Kik voltak az ókori ibérek, akik a mai spanyolokban vagy a spanyolok egy részében élnek tovább?
Hamiták voltak, krétaiak, kaukázusiak vagy netán őslakók?
A kelta és a germán sört tényleg nem becsülték semmire, ellenben az egyiptomival, amit a sörök közt kivállónak tartottak. Ára alapján a sör jóval olcsóbb volt, mint a bor ezért lett a plebs itala. Keleten általánosan elterjedt ital volt.
Azért szerintem bort inni nemcsak arisztokratikusabb hanem egészségesebb is. A sör puffaszt és hizlal (engem legalábbis), a bor viszont kifejezetten kedvező hatással van. Korabeli rómaiak a sört a disznók italának tartották, bár ma már a sörgyáral elrejtik az erjesztési eljárás pocsék szagát és nagy melegben, lehűtve olykor elég kellemes dolog sört inni.
Most olvasom, hogy a Római Birodalomban azért ismerték a sört is, igaz, hogy főleg csak a kelták és germánok lakta provinciákban.
Ennek az italnak a boriváshoz szokott, görög eszméken nevelkedett római arisztokrácia és értelmiség köreiben nem is volt becsülete, büdösnek, kecskeszagúnak, árpabornak gúnyolták és az északi barbárok italának tartották.
A sznob ízlésüktől függetlenül az árpasör már ekkor megkezdte hódító útját, elsősorban a plebejus néprétegek körében.
Azokban a provinciákban, ahol éghajlati okok miatt nem lehetett bort termelni (Britannia, Germánia nagy része) ott pl. a Kr. u. III-IV: századra eléggé általánosan elterjedt a sör fogyasztása.
1609? Nem vagyok biztos benne, de mintha akkor keletkezett volna a mórok kiüzését eldöntő dekrétum. De előtte volt egy felekelés a Sierra de Espaldónban (1526), volt egy komoly felkelés az Alpujarras hegyekben. (1567?), meg X. tucat törvény, ami sértette a granadai kapitulációt.
A kiüzés egyébként komoly gazdasági érdekeket is sértett, mert főleg Valenciában a legjobb munkaerőt veszítették el az ottani arisztokraták. Tárgyaltak is arról, hogy a balkánról, vagy német területekről telepítsék újra a környéket.
"Azért Izabella se nagyon törekedett felszámolni a múltat. Gondolj csak Granada sorsára és a kapitulációs okmányra."
Később azonban csak kiűzték a mórokat. Sőt a katolikus inkvizíció még a kikeresztelkedett mórokat, a moriscokat sem hagyta békében.
Ha jól emlékszem, valamikor a XVII. sz. elején végleg és teljesen kiűzték őket Hispániából.
Szerencsétlenek Marokkóban vagy az Oszmán Birodalom tartományaiban találtak menedéket.
Kiűzésükben a korszakra jellemző általános muzulmán-gyűlölet mellett az is közrejátszot, hogy a spanyol korona szerette volna rátenni a kezét nem kis vagyonukra.
A moriscok között sok jómódú kereskedő és kézműves volt.
Amint azt egy korábbi hozzászólásomban is említette, Észak-Spanyolországban is fönnmaradt egy kicsiny vizigót államocska. I. Alfonz, az asztúriai királyság megalapítója pl. vizigót ősökkel büszkélkedhetett.
Nem estek el mind, Dél-Franciao-ban nyertek a frank uralkodóktól birtokokat, utódaik nem sokkal később a reconquista és a keresztes háborúk francia lovagjai között bukkantak fel. Sok dél-francia nemes vallja magát vizigót eredetűnek. A korábbi gót nemzet természetesen felbomlot és nyelvük is kihalt.
Az erős mór kulturális hatással szemben - némi meglepetésre - az arabok és berberek embertani hatása a mai spanyol népességben alig mutatható ki. Kivétel ez alól Andalúzia és talán Murcia, no meg a portugál Algarve tartomány. Ezt támasztják alá a spanyolok körében elvégzett genetikai és szerológiai (vértani) vizsgálatok is (lásd a Kiszely-könyvet).
Ez mindenesetre arra utal, hogy a két népesség közötti vérkeveredés korlátozott volt. Ez persze a mórok kulturális szerepét nem kissebbíti.
Természetesen a mór uralom 500, egyes régiókban (pl. Granada) 700 éve nem csupán a háborúskodásról, merev szembenállásról szólt. Intenzív és kölcsönös kulturális érintkezés indult meg, amelynek terméke a sajátosan hispániai mór kultúra volt. Később a bigott katolikus spanyol uralkodók próbálták ugyan eltüntetni a mór hatás nyomait, de természetesen ez nem sikerülhetett.
A mór hatás ma is látható a spanyol kultúrában. Kiterjed az építészetre, zenére, nyelvre, mindennapi életmódra stb.
Azt tudtátok, hogy a spanyol nyelv szókincsének 10 %-a arab eredetű?
Bárhogy történt is a mór hódítás, a gótok igazi germán hősök voltak, akik Európa védelmében szembeszálltak a túlerőben lévő arab bandákkal. Igaz, hogy hősies küzdelem végén elestek, de nevük és tetteik fennmaradnak a krónikákban.
Egyébként egy lényeges pontot azért érdemes kiemelni.
A mór hódítás nem vlmi. galádság terméke és nem precedens nélküli. Nem egy légüres térből születik. Ahogy a Reconquista idején a mórok és a keresztények között szoros együttélés és együttműködés zajlik. (Pl. maga El Cid is tudtommal harcolt mór szövetségben keresztény földesúr ellen), úgy még 711 előtt is volt kommunikáció és kapcsolat a gibraltári szoros két része között. Rodrigo - Roderik mór szövetsége korábbi precedensekre épülhetett és nem tekinthető "hazaárulásnak."
By the way, nem lehet 700 évet csak háborúban tölteni. 711-1492 közötti korszakot inkább kultúrák (keresztény, zsidó, muzulmán) együttélése fémjelzi, mint a folytonos háború.
OFF: az ógermán nyelvekről egy másik topikból átollózva:
A germán alapnyelv úgy általában valóban egységes volt, és beszélt nyelvváltozatai nagyon hasonlítottak egymásra - mintegy a Római Birodalomtól északra betelepülő germán törzsek bevándorlási hullámának végéig, azaz kábé a IV-V. századig. Tudjuk, hogy Tacitus is említést tett az északi, a keleti és a nyugat germánok nyelvének különbözőségeiről, azonban ő csak a nyugati germánokat osztotta fel ily módon, mert nem ismerte a hármas csoporttól már különvált északit. Először ugyanis az északi (a későbbi óskandináv) népek nyelve különült el a déli germánokétól (hihetetlenül korán, még az időszámításunk előtti III. század előtt!), majd a déli germánok nyelve, a közben érkező germán törzsekkel összhangban, tovább csoportosult különböző nyelvjárásokra. A vandálok már Kr. e. II-I. században megérkeztek, őket aztán követték a burgundok, a frankok, a longobárdok, az alemannok és még egy rakás germán törzs, akik akkor valóban mind hasonló (bár nem teljesen azonos nyelvet beszéltek, de természetesen mindenképpen megértették egymást). A longobárdok például 400 körül kezdtek kiválni az alapnyelvből (a nyugatiéből, mert ismétlem, az északiak ekkor már régen külön életet éltek). Állítólag a gótok nyelve azonban kissé eltért a többitől. Legkésőbben pedig épp a szászok váltak el (IV-V. század). De hogy az északira rátérjek, az a VI. század végéig különült el teljesen két, keleti és nyugati ágra. (Eleve, ha megtörtént a letelepülés és az államalapítás, továbbá a különböző irányokba való terjeszkedés, az már gátat szabott a nyelv konzerválódásának.) Mire a vikingek "vikingek" lettek (óészaki letelepült, államot alkotott parasztok, akik expanzióba és hódító/fosztogató portyákba kezdtek), vagyis kb. a VIII. század végére, már mindhárom skandináv nyelv különvált. Persze attól még meglehetősen jól megértették egymást (ma is sokat értenek egymás beszédéből, hát még akkor). Főleg igaz ez a viking kor végére, a XII. századra, különben lehetetlenség lett volna a korabeli sagákat eredetük és persze nyelvük alapján rendszerezni, úgy, ahogy ezt megtették. A rúnaírás ettől persze még közös volt (bár annak is volt két változata).
"Bár erősen kétlem, hogy népvándorlásnál és letelepedésnél a pialelőhely a döntő tényező. :o)"
A germán törzsek nagy piásak voltak és a gótok szintén germánok voltak. Azt azért én sem hiszem, hogy direkte a nagy bortermelő vidékekre települtek volna.
Nem arra gondoltam, hogy a mostani kijelölt határok voltak akkor is érvényben, de azt nem tudom elképzelni, hogy La Mancha - amely a legnagyobb összefüggő spanyol borvidék - bortermelése azzal kezdődött volna, hogy valaki kijelölt egy fél Magyarországnyi területet, hogy mostantól itt szőlőt termesztünk. Valószínűleg a vizigótok idején is folyt ott szőlőművelés, csak az a kérdés, milyen méretű, és érdekelte-e ez egyáltalán a gótokat a letelepedés szempontjából. Végül is borkereskedelmet megadóztathatták úgy is, hogy nem ott telepednek le.
Bevallom őszintén, hogy nem vagyok járatos a hispániai szőlő- és bortermesztés történetében, de gyanítom, hogy ezek a borvidékek (La Rioja, La Mancha) későbbi eredetűek, mint a vizigót királyság.
Bár az kétségtelen, hogy szőlőt és bort már a római kori Hispániában is termeltek.
A történet kiinduló pontja a VIII. sz. eleji gót belháború. 710-ben meghal Witiza király, a gót előkelők azonban nem az egyik fiát, hanem Rodericket (spanyolul Rodrigót), Chindaswint fiát emelik királlyá. Witiza fiai persze maguknak követelik a trónt és Észak-Afrika arab helytartójánál keresnek szövetaségest. 710-ben mindössze 400 berber gyalogos és 100 lovas végigpusztítja a partvidéket, 711 áprilisában már komolyabb haderő, 7.000 gyalogos és 300 lovas kel át Hispániába. Ezeket még mindig "szét lehetett volna kapni, mint foxi a lábtörlőt", hiszen Roderick királynak közel 30.000 fős hadserege van, de a Witiza-párt 12.000 gót harcosa a berberek mellé áll.
Witiza híveinek sikerül föllázítani a baszkokat, akik lekötik északon Roderick seregét.
Közben újabb 5.000 berber harcos csatlakozik a Roderick-ellenes koalícióhoz. Végül Guadalete mellett kerül sor a döntő ütközetre: Roderick negyvennapos meneteléstől kifáradt kb. 25.000 fős seregét kb. 25-33 ezer fős mór-Witiza-párti sereg lepi meg.
Roderick vereséget szenved, de 714-ig még a trónon marad (már ami maradt a birodalmából). a gót királyság részekre szakad és anarchiába süllyed.
Egyre jelentősebb muzulmán erők kapcsolódnak be a polgárháborúba és a gót uralomba belefáradt hispán lakosság sokszor nem is kezeli ellenségesen a mór csapatokat. Az észak-afrikai mór helytartó Witiza egyik leányát veszi feleségül - hozzámenni egy muzulmánhoz, ez már kétségkívül a vég kezdete...
Roderick halála után Witiza fiai közül Achila három, Ardo hét évig uralkodik. Ardo már vazallusként fizet adót Damaszkusznak. A városok sorra hódolnak be a móroknak, hozzáteszem, hogy a mórok meghagyják a városok önkormányzatát, a lakosságot nem bántják. Hispánia nagy része érett gyümölcsként hullik az arab birodalom ölébe.
A gót hatalmi elit az északi peremterületekre menekült.
Csak az északi, hegyvidéki peremterületeken maradnak független keresztény körzetek: 718-ban Pelayo herceg Covadongánál (Asztúria) megállítja a mór előrenyomulást. I. Alfonz (Alfonso), Asztúria gót származású királya pedig a 730-as években mér több vereséget is a mórokra.
Hát Anderle Ádám könyve szerint valahogy így történt, nem úgy, hogy a hős gótok az utolsó szálig elestek volna Jérez de la Frontera mezején egy honvédő csatában.
"A gőgös és zárt katonai kasztot alkotó gótok főleg azért vesztették el a Jérezi (és nem Hérezi!) csatát, mert nem tudták maguk mellé állítani Hispánia néptömegeit."
Kedves Lovag!
Most olvasom Anderle Ádámtól Spanyolország történetét, amely a gót vereség legfőbb okaként a gótok közt zajló dinasztikus belháborút jelöli meg. Az egyik párt (a Witiza-pártiak) volt az, amelyik behívta a mórokat Hispániába...
"volt olyan törzs is a germánok között, hogy alemánok. "
Helyesen alemannok. Ez az ógermán 'alla mann' - 'minden ember' kifejezésből származik. A németek megnevezése a spanyolban alemán, a portugálban alemao (a fölött tilde), a katalánban alemá, a franciában allemand. Ugyanakkor az olaszban már tedesco a szintén germán teuton szóból.
Ez nem túl sok, de nem is olyan kevés. Úgy tűnik, hogy az etruszkkal nem rokonítható, a baszkkal való rokonítás pedig erősen kétséges. Az eteokrétaival pedig azért nem rokonítható, mivel erről a nyelvről szinte alig tudunk valamit...
