolas nem fogyaszt)
nekem is van szobakerékpárom (akciósan vettem), de annyi értelmét látom csak, mint McChicken menühöz diétás kólát kérni.
Mivel dolgozó ember vagyok, nehezen tudnám azt megcsinálni, hogy napi 50 km-t keerekezzek, nincs is értelme, nem vagyok egy "túr dö farnc" aktivista. Ebben a mozgásban inkább a rendszeresség a fontos, ugyanis ehhez a terheléshez hamar hozzászokik a szervezeted, gyakorlatilag szinten tart csak (vérkeringés, szív stb.)
A kolléganőim közül sokan családosak (1-3 gyermek +1 férj) és az idők vasfoga derék és fenék tájon igencsak otthagta kézjegyének lábnyomát (ugye milyen szép kép...), egyszóval ehíztak. Egy részük azzal nyugtatja magát, legalább jó anya vagyok, másikuk viszont csúnyának látja magát (pl. egy XS méretű fürdőruha találkozása egy XXL-es derékkal). Erre csak azt tudom nekik mindig mondani, nekik kell eldönteni, mit szeretnének. Ha eldöntik, le szeretnének fogyni, már meglépték a 0 és az 1 közötti távolságot, ami tudjuk, hogy a legnagyobb. Csakhogy...
Csakhogy jó háziasszonyok, akik este meleg ételt raknak a család elé és nem várhatják el, hogy az egész család párolt répán éljen esténként, meghintve egy kis zabkorpával. És ez így van rendjén, a fogyás nem cssapatjáték, hanem egy személyes mérközés, de sokat segít, ha a pálya széléről szurkolnak.
A kedves kolléganőm (178 cm) 88 kg-jött le 67-re egy év alatt. Leült előtte, megbeszélte a férjével (aki amolyan este józanul hazajárós, családját szerető, gyermekeivel foglalkozó alkat, egyszóval ritka, mint a fehér olló), legyen társa ebben a dologban is, ha már annyi mindent végigcsináltak.
A férj továbbra is szalontüdővel borogatta az egész napi melóban kiéhezett gyomrát, a feleség pedig étkezett a fogyikúra szerint. És, amikor még semmilyen változás nem volt, a férj elkezdte tudatosan dicsérni (utóbb egy sörözésen elárulta enekem) és (most pedig a 16 éven aluliak ne olvassák tovább), olyan dolgokat művelt feleségével villanyoltás után, hogy néha maga is zavarba jött. Mást ugyanis nem tudott tenni, így tudta biztatni. A fogyás lassan indult meg, keserves volt ez az egy év, de végigcsinálták, a férj nem engedte el a kezét, nem hagyta magára ebben a kínlódásban. Mert valljuk be, nincs olyan, hogy nevetve fogytam 20 kilót. Ez egy kemény meló, olyan, mint egy kiképzés. Átalakul a szervezeted, meg kell neked is szokni az új külsődet.
Még szerencse, hogy a belső tulajdonságok nem fogynak el.... :-))))))))
