Nem titok. Rengeteg zenét hallgatok, van vagy 400 cd-m otthon és még leillegálva olyan ugyanennyi. Ezek egyrésze jazz, főleg a jazz-rock és elhajlásai körül, de a post-bop (vagy hogy hívják) is bejön, Coltrane, stb. Az un. acid-jazz jazzesebb megfejtései is jöhetnek, egészen a Jamiroquai első három lemezéig. Popban az etalon szerintem Sting meg Peter Gabriel, vannak időszakos kedvencek, most pl. Scissor Sisters, Erykah Badu, Meshell Ndegeocello. Rockból a non plus ultra a King Crimson, meg persze a hetvenes évek nagyjai, friss kedvenc a White Stripes.
És persze az un. világzene. Ebből a magyar kedvencek: Makám, Folkestra, Kolinda régebbi cuccai, Barbaró, Drums, Dresch Mihály, Balogh Kálmán, a Beshodrom és az Arasinda sem rossz, sőt. A külföldiek közül Radio Tarifa, Nana Simopoulos, Trilok Gurtu, L'Ham de Foc, Theodosii Spassov, Bratsch, Madredeus, Anouar Brahem, Erkan Ogur, stb., még vagy ötször ennyi. Van tehát alapom az összehasonlításra, ha csak a zenehallgatást nézzük, akkor is. A Nox ezek alapján fos, szar.
A Nox-gyalázás meg csak részben igaz, remek klubélet folyik abban a topikban :-) |
