De azt miből gondolod, hogy 1914 előtt ezek jobbak voltak?
Meg az se világos, hogy a leírásod miről szól, mert a néhai nagymamám szerint nagy különbség volt mondjuk 1932 és 1938 között. Őszerinte kimondottan közvetlenül a háború előtt, úgy 1938 táján kezdtek kimondottan jól élni, csak aztán pár év elteltével jött a háború.
A nagymamám (munkásasszony) azt mondta, hogy 1938-ban olyan jól éltek, hogy emberemlékezet óta a családjuk (már a dédszüleim is munkások voltak) nem élt olyan jól. Szóval szerinte a háború előtt közvetlenül a családban általános volt a vélemény, hogy ilyen jól még nem ment nekik. Mondjuk ez azért nehéz, mert a nagymamám csak 1914-ben született (a legidősebb nővére meg 1896-ban...), úgyhogy ő csak a családtagjai véleményét tudta továbbadni, ilyen értelemben én sem első-, hanem másodkézből tudom ezt. De azért az jelent valamit, hogy a nagymamám idősebb családtagjainak meggyőződése volt, hogy 1938-ban olyan jól éltek, mint előtte soha.
1960-1985-ig ez felment 100-ról 300 köré (300%), 2010-ben meg volt 381 (127%)... oszt lehet csodálkozni, hogy mitől vagyunk a legrosszabb kedvű nemzet... n.b. nem ezt a fejlődési ütemet szoktuk meg...
Konszolidáció után kb. 10-13 év jött, amely a magyarság legjobb évei voltak:)
Mire tetszel célozni, a Nagy Gazdasági Világválságra? :)
Egyébkéánt a magyarság legjobb évei a gazdasági paraméterek alapján az 1960-1985 közötti időszak volt, ekkor számolódott fel az analfabetizmus, ekkor vált általánossá a vezetékes víz és villanyáram, ekkor lett minden családban TV, és rádió, ebben az időszakban épült a legtöbb lakás, ekkor nyolcszorozódott meg a magántulajdonú személyautók száma, ekkor épült aomerőmű, két metróvonal, stb... (mondjuk ez csak részben múlt rajtunk, egész Európában sacckb ugyanez történt a II. VH-t követő ujjáépítés után... egy hihetetlenül progresszív kor.)
A Horthy rendszerben volt a legerősebb gazdaságunk! Konszolidáció után kb. 10-13 év jött, amely a magyarság legjobb évei voltak:) persze, hogy voltak szegények és földönfutók:( Hol nem voltak, vannak és lesznek? A Gauss-görbe igazsága már csak ilyen:(
Ha főbajról beszélünk, nos az akkor kezdődött el és a mai napig tart, hatalmas adok-kapokkal!:( Jó ma fizikai adok-kapok nincs, helyette van talán sokkal rosszabb, mert nagyon sokáig fáj és főleg sokaknak!:(
KIS MAGYAR MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET Pannonia könyvkiadó Bp. 1992
A Forradalmi Kormányzótanács megalakulása után rugalmas külpolitikába kezdett és tárgyalásokat ajánlott fel az antantnak. Ugyanakkor az elsők között alkotta meg a hadsereg felállításáról szóló rendeletét. Az 1919.március 25-én kiadott rendelet végrehajtási utasítása a polgári kormányzat 1919.februárjában kiadott HM 2669/eln.6.- 1919.sz. szervezési rendeletét tekintette mérvadónak néhány kiegészítéssel. A toborzás lényegesen erőteljesebben folytatódott és a hadseregbe jelentkezők létszáma napról napra nőtt. Ebben mindenképpen közrejátszott az a tény, hogy az ország szuverenitásának elvesztése fenyegető közelségbe került. A toborzási eredmények láttán megvolt a remény arra, hogy erős, ütőképes hadsereg állítható fel és az ország, a haza megvédhető lesz. Az említett szervezési rendelet a mindhárom fegyvernemet magában foglaló hat hadosztályból, a székely különítményből és a Dunaőrségből álló hadsereget irányzott elő. A toborzás a hadosztályparancsnokságoknál történt, ahonnan a létszámokat naponta jelentették a minisztérium szerepét betöltő Hadügyi Népbiztosságnak, ahol a 6.osztály ügykörébe tartozott a szervezés irányítása. Április 3-án a toborzottak összlétszáma 26.449 fő, április 5-én 32.832 fő, április 10-én 39.743 fő, április 15-én 53.524 fő. /Ezekhez a létszámokhoz természetesen még hozzászámolandó a meglévő, döntően a demarkációs vonalakon állomásozó alakulatok létszáma, illetve az egyéb katonai szervek is - de ezekről nem készültek napi jelentések./ A hadosztályok állományának nagyobb része a demarkációs vonal mögött, az alakuló állomásokon tartózkodott, felszerelése és kiképzése éppen, hogy csak elkezdődött. A demarkációs vonalakon elhelyezett alakulatok felváltása is mind sürgetőbbé vált. És ebben a helyzetben érte az országot április 16-án a román, majd április 27-én a cseh csapatok támadása. A frontvonalakon a következő volt a helyzet: a keleti arcvonalon a két hadosztály és egy önálló dandár 34 zászlóaljával és 16 ütegével szemben a román hadsereg hat gyalog- és egy lovashadosztálya és egy erős különítménye állt, amely 64 gyalogzászlóaljat, 28 lovasszázadot és 48 üteget jelentett - tehát a túlerő kétszeres volt. Az északi fronton a magyar erőt három hadosztály 28 zászlóalja és 14 ütege jelentette, szemben a cseh hadsereg négy hadosztályával és négy önálló dandárával, amely 85 zászlóaljat és 24 üteget tett ki - ez összességében majdnem háromszoros túlerőt jelentett. A nyilvánvaló visszavonulásra ítélt magyar csapatok vesztesége állományuk 50-60 -át is kitette. A katasztrófális hadműveleti helyzeten az április 21-én felállított Keleti Hadseregparancsnokság sem tudott úrrá lenni. A román csapatok május 1-ig elérték a Tisza vonalát, elesett a szolnoki hídfő, az északi arcvonalon pedig a cseh csapatok május 2-án elfoglalták Miskolcot és veszélybe került a borsodi iparvidék és Salgótarján térsége. Az ország léte forgott kockán. A nehéz helyzetben a Forradalmi Kormányzótanács a budapesti munkásság választott testületeire bízta a döntést - és a döntés egyértelmű volt: minden fegyverbíró ember fogjon fegyvert a haza megvédésére. Május 3-án megjelent a munkásosztály általános mozgósításáról szóló rendelet, május 5-én pedig a Vörös Hadsereg átszervezése is megkezdődött, amelyet a vezérkari főnöki posztra visszatért Stromfeld Aurél irányított. A hadsereg új hadrend szerint állt fel: négy hadtest kötelékében nyolc hadosztályt szerveztek, amely 115 zászlóaljból, 84 géppukásszázadból, 8 lovasszázadból, 39 tüzérütegből, 16 műszaki századból és 8 repülőszázadból állt. A létszámok alakulására néhány példa: a harcoló hadsereg létszáma május 5-én 57.264 fő, május 10-én 72.070 fő - de ezekből a jelentésekből egy-egy alakulat adata hiányzott, így érthető, hogy a minden alakulat létszámát tartalmazó május 12-i összesítésben 101.258 fő szerepel, a május 13-i létszám 107.005 fő, a május 14-i pedig 109.772 fő.
(23) Hamburgerné. A hölgyet kétszer hallgattuk ki, összesen mintegy négy órán át. Férje bécsi menekült, férjének fivére pedig ismert kommunista és volt népbiztos, szintén Bécsben volt. A férj levelet küldött feleségének Budapestre egy Vadas nevű fiatalemberrel. A levélben családi dolgokról írt. A volt népbiztos is levelet küldött egy másik személynek ugyanezzel a küldönccel. A levélben, amelyet felolvastak nekünk, reményét fejezte ki, hogy nyárra mindnyájan visszatérhetnek Magyarországra. A küldöncöt a hadsereg elfogta, azóta nem tudtunk a nyomára bukkanni. Egy tiszt, mintha ő volna a küldönc, január 24-én reggel elvitte a levelet Hamburgernénak. Megkérte az asszonyt, hogy a nap folyamán valamikor későbbre hívja össze a barátait, hogy részletesen elmondhassa, hogyan tudnak Budapestről kimenekülni. Hamburgerné úgy is tett, és négyen – az aszszony bátyja, sógora, valamint egy Neumann nevű zsidó és egy magyar – jelentek meg. Egyikük a vasutas szakszervezet főtitkára. A megbeszélt időpontban katonák jelentek meg, és mindenkit elvittek a kelenföldi laktanyába. Hamburgerné két kisgyermeke súlyosan influenzás volt.
Kelenföldön egy szobába rakták őket, de este H.-nét átvitték egy másik szobába, ahol sok tiszt tartózkodott, többek között Héjjas, Bibó6 és Sefcsik főhadnagyok. H.-né azért tudta a nevüket, mert Héjjas hadnagy közölte vele, hogy azt akarja, az asszony tudjon róla, hogy Héjjas kezében van. Megkérdezte az asszonyt, tudja-e, kicsoda Héjjas hadnagy, és hozzátette, „majd megtud róla egyet s mást”. Bibót és Sefcsiket később mutatták meg neki, amikor már a lakatanya börtönében volt. Három tiszt korbáccsal ütötte-verte H.-nét, és megparancsolták neki, hogy vetkőzzön le. Erre nem volt hajlandó, mire újra ütni kezdték, addig, amíg megadta magát és levetkőzött. Meztelenül újra verték. Ezután kiadták a parancsot, hogy a négy fogoly közül az egyiket hozzák fel, hozzátéve, hogy az nem lehet H.-né rokona. Neumann Bélát hozták fel. Ráparancsoltak, hogy erőszakolja meg H.-nét. Megtagadta, mondván, hogy ő Hamburger és Hamburgerné régi barátja. Kegyetlenül megverték, de még ekkor sem volt hajlandó. Ekkor két tiszt, akiknek nevét nem tudjuk, csak annyit, hogy Temesvárról jöttek, fogót ragadtak, és kihúzták Neumann fogait. Neumann elájult, erre leöntötték vízzel. Amikor magához tért, arra kényszerítették, hogy nyalja fel vérét. H.-né kétszer vagy háromszor elájult, de minden alkalommal hideg vízzel leöntötték, hogy magához térjen. Elmondása szerint a tisztek nem voltak részegek. Végül Neumannt H.-né szeme láttára kiherélték egy zsebkéssel. Ezután Neumannt elvitték. Egy másik férfit hoztak fel (nem a három barát egyikét). Letépték róla a ruhát, ekkor H.-né látta, hogy korábban bántalmazták, egyik heréjét összeroncsolták. Ennek a férfinak is megparancsolták, hogy erőszakolja meg. Erre fizikailag képtelen volt, de a tisztek kényszerítették, hogy közeledjen hozzá. Ez után azt parancsolták H.-nénak, hogy meztelenül üljön fel a forró kályhára, de olyan szánalmasan könyörgött, hogy végül elálltak tőle. H.-né éppen menstruációja után volt, de a temesvári tisztek ezzel mit sem törődve szétfeszítették a lábát, és az, amelyik kiherélte Neumannt, bedugta H.-né testébe a korbács nyelét, és olyan durván forgatta meg, hogy még most is gyakran vérzik.
Ez után ráparancsoltak, hogy öltözzön fel, és visszavitték a másik háromhoz. Körülbelül egy órával később átvitték egy másik szobába, ahol tisztek és rengeteg katona volt. A tömeg előtt újra megkorbácsolták és levetkőztették. A katonák énekeltek, neki meg egymás után táncolnia kellett velük, miközben a korbáccsal ütötték. Egyik katona sem kegyetlenkedett vele. A tánc mintegy egy órán át tartott, ekkor újra felöltözhetett.
Öt hétig tartották Kelenföldön, ebből két hetet a földre dobott szalmán töltött tizenketted vagy tizennegyed magával. Az alacsony mennyezetű pince körülbelül 15 négyzetláb volt; nem mosakodhattak, nem kaptak másik ruhát, nem látta őket orvos. Egy fegyveres őrre voltak bízva, a katonák saját élelmükből adtak nekik. Súlyosan megbetegedett, az utolsó három hetet egyedül töltötte egy cellában. Február 23. körül őt és három barátját autón Kecskemétre vitték a rendőrségi fogdába. Amikor a rendőrbíró megkérdezte tőlük, miért hozták őket ide, a fiatal Héjjas, aki a csapatot vezette, azt mondta, az a bűnük, hogy 2 400 000 koronát akartak kicsempészni. A következő napon H.-nét átvitték a budapesti Royal börtönbe,7 ahonnan április 19-én szabadon bocsátották. A végzésen, amelyet magunk is láttunk, H.-nét „bolsevik tevékenységgel” vádolják.
H.-né csendes, szerény, nagy tiszteletben álló asszony, és mindenki, aki ismerte, úgy nyilatkozott róla, hogy feddhetetlen erkölcsű. Soha semmivel nem vádolták meg, még látszattárgyalásra sem került sor. A katonaság vitte el, gyalázatosan megkínozták, majd a civil hatóságok eresztették szabadon.
A négy barát egyike még most is börtönben van Budapesten; kettő bujkál, Neumann pedig halott.
"A felbomlott birodalom területén 1918 novemberében négy köztársaság alakult meg: a magyar, a lengyel, a csehszlovák és az osztrák. Ezek közül kettő, Csehszlovákia és Ausztria azonnal területi igényeket jelentett be a magyar köztársasággal szemben….
…A győztes hatalmak jóváhagyásával a francia hadsereg által megszállt Szeged városában szervezkedő Horthy Miklós ellentengernagy, Ferenc József császár volt hadsegéde, fővezérként ellenforradalmi csapatokat szervezett, és szintén az entente jóváhagyásával, bevonult Budapestre és felváltotta a román megszállókat.
Az ideiglenes nemzetgyűlés 1920. Március elsején Horthy Miklóst kormányzóvá választotta. A királyság intézményét is visszaállították az utódállamok közül tehát Ausztria, Csehszlovákia és Lengyelország maradt, Magyarország viszont királyság lett, király nélkül.
1920. június 4-én Párizsban a magyar kormány megbízottai aláírták a Trianon-i békeszerződést….
Horthy Miklós a németek általi eltávolításáig (1944. október 16.) nem tudta kiheverni azt a tényt, hogy a magyar területi egységért a Vörös Hadsereg harcolt, ő maga és katonasága semmit nem tett az ország függetlenségéért, hanem a román és francia hadsereg oltalmában jutott hatalomra.Fegyverrel kizárólag a magyar kommunisták és demokraták ellen lépett fel. Ezért ennek ellensúlyozására (is) vált a magyar revizionista politika olyan harsánnyá, agresszívvé és harciassá."
….Magáról a rövid életű magyar tanácsköztársaságról művelődéstörténeti vonatkozásban kevés mondható, mert jószerint csak szándékokról írunk, megvalósulásukra nem jutott idő. Az viszont tény, hogy a magyar művészek legjobbjai csatlakoztak a tanácsköztársasághoz.
Érdemes ideírni a tizenegy tagú írói direktórium névsorát: Babits Mihály, Balázs Béla, Barta Lajos, Bíró Lajos, Kassák Lajos, Komjáth Aladár, Lukács György, Móricz Zsigmond, Révész Béla, Szini Gyula. Elnök: Osváth Ernő
A zeneművészeti direktórium tagjai: Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán, Reinitz Béla ”
Forrás: Nemeskürty István: KIS MAGYAR MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET Pannonia könyvkiadó Bp. 1992
Nyakatokon vad, úri tatárok S mégis büszke a ti fejetek. Frissek a vérben, nagyok a hitben, Csák Máté földjén ti vagytok az Isten. Előre, magyar proletárok.
Ami csak szépség s ami reménység, Mind ti vagytok a Tisza körül. Nincs a világon még annyi bánat S annyi láncosa nincs még a világnak, Mint itt és nincs annyi nagy éhség.
Éhe kenyérnek, éhe a Szónak, Éhe a Szépnek hajt titeket. Nagyobb igaza sohse volt népnek, Hitványabb Nérók még seholse éltek. Vagytok: a Ma, vagytok: a Holnap.
Én, beteg ember, csupáncsak várok, Vitézlő harcos nem lehetek. De szíveteket megérdemeltem, Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem: Véreim, magyar proletárok.
Nem templomok setét hajóin úszó Tömjén között ragyog fel tűz-szeme Barnult szentképek arany keretéből, Nem oltárok gyertyái közt fehérlik Alabástrom közönnyel hallgatag, Hívok csókjától koptatott szobor, Nem méla, hosszú, vont litániák Cukros hullámát untan szürcsölő Egek lakója is! Nem! Új isten ez! Új isten szól hozzátok emberek!
Nem ég szülötte Ő! Nem mennyben él, Nagy messze tőlünk, titkos ismeretlen, Ki arca elé vonta az eget, Mint egy hűvös, nagy, kékselyem palástot, Nem! Óh de nem is föld bálványa Ő, Mint ama Mammon, aki ült hízott Gőggel rajtunk s szájától milliom Élősdi csák kígyózott szerteszét S a szürcsölő, szívó karok befonták A szüzek testét s feltörték finom Velőért a költő zengő agyát S a gyárak vak, mély kéményén benyúlva Átkúsztak a robotos termek odván S felitták mind a könnyet és az átkot S a lomha Rémben mind aranyra vált ez És új éhséggé, bár a telt belek Már a nehéz aranytól eldugultak S a rothadó nagy testre már kiültek Félelmes és aranyló hullafoltok...
Most új isten szól néktek, emberek!
A véres földnek vére szülte Őt, A sok kiomlott, sűrű, keserű Vér összeállt a fájó földeken, Testté tapadt, alakká tornyosult, Vérszínű, nagy mezítelen alakká, Ki országlépő-tágra tárja lábát S Földet rengésre tépő hangja zeng piros Keletről a sápadt Nyugatnak: "Im eljöttem! Eljött a Vörös Isten!"
És megy s dörgő léptére messze reszket A sárga Szajna s medréből kicsap, Jerichós visszhangot ver vén Westminster S az Ócián zöld üvegén vörösen Előre rezg ezermérföldes árnya S átfogja a Fehér Ház vak falát...
Hozsánna néked, új isten, hozsánna!
Ismerj meg minket, tieid vagyunk! A szíved hajtó élő, drága nedv, A diadalmas vörös lüktetés A mi bús bérünktől is gazdagúlt S világra ömlő harsonád sodrába Gyötört torkunk reszkető hangverése Szerények s mégis egyítve simul: A kicsiny, árva magyar jaj-patak A messze zengő, nagy moszkvai árba, Mely most tisztára mossa a világot:
Hozsánna néked, új isten, hozsánnak!
Legyen szavad teremtés új igéje, Formáld át sáros, bűnös, ócska bolygónk, Mit elrontott sok régi, úri isten, Te istenek közt új és proletár Formáld boldoggá pörölyös kezeddel, - Emelj minket roppant tenyereidre És a magad képére gyúrj át minket!
Nem templomok setét hajóin úszó Tömjén között ragyog fel tűz-szeme Barnult szentképek arany keretéből, Nem oltárok gyertyái közt fehérlik Alabástrom közönnyel hallgatag, Hívok csókjától koptatott szobor, Nem méla, hosszú, vont litániák Cukros hullámát untan szürcsölő Egek lakója is! Nem! Új isten ez! Új isten szól hozzátok emberek!
Nem ég szülötte Ő! Nem mennyben él, Nagy messze tőlünk, titkos ismeretlen, Ki arca elé vonta az eget, Mint egy hűvös, nagy, kékselyem palástot, Nem! Óh de nem is föld bálványa Ő, Mint ama Mammon, aki ült hízott Gőggel rajtunk s szájától milliom Élősdi csák kígyózott szerteszét S a szürcsölő, szívó karok befonták A szüzek testét s feltörték finom Velőért a költő zengő agyát S a gyárak vak, mély kéményén benyúlva Átkúsztak a robotos termek odván S felitták mind a könnyet és az átkot S a lomha Rémben mind aranyra vált ez És új éhséggé, bár a telt belek Már a nehéz aranytól eldugultak S a rothadó nagy testre már kiültek Félelmes és aranyló hullafoltok...
Félelmetes hasonlóság 1920– 2012 között - cím alatt, amibôl érdemes néhány mondatot közölni.
„1920 februárját írjuk. Bécsben összeül az egyik legnagyobb európai szakszervezeti tömörülés, a postás internacionálé. Fô téma a magyarországi »fehérterror« elítélése, majd február 8-án bojkottot hirdetnek Magyarország ellen. Ez volt a jeladás. Márciusban az amszterdami Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség úgy döntött, hogy »felhívja az entente hatalmak kormányait, lépjenek közbe a magyar kormánynál, és bírják rá, szakítson eddig követett belpolitikájával«. Kijelentették továbbá, ha felszólításuk eredménytelen marad, Magyarországot teljes bojkott alá fogja. Értesítette ugyanekkor valamennyi ország munkásszervezetét, fôleg a tengeri szállítómunkásokat, a vasút-, posta- és távíró-alkalmazottakat, hogy legyenek készek adott jelre – a nemzetközi iroda utasításait követve – minden olyan munkát beszüntetni, amely közvetlen vagy közvetett módon a jelenlegi magyar kormány érdekeit szolgálja.
A dicstelen Tanácsköztársaság nem háborította fel az akkori Nyugatot, de annál inkán annak felszámolása. A nyugati politikai közvélemény csak a kommunista emigráció torzító tükrében látja a magyar eseményeket. Senki sem beszél az oroszországi terrorról, senki nem emlékszik már a magyarországi vörös terrorra, mindenki csak a fehérterrorról hall. Az emigráció sikere volt ez. Büszke is volt rá. Kunfi megelégedetten állapította meg évek múlva, hogy bár – a finn fehérterror vérengzôbb és kíméletlenebb, szörnyûbb volt, mint a Horthy-terror –, errôl az utóbbiról mégis hasonlíthatatlanul többet hallott a világ, éppen az ô propagandájuk következtében.
A vörös emigráció gyûlölete, aljassága határtalan. Mindenkivel szövetkeznek Magyarország ellen. Elsôsorban a kisantanttal. Beneshez rohangálnak, a szerbeknek, románoknak gazsulálnak, és Jászi Oszkár vezetésével arra biztatják az utódállamokat, hogy indítsanak háborút az ország ellen, vonuljanak be Budapestre, és döntsék meg a kormányt. Totális háborút hirdetnek az elszakított területek magyarsága ellen is. Kun Béla így ír 1921-ben a Vörös Újságban: »Nem szabad követelni, hogy a magyarság az elszakított területeken a népszavazást, az önrendelkezési jogot érvényesítse. Hasonlóképpen nincs szükség a kulturális önkormányzatra sem. A magyar nyelvû kommunistáknak kötelességük tiszteletben tartani a volt Magyarország területén alakult államok entente-imperializmus által megszabott határainak integritását. Ez a tétel a kommunisták nemzetközi politikájának alapja Közép-Európában.”
A legmegdöbbentôbb mindezeken felül az a gátlástalanság, amivel a legképtelenebb hazugságokat is habozás nélkül leírják. „Hosszú sorozatát lehetne összeállítanunk a rosszindulatú, hazug híreknek, amelyekkel Magyarországot nemcsak gyûlöletessé, hanem minden mûvelt, jó ízlésû ember elôtt örökre utálttá akarták tenni. Európa fekélyének nevezték, amelynek, ha a nevét hallja valaki, el kell fordítania a fejét, be kell hunynia szemét, csakhogy erôt vegyen e név kimondásakor támadó undorán. Leleményük kifogyhatatlan a hamis hírek gyártásában. Ezt az eljárást nem magyarázhatja meg semmiféle taktika. Az elvetemültségnek olyan foka ez már, amely a rosszat önmagáért követi el. Igaz, ezt könnyen megtehetik, mert semmi kötelék sem fûzi ôket ahhoz a földhöz, amelyrôl elszármaztak. Ennek az országnak a szenvedése hidegen hagyja ôket.”
És ma, fájdalmasan és unalmasan és vérlázítóan ismétlôdik minden. A szövegben található idézetek
Mályusz Elemér: A vörös emigráció címû mûvébôl valók. Attraktor Kiadó, Máriabesnyô-Gödöllô, 2006.
Tudom, hogy szerények a képességeid, de talán megérte,d hogy mindkét szerződésben szerepel a stratégiai pontok megszállásnak lehetősége, plusz a belgrádiban még egy összefüggő országrász megszállása is. Ezért nem jelenti a stratégaia pontok megszállása az egész ország megszállását.
Tényleg fel kéne adnod, mert így csak tovább égeted magad.
Amit a 9622-ben írtam, az azt jelenti, hogy a belgrádiban van egy pont a 3-as, ami arról szól, hogy lehetőségük van a dstratégiai pontok megszállására de nincsenek nevesítve ezek a pontok.
A 9631-ben kérdeztél rá, hogy hol szerepelnek a belgrádiban a stratégiai pontok és erre válaszoltam a 9635-ben, hogy a 3-a pontban.
"Rákérdeztem hogy hol szerepelnek a stratégiai pontok a Belgrádi egyezményben, erre semmi válasz, csak fröcsögés. Persze nem is lehet, hiszen azok a Pádovai egyezmény 4. pontjában szerepelnek.
Mielött vitatnád:"
Esteleg el kéne olvasnod a belgrádi szerződést is.
A padovaiban valóban a 4. pontban szerepel a stratégaia pontok megszállása, a belgrádiban pedig a 3. pontban:
"III. A szövetségesek megszállási joga minden helységre, illetve minden stratégaia pontra, melyeknek folyamatos meghatározása a szövetséges hadseregek főparancsnokának jogkörébe tartozik."
Szóval, csak hogy te is megértsd, a stratégaia pontok megszállásáról apadovai egyezmény 4. és a belgrádi egyezmény 3. pontja rendelkezik.
Pont ez az érvelésem alapja, hogy ha a stratégaiai pontok megszállása egyet jelenten az ország teljes területének megszállsával, akkor a belgrádiban (ahol a 3. pont a stratégiai pontok megszállásának lehetősége) nem szerepeln külön az 1. pontban egy összefüggő országrész megszállása.
Te, nem ciki olyan dolgokról vitatkoznod, amiről fogalmad sincs?
Mondanám, hogy jöhet a mea culpa, de te képtelen vagy rá.
Értem, tehát ha te behozod a képbe a szovjet fegyverszünetet, az összehasonlítás. Ha én összahsonlítom az amúgy egymáshoz képest sokkal relevánsabb padovai és belgrádi egyezményt, akkor én már keverem őket. Vicces egy gyerek vagy te.
A belgrádiban meg van különböztetve a stratégiai pontok lehetséges megszállása az összefüggő országrész megszállásától.
Ideje lenne feladnod.
Rákérdeztem hogy hol szerepelnek a stratégiai pontok a Belgrádi egyezményben, erre semmi válasz, csak fröcsögés. Persze nem is lehet, hiszen azok a Pádovai egyezmény 4. pontjában szerepelnek.
Meglehetősen döbbenten állok az előtt, hogy egy történelmi topikban magyarázni kell valakinek, hogy ha a győztes hatalom egy kapitulációs okiratban úgy fogalmaz, hogy joga van startégai pontokat szükség esetén megszállni, illetve úgy is fogalmaz uyganabban az okiratban, hogy egy összefüggő országrészt teljes egészében megszáll, akkor a két dolog nem uyganaz és ez esetben a stratégaia pontok megszállás nem jelent egyet az ország teljes megszállásával.
Meglehetősen döbbenten állok az elött hogy történelem topicban magyarázni kell valakinek hogy ha a győztes hatalom a kapitulációs okiratban úgy fogalmaz, hogy szükség szerint megtehet valamit, akkor az korlátlan felhatalmazást jelent neki.
nem keverem, hanem összahsonlítottam azokat. ezt te is pontosan tudod, de most jön a vitastílusodnak az az eleme, hogy amikor már tarthatalan az álláspontod, elkezdesz tekerni egyet a dolgon és egy egész más témában támadni.
A 6917-re váalszoltam a 6919-ben. és azóta már párszor is, összehasonlítva a padovai szerződést a belgrádival.
"Pontosan melyik kérdésiddel is van problémád? Hm? :D"
Nem a kérdéseimmel van problémám, hanem azzal, hogy nem vagy hajlandó válaszoni.
Például amikor kértelek, hogy a hazug állításaidat pontos hsz számmal bizonyítsd. Egy iylen válasz sem jött.
VAgy amikor többször is megkérdeztem, ha Károlyinak olyan fontos volt a honvédelem, akkor miért mondta, hogy nem azért nem védi aeg az országot fegyveresen mert nem képes rá. stb.
