Keresés

A Bagratida-dinasztia tagja volt, amelyről a parthus topikban már ejtettünk szót:

 

Tamara (grúzul: თამარი; 1160–1213) grúz királynő volt 1184-től 1213-ig

 

A gyakran Grúzia aranykorának nevezett időszakban uralkodott, és kiemelkedően sikeres uralkodóként ismert. Alattvalóitól a „királyok királya, királynők királynője” melléknevet kapta. Az ortodox keresztények szentként tisztelik, Nagy Szent Tamara néven.  Fegyverrel kényszerítette térdre Grúzia szinte valamennyi muzulmán szomszédját.

Tamara királynő a Kintsvisi kolostor falfestményén

Tamara grúz királynő (1184--1213) a Vardzia kolostor falfestményén

Mások szerint meg keserű ízt is jelenthet:

 

From Hebrew tamar "palm" or "bitter taste". The others interpret it as ficus carica. It is in use since Middle Ages. The form Tamara that comes from Russian is more spread.

 

(Egy örmény honlapról)

De Radulovics nem olyan rossz nő... legalábbis így távolról. Aztán ki tudja.. :)

Már nem tudom, hogy melyik kézi EB-n, de a jugoszláv kézilabdázó csajok között is volt egy-két olyan arc, akivel nem szívesen találkoztam volna egy sötét sikátorban:-)

Megnézem, hátha benne van Röhl könyvében...

The conventional wisdom seems to that it means “palm” tree.
True, even if we may be led to believe that it is a Hebrew word in fact it is a word common to several ME languages. At the moment the Arabs use it to mean date, the fruit which we know as “armav” in Armenian. My suspicion is that it it is originally either Assyrian or Aramaic. Why would a girl be named Tamar, I.e. a palm tree?
A palm date may be the sweetest and saccarose fruit of the region. So in fact the name Tamar by inference means “sweet” ...

Thalestrisről még annyit találtam a neten, hogy miután két hétig hentergett az Alexandrosszal, visszatért Themiskyraba és várta az eredményt. Ti. a trónörökös kislány érkezését.

Sajnos hiába, így végül utód nélkül halt meg.

Állítólag ő volt a szabad Thermodonia utolsó királynője.

Persze, ha hihetünk mindenféle internetes anyagoknak.

Én is tudom, hogy kell rejtvényt fejteni a vonaton, miközben valami egész más dologra koncentrálsz. Mondjuk egy sokat sejtető dekoltázsra :)

Gyertyát gyújtottam az Echmiadzin-i katedrálisban.

Fél szemmel közben persze az örmény lányokat bámultam:-)

Nem akarok belerondítani a topikba, de az "ainu"-ra kiad egy-két NDK-s sportolónőére emlékeztető arcot a kereső.

 

Másfelől meg ezt találtam: "A japán-ajnu származású lányok olyan szépek, hogy volt a japán filmgyártásnak egy korszaka (az 1950-es, 60-as években), amikor a legtöbb filmsztár közülük került ki."

Nem az ajnukkal kevered te véletlenül őket? :D

Ismerkedtél is odakinn? :)

Grúzokról nem tudok nyilatkozni.

Örményországban jártam kinn még 1989-ben, valóban sok szép nőt lehetett látni, persze a magyar nők mellett nem nagyon rúghatnak labdába:-)

Én úgy tudom, az örmény-grúz nők kifejezetten szépek. A régi útleírások is rendszeresen kiemelik a kaukázusi nők szépségét.

Nem tudom már, hogy hol olvastam - talán a Kiszely Pistinél - hogy egyes kaukázusi törzseknél a nők magas, erőteljes testalkatúak és bajuszosak.

Ergo elég marcona kinézetűek, hogy az ógörög argonauták őket nézzék amazonoknak:-)

Lehet, hogy az amazonok grúzok vagy valami rokon nemzetség (láz, szván stb.) voltak?

Mit tudsz a grúz csajokról, kedves Kara-Indas?

Én sajnos nagyon keveset...

Itt van a Kaukázus vidékének korabeli poltikai térképe.

Hová helyeznéd el rajta Thalestris birodalmát?

 

 

Nem kevés földrajzi képzavar van ebben a leírásban, kedves Fekete Indás!

 

Elsősorban az, hogy Thermodonia és Themisküré Anatólia északi partvidékén terült el, mint azt korábban már levezettem. Meglehetősen messze esett a mai Irán területére eső Hyrcaniától.

Másrészt a Phaszisz folyó a tudorok szerint a mai grúziai Rioni folyóval azonosítható, amely az egykori ógörög gyarmatváros, Phaszisz mellett önlik a Fekete-tengerbe.

Tehát Thalestris - már ha létezett egyáltalán - akkor a mai Grúzia egy részén uralkodhatott és nem Thermodóniában.

Hacsak nem élünk azzal a dőre és történelmietlen feltételezéssel, hogy Thalestris birodalma a Thermodon folyótól ( ma Terme-Cay Törökország) egészen a Kaukázus vonulatáig terjedt...

Jól mellényúltam ezzel a Tamara névvel:-(

Kiderült, hogy sémita (héber-arab) eredetű és pálmafát, ill. datolyapálmát jelent.

Vesd össze a bibliai Támár névvel!

Tehát semmi köze az amazonokhoz.

Legfeljebb ha utánanézek :)

A hatti és a parthus topikban egyébként több olyan jelenség is előkerült, amely ezektől az elő-ázsiai, illetve sztyeppei népektől kerülhetett az oroszokhoz.

Szia Kara Indás!

 

Ezt a Thalesztriszt, aki lefeküdt a Makedón Alexandrosszal, én már Tamuris formában is láttam leírva.

Namost innen adja magát a kérdés, hogy vajon a Tamara orosz női név nincs-e ezzel kapcsolatban?

Közismert ugyanis, hogy a déloroszok, főleg a kozákok életmódjára, kultúrájára milyen nagy befolyással bírtak a sztyeppei népek, többek között a szkíták és szarmaták is.

A szarmaták és az amazonok közötti kapcsolat pedig egészen közismert.

 

Te tudsz valamit a Tamara név eredetéről?

Az amazonok, a hurrikhoz hasonlóan, innen vonulhattak Transzkaukázián át kelet felé, a Kaszpi-tenger partvidékére. Curtius Rufus a következőképpen adja elő, miként hentergett tizenhárom napig Thalesztrisz, az amazonok királynője Nagy Sándorral, aki a jelek szerint mindig kapható volt egy kis kikapcsolódásra:

 

„Hürkánia szomszédságában, a Themiszkürát környező vidéken, a Thermodón folyó mentén élt az amazonok népe. Királynőjük, Thalesztrisz, a Kaukázus hegység és a Phaszisz folyó közötti területen uralkodott. Thalesztriszt égette a kiváncsiság, hogy meglássa a királyt [ti. Nagy Sándort – Kara-Indas], ezért birodalma határára vonult, s amikor már nem messzi járt Nagy Sándortól, követeket küldött hozzá, hogy jelentsék: eljött a királynő, és találkozni óhajt vele, hogy megismerje. A király nyomban meghívta, mire Thalesztrisz, kíséretét hátrahagyva, háromszáz asszony társaságában megindult feléje. Amint megpillantotta a királyt, jobb kezében két lándzsát tartva, lesiklott lováról. Az amazonoknak nem egész testüket borítja ruha: bal keblük félig meztelen, onnan lefelé befödik magukat. Övvel átkötött ruhájuk lebernyege nem ér térdükön alul. Csak egyik emlőjüket hagyják meg épségben, hogy lánygyermekeiket táplálhassák; a jobboldalit leperzselik, így könnyebben vonják fel az íjat, és hajítják a dárdát. Thalesztrisz merészen nézett a királyra, aprólékosan szemügyre vette külsejét, mely semmiképp sem felelt meg hírnevének. Mert a barbárok a fenséges megjelenést tisztelik, és úgy vélik, csak az vihet véghez nagy tetteket, akit a természet rendkívüli külsővel áldott meg. Amikor megkérdezték a királynőt, nincs-e valami kívánsága, habozás nélkül azt felelte: azért jött, hogy gyermeket foganjon a királytól, mert méltó rá, hogy Nagy Sándor vele nemzze birodalma örökösét. Ha lánygyermek lesz, ő tartja magánál, ha fiúgyermek, átadja az apának. Nagy Sándor megkérdezte, nincs-e kedve az ő oldalán harcolni. A királynő azonban azzal tért ki a kérés elől, hogy országát őrizet nélkül hagyta, és továbbra is állhatatosan ostromolta Nagy Sándort: ne engedje, hogy reményében megcsalatkozva térjen haza. Az asszony vágya, aki hevesebben sóvárgott szerelemre, mint a király, néhány napi maradásra kényszerítette Nagy Sándort. Tizenhárom napot fecsérelt el, hogy a királynőnek eleget tegyen. Ezután Thalesztrisz

hazatért birodalmába, ő pedig Parthiéné felé vette útját.”

Érdekes....

 

Woman warriors may have battled in ancient Cambodia

Női lovast ábrázoló agyagszobrocska a Tang-dinasztia idejéből

 

Turfán, Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület, Kína

 

Magasság: 36,2 cm

 

VII. század

S tekintettel a hellén szerző jólértesültségére, felmerül a gyanú: nem hatti leszármazottak voltak-e ezek a libüai amazonok is, több emberöltővel Trója pusztulását megelőzően.

Annyi bizonyos, hogy ezek a területek igen nagy létszámú népesség eltartására voltak képesek, így elméletileg adva volt a Diodórosz említette hatalmas amazon sereg létalapja.

Takács Levente: Karthágó, Numidia és a mezőgazdaság

 

"Karthagó nemcsak a felemelkedő Róma ellen vívott három háborújával írta be magát az ókori történelembe, hanem a Földközi-tenger mendencéjében szerteágazó kereskedelmi kapcsolataival, az afrikai szárazföldön és Szicília szigetén űzött virágzó mezőgazdasági tevékenységével is. A libyai törzsek gazdálkodásáról viszonylag bőven tudósítanak az ókori források, s ezt Homérosztól Hérodotoszon át Vergiliusig¹ tiszta nomád gazdálkodásnak írják le, bár Hérodotosz megemlíti, hogy a nyugatabbra lakó törzsek letelepült életmódot folytatnak ... A második pun háborút követő időszakban mégis szinte egymást túllicitálva ajánlottak fel a karthagóiak és a numidák egyaránt jelentős mennyiségű gabonát a keleten harcoló római hadsereg élelmezésére. Kr. e. 200-ban a karthagóiak négyszázezer mérő búzát küldtek, a numidák kétszázezer mérő búzát és ugyanannyi árpát (Livius 31.19.2–4). Később Masszinissza segédcsapataival együtt kétszázezer mérő búzát küldött a Görögországban tartózkodó római sereghez (Livius 32.27.2). A III. Antiokhosz elleni háború elõestéjén, Kr. e. 191-ben a rómaiak által megrendelt gabonát mind a numidák, mind Karthagó ingyen ajánlották fel. Masszinissza 800 000 mérõ búzát és 550 000 mérő árpát, Karthagó pedig 1000 mérő búzát és 750 000 mérő árpát (Livius 36.3–4). A harmadik makedón háborúban a karthagóiak egymillió mérő búzát és ötszázezer mérő árpát, Masszinissza szintén egymillió mérő búzát, valamint segédcsapatokat akart küldeni (Livius 43.6.11–13).²

 

A felajánlások politikai hátterétől függetlenül úgy látszik, hogy Numidia ebben az időszakban gazdasági virágzást élt meg (Polübiosz 36.16), ami – még ha nagyobb erőfeszítések árán is – egyetlen gazdasági ágban, a mezőgazdaságban Karthagó lehetséges versenytársává tehette. Mit tudunk az északnyugat-afrikai terület mezőgazdaságáról, milyen forrásokból szerezhetünk további információkat?

 

Karthagó létalapját kereskedelmi tevékenysége mellett a mezőgazdaság

jelentette, ami egyfelől a hatalmas város lakosságának élelmiszer-fogyasztásának

kielégítését szolgálta, másfelől közvetlenül vagy közvetve, az ipari

feldolgozás közbeiktatásával, árut termelt. A pun mezőgazdaság termelési

tapasztalatai és birtokszervezési módszerei – a szicíliai és dél-itáliai görögökével

együtt – átkerültek a rómaiakhoz. A gyakorlati ismereteken kívül a

karthagóiak, a görögökhöz hasonlóan, elméleti munkásságukkal is befolyásolták

az elődeinél ismertebbé lett római mezőgazdasági irodalmat. Legismertebb

agronómusuk Mago, akiről meglehetősen keveset árulnak el forrásaink,

és 28 könyvből álló munkája is elveszett. Műve a pun irodalom

egyetlen olyan alkotása, amely iránt a hivatalos Róma érdeklődést mutatott.³

Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Cicero (A szónokról 1, 249) a mezőgazdaságot nem ismerőknek a meglévő görög, illetve római

feldolgozások ellenére is a karthagói Magót ajánlja figyelmébe. Columella

(1, 1, 13) pedig egyenesen a gazdálkodás atyjának nevezi a karthagói szerzőt.

A pun háborúk kora után mintegy ezer évvel a hispániai püspök, Isidorus a

mezőgazdaságnak szentelt 17. könyvében szintén megemlíti Magót és 28

könyvből álló művét, ami azért jelentős, mert a görög szerzők közül mindössze

Hésziodoszt és Démokritoszt sorolja fel.

 

Jelentőségét már a Kr. e. 2. században felismerte a többnyire földbirtokosokból

álló római politikai vezetõréteg. Az idősebb Plinius szerint a senatus

D. Silanusszal latinra fordíttatta Mago művét, annak ellenére, hogy már

rendelkezésére állt Cato munkája (Naturalis historia XVIII, 5, 22–23). Részben Pliniusnak ezen a közlésén alapul az a feltételezés, hogy Mago művének latinra fordítását a római arisztokrácia Cato-ellenes csoportjai kezdeményezték.⁴ Mago elismertségét mutatja az is, hogy a másik klasszikus nyelvre, görögre is lefordították (Columella 1, 1, 10; Varro 1, 1, 10). A Mago által közvetített ismeretanyag szervesen beépült a római mezõgazdasági

irodalomba,5 és egészen a Kr. u. 3. századig, Gargilius Martialis munkásságáig kimutatható közvetlen felhasználása.⁶

 

... Varro a mezőgazdaság másik ágazatánál, az állattenyésztésnél is támaszkodik afrikai előfutárára. A szarvasmarhák egészségére vonatkozóan (2, 5, 18) és a jószágtartás két fajtájával (pecus pascendum / genus agreste pastionum és villatica pastio) kapcsolatban (3, 2, 13) utal Magóra. Az állattenyésztés témakörébe, bár nem a valódi mezőgazdaság által alkalmazható eljárások közé, tartozik a bugonia leírása, vagyis a méhek születése elhullt ökrök gyomrából. Legismertebb leírása Vergilius Georgicájának negyedik énekében található. Könnyen meglehet, hogy ennek leírása

először a pun szerző művében tűnt fel, és innen merítettek a görög és római költők.¹⁴

Abból a több mint kéttucatnyi utalásból, amely Mago könyveire vonatkozik, mindössze egy foglalkozik a gabonafélékkel, helyesebben azok őrlésével (pistura; Naturalis historia 18, 23, 97–99). Az antik táplálkozás fő alapanyagát a különbözõ gabonaféleségek jelentették, ami meglepővé teheti ezt a „hiányosságot”. A megoldás kulcsát Mago munkássságának hagyományozási módja jelentheti. A római mezőgazdasági szakírók nem tartották fontosnak a gabonatermesztés jól ismert módszereinek, eljárásainak leírását.

Olvasóközönségük számára ebben a témában nem nyújthattak új információkat, hiszen a gabonatermesztésnek nagy hagyományai voltak Itáliában és nem is bizonyult olyan intenzív, innovációt igénylő ágazatnak, mint a gyümölcsösök.

A mezőgazdasági struktúra közelebbi meghatározásakor a karthagói állam méreteiből lehet kiindulni. A különböző becslések nagyjából 200 000 főre teszik a város lakosságát,¹⁵ jóllehet az ókori források ennek többszöröséről szólnak, aminek alapján Karthagó a Nyugat-Mediterráneum, illetve Afrika egyik legnagyobb városa lehetett. Ellátása nem mindennapi nehézséget jelentett a városi vezetésnek.

 

... A gabonaföldek kiváltképp a Bagradas folyó (a mai Medjerda) völgyében, Cirta és Theveste környékén voltak elterjedtek, amelyek talán karthagói alapítású városok lehettek.²³ A nagy területű gabonaföldeket és az olajfaültetvényeket részesbérlőkkel vagy rabszolgák felhasználásával műveltették meg ...

A földműves lakosság zöme ... az antik források szerint 300 vidéki

városban lakott ... A Karthagó legyőzése után létrehozott római provincia, Africa (a császárkorban Africa proconsularis) viszonylag magasfokú urbanizáltsága is ezeken az előzményeken nyugodott.25

 

A Kr. e. 2. századot megelőzően Északnyugat-Afrika csapadékban szegényebb

területeinek jelentős részét pásztorkodó törzsek lakták, amelyeket

etnikailag-nyelvileg a „berber” összefoglaló elnevezéssel illetnek. Az ókori

források többnyire „libyai”-nak nevezik ezeket a nomádizáló csoportokat,

törzseket. Egyes termékenyebb területeken (pl. a Medjerda folyó völgyében)

letelepülve vagy félnomád életmódot folytatva ezek a törzsek is bekapcsolódhattak

a gabonatermesztésbe és -értékesítésbe. Warmington feltételezi,

hogy ők termelték a karthagóiak által értékesített gabona jelentős részét is.²⁶

Úgy tűnik, hogy a karthagóiak gabonatermelésre ösztönözték azokat a népeket

vagy területeket, amelyek uralmuk alatt álltak.²⁷ Akár azért, hogy távoltartsák

őket az intenzív művelés egyéb formáitól, így akadályozva meg a

lehetséges konkurencia létrejöttét; akár azért, mert így akarta a karthagói állam

fenntartani a libyai törzsek gazdasági s egyben politikai függőségét. Talán

ezek közé tartoztak a numidák is, akik azonban – a tenger és a karthagóiak

közelségének köszönhetően – eljutottak az államalkotás szintjére, majd a

második pun háború eredményeképp sikerült megszabadulniuk a karthagóiak

politikai-gazdasági befolyásától.

... A Numidiából kivitt cikkek tulajdonképpen ugyanazok voltak, amiket Karthagó is exportált ..."

 

PDF

Helyesbítek: lovagló nő egyiptomi ábrázolása

 

Nem mindegy :)