A topic célja felfelé kivánkozó amatőröknek publikálási lehetőség (versek, rövid szöveges alkotások számára)
abban a reményben, hogy estleg a "profik" is véleményükkel, kritikájukkal támogatják.
Kérünk mindenkit hogy komolyan vegye a topicot, személyeskedő és kötekedő hozzászólásokkal
ne rombolja le a szinvonalát. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne fogadjuk kritikusan a műveket.
Nagyobb terjedelmű szövegeket kérjük belinkelni! ---köszönöm--- ₪
1) Nem tétlenkedek, de 16-17 évvel ezelőtti dolgokkal nem akarok előhozakodni.
2) Értem én, de szerintem ne az legyen a lényeg, hogy ki mondja, hanem hogy te legyél tisztában a műved értékével. A kritika is csak egy vélemény.
3) Ez így van, csak akkor nem délibábbal hasonlítanám össze, mert ez olyan mintha mondjuk "csiperke és gomba" között kéne választani. Mivel a délibábnak nincs ellentéte, neked kéne kitalálnod egy kifejező képet.
4) Nem érzem, hogy szükséges lenne az általad archaizálónak nevezett stílus. Egyébként tegnap még gondoltam a verseidre és az a véleményem, hogy nem kéne erőltetni a versformát. Egy-bekezdéses mininovellának sokkal alkalmasabbak. Vagy inkább valahol a két műfaj között. Szerintem nincs bennük annyi kohézió, hogy versformaként megálljanak, viszont egy pár soros, tömör szabadversként talán igen...
írok inkább egy kritizálhatót, ami inkább dalszöveg, mint vers
(annak is készült, csak megmaradt szövegnek - az együttesnek nem illett a profiljába. ezt vehettem volna akár kritikának is, de nem vettem, óvatosságból:)
Sláger
A tegnapi barna
hosszú hajad
ma őszül a fényét
veszti szemed
de holnapra újra
fújja a szél
a hajad a szemedből
hátra kezed
megfáradtan
öledbe hull
egy csepp a szemedből
az emlék
lassan kering
a szívben a véred
hogy keringőzött
nemrég
Slágert ontanak a recsegő hangfalak,
lelken öntenek, melegen tartanak.
A tegnapi hosszú
barna hajad
ma sárga és holnap
vörösre fested
a körmöd a szádat
ha fújja a szél
a ruhád kitakarja
a tested
elfáradtam de
az ölembe ülsz
úgy csap be a hangod
az emlék
lassan forog
a szádban a nyelvem
ha nem ülnél rajtam
mennék.
Slágert ontanak a fekete hangfalak,
ágyba döntenek, ütemet tartanak.
Oké, sajnálom, ha "fikázósra", netán sértőre sikerült volna a véleményem megfogalmazása. Ne haragudj.
Ami a költő-kritikusi dolgot illeti: igen, írtam már verset és ismerem a műfaj nehézségeit. Annak idején nyomtatásban is megjelentek, de olyan rég volt már, hogy inkább nem hozakodnék elő velük. Nem is számít, mert gondolom nem a költőtársaknak írsz, hanem az olvasónak. Az olvasónak pedig engedtessék meg véleményt formálni anélkül is, hogy "felmutasson" valamit, ami alapján odafigyelnél rá. Szerintem ne azzal foglalkozz, hogy kitől jön a kritika, hanem hogy mit mond. Szerintem erre kitűnő a net, mert itt nincs semmi, ami befolyásolja az olvasó véleményét. Miért kötözködnék veled, ha nem is ismerlek, nem tudok rólad semmit? Csak a karaktereket látom a monitoron.
"meg kéne tanulni olvasni, barátom... nosza, próbáld meg hátha rájössz..."
Az lehet, hogy én nem tudok olvasni, de délibábot, azaz Fata Morganát már láttam eleget. A kettő ui. ugyanazt jelenti. Emiatt szerintem nem működik a költői kép. Ami az "árnyaz"-t illeti:
Az Album egyik szerzõje, Molnár Ferenc Miklós Andorról és a kezdetekrõl emlékezik Mi lesz a lap címe címû írásában:
"Már hetek óta folyt a címkeresés, eredmény nélkül. Jobb nem elmondani, miféle zseniális és ostoba címeket ajánlottak neki. De most már sürgõs volt [t.i. Miklós Andornak] a dolog, végre dönteni kellett. A beszélgetés folyamán én vetettem fel a kérdést: - Na és mi lesz a címe?
- Már van címe - felelt. Micsoda? Félve, bizonytalanul mondta ki: "Az
Est". Ki találta ki? Én. Hallgattam. Õ várta a véleményt. Én tovább hallgattam. Rám nézett, gyanakodva: Nos, jó cím? Szörnyû mondtam. Miért? Kétségbeejtõ. Soha, soha nem lesz népszerû. Bocsáss meg, de egy új lapnál a címkérdés sordöntõ dolog, nekem itt most muszáj az igazat megmondanom. "Az Est", ezt még soha senki nem mondta ki életében, hacsak verset nem szavalt vagy dalt nem énekelt. Este vagy Az Este, az se valami szenzációs, de legalább emberséges. De Az Est, ez mesterséges képzés, költõi rövidítés így egymagában. Mert például esthajnal, az jó és használatban levõ magyar szó, de est egymagában kizárólag csak költõi mûben fordulhat elõ. Ez a szó nem való rikkancsok szájába a körúton, már csak azért se, mert nem tudnak vele mit kezdeni. Igenis, 'leszáll az est' versben. De nem a Teréz körúton. Arany János leírhatta ezt, hogy "nézni is tereh" ("teher" helyett), de azért soha, soha senki nem fogja használni a tereh szót az életben. Költõi szabadság, az költõi szabadság és nem lapcím. Te nem fogod kényszeríteni az emberek százezreit, hogy ezt a korcs, megoperált szót: Est könnyedén beillesszék a köznapi beszédjükbe. Már pedig egy lap, ha népszerû akar lenni, ne adjon a publikum szájába olyan szót, ami kényelmetlen a szájnak. .Ha kimondom, szúrja a számat: "Az Est az est ." Mondd, nem érzed, hogy igazam van? Van benne valami mondta, fáradtan nézve maga elé az asztalra. Ezt a szót folytattam egyre tüzesebben nem is lehet jól kiabálni az uccán. Hogy kiabálja ezt az a szegény rikkancs? Gondolod? Meg vagyok róla gyõzõdve. ez katasztrofális! Katasztrofális? kérdezte halkan. Hát lehet, hogy túlzok, de hogy szörnyû, az biztos! Gondolod? - Meg vagyok róla gyõzõdve. Most még nem késõ. Változtasd meg. Este, Pesti Este, Napeste, Esti Posta, Pesti Posta De Az Est? Soha! Azt hiszem, bebizonyítottam, amit akartam. Igen. Meg vagy gyõzve? Igen. Na végre. Tehát mi lesz a címe? Az Est - mondta csöndesen.
A guggli az "árnyaz" szóra 4 találatot ad ki, ezek közül az egyik a tied. Igaz, kiad még egy Juhász Gyula-verset is. Ettől szerintem a te versedben még modoros marad, oda nem illő, erőltetett. Az általam eddig kritizált verseiddel szerintem alapvetően az a baj, hogy modorosak, és ez a burjánzó modorosság egyenlőre eltakarja a mondanivalót. Most mondhatnám persze, hogy a legutóbbiba csak nagy megerőltetések árán lehetne belekötni, de biztos azt hinnéd, hogy az arroganciámat kompenzálom a dícsérettel... pedig az utolsó már jó, nem egyszerű, de érthető, képszerű, és végre nem is közhelyes.
Vajon megbocsát nékem az én Uram, ha mindent látó szeme keserűen nézi, hogy gyermeke, bár tudja ugyan, hogy gonoszat tesz, parancsait hűen megtartani képtelen? Bűn tengerén hányódik és recsegő eresztékkel imbolyog a lélekvesztőn míg fehér vitorlája árnyaz kalózfejeket.
stb
Hosszan nyikorgó átgondolatlan képzavarokkal teli mondatokból ugyan hogyan is faraghatnánk verset csupán azáltal hogy tengeri kélgyóként tekergő sorainkat egymás alá tördeljük?
A szem nem méz keserűen, valaki nézhet keserűen de a szem az nem; "bár" után nincs ellentétpár, nem az utas eresztéke recseg és imbolyog hanem a lélekvesztő... stb. "Árnyaz" ilyen szó a magyar nyelvben sztem nincs.
Honnan tudná a szegény hajótörött, hogy a délibábban látszódó sziget menedéket nyújt a hullámok között, vagy Fata Morgana, kegyelem helyett?
Elég keserves sorsa lehet a szegény hajótöröttnek, ha csak egy délibáb és egy Fata Morgana közül választhat... ;-)
Ebből egy ötcsillagos rap-szöveget lehetne faragni... és van egy százasom rá, hogy eleve annak szántad :-) Ez az életérzés például nagyon nem jön át nekem, de szinte látom az előadást. Annyit viszont megjegyeznék, hogy rapszövegnek túl kifonomult. Pld el tudom képzelni, hogy ezt a frusztrációfolyamot valaki kiköpködi magából a színpadon (és ezt most nem pejoratíven értem - mint amikor valaki kikiabálja magából a bánatát a mikrofonba), de ebbe nem illenek bele olyan szofisztikáltságok mint "sokat ér a diszharmónia vádja, kooperáció hiánya". Szerintem ez nagyon messze van a hétköznapi beszédtől is, márpedig a mesterkélt rap, hááát...
PS Van egy olyan sejtésem, hogy a szerzőnek tele a hócipője a harmincasokkal és így olvas be nekik jól... ;)
PS2 Egyébként még az a bajom vele, hogy nem derül ki, miért örök veszteseg a háromixesek, de ez már lehet az én egyéni szocproblémám.
következő sorban a visszatéved? Figyi, ezeknek megvolt az oka, hogy így írtam,
Na éppen ez az. Biztos megvolt az oka, de az olvasót nem érdekli és nem is kell tudnia. Az olvasót csak az érdekli, amit leírva maga előtt lát. És ha az olvasónak valami nem jön át, akkor nem jön át és még dolgozni kell a művön, sajna :-)
Egyrészt bravó, hogy nem vetted a szívedre a kritikát, ez elismerésre méltó. Vitatkozni azonban azért nem érdemes, mert csak a betű van. Ha valaki elolvassa a soraidat, nem fog mentséget keresni egy buktatóra vagy akármilyen magyarázatot várni, ahogy egyszer leírtál valamit, onnantól kezdve külön életet él és a leírás indíttatéka, körülményei egyáltalán nem számítanak. (Talán, ha majd egyszer irodalmárok hada fogja kutatni az életedet.) Ez most tutira olyan, mintha megmondanám a frankót, de egyszer egy más műfajjal mondta valaki, hogy "csak a kép van" és régen beláttam, igaza volt. Az alkotó személyes háttere és nyűglödése irreleváns, az egyetlen, ami számít, a leírt szó.
"de jó, hogy vagy, de jó, hogy voltál nem is volt út, de idetaláltál"
Ez jó, a többi, ne haragudj, de azt kell mondjam inkoherens. Például: "most mész és nem maradhatsz" (jajjjj) és aztán "könnyed lépted most nem suhan el". Most akkor megy vagy marad? És túl-túl-túl sok a "de jó hogy". Olyan, mint egy dalszöveg. Annak egész jó. Még egy valami: a "pára" az melegben szokott lenni, ezért téllel kapcsolatos képben kissé zavaróan hat.
Az első versszak, az nagyon nem gurul, a második menthető, tömör, elgondolkodtató, de a "mindent bokáig" az ügyetlen, túlzó és fölösleges, kihagynám, és a három pontot kiirtanám a billentyűzetemből mert bizonytalanságot és lezáratlanságot tükröz (a szerző nem tudott pontot tenni a végére), bár ez a 2. versszak írásjelek nélkül lenne a legjobb.
Bocsi, hogy beleszólok, csak a címet nem értem... nem értem az "amatőr" szót? Ma egyetlen irodalmár sem az írásból él (eltekintve a félistenektől), így valahol mind amatőrök vagyunk :-)
Sóhajok szálltak az őszülő égbe, felhővé foszlottak, s visszhangzott a csend. Tükrömön repedés futott keresztül, fojtott sikolyomra csak árnyam felelt. Mások szavait faltam otthon éppen, míg fazekamban lecsót szült a gőz. Néztem elmerengve, mások hogy lobognak, s tudtam, hogy engem minden szó legyőz. /A számítógép tette a magáét, letöltött éppen egy újabb programot, én örültem annak, ha a nap végén fáradt szemeimnek néhány perc jutott./
Emlékfoszlányokat ragasztgatok össze. Vissza tavaszomba sosem léphetek. Rajzolok magamnak légvárat cserébe, s festékfoltokból ragyogó életet. Pillangót álmodok felhőim fölé, míg parancsolón nem csöng a telefon. Bólogatok: persze, igen, úgy van... S a megszokás pókja újra körbefon.
< email kedvesnek < < < az óra éjfélre jár, < egyedül bolyongok < az értelem határán < céltalan, < < én hívtalak akkor, < most sáros emlékek < simítanak a felszín < alatt, < < nem válni kell, hanem < a napokat felváltani < percnyi apró < érzésekre, < < de egyszivünben < az inga, amely felborítja < értelmünk, kényszerű < útját írja, < < lendület fogja az agyat, < habár látja, de nem < bírja önalázó való < erejét, < < mint kilőtt golyó, < nem éri ima sem utol, < s talál ha már < nem is akarod. < < mégegyszer hívlak, < most nem igérek, < sebeink közös dalt < zenélnek < < és közös jövőt, < mert aki múltját < felejti valakiben, < az nem halhat, < < hiszen a teremtés < kezdetén vagyunk < ismét, őszülő < Ádám s Éva. < < < ₪
kövessen a sors mint vak kutya, életed legyen hamvedre másoknak melyben ők porladnak, amíg te izzó varázsszemmel csillagokra törsz, s ha rád szólna szelíden jóakaród odafenn, ne felelj te nemlátszó nyom,
de gondolkozz, forogj, kavarogj vagy rádlépnek, mosókonyhába zárnak, eladnak cselédnek a középszerűségnek, pénzt igérnek belédnyomúlnak, átalakúlnak, te leszel ők, ők lesznek benned veszett idők harapása,
satuban születni, léggömbben karóval, savval töltött tejeszacskókban, hétköznapiasan, ökölbeszorúltan, vadszőlő melleken csüngve konokul, kinek se apja, se anyja sincsen s kalapja sínekre fekszik meghalni,
csak sajátodba kapaszkodj, hatalmas múltadra ragassz cimkét, ember: sápadt gyerekkort tápláld fel és akkor a föld feldübörög, a halál úgyis megtalál a semmi ágon megbújva sem menekülsz, elmerülsz...
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet erre a rovatra!
nem feledem című versedet nem feledem!
Túl és felé...
Ötven úton túljutottam, néha boldog asszony voltam. Pénzes álmok elkerültek, fű, fa, virág elterültek előttem, ha közeledtem titokzatos ösvényeken. Fülemüle dala csendül, fülemben nem csak a csend ül, Mit is mutat ó, mind e kép? Élni szeretnék mindenképp.
élt 86 évet... . . a temetés unalmasan zajlott le, a ravatalozóban hosszú néma álldogálás után a pap megkésve sietett be menetközben igazgatva szoknyáját és röviden odabólintott a jelenlévők mértani közepe felé. lányunknak és testvérünknek nevezte az elhúnytat, aki ugyan nem volt vallásos, közben hol a helység kopott mennyezetét vizsgálta hol a kis fekete könyvébe rejtett kézzelírt papírlapról puskázott. -nekem nemecsek jutott az eszembe, akit egy hasonló könyvbe igazságtalanul csupa kisbetükkel írtak be.- a pap mindinkább lendületet kapva önmagától énekelni kezdett - de szerencsére a sekrestyés segítségére sietett. kinnt kissé félrevonultan a sírásók cigarettáztak biciklit támasztva. a pap még mormogott valami páternosztert majd a szokásos áldások után megkezdődhetett az örök nyugodalom... . . . de a harang, a lélekharang az valami könyörtelen dolog. éles sikító hangjában ott van: . . kisunokám, de örülök hogy látlak, csak ne lennétek ilyen messze... mama, üljön már le, hiszen alig tud menni és még süteményt süt a gyerekeknek... vettem a gyerekeknek hajasbabát a lengyelektől nézd csak, biztos örülnek... de mama a gyerekek nem olyan kicsik már, köszönjük... tudod kisfiam, nekünk nem volt játékunk, kukoricából csináltunk szoknyásbabát meg agyonfoltozott zokniból babbal töltve... nem kellett volna, mama többet kellene hogy pihenjen... küld át a nagyobbikat, megtanítom krémest sütni. emlékszel amikor a krémesből annyit ettél hogy rosszul lettél?... igen mama, nincs a világon jobb krémes, de miért kellett betonoznia a járdát, ott van a szomszéd Pista, megcsinálta volna... ááh (legyint) az csak ritkán józan, ha meg iszik csak összevissza csinál mindent. tudod kisfiam nagyon egyedül vagyok mióta a János meghalt, és nagyon fáj hogy anyád ennyire nem szerette őt. pedig szorgalmas ember volt, a kertet mindig rendben tartotta, este meg snapszeroztunk... tudom mama... (nagyítós szemüvegében a szemalatti petyhüdt bőr még nagyobbnak tűnt s a könnycsepp átlátszó ribizlinek, pont amilyen a kertben is terem.)... nyolvanhat éves vagyok, de ellátom magamat. apád jön néha át hogy kell-e valami. én már nehezen megyek a sarokig is, nagyon fulladok... de a lengyelpiacra mégis kiment a mama... (legyint, szeme az ablakon túli távolba merül). emlékszel, mindig mikor a piacra mentünk azt mondták hogy a fiam vagy, nem az unokám (itt ráncos ujjával a múltba mutat)... . . . élt 86 évet. . . nincs benne a háború utánni nehéz idő, peströl biciklivel száz kilométert a falusi rokonokhoz kis szalonnát miegymást hozni, nincs az albérlet a hátsóudvarban ahonnan reggel négykor takarítani indult hogy a gyereknek legyen mit enni és ruházkodni mert komcsi nagyapám elhagyta, nincs a lakáshivatal se benne ahol hetente kilincselt, no meg mindig valamit csúsztatott az előadó elvtársnak valami kis lakás reményében, a sarki presszóba csak egyforintos fagyiért ment be, kávéra már nem akart. zöldséget a Bosnyákon vette mert ott olcsóbb, de ha mi mentünk akkor minden volt. kóla, bor, sütemény, aranytyúkhúsleves, omlós töltötthús. . . nincsennek benne a magányos évek, mert egy embernek akinek az élete az, hogy adhasson, a halála a magány... . . . a temetésen nyolcan voltak. ott nem sírtam, nem érdemelte meg a világ.
lehetséges hogy nem sikeredett egyértelmüre a topicleírás - soha nem gondoltam az esetleges kritika korlátozására, sokkal inkább az olyan hozzászólásokra mint az alattad levö kettö.
egyáltalán nem volt szándékomban valamiféle konkurenciát csinálni a ti topicotoknak, mivel ha jól látom ott nem szerepelnek amatörök. inkább egy kis segítségre lenne itt szükség.
Ne kötekedjen senki? Előre meghatározni, hogy a kritika csak olyan legyen, amilyet elképzelsz? Mivel a forma lényegéhez tartozik, úgysem fog sikerülni. Eltekintve a hiányzó hosszú ékezetekről, ami ebben a témában fokozottan kellemetlen, mindig idegesít, ha valaki "megadja a lehetőséget" másoknak, hogy szóljanak, hiszen itt, a Hálón amúgyis minden megnyilvánulási lehetőség - de kifejezetten ilyen célra is topikból, más WEB-helyből egyaránt rengeteg létezik. Természetesen ezek szaporítása is "a lényeghez tartozik", úgyhogy meg sem szólaltam...
