Nem véletlen, hogy a zsidók az első keresztség, a Vörös-tenger után 40 évre átmentek egy másik keresztségen, a Jordánon, mielőtt bemehettek volna az Ígéret földjére....
Ráadásul a papok 2000 könyöknyire a nép előtt kellett hogy vigyék a Ládát. (2000 könyök=2000 év?)
Ilyenkor veszi észre a szerencsés ember, hogy mennyit ér az Úr nélkül. A kiüresedés óriási döbbenetet váltott ki belőlem is. Időnként hallottam ennek a korszaknak az embereiről, de egyikük sem vált az (akár emberi) értékek tartós hordozójává.
Egyvalakik készülnek az eddig összegyűjtött és megújult erővel színre lépni ebből a korszakból, a hamisabbnál, hamisabb próféták. Jelekkel és csodákkal, nyilvánossággal...
Szerintem Bódy a rendszerváltás után kiüresedett volna. Az ugyanis nem az emberi-erkölcsi értékek megújulásáról szólt, amit az is példáz, hogy az évtizedekig áhított Mars-csoki, vagy dobozos sör elérkeztével az emberek semmivel sem lettek jobbak vagy önzetlenebbek, vagy kevésbé irigyek, mint előtte.
Pajornak valóban szerencséje volt, hogy Isten megragadta. Ez kegyelem, mert ha rajta múlik....
Emiatt a szándékos stíluskeverés miatt lett újfent botrány a Neurotic az avantgard világban 85-87-ben. Majd megpukkadtak a sznob entellektüel emberek mérgükben. Erről írtam korábban.
De ez a táma már eléggé OFF lett itt, például azért, mert ezen az alapon nem elmentek, hanem inkább jöttek a HGY-be az emberek...
Olyan negatív szellemi pontentátok voltak akkoriban a háttérben, akik vagy rendelkeztek egy valós küldetéstudattal (pl. Dixi, aki nemrég halt meg. Néhány éve csináltak Róla is egy önálló filmet, még épp időben...), vagy eszközökké kezdtek válni egy nagy játszmában (ilyen volt Tamás is), vagy más területen építették tudatosan a saját, hamis prófétai szolgálatukat (erre írtam két hete példát Sophia topikjában).
Az egyre jobban sznobbá váló, szélesedő közönség pedig zabálta az elé rakott, szellemileg sokrétű kotyvalékot. Nem tudván annak a hátterét, de nem is akarván utána nézni. Csak élni benne, s fürödni az "ilyen-olyan" szellemi megtapasztalásokban... De ez sajnos maga alá gyűri egyre jobban az ember pszichikumát is, megbontja az agyát, a fizikumát, az eredeti egyéniségét.
Tamás elkezdett ennek utána nézni (zsidó gyökerei; egyes keresztény tudósok életrajzai; meg az érkező hírek Budaörsről...), s ha akkor ezt nem teszi, akkor az ixedik öngyilkossági hecce Neki is "sikeres" lett volna.
Közben a Rocktérítő-t forgatták Róla, és erről a korszakról, persze nem ez volt az eredeti címe...
Vajon mi lett volna Bódy Gáborral, ha nem megy el ilyen hamar? Mivel folytatta volna a mondanivalóját, milyen irányba megy a rendszerváltás után?
Könnyen minősítesz bárkit, ahelyett, hogy következetesen elolvasnád, amit leírnak. Ezt nem először mondom Neked, és szerintem nem is utoljára. A saját ego-d akadályoz Téged a tisztánlátásban.
Mára Tőlem ennyi, jó éjt kívánok a magam részéről!
Vesalius megdícsérte Tamásék dalszövegeit (1600), amire én beírtam egy nálam objektívebb, szakmabeli, világi ember véleményét - a szövegről. Ennyi volt, nem több, nem jön fel az egész részemről, ha nincs előzménye.
Te pedig azt hitted, hogy a "kenet"-ről beszélünk.
Helytelen közbe kotyogásod kijavítása helyett pedig előjössz azzal, hogy ezt akartad előre. Ezt nevezem, ezt eddig - sajnos nem először - csak Tőled láttam itt a fórumon.
Érdemi érvelés helyett általánosító megállapítások leírása a másikról, hogy mihez ért, meg mihez nem. A másik szubjektumának a semmibevétele, a saját szubjektumod abszolutizálása.
Tényleg ne keresd fel P. Tamás régi barátját, zenésztársát, mert ugyanabba fogsz ütközni, mint Nálam... Ez pedig engem is minősíteni fog, ahogyan Te mondod.
"Én nem lenézem az kommerszen nevelkedett embereket, csak reálisan látom a lecsökkent szellemi igényüket."
Ez egészen egyszerűen nem igaz.
Ahogy beszéltél a blikkesedett stb emberekről, az hordozta ezt magában. De az igazi bűnöd mégsem ez, hanemhogy szemérmetlenül terelted el a hitesek, s benne önmagad "lecsökkent szellemi igényéről" a szót. Vagy tán a sosem volt szellemi igényről.
A reális látás és te az vagy két teljesen különböző fogalom, vagy ügyesen titkolod.
Bódyt én is ismertem. Kollégám volt. A Psycho szakmai körökben óriási siker volt, de a művészmozi-hálózatban vetítve nemigen érdekelte az embereket. Sem az ő, sem a Geszti emberi habitusában soha nem volt az az agresszív önpusztítás, ami a Pajoréban. Bódi egy rendkívül tehetséges rendező volt, Geszti meg zsigeri sómen. De hát a "mifajtánk" között nem ritka az ilyesmi. Geszti a bandáját akkor csinálta meg, amikor üzleti lehetőség volt benne. Semmi köze nem volt már akkor az avantgárdhoz. Az avantgárd világ nem volt üldözött egyébként sem, mert a televíziós körökben, ahol én is dolgoztam több mint húsz évet, általában ismertek voltak az események és az is, hogy a hatalom nem akarja igazán korlátozni őket. Az első "avantgárd" műintézmény éppenséggel állami közreműködéssel jött létre valamikor 1974-75-ben. Ez volt a 25. Színház. Magam is rendszeres közönsége voltam. Akkoriban pl. Sándor György olyan rendszerellenes dumákat lökött ott, hogy csak lobogott a fülem, nekem, mint ortodox kommunista családból származó lázadónak.
Pajornak az a fajta kiemelkedés nem adatott meg, amit Bódy még az életében elért, Geszti szintén. Az, amelyik a szakma és az értelmiség elfogadását és elismerését jelentette. Megakadályozta benne az agresszivitása és az önpusztítása. Meg az, hogy a két másik példával szemben nem tudott egyensúlyt tartani az életvitele és a művészi önmegvalósítás között. Mellesleg ez Bódit is megölte, de neki alapvetően az elméjével is baj volt, ami borítékolta a végkifejletet.
Egy massza, beszűkült lehetőségek, Bódy-t is csak a halála tette a rendszer számára megkerülhetetlenné, a Műcsarnokba is bekerült az alkotásait bemutató filmhét akkoriban.
Péter nem volt lázadó, ezt nem is mondtam.
Az egész avantgárd világ volt periférián, de annak nagyon is a közepén Pajor és csapata!
A 80-as évek underground zenéjéről szóló Sebeők könyv a legtöbb helyet a Neurotic-nak szentel. Filmet is róluk kezdtek el forgatni, s nem az 1981-ben a New-Musical Express szakírója szerint a legjobb magyarországi zenekarnak tartott URH utódjairól (Európa Kiadó, Sziámi, Ági és a fiúk...).
G.Péter minderről tudott, valszeg járt a koncertekre, s vette a kalóz-kazettákat. Óriási hatásuk volt ezeknek a zenekaroknak, Veled közös mérnök-ismerősünk emiatt a mozgalom miatt majdnem lemondta a 3 évre szóló algériai munkavállalását.
Geszti Peti 1992-ben indította csak útjára a Rap-űlőket.
Tamásnak és zenekarának mind művészi, mind negatív emberi szinten megadatott a kiemelkedés ebből a világból, ami majdnem az életébe került. Masszív rajongótáborral, és masszív elutasítással egyidejűleg.
Nem is érdekel a véleményed rólam. Mint modtam, képtelen vagy kivülről szemlélődni, majd éppen engem látnál helyesen. Ugyan!
Elnézést sincs miért kérnem. Nem forgattam ki semmit. Tudatosan oldalvágtam a Gesztivel való dicsekvésednek, ami előtt te igenis dicsekedtél a kenettel is. A kettőt szándékosan hoztam össze, mert mindkét dicsekvésed egyazon tőről fakad mégpedig ez a hatásvadászat börtöne. Mondom: nincs miért elnézést kérnem, csak nem arra világítottam rá, amit fényleni láttál. mint mondtam, tudtam, hogy bele fogsz akadni.
Vesaliusnak adtam egy egyszerű választ egy sima felvetésre, amit Te képes lettél volna kiforgatni, ha nem világítok rá a tárgyi tévedésedre.
Erre lazán kihagyod a elnézést kérést, és idehozol egy ide nem való példát, erre magyarázatul.
Vfo-val hajlandó vagyok beszélni bármikor a HGY-ben lévő dícséretről, mint ahogy tesszük is azt időnként telefonon. Sőt nézd meg a korábbi írását, amiben Ő említi a nekem másolt zenei DVD-t. Én csak erre tettem neki egy "finnnom" utalást azzal, hogy nálunk - szerintem - kenet alatt van a dícséret. Mi ezt tovább visszük majd szóban, valszeg nem itt a fórum előtt, lehet, hogy ping-pong közben...
Ezeket a hangsúlyokat persze Te nem veszed észre, hiszen az előbb is bizonyítottad, hogy milyen felületesen olvasod az én írásaimat. Egy indulat vezérel benne, hogy kifogást találj benne. Amikor pedig felsülsz, nem átallod egy oda nem illő magyarázattal "elütni" az egészet.
Nem kívántam leírni a véleményemet Rólad, hiszen mutatod azt Te magad!
A Gesztit én még gyerekszínész kora óta ismerem, sőt az apját is. Soha nem volt olyan lázadó krakéler, mint Pajor. Bódy Gábor sem, csak egy végletekig avantgárd művész hülye allűrökkel és skizofréniával megverve. Pajor hozájuk képest abban az időben a periférián mozgott, ugyanis neki nem adatott meg az, ami az előző kettőnek: a művészi és emberi kiemelkedés az underground miliőből.
Pingpongozni nem tudok, de szívesen ütögetem a labdát, ha eltalálom. :)
Rapzene, mint olyan: Kurtis Blow, Grandmaster Flash, Run DMC, Beastie Boys, Ganxta Zolee stb. A Neurotic inkább alternatív, punk, amiben rap-szerű szövegelés ugyan mehet, de mégsem rap.
Én 1986 óta ismerem Tamást, a feleségem 1982 óta. Az Ő baráti társaságuk rendezte a koncertjeik nagy részét, amibe én is gőzerővel bekapcsolódtam 86-ban.
Tamás egy ismert figura volt, a botrányai ellenére megkerülhetetlenné vált a zseniális szövegei miatt.
Nem véletlenül kezdték el forgatni Róluk a "Rocktérítő" c. filmet 87-ben...
Geszti egy évvel fiatalabb Tamásnál, és Ő is ebben a pesti létben szocializáldott. Óriási botrányt váltott ki az avangard-pukkasztó rap-es stílus bevitele, ebbe a saját halottját kitermelő (Bódy Gábor), a rendszer hígulásával egyre jobban sznobbá váló entellektüel világba...
Addig volt egy közös ellenség, a komcsi rendszer, utána mindenki elment a maga útján másfelé (sámánizmus, MIÉP, "megélhetési bűnözés")... Tamás minden tekintetben időben tért meg.
"Az első két lemezt az a cég adta ki, ahol korábban dolgoztam. Minden volt benne, csak komolyabb üzleti remény nem."
Aham. Ezért aztán váltani is kellett. Erről beszélek itt éppen. Bár már a második is igencsak slágeres lett. S mint mondtam, a slágerességgel sincs különösebb bajom, csak az, hogy nem Pajornak kellene ilyet csinálni. Írja meg, aztán adja elő más. Ő meg maradt volna az alternatív zenénél, amiben valóban otthon van.
A többiről meg...
Mesélj gyermekem, mit fog bennem látni Ruff Tibi?! Azt, amit neki kellene magában. Esetleg. Ugyan már! A legcsekélyebb mértékben sem vagy képes kívülről szemlélni nem csak magadat, hanem azt is, ami körbe vesz.
Az első két lemezt az a cég adta ki, ahol korábban dolgoztam. Minden volt benne, csak komolyabb üzleti remény nem. Szánták azokat (és a többi lemezt) az emberek megérintésére, közvetett evangelizálásra, meg minden másra, csak - komoly szándékkal - üzletre nem. Mi is a feleségemmel közvetve emiatt mentünk el a HGY-be.
"...teljesen nyilvánvalóan nem tudok különbséget tenni keresztény köntösű hatásvadászat és kenet között..." - szerinted, és szerencsére csak szerinted (és persze azok szerint, akik Veled értenek egyet).
Én sem vártam Tőled sokkal többet.
Szerintem ebben az állapotodban ne menj Ruff Tibivel beszélni, teljesen felesleges. Mert Ő is azt fogja elsőre Benned látni, amit én.
Nem értem a Gesztivel való dicsekvés okát. Mennyiben mérvadó ő a kenet kérdésében? Don Pédzsör pedig valójában nem rapzenét csinált, hanem inkább alternatív, punk zenét. És sokkal több Szent Szelem általi kenet volt a kábszeres Pédzsör "neked a divat mondja meg, hogy ki vagy" gondolatán, mint azon, hogy "Jézus felold a TV-terror alól". Látszólag az utóbbi kenet alatt van, aztán mégsenem.
Geszti Péter volt oly rendes, hogy többször megnevezte ihletőjének don Pédzsört.
Volt ám nagy leakadás az ándörgrand körökben is, a Mozi, meg a Rap c. számaiknál anno domino 86'-87'-ben. 5 évvel Gesztiék előtt, formabontó rap-et a feketeruhás, sík kábítós, elvont népeknek...!?
"...mert Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy..."!
Nemrég az ÉS-ben olvastam, mint evidensen elővehető idézetet.
Nem ízlések és pofonok kérdése. Öszinteség és üzletiesség kérdése. Ezen, amit most csinálnak nem kenet van, hanem emberi (pszichés) hatásvadászat. És igenis tudom mit csinált megtérése előtt. Azt is, hogy milyen volt az első lemeze (tele őszinteséggel). De nem vártam mást tőled. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem tudsz különbséget tenni kenet és keresztény köntösbe bújtatott hatásvadászat között. Ezért is véded a HGY-t abban is, amiben nem kellene.
Mondjuk a topikomban is nyomon követhető, de röviden.
Az úúúgy volt, hogy Petrőczéket neveztem meg címzettnek, merthogy ők szoktak ilyen kritikai dolgokkal foglalkozni. Aztán Szekeres Gyuri hívott fel, gondolom személyes ismerettségünk okán. (Bár végülis Levivel és Lacival is ismerjük egymást.)
No most az első telefonbeszélgetés kissé furára sikeredett. Először is Gyuri nem arról akart beszélni velem, amit írtam, hanem rólam. Avagy nem az az érdekes, hogy igazam van-e, hanem hogy az én életem rendben van-e. Nem térek ki rá most különösebben, hogyha ezen a szálon ment volna tovább iszonyatosan beégett volna, hogy miért éppen most jut eszébe engem pásztorolni.
No a lényeg! Gyurival későbbi személyes találkozásom is úgy jött létre, hogy nem olvasta el azt, amit írtam. Mondván: néhány pontját adjam elő szóban. (Nem mintha gond lenne, de nem véletlenül írásban foglaltam össze.) De a pontjaim valóságában csak megerősített, azokat nem kritikusan, hanem "így jól lévőnek", de legalábbis "nincs jobbnak" állította.
Én meg most az évődöm egyáltalán érdemes lenne-e Ruff Tibivel is összejönnöm az ügyben. Meglátom.
