A Klubrádió betelefonálói masszívan Szili elnöljelöltsége ellen nyilatkoznak. Olyanok is, akik láthatólag nem hívei az SZDSZ-nek. Nem ismeri az MSZP fővárosi törzsszavazóinak egy markáns csoportját?
Hatalomból konszenzusra törekedni érdemes - és különösen olyan szimbolikus ügyekben, mint a KE; hát még ha azt is sikerülne igazolni, hogy nem a hatalom a hibás... -, ha a hatalom a következő ciklust is szeretné...
Az én logikámat erősíti például a miniszteri (miniszterelnöki) ellenjegyzés rendszere. A KE csak nagyon korlátozottan "cselekvőképes" a kormány nélkül, aki viszont az egyszerű többséget testesíti meg.
Hatalomból pedig konszenzusra törekedni általában csak olyan ügyekben érdemes, amelyek túlmutatnak egy kormányzati cikluson és horderejük miatt meg kell győzni az ellenzéket, hogy ne bombázza szét a kezdeményezést, ha netán kormányra kerül. A KE kérdése nem tartozik ebbe a körbe.
Különben hatalomból konszenzusra törekedni, s ha kell/lehet, megmutatni, hogy az ellenzék nem akar konszenzust: ennél előnyösebb dolgot keveset tudok elképzelni.
E játék elutasítása egyszerre tanúskodik mohóságról és gyengeségről.
Kényszeren a szöveg világos intenciójának megértését és követését értem.
Semmi értelme kétharmados többséget előírni, ráadásul kétszer is, ha nem az a világos jogalkotói szándék, hogy ha csak lehetséges, megközelítően konszenzusos legyen a jelölt...
Hogy lehetséges-e, az a dolog kipróbálása nélkül nem dönthető el.
Tessék a játékot rendesen végigjátszani, kihagyás nélkül...
Ez a processzus leírása. Elég felületes, jegyzem meg.
De hol itt az egyeztetési kényszer?
Tudod mikor lenne ilyen alkotmányos kényszer? Ha azt írná, hogy a jelöléshez X számú képviselő ajánlása szükséges, úgy, hogy ezeknek fele-fele a kormánypártok illetve az ellenzék képviselője legyen. Na, az egy világos egyeztetési kényszer volna a jelölésben. De ennek nyoma sincs, még a koalíció részéről sem követeli meg legalább a felének a támagatását.
Ez nudli.
No meg: mi is az a jogalkotói szándék? Hiszen ezt a rendszert a pártállami parlament vezette be, 99 %-os MSZMP többséggel a parlamentben...! Az ő jogalkotói szándéka kössön minket még ma is?
Ebben a rendszerben én Pozsgay-szagot érzek... egy olyan parlamentre volt ez modellezve, ahol erős marad az MSZMP jelenléte... de ez csak egy érzés, bizonyítani nem tudnám, de ha nagyon nekiállok, talán még bizonyítom is, annyira billegős.
Pedig bizony éppen hogy játék közben vagyunk. A szabályokon az új elnök megválasztása után lehet (demokratikusan) töprengeni.
A menet egyébként háromnapos lehet...
"Ha az alkotmány komolyan gondolná, amit csak a ködös deklaráció szintjén említ..."
Ez - szerintem - nem ködös deklaráció, hanem egészen világos útmutatás. Ha jól tudom, szokás is a jogalkotói szándékra hivatkozni...
29/B. § (1) A köztársasági elnök választását jelölés előzi meg. A jelölés érvényességéhez az Országgyűlés legalább ötven tagjának írásbeli ajánlása szükséges. A jelölést az Országgyűlés elnökénél a szavazás elrendelése előtt kell benyújtani. Az Országgyűlés minden tagja csak egy jelöltet ajánlhat. Annak, aki több jelöltet ajánl, mindegyik ajánlása érvénytelen.
(2) Az Országgyűlés a köztársasági elnököt titkos szavazással választja. A szükséghez képest többszöri szavazásnak van helye. Az első szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki a képviselők kétharmadának szavazatát elnyeri.(3) Ha az első szavazás alkalmával ezt a többséget egyik jelölt sem nyeri el, az (1) bekezdésnek megfelelő új ajánlás alapján újból szavazást kell tartani. A második szavazás alapján való megválasztáshoz ugyancsak a képviselők kétharmadának szavazata szükséges.(4) Ha a második szavazás alkalmával egyik jelölt sem nyerte el a megkívánt többséget, harmadszori szavazást kell tartani. Ez alkalommal csak arra a két jelöltre lehet szavazni, akik a második szavazás alkalmával a legtöbb szavazatot kapták. A harmadik szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki - tekintet nélkül a szavazásban részt vevők számára - a szavazatok többségét elnyerte.
Ha én dönthetném el, hogy a fentiekből először mit kellene megváltoztatni, hát az utolsó mondat mellett (azaz: ellen) döntenék. Ad absurdum: akár egyetlen szavazattal is lehet köztársasági elnököt választani...
tudod, ő sokat tett a kultura, művelődés ügyéért; ő csinálta meg a Kulturálisalapprogramot! renccerváltés után 2cer választották meg az MTA elnökének; és ez már nem kézivezérléses választás volt! amit most csinál, valami Alföld program, az se smmi! szóval, tiszteletben tartom véleményed, de, európai gondolkodó, és szerintem a fidesz is elfogadná! Szili Katinak meg tisztelnie kellene annyira a házelnöki tisztséget, hogy ő mondja ki, gyerekek, ne strapáljátok magatokat, Áder Jankó lenullázta ezt a tisztséget, nekem helyre köll állítanom; és később még lehet az első női közt. elnök
Két menet között viszont igenis lehet a szabályokat vitatni, hogy később jobb és értelmesebb legyen a játék. Ha nem így volna, akkor a fociban sosem lett volna lesszabály, és minden szögletből gól lenne ma is, és a csapatok a kapuban tömörülnének, mint a lesszabály előtt.
Most nem vagyunk játék közben, a játék (az Alkotmány szerint) a KE megválasztásának napján kezdődik és ér véget. Egynapos menet.
Ha az alkotmány komolyan gondolná, amit csak a ködös deklaráció szintjén említ, akkor fűzne valamiféle normatívát az egyeztetéshez. De nem fűz. Akkor tehát az egyeztetés egy nyakunkba vett púp, vagy Karinthyval élve: politikai műtyúkszem.
Tudod mi a műtyúkszem? Beteszed a cipődbe, és pont úgy fáj, mint az igazi.
Egyszerűen nem tudnám belátni, hogy mi szükség van arra, hogy megválasszuk államfőnek az utolsó pártállami kormány miniszterét?
Megemelve kalapomat a Feri nagysága előtt (én nagyon szeretem és kedvelem őt, jóban vagyunk és erre büszke vagyok) - a kérdésem mégis csak az: minek? Nem létezik, hogy a 15 éves demokrácia nem tud előállítani egy olyan személyt, akinél nem kell ilyesmikkel bajlódni?
Nekem Bárándy sem kell. Nem kell olyan ember, aki feláll a bársonyszékből, és elrohan Princz Gábort védeni, majd egy adott pillaantban azt mondja: Bocs Gabi, de éppen hívnak köztársasági elnöknek, majd valaki átveszi az ügyedet...
Ez is olyan Ungarische Snasswerke volna.
Sólyom aztán meg végképp nem. Ki az a hibbant baloldali, aki bedől az MDF egyik alapítójának, Antall kebelbarátjának? Derék ember, rendben van, jó szakember, de a kérdésem megint az: minek?
Sajnos, továbbra sem találom az Alkotmányban azt az egészen rendszeren áthúzódó alapelvet, ami ilyen nagy legitimitást tulajdonítana a köztársasági elnöknek.
A miniszterelnököt és a többi közjogi méltóságot egyszerű többséggel választják. Értelmetlennek és az alkotmány szellemével ellentétesnek, tehát fölösleges színjátéknakis tartom az első két kört, mivel a poszthoz nem rendel olyan jogosítványt, ami ezt az elővigyázatosságot indokolná.
Visszatérnék itt a "nemzet" fogalmához. Ez egy jogilag definiálatlan kör, nem úgy, mint az állam, ország, állampolgár, amelyeket könnyű behatárolni. A nemzet a legjobb esetben is érzelmi közössége egy embertcsoportnak, és attól függ létezése és mérete, hogy tagja érzi-e, hogy a magyar nemzethez atrtozik. Tehát egy érzelmi, változó, körülíratlan és viszonylagos fogalomhoz kötünk alkotmányos jogkört. Na, ebből ered a zavar és a felrebeszélés, mert senkiben nincs annyi mersz, hogy kimondja: Uraim, ez egy marhaság.
Ugyanez a helyzet a visszaküldéssel. Nyilvánvaló, hogy a KE nem azért küldi vissza "megfontolásra" a törvényt, hogy azt valóban meg is fontolják. Ez megint egy álságos kifejezés. A KE azért küldi vissza, hogy jelezze: alkotmányos fék és egyensúlyi szerepében ki kell nyilvánítania, hogy ezzel a törvénnyel neki problémái vannak. De ezt nem a NEMZET érdekében teszi, hanem politikai okból! Éppen ezért nem is várhatja el, hogy fogják magukat, és szétszedjenek darabokra egy nehezen összetákolt kórháztörvényt és megint nekiálljanak az emésztő többhónapos vitáknak, miközben az emberek tömegével döglenek meg a kórházakban. Ez nem is volna a Nemzet érdekei mellett való lépés a KE részéről.
Mint emlékezhetsz: az Alkotmánybíróságnak nem is az volt a kifogása, hogy nem tárgyalták újra, nem "fontolták meg" (ez mit is jelent jogilag?), hanem hogy néhány órás ahtáridőket nem tartottak be és nem hívták meg a "megfontolásnak" nevezett köldöknézésre a KE-t. Formai okokból tehát, és nem az Alkotmányból levezethető valamely jogelv megsértése miatt.
Mádl Ferenc tehát a kórháztörvény visszaküldésével - politizált, és politikai választ kapott rá. Rosszat. Jellemző az alkotmányjogilag oly felkészült szocikra... Ha betartják a formaságokat, akkor a kórháztörvény ma már hatályos lenne, a tőke beáramolhatna a szektorba és talán kevesebb ember dobná fel a bakancsát fölöslegesen.
Aztán tovább... Mit is jelent ez a "kell törekedni"? Mikortól? A választás napján? Előtte egy hónappal? És milyen egyeztetési formában? Stikában? Négypárti ülésen? Kik egyeztetnek? És miben? A jelölt személyében? A KE-től elvárható értékekben, és ehhez keresnek személyt?
És ha mindez sikerül is netán, akkor vajon mi mást fog kifejezni az elnök, mint egy adott és soha vissza nem téről, egyszeri pillanatot, amely mögül egy héten belül elszivárog az a fene nagy egyetértés. Vagy a baloldal bizalmát veszti percek alatt, vagy a jobboldalét, attól függően, hogy kinek lép előbb a lábára, mint pindiy Gyuri disznója.
Nem értékrendet képviselne ekkor, hanem egy kiizzadt, kényszerű kompromisszumot. Nem tudnánk, hogy melyek azok al elvek és értékek, amelyek miatt megválasztották, ugyanis nem lennének ilyenek, csak a kényszer.
És ha a pártok súlyos egyéniséget szeretnének, akkor jöhet Csipike cirkuszi elefánt elnöknek? Csak azért, mert meg tudtak benne állapodni?
"És mivel az alkotmány beletörődik a KE 50 %+1 arányú megválasztásába, nyilvánvaló, hogy a poszt eldöntése a kormánykoalíció feladata, és a megelőző 2/3-os álszent kísérletezgetés teljesen fölösleges, hamis és álságos."
Igen, erről van szó: beletörődik. És nem pedig előírja. Amit előír: a kétharmadra való komoly törekvés. Ennek elmulasztása pedig alkotménysértés.
Engem nem a nemzet egységéről szóló hadova "téveszt meg", hanem a köztársasági elnök megválasztásának előírt módja. Ez a dolog talán párhuzamba állítható azzal a jelenséggel, amikor a közt. elnök által megfontolásra visszaküldött törvényt mondjuk egy-két óra alatt "fontolják meg": az ilyesmi megcsúfolása a nyelvnek.
Ha nem kell aggályosan betartani az alkotmányos előírásokat (tehát: kétharmadra kell törekedni!), akkor semmi mást sem: a hetenként is lehet háromhetenként például.
az alkotmány betűjéből és szelleméből következő kötelező egyeztetés ügyében -
Látom, te is beugrottál ennek a blöffnek. Pedig szó nincs ilyenről az Alkotmányban, sem a betűk, sem az elvek körében.
Mindenkit megtéveszt az a hülyeség, hogy a KE megtestesíti a nemzet egységét. Az viszont micsoda? Mi az a nemzeti egység? Valahol definiálva van? Azt jelenti, hogy mindenben egyet kell érteni? Mert ha igen, akkor nem volt érdemes strapálni magunkat Kádár megdöntésével, hanem azt kellett volna tovább fejleszteni.
Nem tudom, ki volt az, aki ezt a blöfföt beleírta az Alkotmányba, de nagyot kavart vele. (Antallra jellemző...) Mindenki félreérti, mindenki belemagyarázza a "pártok felett állást" (az mit jelent?) és belemagyarázza azt is, hogy egyeztetni kell a hivatalt betöltő személyről. Kell a fenéket.
Ki kellene húzni az Alkotmányból ezt az idétlenséget, és a helyébe odaírni: "A köztársasági elnök képviseli a magyar államot, és őrködik a demokratikus államrend működése felett". És akkor világos.
És gondolja-e valaki, hogy Göncz, Mádl vagy Szili fogantatásakor beléjük került valami kromoszóma, ami őket a nemzeti egység megtestesítésére tette alkalmassá? Ez valami képesség? Ez valami adottság? Nyilván nem. És mi az, hogy "megtestesíti"? A személye valami kiemelt jelentőséggel bír? Nem bír. Nem is élvez kiemelt közjogi védelmet.
Ha viszont az alkotmányból száll rájuk ilyen adottság, akkor egy pár virsli vagy Csipike cirkuszi elefánt is lehet köztársasági elnök, hiszen majd reá háramlik a szentséges és fenséges alaptrövény kisugárzásának energianyalábja: a "nemzeti egység" megtestesítésének képessége.
Egy olyan országban, ahol sem a nemzet, sem az egység fogalma nem tisztázott, csak zavart okoz ennek jogszabályi inkorporációja.
A KE = közjogi poszt. A közjog = a politika jogi megfogalmazása, a pártakarat korlátozása és mederben tartása. A közjog azt mondja a politikának: ha akarsz valamit, akkor így meg így kell eljárnod, ezt meg ezt megteheted, ezt meg ezt nem teheted meg, ha összeszarod is magadat. Korlátozlak a közjó érdekében. Ennek a korlátnak az egyik eleme a KE.
Így tehát a KE tehát logikailag is politikai megbízatás. A politikai akaratot viszont a pártok testesítik meg. És mivel az alkotmány beletörődik a KE 50 %+1 arányú megválasztásába, nyilvánvaló, hogy a poszt eldöntése a kormánykoalíció feladata, és a megelőző 2/3-os álszent kísérletezgetés teljesen fölösleges, hamis és álságos. Sőt, Mádl megválasztásakor kifejezetten megalázó volt, a kisöreg helyében én hazamentem volna a 2. kör után azzal, hogy basszatok egyedül... Őt is megfürdették ebben a "megegyezéses" hülyeségben.
Megjegyzem itt is: Európában kivétel nélkül, mindenütt pártember tölti be a KE posztját, Chiractól kezdve Raun és Fischeren át Kwasnewskiig. Talán nem véletlenül. Csehországban is csak addig lehetett (a viszonylag független, liberális) Hável, amíg le nem járt a megbízatása, de akkor aztán jött a virtigli pártember Klaus.
A Fidesznek sem volt kötelező az egyeztetés, és a torgyáni opciónál minden jobb, ezért nyugodtan jelölhette volna például Ádert, Pokornit, egy szót sem lehetett volna szólni, kiállta volna az alkotmányos próbát, és legalább tudtuk volna mihez tartani magunkat. De még Orbán is bedőlt a blöffnek: "semleges" ember kell, "pártok feletti" - és erre behozza Mádlt, akiről mindenki tudta , hogy a legközelebbi embereinek egyike, csak éppen formailag megfelelt a pártatlanság nem létező követelményének.
Ha eddig egyet tudtunk érteni, akkor láthatjuk, hogy a probléma inkább az, hogy a magyar szocialisták nem voltak képesek 15 év alatt előállítani egy 40-60 év közti, sokdiplomás, nyelvet tudó, jól kommunikáló, jó megjelenésű, művelt, megnyerő, és haladó szellemű személyt, aki egyben brutális és rendíthetetlen baloldali, és aki minden teketória nélkül képes a feladat átvételére, és adott esetben két ciklus betöltésére (10 év).
Az a nagy baj, hogy a kérdés oda szűkült le: Szili vagy Szili? Ebből jön itt minden feszültség.
Tévedsz! Senki nem állitotta, hogy alkoholista. Csak éppen láttam egy szereplését akkor, amikor nem kellett volna.
És azért gondoltam egyből gyógyszerre, mert előtte /néhány nap/ kábitószeres elvonón lévő fiatalok beszéltek a gyógyulási esélyeikről. Olyan nagyon furcsán, lassan. Szili is nagyon le volt lassulva, néhány szót többször kellett megismételnie. Hidd e, nagyon le voltam döbbenve.
Ezzel együtt, nem tudok róla, hogy alkoholista lenne.
