Budapest ősidők óta lakott település, már a neandervölgyieknek is megtetszett e hely. A leletek tanúsága szeint azóta is folyamatosan lakott. A prehisztorikus világ számtalan kultúrái után letelepültek itt a szkíták, várost alapítottak a kelták, felépítették Aquincumot és a környező erődöket a rómaiak, ide tették székhelyüket a hunok, gepidák, longobárdok, avarok. Nem meglepő, hogy Magyarországnak is kezdetektől az egyik, majd később a kizárólagos központi városa. Sajnos fontosnak tartották a "városnézést" a mongolok és a törökök is. Végül, a XIX. és XX. század fordukóján, sok áldozattal, erőfeszítéssel és veszteséggel felépült a modern Budapest. Az idő természetesen nem állt meg, azóta is sokat válatozott a város. Azt csak remélni lehet, hogy a jövőben is sokat fog változni, előnyére:)
Már a XVIII. században sok fejtörést okozott a pesti városatyáknak, hogy miképp lehetne biztosítani az éjszakai világítást a város utcáin, ezért 1715-ben elrendelték, hogy napnyugta után tilos gyertya vagy lámpás nélkül az utcán tartózkodni. Megjelentek a lámpahordozók, akik mécseseket, olajlámpákat vittek a gyalogosok előtt. A század végén kezdték felállítani a közterületen az olajlámpásokat, amelyek még mindig csekély fényt adtak. A megoldást a gázlámpa jelentette, amelyből az elsőt Pesten egy tudós kísérletező orvos, Tehel Lajos állította fel 1816. június 5-én. A lámpa a mai Egyetem téren, a Nemzeti Múzeum gyűjteményének helyt adó egyetemi épület homlokzatán gyulladt fel.
A jó minőségű archív fotókon is érzékelhető, hogy a terem leginkább meghatározó anyaga a fa, amely a padlót, a mennyezetet és a falakat borította. A parketta a századfordulón a Neuschlosz fivérek gyárában készült, most a szakemberek ezt is az eredetivel megegyezően készítették el, háromféle fából. A rendkívül összetett intarziás padló fő motívuma a sárkányforma, az elemek minden anyaga hármas: vörös tölgy, fekete dió és dél-amerikai mahagóni. A parkettát a terem széleinél a falburkolat alá befutó, geometrikus mintájú díszcsík kíséri.
A mennyezet, az oldalfal és a bútorzat egyaránt a dualizmus idején művészi famunkáival hírnevet szerzett Thék Endre műhelyéből került ki. A terem mennyezete gerendás, faragott díszítésű, kazettás részekből áll, a faanyag első osztályú, csomómentes, előgőzölt kerti dió, felületi díszítésére 24 karátos aranylapokat használtak. A mennyezet igazi különlegességét adják a kazettákba illesztett Zsolnay-pirogránit lapok, amelyek különálló képekként is értelmezhetőek.
majdnem lebontották a középkori pesti belvárosi templomot is
Másrészt Budán ott volt a Gellért-hegy, illetve a Tabán zegzugos szűk utcái, Pesten pedig, ahogy írtuk,a teljes belváros. Emiatt korábban már azt is fontolóra vették a fővárosi vezetők, hogy ide csak egy gyalogos hidat építenek, azaz a hídra villamossal, szekérrel vagy omnibusszal nem lehet volna felhajtani.
Ezt az elképzelést elvetették, inkább a sűrűn álló, de alacsony, kisvárosias házakból álló Belváros teljes átépítését választották. A törvény ezért részletesen szól a kisajátításokról és az átíépítendő területről. A fő cél az volt, hogy a Hatvani utcát, a mai Rákóczi utat a Dunáig, illetve a hídig kiépítsék, ezért rengeteg házat, utcát, teret tüntettek el, beleértve a pesti Városháza emeletes tornyos épületét is. A belvárosi templom megmaradt. Nem azért, mert a műemlékvédelem közbeszólt, hanem mert elfogyott a pénz.
Szerintem is szép, ami ma Budapesten szép az 1867 és 1918 közt épült, leszámítva a barokk templomokat, még szép lett volna a régi pesti belváros néhány barokk háza, de azt lebontották a 19.század végén amikor épült az Erzsébet híd pesti hídfője.
Minden városban jelentős problémát okoztak a patkányok. Budapesten mindössze ötven éve folyik szervezetten és folyamatosan a patkányirtás, míg azt megelőzően kampányszerűen vették fel a harcot a rágcsálókkal szemben, ahogy történt ez 1931-ben is.
A 90 évvel ezelőtti akciót nagyon alaposan előkészítették. Már 1929-ben kiadta a népjóréti miniszter az irtási rendeletet, és pályázatot írtak ki a feladat elvégzésére. Összesen 147 pályázó adta be az ajánlatot. Ezek között voltak komolytalan pályázók, akik bottal kívánták ritkítani az állatokat, de jelentkeztek ráolvasók is.
Saxlehner András kezdte meg 1862-ben a Hunyadi János keserűvíz gyártását, amit még Angliába és az USA-ba is exportáltak. Olyan jól ment az üzlet hogy a Andrássy út 3-ban palotát épített a család, a kor vezető művészei dolgoztak itt, Lotz Károly freskókat, Róth Miksa üvegablakokat, Thék Endre ajtókat, Jungfer Gyula vasdíszeket készített ide, itt volt később a Postamúzeum.
