Azt álmodtam éjjel, hogy testem átváltozott: szőlőtő lettem, rügyet neveltem, lombot, szárat, s beleptem velük Lúciámat, indáimmal combját és pöttöm lábát is átöleltem többször, majd sok mohó, de lágy kacsommal hátulját is magamhoz fontam, koszorúnak sok zöldessárga fürtöt aggattam homlokára, míg úgy állt mellettem a drága lány, mint venyigék közt mezítlen, fiatal, ittas Bacchus isten. Csavargó indákkal közben kezét-lábát is megkötöztem, hogy zsákmányommá lett a rablány minden testrésze: s mikor aztán levéllel fedtem ama részét, mit másnak nem mutat a szépség, kirázott a gyors kéj, s egyszerre nem voltam többé puha, szende, jámbor venyige: sokat akaró vesszőm felállt, mint a szőlőkaró.
