Szabina szerintem a jövő egyik legnagyobb magyar játékosa lesz. És az sem elhanyagolhaó tényező hogy mellesleg gyönyörű:)
Várok ide mindenkit aki hasonlóan gondolkozik.
A jelek szerint ez a felvetés másokat is "megihletett", mert a minden jel szerint bennfentes (nem csupán szimpla drukker, mint jómagam és gondolom mások is; vagy ha igen, akkor is nagyon tájékozott és hozzáértő) KXL (4661. hozzászólás) ezzel zárja a hozzászólását: "Előnye: jó balszélső volt, és abból nem felejtett. Jól, rendszerint időben és okosan indul, és precízen lövi balszélről is a helyzeteket. Jó kiállítás-"provokátor", és rendszerint szimpatikus a férfi bíróknak (vajon miért?)." (Az utolsó mondat nyilván költői kérdés lehetett!)
Egy érdekes véleménycsere az Index Fórum Női kézlabda VB topicjáról, amelyek úgy érzem, erre a topicra is tartoznak, avagy amikor 4-5 magyar kézilabdaszakértő összehajol…
„És kit helyette?” (4628.-ik hozzászólás))
„Tapai Szabinat!” (4633.)
„Szabina szintén nem bal kezes, hasonlóan Hornyákhoz, továbbá az utóbbi két évben valahogy megállt a fejlődésben. Lehet, hogy a sok sérülés az oka, de az is lehet, hogy a sztárolás nem tett neki jót. Esetleg azt is el tudom képzelni, hogy 18 évesen elérte végső tudását.” (4640.)
„Sok csapat nem rendelkezik a jobb 2 helyén bal kezes lövővel. Mivel hasonló gondokkal küszködöm(a jobb lövőm megsérült -balkezes)- persze fényévekkel alacsonyabb szinten-én a két irányítós játékra álltam rá addig, amíg a lövőm sérüléséből felépül. Itt is el tudnám képzelni Szabinát, amint jobb oldali betörésekkel a nagyobb testtömegű orosz falba játszva ontja a gólokat, heteseket, kiállításokat. Persze, ugyanakkor ott a védekezés kérdése...” (4643.)
Érdekes vélemények, önmagában az is, hogy Szabina neve ilyen szinten felmerült, bár azzal a véleménnyel, amely szerint: „Esetleg azt is el tudom képzelni, hogy 18 évesen elérte végső tudását.” – nyilván nem lehet egyet érteni.
A mérkőzés tökéletes összefoglalója Tápai Szabina részéről, akin – mint a 10 lőtt gólja is bizonyítja – nem múlott szinte semmi: „Sajnos a csapat a félidőben négygólos hátrányból fordult, ami lehetett volna kettő is, ha a végén nem hibázunk ziccert és kapunk egy gólt. A huszadik percig jól tartottuk magunkat, és jól is játszottunk de utána nem tudtuk érvényesíteni az elképzeléseinket, a védekezésünk szétesett, és a támadójátékban is csak találtuk a gólokat. Összességében a Cornexi nem nyújtotta azt a teljesítményt, amit kellett volna.” És egy rövid szurkolói vélemény: ezen a mérkőzésen is látszott, hogy a Cornexi játékosai próbálkoznak, igyekeznek helytállni, néha össze is jönnek nekik dolgok, sőt olykor nagyszerű villanásaik is vannak, összességében azonban, ha csak a százalékarányokat veszem, hogy pl. kinek hány kísérletből hány lövése volt eredményes, így megbecsülve is ez kevés ahhoz, hogy az élmezőnyben található többi csapattal felvegyék a versenyt. Másfelől ha például Szűcs Gabi mutatott játékát veszem, meg azt, hogy a mostanihoz képest hol tartott egy, vagy kivált másfél évvel ezelőtt különösen támadójátékban, hát akkor ha én ezt a különbséget zongorázni tudnám…, avagy mit jelent az, ha egy játékos olyan környezetben van, olyan játékostársakkal körülvéve és edzői irányítás alatt, hogy folyamatosan fejlődhet… Szerintem többet érdemelnél Szabika!
NBI, 7. forduló: Győri Audi ETO KC – Cornexi-Alcoa 34-25 (17-14)
“Úgy indultunk neki, hogy szerettük volna mindenképpen megnehezíteni az ellenfél dolgát egy taktikus jó játékkal, egy jó mérkőzést játszva. A meccs alatt kétszer is sikerült felzárkóznunk, az elején, amikor elment a Győr hat góllal és a második félidőben is. Harmadszor már sajnos nem sikerült, mert nem volt rá időnk.” ( Vura József, a Cornexi vezetőedzője.)
Ez a Cornexi a rosszul sikerült finis ellenére is sokkal összeszedettebb, egységesebb csapat képét keltette, mint a Fradi ellen. (A nagy riválisok elleni mérkőzések jelentik az igazi tesztet, ezért hivatkozom erre.) Tápai Szabina, Trishchuk, Lévai és más fiatalok játékosok a jövő csapatának magját is képezhetik, csak ehhez még rengeteg munkával járó hosszú utat kell megtenni.
Tápai Szabina, aki ezúttal 9 góllal (ebből 4 hétméteresből) járult hozzá a sikerhez: „Örülök, hogy győztünk, nagyon tanulságos volt a két meccs. Biztos vagyok benne, hogy tudunk javítani a játékunkon.”
”Az utolsó másodpercben kínai figurával szerzett góllal végül húszgólos győzelmet aratott a Cornexi-Alcoa a Femina Visé elleni EHF-kupa mérkőzésen. A gyenge első félidő után a mérkőzésen végig jó teljesítményt nyújtó Sladjana Djeric mellé felnőttek a csapattársak is, és a hazaiak egyre jobban elhúztak a lelkes belgáktól. Az utolsó tíz percet 10-1-re nyerte a Cornexi.” (Részlet a mérkőzésről szóló tudósítsásból.)
Tápai Szabina, aki 7 góllal járult hozzá a győzelemhez, a mérkőzés után a következőket nyilatkozta: „Valahogy a mostani mérkőzéseken mindig történik velük valami. Amikor megnyomjuk az elejét, és jól megy minden, akkor valami miatt megtörik a játékunk. Úgy érzem, a második félidőben viszont már sikerült az elvárt, megfelelő teljesítményt hoznunk, amihez az is kellett, hogy az öltözőben kapjunk egy kis leszidást a félidőben. Mindenki végiggondolta, hogy a közönségünknek arra van szüksége, hogy olyan látványos játékot láthasson, mint mondjuk a második játékrészben. Nagyon szeretnénk, ha sokan szurkolnának nekünk.”
"Négy és fél éven át voltam az ETO edzője, a szürkeségből ezalatt a média és az ország nyilvánossága elé kerültünk. Ezt a helyzetet még én, a középkorú, rutinos ember is nehezen kezeltem, hát még a lányok. Nem könnyű a sztárok életét élni, mert folyamatosan szerepet kell játszani hozzá. Kifelé is, befelé is, és ez rendszeresen konfliktusokhoz vezet." (Részlet Róth Kálmánnak egy közelmúltban adott interjújából, avagy egy érdekes vélemény egy igazi bennfentestől a sztárság-témával kapcsolatban.)
NBI, 5. forduló: Cornexi-Alcoa – Cityline Békéscsabai NKSE 25-22 (12-12) A második félidőben szinte végig vezettek vendégek, de Tápai Szabina vezetésével a hazaiak 18-21-nél sorozatban öt gólt lőve megfordították a mérkőzést. (Idézet a mérkőzésről szóló tudósításból.) Bravó Szabika!
Korábbi (1431-es) hozzászólásomban a valódi profizmusról tett állításaim alátámasztására neked és bárki másnak is ajánlom Tóth Tímea Hyppo-beli szerepléséről érkező híreket!
Így már értem, de ennyire nem látok bele a dolgokba. Szinte biztos, hogy van valamilyen szintű irígység, kérdés, hogy ez az "egészséges" szinten marad-e, esetleg túllép azon. (Nyílván sokan vannak, akik szeretnek olyan mellett mutatkozni, aki befutott.) A dolog rákfenéjének pont azt tartom, hogy -itt már általánosíthatunk szvsz.- ha az illető a sportban nyújtott teljesítményével alátámasztja a "sztárolás" jogosságát, alázatos marad a társaival szemben, nem él vissza az ebből adódó esetleges előjogaival, akkor sokkal kisebb súrlódási/támadási felületet ad.
Az EHF Kupa győztes meccse utáni nyilatkozat jó irány volt, melyben az egész csapatot bevonta a rivaldafénybe és nem akarta, hogy a média Őt kiemelje a többiek közül. Nagyon helyes, és pozitív cselekedet volt, s mint azt a jelek mutatják, ez is a népszerűségét fokozta. Azt gondolom, hogy ez a járandó út, ezt a mintát kell követni a csapatsportot űző sportolóknak a pályán is.
Kíváncsian várom, hogy a szezon folyamán ebből mi valósul meg Szabina esetében.
A dac-spirálon olyasmit értettem, hogy először egyik fél tanúsít olyan viselkedést, amit a másik igaztalannak és ezért sérelmesnek talál, majd hasonlóan visszareagál és az egészből beindul egy adok-kapok. (Ez csak inszinuáció, mégsem tartom kizártnak, hogy egyesek Szabina környezetében, csapaton kívül, de akár belül is, – elvégre hölgyekről van szó – megjegyzéseket vagy célzásokat tettek tegyük fel a sztáralüljeire, vagy amit annak véltek. Nem biztos, hogy volt rá alapjuk, de nagyon ritka, hogy az olyan sikereknek, amiket ő elért, ne lennének irigyei. Mindenesetre amit te és mások is írtak a pálya széléről figyelve az eseményeket, ennek alapján nem tartom kizártnak, hogy ilyesvalami kialakult Szabina körül.)
A dacspirálodat nem teljesen értem, kifejtenéd esetleg bővebben? Lehet, hogy csak azért nem értem, mert nem látok, tapasztalok ilyen jelenséget, ami persze nem jelenti azt, hogy nincs is.
A média kezelése: Szerintem is gyerekcipőben járunk még, de már itt van a profi sportban ha akarjuk, ha nem. Ahogy írtad, mindenképpen tanulni kell, ugyanakkor megtanulva kincssé válik.
A helyzet szerintem úgy áll, hogy…(inkább pontokba szedem a mondanivalóm, ne kelljen sem téged, sem esetleg mást az összekötő szövegemmel fárasztanom):
1. A mai média-viszonyok egyszerűen előhívják, sőt kikényszerítik a sztárok megjelenését a sportban is, meg mindazt, ami ezzel jár. Ennek az egésznek lassan már egy külön kultúrájáról lehet beszélni és nagyon úgy tűnik, hogy a hazai viszonyokat tekintve ezen a területen még igen sok tanulnivalónk van. (Így többes számban, értve ezalatt, hogy az e területen dolgozó szakértőktől hozzánk, „fogyasztókig” bezárólag, sőt nem utolsó sorban még azon keveseknek is, akik valamilyen oknál fogva sztárjelöltek, vagy sztárok lesznek.) Mi sport- és külön kézilabdát szeretők is nyilván sokan tudnánk erről sokmindent elmondani; én hadd említsem meg az egyik legkirívóbbnak is nevezhető tapasztalatom ezzel kapcsolatban. Igaz, az eset nem a kézilabdával, hanem a futballal kapcsolatos, de a csapatépítés és a játékosok menedzselése szempontjából talán nincs ég és föld különbség a kettő között. Úgy mintegy tíz évvel ezelőtt történt, hogy arról hallottam, hogy a Bayern München két új játékost igazolt, Effenberget és Baslert. Nos, elsőre nem akartam hinni a fülemnek és azt gondoltam, hogy ez egyszerűen agyrém! Ugyanis történetesen ez a két játékos annakidején a Bundesliga két hírhedett nehézfiújának számított. Konfliktusok a játékvezetőktől kezdve – ez persze a legalacsonyabb színt, ami a játékosok többségénél bármikor előfordulhat – a csapattársakkal, az edzővel, a saját közönséggel (Effenbergnél pl. a 94-es vébén), az ellenfél közönségével, nőügyek, éjszakai kimaradások és verekedésbe keveredés (ez utóbbi Baslernél), - egyszóval csupa olyan hírt lehetett időről időre hallani róluk, amiből nem a fele, hanem a negyede is bőven elég, és amire normál esetben egy menedzsment azt mondja, köszöni szépen, de nem kér belőle. Nem mellesleg az akkori Bayernben már volt néhány nagy sztár és egyben nehézfiú, elsősorban Matthäus és Kahn személyében. Máig nem értem, hogy tudták elérni, de egy ilyen „emberanyagból” és háttérrel a pályán egy egységes csapatot és a tudása legjavát nyújtó Effenberget és Baslert lehetett látni éveken át, miközben a Bayern eléggé botor módon kiengedett egy Bajnokok Ligája győzelmet a kezei közül (99-ben; Baslernek a meccs elején lőtt vezető góljára a Manchester a második félidő hosszabbításában válaszolt két góllal), hogy két évre rá Effenberg vezérletével megnyerjék a Bajnokok Ligáját. Kérem, higgye el nekem a tisztelt hozzászóló, hogy rengeteg, ha nem is ennyire kirívó, de valahol mégis ehhez hasonló esetről tudok, pedig ha azt a látszatot kelteném, hogy nagyon tájékozott vagyok, az tévedés és részemről félrevezetési kísérlet lenne, mert csak bizonyos időszakokban volt és van lehetőségem és akkor is, csak bizonyos sporteseményeket követni. Vagyis amit ezzel az egésszel mondani akarok, hogy az igazi profi kluboknál a premizálás, azaz a pénz mellett még azzal tudják a játékosokat megfogni, hogy – úgy tűnik – a lelkükkel is nagyon tudnak bánni. A sztároknál ez azért sem lehet könnyű, mert – legalábbis amennyire én látom – az esetek túlnyomó többségében érzékeny, sőt kimondottan hiú emberekről van szó. A megfelelő premizálás mellett (felénk szinte csak ezt szokták emlegetni), a másik alapvető követelmény, amivel egy csapatot meg lehet fogni és jó csapatszellemet kialakítani: nagyratörő, de ettől még reális, tehát elérhető célok kitűzése. A játékosokat csak egy ilyen kimondottan a jövőre orientált gondolkodásmóddal lehet rávenni, hogy a nagy célokhoz vezető legnehezebb szakaszokat is (mint amilyen pl. az alapozás), önszántukból, meggyőződéssel végigcsinálják. Valódi profi viszonyok között külön a „sztárolás” a mi mércéinkhez és ízlésünkhöz képest sokszor már eltúlzottnak tűnik, de ettől még nagyon is jól működik, és fontos része e folyamatnak az is, hogy a sztárnak számító játékosok általában tudnak bánni a sztárságukkal. (Persze tudom, hogy azért nem minden papsajt, mert pl. Riquelme, akit Argentínában nagyon tisztelnek, sőt a válogatott játékát is rá építik, a spanyol klubcsapatokban eddig legalábbis nem tudott igazán maradandót alkotni, mint ahogy egy másik argentin, Saviola is hasonló eset. Nyilván még más vonatkozásokban is lehetne példákat hozni, amelyek azt mutatják, hogy a profizmus sem működik mindig jól, sőt megvannak a maga hátrányai, viszont úgy tűnik, sok olyan eleme van, különösen a játékosokkal való bánásmódot és a motiválásukat illetően, amiből lenne még mit tanulniuk a hazai illetékeseknek is. Hogy a profi futball és a kézilabda hogy jön össze? Állítom, hogy amit egy komoly profi futballklub működéséből a felszínen látni lehet, meg a Slagelse között nem sok különbség van.)
2. Az első pontban leírtak tanulságainak a levonása külön Tápai Szabina esetére bárkinek a szabad képzeletére van bízva; a szerintem lehetséges kiutakról és megoldásokról korábbi hozzászólásaimban tettem meg az észrevételeimet.
3. Olyan érzésem van, hogy Tápai Szabina és a Corenxihöz tartozó egyes körök között (amibe a törzs-szurkolóktól talán egyes, a klub irányításában valamilyen szinten résztvevő személyek is beletartoznak), mostanra szinte már egy dac-spirál szerű viszony alakult ki, még ha ez inkább csak a felszín alatt működik is. Szerintem az olyasféle nevelési metódusra emlékeztető hozzáállással, hogy „mi mindent megtettünk érted és hálából most ezt kapjuk”, semmire sem lehet menni. Úgy általában sem, Szabinánál meg úgy tűnik, különösen nem.
A végső konklúziót nagyon rövidre fogva: a mai média fantasztikus lehetőségeire épülő modern sztárkultusz a sportban is – tetszik vagy nem tetszik – de itt van a nyakunkon, emiatt nemigen van más választásunk, minthogy megtanuljunk vele bánni és a maga helyén kezelni; a szakértőktől – még ha egészen más dimenziókban is – a lelkes sportrajongókig. Személyszerint nagyon sajnálom, hogy – úgy tűnik – Tápai Szabina pályafutására több szempontból is hátrányosan hatott, hogy ennek a folyamatnak még nagyon az elején tartunk.
Triscsuk nevének elírása kb. a legkisebb marhaság az alább leírtakban.
- Tápai akciógól-átlaga "statisztikailag" gyakorlatilag kb. ugyanott van, mint 2005-ben, amikor sztárolták, pedig most nem átlövőt játszik két válogatott sztár között, hanem irányítót, 21 évesen. - A Cornexi EHF-győztes 16-os keretéből ma öten vannak a csapatnál. Akik jöttek, eddig csak beállósban jobbak, ott sokkal több gólt is szerez a Cornexi, akkor is, amikor Tápai az irányító. Előtte Siti irányításával is jóval kevesebb gólt lőttek a beállósok, amióta Kulcsár elment a Cornexiből. - Az akkori kezdőcsapatból Tápain kívül a két szélső maradt, akiket talán a legkevésbé zavar, hogy ki az irányító. A többi új belső embert azóta úgy kellene Tápainak "hibátlanul" irányítania, hogy a felkészülési időszakot gyakorlatilag többször kihagyta. - Siti Bea nyilatkozta Tápairól, hogy izomzatának jellege miatt rendkívül sérülékeny. Ezzel együtt is Tápai minden kétséget kizáróan húzóembere (volt) a csapatának. - A csapat Tápaival is 4-5. volt a bajnokságban, ugyanúgy mint előtte Sitivel (+ korábban a "Siti, Deli, Németh, Kulcsár, Farkas Andrea, edző: Zsiga Gyula" féle csapat se vitte többre). - A csapat Tápaival, ill. részben nélküle az előző két nemzetközi kupájában is csak erős csapatok ellen esett ki. - A csapat az előző bajnokságban Tápaival sokkal jobb szereplést mutatott a Fradi, Győr, Dunaferr ellen, mint előtte bármikor Tápai nélkül. - Aki Siti utolsó játékos-éveinek végletekig kidolgozott irányító játékát várja egy 21 éves játékostól, az szerintem nézze meg a 21 éves Siti Bea játékát, ha van rá lehetősége. (Én szerencsémre láttam fiatalon is.) ...
Mellesleg nyilván nem Tápai körül forog a világ, a Cornexi nélküle is erős lehet idén, vele viszont még erősebb. A csapat láthatóan még nem stabil, amiben nyilván Tápainak is komoly szerepe van, de aki azt hiszi, hogy "szívesen" volt sérült, az szvsz keresse fel orvosát, gyógyszerészét.
Az idei felkészülési meccsek alatt egyébként Kamper is inkább gólszerzőként jeleskedett, mint irányítóként, nyilván még annyira se ismeri a társait, mint Tápai. Gólszerzésben viszont Tápai is vastagon bizonyít!
Sok igazságot írsz. Írásod végével maximálisan egyetértek, miszerint látni elveszni egy tehetséget bosszantó dolog. Ha a szemünk előtt zajlik, és tehetetlennek érzi magát az ember, az pedig különösen az.
Úgy látom, a szóban forgó személyek esetében (értsd ide Sharapovát, Kurnyikovát és Szabinát) egy nagyon fontos tényező "veszett ki": a sportág iránti, Szabina esetében pluszban a társak iránti alázat.
Megmenteni viszont csak azt lehet, aki hagyja magát.
Szabina megmérettetett, s -eddig- könnyűnek találtatott. (Ebből a mondatomból is talán látszik, hogy még bízom benne, hogy "benő a feje lágya", észhez tér, bár sajnos erre egyre kevesebb jel mutat.
Hogy mennyire gyengébb a Cornexi? Kicsi (Siti Bea) kiválása mindenképpen érvágás volt a csapatnak, azonban én nem úgy látom, hogy olyan csapattal kell Szabinának együtt dolgoznia, akikkel ne lehetne együttműködni, akiket ne lehetne irányítani.
Kapott egy lehetőséget, hogy vezéregyénisége legyen egy első osztályú, az élmezőnyhöz tartozó csapatnak. Ez a vezető szerep pedig olyan, hogy ha Ő rájön arra, hogy ha a csapattársait segíti, kiszolgálja, akkor azzal a szakma az Ő tehetségét fogja látni. Ismét Siti Beát tudnám említeni, aki meccsenként ugyan csak 2-3-4 gólt szerzett, de úgy hozta helyzetbe társait, hogy még egy kézilabdát először a kezébe fogó emberkének is nehezebb volt kihagyni, mint góllal befejezni az akciót.
Beállóban Sonata, Balszélen Kenyeres, jobbszélen BB, lövőben Zia és Trischuk személyében ez egy ütőképes csapat, Vura mester pedig már bizonyított Vácon, Győrben, sőt Fehérváron is, mikor Szabó Edinától átvette a csapatot. (a sírból hozta vissza tavaly a 4. helyet, melyekhez rangadókat kellett nyerni.)
Még egy "apróság": Ilyen tempójú, bajnokságban, ahol közben kupaszereplés is növeli a terhelést, nem lehet megfelelő alapozás nélkül végig teljesíteni. (ez az utóbbi három szezonban kimaradt Szabinánál.) A kihagyásnak nem csak az erőnlét hiánya a hozadéka, megnő a sérülésveszély is, hiszen a fáradtabb izmok, szalagok,melyek nincsenek felkészítve a terhelésre sokkal könnyebben sérülnek.
Ha Szabina észreveszi a hibáit, és képes több alázattal játszani, továbbá helyén kezelni a médiát, akkor korából adódóan még nincs veszve semmi. Ha nem, akkor a szemünk előtt fog eltűnni a süllyesztőben. Sajnos.
Én pedig ismételten azért kérek elnézést, ha lényegében illetéktelenül megint belebeszélek a beindult véleménycserébe. Azzal mentem magam, hogy mondjuk egy szurkolói ankéton sem kizárólag csak nagyon értelmes hozzászólások szoktak elhangzani, hanem jobb esetben a hozzáértőknek ki kell hámozniuk, hogy mi az, ami megfontolásra érdemes és mi az, ami nem. Ami pedig az illetéktelenségem, vagy jóhiszeműbben fogalmazva, a hézagos tájékozottságom illeti: mivel csupán a központi, vagy országos médiákból követem a Cornexit, ez már önmagában is elég bizonyíték erre. Viszont, mint már a korábbiakban ezt talán többször is említettem, (megfogadom, utoljára hivatkozom erre) előfordulhat, hogy éppen emiatt jobban észreveszek egyes dolgokat, amelyek távolabbról nézvést szembetűnőbbek. Ennek jegyében, ha az előttem hozzászóló által elmondottakat megpróbálom nagyon röviden, tulajdonképpen már leegyszerűsítve értelmezni, akkor ezekből egy olyan jelentés is kihámozható, (hangsúlyozva, hogy IS, tehát nem csak ez!), hogy Szabina pályafutása miután szinte csodálatosan beindult (EHF Kupa győzelem időszaka), a kézilabda karrierjével párhuzamosan megjelentek olyan csábítások, amelyeknek a hatására egyre inkább egy díva-szerepet is felvállalt. Nem egyik napról a másikra, nem már az ízléstelenség határain túllépve (gondolok például a vetkőzős képeken való szereplés visszautasítására), de azért mégiscsak kialakult körülötte egy ilyen aura. Ez pedig végső soron, most már nagyon úgy látszik, nem tett jót a kézilabdás karrierjének… Ez lenne tehát az én olvasatom, vagy nem túlzás úgy fogalmazni, hogy az előző hozzászólásból kiszűrt, talán már az inszinuáció elemeit sem nélkülöző értelmezésem. Először is kerek perec kénytelen vagyok ezen a ponton színt vallani, kimondva, hogy tulajdonképpen – képletesen szólva - meg vagyok lőve! A magyarázat pedig, hogy hogy is értem ezt: az Index Fórumon eddigi 91 hozzászólásomból 34-t a Sharapova topicon tettem meg, amelyek közül jó pár hasonlóan terjedelmes volt, mint a Szabinának szentelt topicon megjelenők. Hogy hogy jön össze Tápai Szabina és Sharapova? Elnézést, ha ezzel bárkit megsértenék, de számomra ami a Sharapova-probléma egy szélesebb ismertség szintjén, lényegében ugyanaz, vagy legalábbis nagyon hasonló a Tápai Szabina-probléma egy kisebb körben. Itt is ott is egy-egy ragyogó tehetségű fiatal sportolónő, akiket ráadásul még kivételesen szép külsővel is megáldott a természet. Én még azt is közösnek látom bennük, hogy igazából egyiküknél sem a különleges idomok adják a sajátos bájuk, (nem mintha az idomaikkal bármi gond lenne), de amitől Sharapova igazán Sharapova, meg Tápai Szabina igazán Tápai Szabina, az egész megjelenésükben, lelki lényükben rejlik. (A tetszésnek ez a neme, vagy válfaja az, amely iránt a nők általában kevésbé szoktak megértők lenni, ti. amikor sok férfi hangsúlyosan a karakterbeli adottságaiért is vonzónak lát egy nőt.) És hogy – amivel az egész utóbbi gondolatmenetemet kezdtem – miért érzem úgy, hogy ezen a ponton meg vagyok lőve? Sharapovával kapcsolatban éveken át reménykedtem, sőt hittem és bíztam, hogy ki tudja védeni mindazokat a lehetséges káros következményeket, amelyek az általa szintén felvállalt díva-szerepéből származhatnak. Hittem és reménykedtem egészen pontosan a mintegy két héttel ezelőtt történtekig a US Openen… Nem biztos, hogy ezzel beindult volna az ő fokozatos lecsúszása, de hogy a hanyatlás első határozott jelei megmutatkoztak nála, az egyszerűen ténykérdés, mint ahogy az is erősen gyanítható, hogy ebben a díva-szerep jelentős tényező lehetett. No most egy ilyen közelmúltbeli tapasztalat után próbáljak meg amellett érvelni, hogy a hasonló jelek Tápai Szabinánál nem feltétlenül azt jelentik, hogy…; ez ugye nem megy, sőt képtelenség lenne részemről. Ráadásul a háttérben még egyéb más esetek tanulságait is ismerve, amikor is az érintett szereplők lényegesen rosszabbul álltak helyt, mint a maga szintjén eddig Sharapova, vagy Tápai Szabina, - élen egy másik teniszezőnővel, Kurnyikovával… Hogy az ilyen és ehhez hasonló esetekben mi a megoldás, egyáltalán van-e megoldás, különösen, hogy minden helyzet meg egyéniség is nyilván más és más – erről fogalmam sincs. Még néhány szempontra reagálva, amit az előttem hozzászóló felvetett: nincs kétségem afelől, hogy Virincsik Anasztázia és Siti Bea személyében Szabina a lehető legjobb szakmai irányítást kaphatja meg. Én a fő gondot nem ebben, tehát a nem megfelelő szakmai háttérben látom, hanem – kénytelen vagyok ezúttal is nagyon szókimondóan fogalmazni – abban, hogy az őt körülvevő játékostársak, egészében a jelenlegi csapat egyszerűen gyenge. Márpedig ha egy csapat nem igazán működik összeszokott gépezetként, akkor többek között az van, hogy az olyan kapusok, mint Djeric és Fekete Csilla úgy kapják a gólokat, mintha valamilyen véletlen folytán éppen most tévedtek volna egy másodosztályú csapat tartalékpadjáról a Cornexi első csapatába. Holott nagyon jól tudjuk, hogy mind a kettőjük esetében a maguk posztján élvonalbeli teljesítményekre képes játékosokról van szó, hiszen ezt már jó párszor bebizonyították korábban, csak hát egy jó kézilabdakapus-teljesítményhez egy jó védelem is kell. És amit itt elkezdtem, végig lehetne elemezni a többi mezőnyjátékos poszton is a jobbszélsőtől a balszélsőig. Nyilván lennének esetek, amikor inkább a külső körülményekre lehetne fogni a teljesítményt és a problémákat, mint – legalábbis szerintem – a kapusoknál, máskor egyes játékosokat is lehetne sőt kellene is kritizálni. A lényeg, hogy egy ilyen kollektívában az egy ideje már amúgy is leszálló ágban lévő játékos biztosan nem tudja összeszedni magát, mint ahogy még kevésbé valószínű, hogy szárnyakat fog kapni, hanem szinte már törvényszerű, hogy a csapatszellemhez hasonulva ő is a vegetálás útjára lép. Ilyenkor szoktak jönni a különböző alibik, és – elnézést a nagyon direkt fogalmazásért – de a jelenlegi díva-szerepet Szabinánál én részben, (hangsúlyozva, hogy részben!) ennek látom. Amúgy pedig tisztelet és becsület az egykori és jelenlegi tapasztaltabb csapattársaknak, élükön Siti Beával, akik nagyon sokat segítettek abban, hogy Szabina karrierje olyan szépen beinduljon, csak hát ezen már jó ideje túl vagyunk, így valahol ennek a jegyében még mindig azt várni tőle, hogy ha már megkapta a megfelelő útravalót, akkor most mindenképpen teljesítsen is, nos ez a kiindulás a jelenlegi viszonyokat tekintve szerintem nem reális, sőt illuzórikus. Már a tavalyi Cornexi is jóval halványabb volt a Siti Bea által vezérelt Cornexihez képest, az idei szezonban induló pedig még a tavalyinál is gyengébbnek tűnik – legalábbis egyelőre. Egy ilyen csapatot felhozni és a vezéregyéniségévé válni…, hogy nem Szabinának való feladat, az biztos! Hogy egy tehetséges játékos mennyire legyen „zongoracipelő” és mennyire „zsonglőr”, nos erre szerintem nincs recept, még kevésbé általánosítható szabály. Az biztos, hogy a mai kézilabdában olyan nincs, hogy valaki szinte kizárólag zsonglőrködjön, viszont, ha vannak arra utaló jelek, hogy bizonyos helyzeteket egészen egyéni módon képes megoldani, egyáltalán, hogy egyes megoldásaival képes kiemelkedni a mezőnyből, akkor jobb esetben a csapatjátéknak is úgy kell kiépülnie, hogy az adott játékos ezeket a plusz képességeit ki tudja hozni magából. Az egyik előző hozzászólásomban azért említettem Pigniczki Krisztinát, mert így nyilván egyből érthető, hogy mi az a szerepkör, ami sejtésem szerint Szabinának a legjobban megfelelne, csak hát hol vagyunk attól a mai realitásokat nézve, hogy a külső krülmények éppen az ő adottságaira licitáljanak. Legalábbis, hogy a mai Cornexiben erre nem sok esély van, az szinte biztos, mint ahogy annak sincs külső jele, hogy valamelyik komolyabb hazai csapat a mai Tápai Szabinában gondolkodna… (Bárcsak tévednék!) Pedig ha mégoly gazdag is tehetségekben a mai magyar női kézilabda, annyira talán azért mégsem az, hogy egy Tápai Szabinát, akit jó két éve még az egész ország kézilabdát szerető közönsége csodált, hagyni kellene csak úgy elkallódni.
Bocs, hogy beledumálok, és lehet, hogy nem is leszek népszerű ebben a topic-ban, de gondoltam leírom (igyekezve a tényekhez ragaszkodva) a véleményem:
Nézzük Szabina pályafutását az EHF kupagyőzelem időszakától, mikor is eddigi élete csúcsán volt. Balján az a Kenyeres Fanni játszott, aki hosszú idő után, remek formában kiharcolta a válogatottságot. Jobbján, irányítóban az a Siti Beáta, aki jelenleg minden idők legsikeresebb magyar női kézilabdázója. E két játékos mellett lehetett/kellett megmutatnia a tehetségét, mely nagyon jó eredménnyel sikerült. Ez a hármas remekül erősítette egymást, melynek gólszerzés szempontjából Szabina volt a legnagyobb nyertese, hiszen társai maradéktalanul kiszolgálták.
A következő szezonban az alapozást kihagyja. (sérülés, betegség) Siti Bea sajnálatos módon befejezi az aktív kézilabdázást, Szabó Edina vezetőedző elveszíti a bizalmat csapata és a vezetőség oldaláról. Kenyeres Fanninak nem sikerül ez a szezon.
A következő szezonban ismét kimarad az alapozás, bejön a Spar (Naturpur)reklámhadjárat, Szabina egyre fölkapottabb a mádiában. (Szépségkirálynő, Blikk, Képes Sport, Sztár sport.) A pályán nyújtott teljesítménye már halványabb a korábbinál. Első teljes szezonja, mikor az irányító poszton rá helyezik a felelősséget.
Elértünk a jelenhez, Szabina halaszthatatlan(?) térdműtét miatt ismét kihagyja az alapozási időszakot. Irányítóként gyengén muzsikál, a gólszerzés ugyan funkcionálisan működik, bár egy irányító szerepben játszó játékosnak nem ez az elsődleges és legfontosabb feladata.
Fejlődés: A Cornexin kívül melyik klub az ahol két(!) irányító klasszistól tudna kérdezni, tanulni? Fehérváron a mai napig dolgozik a klubnál Virincsik Anasztázia, és Siti Beáta. Mivel személyesen is van szerencsém ismerni Őket, merem állítani, hogy egyikőjük sem hajtaná el adott esetben.
Tény, meg kellene találni a helyét, el kellene dönteni, hogy lövőben, vagy irányítóban játsszon, mert azzal maximálisan egyetértek, hogy a "zongoracipelő" és a "zsonglőr" szerep együtt nem megy neki.
A hozzászólásod alapján megintcsak azt éreztem, ami a véleménycserénkre eddig is jellemző volt. Nevezetesen, hogy te a szó szoros értelmében a pálya széléről hozzám képest lényegesen jobban belelátsz a részletekbe. Én inkább csak egyes jelenségeket ragadok ki, de az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy a megfigyeléseim így is eléggé összhangban állnak ezzel a részletesebb összképpel. Ez bátorít fel, hogy még néhány észrevételt tegyek, amelyek szintén inkább megérzéseken alapszanak, mint a számbajöhető tényeknek az alapos ismeretén. Konkrétan a Fradi – Cornexi meccs második félidejének úgy a közepén, amikor már látszott, hogy maximum tisztes helytállásról lehet szó a Cornexinél, Vura Józsefnek volt egy időkérése. A közvetítésből hallani is lehetett az utasításait, amelyeknek a lényege az volt, hogy két ékes támadójátékra kell áttérniük. Nekem közben olyan érzésem volt, hogy az edző szinte egyáltalán nem hisz abban, amit mond. Persze nem konkrétan az általa mondottak tényszerűségében, hanem, hogy az utasításai révén bármi valóban változni fog és annak valóban értelme van. Elismerem, hogy ez teljesen a szubjektív véleményem, de ha mégis lenne benne valami, úgy vélem, hogy így, ilyen edzői hozzáállással azért nehéz egy komoly csapatot kialakítani. Hogy Zia – feltételezve, hogy Szrnkáról van szó – jobb ha részt sem vesz a védekezésben, ez – ha valóban így van – valahol már nonszensz, hiszen akkor ki képes komoly blokkolásokat végrehajtani, a többiek, a maguk 180 és 170 közötti, vagy még ennél is kevesebb testmagasságukkall? Látszott, hogy a védelembe igazoltak néhány jó fizikai adottságokkal rendelkező védőjátékost, de ők mintha még nem illeszkedtek volna be a csapatba. Ami külön Tápai Szabinát illeti, amikor azt írod, hogy: „De ahogy én látom egyenlőre nem igen akar elhagyni minket, mert itt jól érzi magát, és külső tényezők miatt (szponzorok akkor fizetnek, ha Ő játszik), mindig is ott lesz a helye a kezdőben,” – ezzel úgy voltam elsőre, hogy no igen, sejtettem ilyesvalamit, csak azt nem tudtam, hogy konkrétan hogy is néz ki a valóságban. Végül is sok szempontból érthető, hogy ez valahol minden érdekeltnek, nem utolsó sorban még a helyi nézőknek is jó, más kérdés, ha a dolgok továbbra is ebben a menetben folynak, akkor szerintem könnyen előfordulhat, hogy Szabina jóval kevesebbet hoz ki magából, mint amennyire képes lehetne. Mindenesetre én ezt nem rovom fel neki, sok szempontból érthető, ha a biztosat nem akarja felcserélni bármi bizonytalanra. Reméljük, hogy idővel mégis a jelenleginél jobb irányt vesznek majd a dolgok, hiszen ő még tényleg nagyon fiatal, és még sokminden közbejöhet, ami abban az irányban hathat, hogy tehetségének a legjavát nyújtsa.
Akkor elég közel áll az álláspontuk Szabina további karrierjét illetően. Lépni kell ez nem vitás, vagy a Cornexinek, hogy hoznak klasszis játékosokat, vagy Neki, hogy elhagyja az alakulatot. - Szabina húga, Andi is lépett, mert elég kevés lehetőséget kapott itt, és inkább elment a Golihoz, ahol ha behozza a nyári edzéskiesés okozta lemaradását, akkor stabil tagja lehet a Golinak. - De ahogy én látom egyenlőre nem igen akar elhagyni minket, mert itt jól érzi magát, és külső tényezők miatt (szponzorok akkor fizetnek, ha Ő játszik), mindig is ott lesz a helye a kezdőben. (aminek én személy szerint örülök, mert többet láthatom játszani). Hiába lett idehozva Olcsa, amióta Szabi felépült azóta Ő játszik és Olcsa jóval kevesebb lehetőséget kap, de nem csak Ő hanem a többi új igazolás is. Vura Józsi valami miatt nem meri őket bedobni a mély vízbe. Már pedig biztos vagyok benne, hogy Ziánál jobban teljesítenének páran, de valami miatt Őt favorizálja. Talán azért, mert ez Zia utolsó idénye, év végén visszavonul az aktív játéktól.- de ez csak feltételezés.
