A magyar nyelvben a világi és egyházi főméltóságokat, sőt, a hit megszemélyesített szereplőit egyes szám második személyben szólítjuk meg.
Például:
"Felséges királyom, életem-halálom a kezedbe ajánlom..."
"Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus..."
"Édes Jézus légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk..."
"Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek; És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiédaz ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen!" (Mát. 6.9-13)
Jó kérdés, nem tudok rá igennel vagy nemmel felelni.
Ha azt nézem, hogy az optimus jelentése legjobb (mint a bonus [jó] felsőfoka), akkor tilos fokozni, épp olyan, mint amikor valaki "médiák"-ról beszél.
Ha azt nézem, hogy ma gyakran beszélünk optimalizálásról, azaz mondjuk egy szerkezet vagy egy folyamat paramétereinek adott körülmények között az összhatás szempontjából lehető legjobbra hangolásáról, akkor talán lehet az egyik állapot optimálisabb, mint egy másik. Pl. a kecske és a káposzta esete: ideális az, ha e kecske is jóllakik, és a kápszta is megmarad. Rögtön látszik, hogy ez egy valós rendszer valós folyamata: nincs ideális megoldás. Optimális, ha a kecske eszik valamennyit és marad káposzta is. Lehet, hogy ha a kecske csak annyit eszik, hogy éppen ne legyen éhes, akkor a káposzta szempontjából ez az eset az optimális. Ha a kecske annyit eszik, hogy jóllakjon és aznap már ne kívánjon enni, akkor az a kecske szempontjából optimális. Beszélhetünk arról, hogy melyik az optimálisabb? Nem tudom.
Képzeld el a "megoldások" halmazát, ennek részhalmaza az "optimális", még ezen belüli kör az "ideális". Céltáblára lefordítva: ideális a tízes kör, optimálisak a fekete körök, ha a "találat" = "megoldás".
Szerintem filozófiai kérdést vetettél fel, nem nyelvtanit. A célszerűség "skálázható", az optimális célszerűbb, mint a "még megfelelő", a legcélszerűbb az ideális.
Nem szeretném, ha itt mennénk bele ebbe a vitába. Több okból sem: egyrészt nem helytelen az általam használt forma, különösen nem, ha arra gondolsz, hogy nem a Nyelvtudományi Intézet professzorai vitatkoznak, másrészt a megcélzott "tanulóknak" túlzottan megterhelő lenne az egy = rövid, kettő = hosszú megfeleltetés, pláne reflexíven. Fogadd el kérlek, minden további magyarázat nélkül. :-)) Itt és most: ez nem a Magyarulez vagy a Kultúra fórum. Tudod: kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben méreg! :-DDDDDD
válassz, ki akarsz lenni: Lőrincze Lajos, vagy Péchy Blanka?
(vele a nagymamám, aki gyémántdiplomás óvónő-tanítónő volt, roppant szívélyes leveleket váltott, mindig meghallgatta a nyelvi műsorát, az volt a címe, ha valaki nem emlékezne, hogy Beszélni nehéz.)
Az újság címe: The Sydney Morning Herald
A szünetben megtanuljuk egy szép város nevét helyesen leírni: Sydney.